Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)
1926-12-25 / 352. szám
T92Š. december 23 75. oldd BÁCSMEGTÖ IfAPLÖ ____ PUSZTOSICSTÓL JEGENJÉIG HONI FILM 1. Harminchárom haramiát legyilkolt már ez a csendőr, aki most belöködte az ajtón a megláncolt haramiavezért, ki már lemészárolt egy csomó csendőrt a sötét és keményrajzu hegyek között. Azoknak a hegyeknek históriája csupa vér és fekete elszántság, kikeletkor kivirit a tőr s lőporszagot lehel a május. Méltatlannak érezhette helyzetét a haramiavezér és okkal, mert hiányzott az egyenlő erők nyílt szembenállása. Ki volt szolgáltatva és megalázva s azonfelül náthás volt szörnyen. Itt keresztülutazóban voltak csak tulajdonképpen, Pusztosics város pályaudvarán, minthogy a szomszéd vidám városkában, finánc korában, kifosztott és a folyóba dobott egy sváb gazdát, most tehát odaszállították őt, hogy a bíróság legelőbb is ebben az ügyben hallassa az igazság szavát. Néhány félliter pálinka párája glóriázta körül a két hosszú figurát: a haramiát is, a csendőrt is, kinek különben erre a vezeklöutra indulása napján halt meg, szülés közben, a szeretője s ugyanakkor megmaradt az újszülöttje. Tetézte még ezt egy sürgöny, melyet az elhunyt leányanya édesanyja, egy élemedett macedón kofa küldött utána s amelyben tudatta, hogy a pap kevesli a kecskebőrt és a hat font mákot, kér még egy-két arany dukátot Novi-Kraj állomáson, az utazás ötödik napján kapta meg a sürgönyt a komisszártól. Ez a fiatalember, a lehető legvénebb autoritással és aranyszalagokkal felruházva, elolvasztott előző éjjel négyezerháromszáz dinárt a barban, borban, női hajban és amig jobbkezével átnyújtotta a csendőrnek a táviratot, balkézből lesurolt egy pofont valamilyen fagyoskodó, borzas, kiskorú csavargónak, akit éjszaka egy üres vagonban találtak a javítóműhely közelében. Ebben a pillanatban, a pusztosicsi váróteremben, arra gondolt a csendőr, h.QKy a pópa azóta bizonyára összeült már a járási főnökkel, iddogálnak és vagy, nagyon rendben lesz minden, mire ő hazaér, vagy a veszedelmes jóég tudja, a nap, a csillag és a miniszterelnök. Viszont a haramia, érzéseiben keserű áramokkal, ennyit sem gondolkozott, hanem tüsszögött szorgalmasan, mindannyiszor megrázkódtatva azt a szikár, kőarcu, íehérhaju hölgyet, aki mellé leültek. 2. Átsétált a vasutszagu szobán, amelynek levegőjében valami örök füst és emberpára keverék lágyította el az alakok vonalait, egy nyálas, zöldarcu és zöldzubbonyos ifjú orosz. Szemével a padlót kereste és a szája görbén szavakat működött elő: — Öngyilkos leszek, nem bírom ki. szalutálni mindig, az öregnek, sercegős/.avu. méltóságos. koldus, rettenetes. i indig. itt is. Kosztrovótói kezdve! min's! végig! szalutálni! Szivemet hasitok ki. Oroszországban temessék el. a :! vemet. Amikor észrevette, hogy a haramia ■éli, ravasz könnyekre mosolyodott, os erőfeszítéssel csiholta az öklét a 'ragjához és az ajtóban elfütyülte, elfogta: Kocsis, ne csapkodd a lovat! cm sietős az utam szerető engem seholse vár kocsis, ne csapkodd a lovat! Jamscsik! nye gonyi losatyi!... — Érdekes, ezek az oroszok. Én úgy advelem őket. Volga! Balalajkal Votki! szólalt meg a kőarcu missz, angolul. — Kóstolja meg előbb, azután beszéljen — felelte a haramia undorral, szintén angolul. — Balalajkát? Hallottam már. Votkit? Azt még igazán nem ittam. — A yolgát gondoltam — mondta a naramia. A missz öt évig élt a déli országrészben, törökmultu. aszimetriális, hegyesgödrös városkában, hagymaszag, balkáni higiéné, avatag bizánci kolostor és templom, szertehányt, rozzant, szertemálló keretek közösségében