Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)
1926-12-25 / 352. szám
I92G. decembér 25. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 77. oldal. Manci és a Mester Vígjáték egy felvonásban irta: Stella Adorján Manci, magányos hölgy, 20 éves Mókus atyai barátja, 50 éves Nusi, egykori kolléganője, 22 éves Guiliano, a mestere, 32 éves Két pincér, libériában, (Történik Manci ebédlőjében. Hátul körépen előszobába, jobbról hálószobába nyiló ajtó. Mikor a függöny felgördül, Mókus a jobboldali ajtónál áll. Az asztal reggelire van terítve.) Mókus (kopog): Gyere már, angyalkám! Kihűl a ropogós kávé. Manci (hangja kívülről): Jövök! (Pár pillanat malva megjelenik, pongyolaszerü, nagyon csinos reggeli ruhában.) Jelen! Szép vagyok? Mókus: Nagyon szép vagy. Manci: Mit túlozol? Mondd egyszerűen, hogy gyönyörű vagyok. És akkkor maradj itt ebédre. Annak semmi értelme sincs, hogy egy nő szép legyen, amikor egyedül van. Nagyobb hiba, mintha valaki társaságban csúnya. Mókus: Sajnos, nem maradhatok, de valakit meglnvitáltam magam helyett ebédre. Manci: Hozzám? Mókus: Igen, hozzád. Mondd csak. Mancikám, mióta is szeretlek én téged? Manci: Egy év, két hónap, tizennégy nap. Megjelöltem a háztartási könyvben azt a napot, amikor először találkoztunk és azóta minden reggel húzok egy vonást Be szép nap volt Bejöttél hozzánk az üzletbe, ahol manikűrös kisasszony voltam, ideadtad a kisujjadat és... és nálam maradt az egész balkezed. Mókus (ünnepélyesen): Kedves Manci! Manci: Jaj! Te szakítani akarsz! Mókus: Ugyan! Hogy jut eszedbe ilyen butaság? Manci: Nagyszerű fejem van: A legnagyobb butaság is könnyen eszembe jut. M/'kus: Kedves Manci! Te nagyszerű nő vagy. Örömmel hallom mindenütt a társaságban, amint Irigykedve mondják •rótam: nézd ezt a vén marhát, milyen remek nője van. Nekem, mint bankár»mhernek szükségem is van egy klassz nőre. Emeli a hitelképességemet: . Veled tökéletesen meg vagyok elégedve, ^sak egy bajod van: nem tudsz enni! Manci (az asztalhoz rohen és falánkul enni kezdi a kalácsot): Én nem tudok eit,n!? Kitűnő étvágyam van. (A kisujját bedugja a kávéba.) Mókus: Látod?! Miért dugtad be az ujjacskádat a kávéba? Manci: Nyugodt lehetsz: uem passzióból. Valahogy csak meg kell tudni, hogy nem-e forró? (Nagyot márt a kávéba.) Mókus: És ez a mártogaíás1 Tönkreteszei vele! A múltkor a RiUber. kimártogattad a serpenyősrostélyost. Másnap estek a részvényeim a tőzsdén... Manci (nagyon hangosan hörpint): Uhü! Mókus (befogja a Iliiét): Jaj! Hogy lehet ilyen hangosan inni?! Manet (büszkén): Ezen már mások is csodálkoztak! (Szürcsől.) A múltkor halászlét vacsoráztam, mire Fricsay átüzent a szomszédimból, hogy hagyjam abba mert a közönség nem hallja a katonazenét. (Szürcsől.) Mókus: Ezek a nép egyszerű gyermekei... Hangosan esznek és halkan szeretnek... A vérbeli urinő csendesen eszik és hangosan szeret Manci: Én is hangosan szeretek. (Kiabál) Szeretlek! Mókus: Akkor tanuljál meg enni a kedvemért... Borzasztó dolgokat csinálsz! A múltkor Krausz kormányfőtanácsos vacsoráján megi.tađ a