Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)
1926-12-25 / 352. szám
91 LL Kiszállunk barátom ; Legi; szhvs fizesd ki az au1 ót / függ, hogy mindketten azok legyünk. De ismered ugy-e Lohengrin legendáját? Miért kérded? T— Lohengrin a legtisztább, rajongó szerelmet vitte Lizának és boldogságuknak egyetle' hétele volt: Elza sohase kérdezze meg Lohengri hogy honnan jött? És mikor Elza a gonosz Ortru.i ,,:nánykodása folytán megszegte ezt a tilalmat. Lohengrin gal megkábitott. nem vagyok ura önmagámnak éj télek! — Mitől félnél! — Nem tudom, hogy ki vagy, nem tudom. hoj. nem szeszély-e mindez, nem vagyok fölényben, neftt érzem, hogy viszontszeretsz... — Hát mért lennék akkor itt? Megbolondítani egy férfit? Ne gondolj ilyen aljasnak. Igen, önző vagyok, csak úgy, mint te. Én is boldog akarok lenni és tőled Lohe*iPrin khnssznnu Csak egy szempillantásig haladt egymás mellett a két autó, de Tihamér és Mici Is felismerték az utasát: Telegdy. grói volt A gróf nem volt fegyedül Egy nő ült mellette, aki azonban árnyékban volt és nem lehetett felismerni. Tihamér érezte, hogy Mici megremeg. Ingerülten kérdezte: — Miért jött utánunk a gróf? Utánad kémkedik? Mici látható izgalommal válaszolta: — Nem, dehogy... hiszen láthatod, hogy nem volt egyedül! — Akkor mit keresnek Itt? — Józsi errefelé lakik! Tihamérnek fejébe szökött a vér: — Miért nevezed Józsinak? Micsoda bizalmas viszony volt köztetek? Honnan tudod, hogy itt lakik? Voltál nála? Szeretted? Az övé voltál? Tőle tanultad ezt a nagyvilágiasságot? Mici ijedten nézett barátjára: — Megőrültél? Mi történt veled? — Hogy ml történt? SzeretlekI Te akartad, hogy ez igy történjen és most nem akarok nevetségessé válni. Tudni akarom, hogy ki vagy és hogy' kicsoda ez a gróf, aki felelősségre mert vonni? Akinek joga van bármit is számon kérni tőled? Mici anélkül, hogy egy pillantásra is méltatta volna a felhevült, Izgatott embert, a soffőrhöz fordult— Kérem, sofíőr, álljon meg! Tihamér bambán nézett Micire: — Mit akarsz? — Kiszállunk barátom! Légy szives , fizesd ki az autót! Tihamér megzavarodva, gépiessen engedelmeskedett. A soffőr sapkájához emelte kezét köszönt és tovább ment — Mit jelent ez? — kérdezte mégegyszer remegő hangon Tihamér. — Barátom — válaszolta Mici — tisztáznunk kell néhány dolgot. Én szabadon és függetlenül ajánlottam fel barátságomat és természetesen abban a reményben, hogy ez kölcsönös örömet Jelent mindkettőnk számára. Az Uyen felelősségre vonások, indulatos kitörések azonöan tűrhetetlenek ... — De hiszen tudod, érezned kell, hogy nem tolakodó kíváncsiság vezet, hanem szeretlek, váratlanul, yfllAmcsapásszerüen rohant meg ez az érzés, valóság-A’-’-ó P • ■ Forró Pót \ Loha~^’-'n Ji*a-«ronn mot kapott és nem lehetett megkezdeni a második felvonást Mikor tíz percnyi késés után a közönség már türelmetlenül zúgolódni kezdett és a rendező fejvesztve rohant az öltözőbe a doktorral, a direktor beadta a derekát és Írásos engedélyt adott a gróf visszahívására. A gróf vissza is jött és képzelje, éppen csak akkor érkezett a színházba, mikor a primadonna nagy jelenete kezdődött és csak a kis kardalosnók viháncoltak a színfalak mögött Persze mind a gróf köré csoportosultak. belékapaszkodtak. hizelegtek neki és cukorkát kértek, mert csokoládé bonbon mindig akadt a Józsi grófnál. A leányok között volt egy gyönyörű tizeanc*tves is, még sziniiskolás volL A főrendező protezsaira be. annak volt a szeretőié. A gróf azon nyomban beleszeretett ebbe a leányba. És képzelte kérem, rávette a kis bestiát, hogy úgy. amint volt. szökjön meg vele Csak éppen a szinház jelmezét vetette le nagy gyorsan magáról és a