kézmosóvizet. Manci: Persze! Mert olyan kis manikürcsészében adták be. Mókus: Ez most mind rendbejön. Én fogadtam neked egy tanárt, aki megtanít enni. Manci: Enni? Megtanultam én enni klcslkoromban otthon, a Karpfensteinuccában. Mókus: Ebben is haladnod kell fiam. Manci: Nekem az is elég haladás, hogy a Karpfenstein-nccában rántoftlevest ebédeltem, most meg rántott csirkét Mókus: Csak néhány leckét kell venned. Az étkezés világhírű professzorát szerződtettem neked. Manci: Azt a Blcsérdyt? Mókus: Nem, fiam, az a koplalás tanára. Manci: Hát már a koplalásnak is van tanára? Mintha azt nem tanulná meg a szegény ember kicsikorában. És a gazdagnak meg nincs rá szüksége/Gom/ofkodik) Miféle éhenkórász az, aki abból él. hogy enni tanitja az embereket? Mókus: A tanár ur nem éhenkórász Lovag Olasz ember (Névjegyet olvas) A neve Cavalatore Oiuliano Gastromanello. Manci: Ezt a nevet nehezebben tanulnám meg, mint a rákevést Nusi (középről jön): Jónapot! Szervusz! Manci (bemutatja): Nusi, egykori kolléganőm. manikűrözni jön Mókus ur. a barátom Mókus: örvendek. (Mancihoz) Csak azt nem értem, miért van itt mindennap egy másik maniküröskisasszony? Mi van rajtad naponta maniküröznivaló? No végezz gyorsan, mert rögtön itt a tanár ur. Addig bemegyek a hálóba telefonálni (Jobbra indul) Nusi (Irigykedve): A hálószobában van telelőn? i Mókus: Igen, ebben a tekintetben Manci már modern nő. (El) Manci: Maid ha halkan fogok tudni enni Is, áthozom a telefont az ebédlőbe (Leülnek egy kis asztal mellé, ahol Manci kezdi Nustt manikűrözni) Manci: Ez a csacsi Mókus azt hiszi, hogy ti manikűröztök engem, holott csak én gyakorolom magam. Hadd keressetek; Én magam, olyan ..helyre járok, ahol nem ismernek On megadják nekem az 1116 tiszteletit, : Nnsr Miiéle tanárt .vártok? Manci: A zabálás tanárát Megtanítja az embert enni Nusi■ Je. bár rnár az evésnek is van tanára? Manci: Ne csodálkozz! Ma már ótt tartunk, hogy az egyetemen külön tanár van, aki csak a csillagokat tanitja Nusi: Ne mondd!. Manci: Már pedig, ha a csillagoknak van tanára, hogy ne lehetne az evésnek? Mégis csak több ember eszik, mint a mennyi csillagot vizsgál (Pici szünet) Mi újság az üzletben? Nusi: A Karola bevágott egy urnák Komplikációk ailotak be Manci: Vérmérgezés? Nusi Dehogy! A Riviérára utaztak! Hogy szeretnék én Is egyszer így elutazni De jó is neked, Manci. ., Boldog vagy • . Manci (egy kis mdanchólidvat): Boldog vagyok ... (Jobbra mutat) E mellett? ... Ó. én igazán nem erről a boldogságról álmodoztam manlkürözés közben Nem mondom, jó fiú, kedves öreg szamár, de az én szivem mégis másért dobog friss tavaszi éjszakákon... Ne érts félre, Nusi, nincs senkim... De boldogságom sincs. Rabmjidár vagyok, bezárva egy háromszobás föbérieti kalitkába.. Ezután már annyi szabadságom se lesz. hogy kimártsam a serpenyős rostélyost.. No, ne beszéljünk erről ... Ml újság még odabent? Nusi: Gurzó felmondott. Hazamegy gazdálkodni az apjához, parasztnak. Ur lesz belőle. Manci: Na, ahhoz neki Is kéne egy pár evöleckét venni. Láttad te már őt délben marhanyelvet enni? Nusi (elragadtatással): Gyönyörűen eszik! Olyan finoman fogja a kezében a marhanyelvet, mint egy borotvát. Tel Fiatalember? Manci: Kicsoda? Nusi: Az a marhanyelvtanár? Martéi: Biztosan valami vén trottli. Képzeld, hogy már milyen régen eszik ha már tanítani is tudja. Giuiiano (hevesen beront középről, két libérids pincérrel mögötte. Jóképű Hu, erős idegen kiejtéssel beszél): Bonjour nies dames Cavalatore Giuiiano Castromanello Manci (zavartan köszön, aztán a jobb oldali ajtóhoz megy): Mókus, Mókus! Nusi (szedelócködvc): Ettől én Is vennék egv pár leckét. Szervusz. (El) Giuiiano: A kedves növendék, ugye? Manci (pukkedlit csinál): sajnos Mókus (jön jobbról): Jó napot, kedves tanár ur! * Guiliano (meghajlik): Uram! (Nagyképűen) Íme, elhoztam magammal ezt a két mintapincért. Mint ahogy az orvos magával viszi a műszereit, én mindenüvé cgv komplett ebédet hordok magammal. A mai menü az úgynevezett első lecke (az egyik pincér étlapot nyúlt át) potage — leves — spaghetti a Iá mllanaise — makaróni — húsétel, sajt, gyümölcs és fekete kávé Jovö órán következnek a cehézfclilj fogások: rák. osztriga, stb Manci: A töltött káposztát K tessek (élviepnl a műsorra, mert az nagyon szeretem Mókus: Én nem akarom zavarni az órát Bemegyek a bankba, megnézem, hogv nem mentünk-e csődbe tegnap óta, (Meghajlik és el.) Giuiiano: (tapsol szertartásosan, mire a két pincér elmegy. Ez a két flu eddig azzal logiulkozett, hogy megtérítette a már előkészített asztalt Giuiiano karonfogda az asztalhoz vezeti Mancit.) Kisasszony! Mint minden tanítványomat, önt is két hete figyelem evés közben Mielőtt elvállaltam a tanítását, meg akartam ismerni az ön metódusát, hogy annál sikeresebb legyen a tanfolyam. A nők különféleképpen esznek Vannak szentimentálisak, akik (mutatja r ugv kezelik az éleit mint a mezők virágait Vanak érzékiek akik szenvedéllyel esznek (mutut/a) éi erotikusán isznak Vannak szemérmesek, akik szegvilik az evest KOSZTOLÁNYI DEZSŐ HALOTTI BESZÉD Apám, teremtöm. istenem. Mily semmi vagy S én. én milyen istentelen. Mert az, aki apátalan. A földgolyón Isten nélkül, magába van. A messzeségből rám mered Szigoru-szép S nugyon-nagyon ismert fejed. Hol vagy? Felelj hát. merre vagy? Hol a szived S agyad, a fényes ember-agy? Erős, lehetsz ily gyönge te. Hogy igy heversz. Minden férfiak gyöngye te. Még fialtalak mint zivatart, Te óriás. Ki nemzett s enzemet akarl. Tanítottál itt az utón. Lásd. u halóit, Azí is tetőled tanulom. Arcomra húzom közönyöm. Az életet S e leckét is megköszönöm. Fölöttem téli szél visit. Kriptánk felé Előrelépek egy kicsit. Nyugodtan járulok oda, Hisz ami vár. Csak ennyi lesz és nem csoda Te én vagyok és te vagy ott. Most elhiszem. Most már tudom, hogy meghalok. Avdm. teremtőm. istenem. Mily semmi vagy S én. én milyen istentelen. (mutatla ősszecsücsöritett szájjal Maga kisaszony. egyik kategóriához sem tartozik. Maga naturalista. (A két pincér behozza a csésze levest és nesztelenül el.) Giuiiano: Először is nyugodtan használja mind a négy lábát a széknek. így Egyenesen