kabátját kapta fel. A ruháját már csak a kabát alatt szorongatta. Úgy szöktek meg az autón. Mire a primadonna kijött, hire-hamva sem volt a grófnak A főrendező haját tépte és megesküdött, hogy kitekeri a nvakát az átkozott kis nőnek, aki ilyen csúfosan és szemérmetlenül megszegte a színházi törvényeket és előadás közben szökött meg. Várjon csak. hogy is hívták ezt a leányt? Ahá, megvan. már tudom . valami Micinek! Igen. egészen bizonyos, Mici volt! Tihamérnak a nyelve zsibbadozott a rémülettől és nagyon keserves arcot vágott. Annyira levolt sújtva, hogy egészen elerőtlenedett és leroskadt az ágya szélére. Maga elé meredt és egészen megfeledkezett Ádámnéról. aki megrökönyödve nézte gazdája érthetetlen kétségbeesését. — Kedves Ádámné. nincs semmi bajom, kissé sokat ittam az este.. na ez az egész. De kérem főzzön egy nagy bögre feketét. Ne haragudjon rám. a miért még éjszaka sem hagyom nyugton De tudja, hogy nem tudok írni és gondolkozni fekete nélkül. És nekem most nagyon rendbe kell hoznom az eszemet, mert egy kissé . mintha megőrültem volna! — Drága nagyságos ur... talán mégis jobb lenne, ha lefeküdne és pihenne! — Nem. egy dolgot! Ádámné nékem ma éjszaka még tisztáznom kell ismerte Tihamér konokságát. nem ellenemberek, a rendőr nyugtalanul figyelt fel, a tolongás kezdett veszélyessé válrji. Égy jókedvű, mulatós pár narancsot és csokoládét dobott a csónakukha. Érre a többiek is vérszemet kaptak és megkezdődött a csónakok bombázása. Repültek a perecek. virágok, szines papírdarabok, az embereket valami delirium fogta el. mindenki leszórta, ami a kezében volt, néhányan sétabotjukat ejtették le a tömeg szuggeszciója alatt egy kis fiú a kalapját hajította a vizbe, mások tréfás sípoló hólyagokat, papírtrombitákat, kaucsuk babákat és labdákat dobtak utánuk. Mindez óriási lárma, kacagás sikoltozás közepette történt. A fiuk ingujjra vetkőztek, felkapták boros poharaikat és a hídon állókra köszöntötték. Az élelmes patriárusok és sátorosok végeladást rendeztek olcsó bazáráruikból és a szemfüles gyerekek már ordítozták: Dobálásra alkalmas madarak, kígyók, művirágok, sipok és bosnyák kalapok majdnem ingyért kaphatók! Tessék urak. hölgyek szerpentin és konfetti, továbbá piros és sárga üdítő itat mellyel a csónakosok barátságos köszöntéseit viszonozhatjuk! Egy öreg hamjónikás felébredt a lármára és nagy buzgalommal Játszani kezdett, egy verklis, aki ugyancsak a lármára lett figyelmessé rohanva érkezett a helyszínére és ő fs forgatni kezdte sipládáját. Percek alatt valóságos népünnepély keletkezett, a tömeg nőt-tön-nött, senkisem tudta, hogy tulajdonképpen mi történt, de az általános jókedv és izgalom hatása alatt mindenki kacagott, kiabált, tréfás megjegyzéseket mondott és egymás ügyetlenségén, félszegségén mulattak. A rendőr, aki már régóta habozott, hogy ne lép- Jen-e erélyesen közbe, végre is vállat vont, elfordult és hagyta, hadd mulassanak! A csónakos kétségbe volt esve, mert minden ember csónakot akart bérelni és tízszeres árat is megadták volna, csakhogy már valamennyi ott úszott volna Tihamérék körül. Ilyen nagt' és Sikerült mulatság évek óta nem volt a ligetben. Mindenki boldog volt, mindenki érezte, hogy valami nagyszerű történt, csak éppen az okával nem volt senkisem tisztában. Éjfélig tartott a mulatság, addig kiitták a borokat, elpuffogtatták a rakétákat és Mic! kiadta a parancsot: Vissza a kikötőbe! A parton, amint látták, hogy jönnek a csónakok, az emberek kíváncsian odasiettek, kétsorba álltak és Tihamérék az éljenzők sorfala között szálltak ki. Mici belekapaszkodott Tihamér karjába és azt mondta: Most vágj kérlek méltőságos arcotf GO 73