ülni! Köszönöm. Tessék! (Hozzákezd a leveshez ) Manci (nyakába akasztja a szalvétát.) Giuiiano: Mi az? Borotválkozás lesz? (Kikapja a szalvétát. Manci az ö ébe teszi.) Teringettét! Az. asztalon marad! Manci (félszegen megragadja a csészét. be szeretné dugni a balkeze kisalját, de aztán mégsem meri.) Giuiiano (kiált): Könyök be! Két ujja! fogni a csészét! így! Manci (próbálja): Akkor leesik. Giuiiano: Ke z d en i! Manci (hangosan körplnt egyet): Juj! Giuiiano (befogja a fülét): Csend! Manci: Megégettem a nyelvem. Mind azért van, mert maguk kitalálták, hogy nem szabad az ujjat bedugni, Giuiiano: Semmit kézzel. Semmit kézbevenni' Kézbevenni nem előkelő dolog! Inni! Pianó! Manci: Szürcsől Giuiiano: Pianisszimó! Manci: Maid hangfogóval fogom enni a levest. (A pincérek bejönnek, elviszik a csészét. paradicsomos makarónit tesznek le az asztalra és bort töltenek a poharakba.) Giuiiano: A korrekt étkezés még fon: tosabb a nőnél, mint a szépség. Napoleon is az evés miatt szakított Josephinnel. A császár mindig idegen urakkal evett egy tálból cseresznyét. És milyen csúnyán. A magam részéről sohse tudnék szeretni egy olyan nőt, aki nem tud szépen enni. (Megfogja a poharat.) Manci: Azt hiszem, én vagyok az idősebb. Szervusz- (Koccint.) Giuiiano: Nincs koccintás! Csak diszkrét pillantás! Manet: (Hangosan hörpint.) Giuiiano (sziszegve): Csend legyen! Manet (körülnéz): Nemalszik1tt senki. (Hörpint.) £ Giuiiano: Úgy íss* a bort. mint a szájvizet. (A makarónira) Avant*! Avanti f Manci (nagy tisztelettel nézi. de nem mer hozzányúlni): Köszönöm, nem szeretem a makarónit. Giuiiano: Muszáj! Manci (megpróbálja, de belegabalyodik, végül késsel segít magán s a kést beveszt a szájába) Giuiiano (rémülten): A kés! A szájába?! Manci: Ne féljen semmit, nem vágom meg magam. Giuiiano: Scandalio! Scandalio! Manci (hízelegve): Lenyalni se szabad. Mikor az olyan jó. Giuiiano: Kisasszony, sok jó dolog van az életben, ami nem szabad. Ily^n nélia a szerelem, amely olyan mint a iangusz .., Este szokták felszer\1rozni, de az ínyencek éhgyomorra fogyasztják. Manci: Jé! Én mindig azt hittem, hogy a szerelem olyan, mint a töltött káposzta: csak felmclegitve jó és néha megfekszi az ember gyomrát Giuiiano: Ne beszéljünk a szerelemről, kisasszony! Ne felejtse el, hogy még csak az első ételnél tartunk! Ilyenkor legfeljebb az időjárásról szabad betszélni a müveit társaságban. A húsnál jöhet a színház a zene, az irodalom. A parfénál a pletyka és a feketekávénál a szerelem Ma szép idő van, kisaszszony. Bár a barométer esőt jósol. Manci: Jó hogy szép idő van, akkor legalább nem esik az eső. Nem igaz? (már nem esznek) Tanár ur kérem. A két togás között miről beszél az ember? Mikor az időjárást már befejezte, de a színházhoz még nem érkezett el? Giuiiano: Akkor arról beszél, hogy bágyadt a kiszolgálás... * (A pincérek behozzák a húsételt.) Manci: Itt a hús! Tanár ur, szeret színházba járni? Giuiiano: Nagyon helyes! Ezt meg kel! szokni! Mikor figyeltem magukat mindig csodálkoztam rajta, hogy a barátja már a levesnél szorongatja a két /V