azzal a néppel, amelynek lomha mozgása mélyén. évszázadok igája és keleti narkotikumai után is szent erő, szabadságvágy és szilaj duhajság toporzékolt. Egzotikus élmény volt missz Bornton számára a háború után ez a környezet, ahol megalapította az Árvalányok Angol Jótékony Otthonát, a hadiszövetséges érzések továbbmélyítésére s a humanitás szolgálatában. Akadt Londonban és némely vidéki angol városban erre a vállalkozásra is egy-egy messzeérdeklődésü és jólmegfontolt agilitásu társaság, ahonnan évente pár száz font sterling jutott a távoli árvaJeányok otthonának, főképpen hölgyektől, kiknek miszterei vas, szén, ópium, ólom, bankászat és egyéb piaci adásvétel szempontjából viselték gondját ez árva országnak. És missz Bornton ügyesen, férfiúi eréllyel tudta adminisztrálni az intézetét, bizonyos közönnyel viselve el a néha hozzáhajbókolt elismerést és alázatos ünneplést. Nyitott szemmel élt s hideg szánalommal szemlélte, hogyan múlik végig a körülötte élő nép pislákoló lendülete, nótakedve, bujasága a szenny, a vérbaj, a malária, az Ínség és szellemi éheztetés rothadásában: hamarosan tapasztalta, hogy nemcsak az ő árvaleányai az igazi árvák. Aféle angol úri vénleányok közé tartozott azonban missz Bornton, akik a szüzesség veszedelmesebb örvényein átcsónakázva, civilizációval, szilárd erényekkel, kemény cselekvőakarattal fegyveresen, tökéletes kalandorokká, avagy jótét leikekké katonásodtak. így végtelen hűvösséggel tudta elviselni a dicséretet és durvaságot, a dicsőséget és veszedelmet, a kalandor tökéletes dezintereszmánjával és a jótét lélek mindent megértésével. íme, milyen levelet kapott a múlt héten barátnőjétől s hajdani iskolatársától, missz Happy tői: My dear! Most van az évfordulója annak az izgalmas emlékemnek, amelyet nem beszéltem ki neked eddig. Tudod, Vilná közeiében voltam, fenn, egy hegyi fáidban; magam se tudom már, hogyan rekedtem ott miután katonáim, kiket a háborúban ápoltam« mind szerteszéledtek. Orosz-lengyel. vagy lengyel-litván határ ez, tudod, ez is ama vitás igénypontok közé tartozik, amelyek körül errefelé ezek a nevetséges kis népségek annyi vért folyatnak s annyi hullát termelnek. Mister Chamberlainnek még bizonyára lesz szava ebben. Jó, de egy ködmönös, pálinkás parasztasszonynak ott a havas, istenverte faluban gyereke született. Közben éjjel-nappal másztak le és fel a csapatok: jönnek az elienforradalmárok. korbácsolnak, rekvlrálnak ételt és szeszt, három nap múlva a : vörösök oífenzlváia. lekergetik az ellenforradalmárokat, prédikálnak és élelmiszert követelnek, a hegyoldala-Uram, a két kezem Könyörgő szókkal kulcsolom imára, Ha ezzel vétkezem, Ha sért a bűnös dadogó imája: Messd el fohászom szárnyát röpliben. Ne lássa zuhanását senki sem, Ne kopogtassa csőre ablakod. Amikor kér: Eressz be, itt vagyok! Én nem imádkozom Magam javáért, nem egy porcikát; Nem esik már zokon Hordozni a kin szívbe tört nyilát; Nem Iái az ostor, bárha paskoljs még. Nem fáj a rongy és nem is bánt az Ínség, Nem kerget a Ma, nem üldöz a Holnap: Legyek csak én jegyese a Pokolnak! De tudván tudhatod. Hogy vannak, akik siratják a Má-t, Félik a Holnapot, Kiket megállít Útjukban a gát. Kiket a szégyen rongyokért pirít, Kiknek lelkében kin virág virít, Kik siketnémán és vakon loholnak Töretlen utján az Életrobotnak. Irta: MIKES FLÓRIS kon a hóban, mint a fenyöerdő, úgy csúcsosodnak már véres katonahulla halrnazatok (festői látvány volt, Istenem, milyen szomorú!) és a csapatoknak ez a helycseréje, benyomulása és kivonulása igy tartott három héten keresztül. Gondolt el, három hétig nem mozdulhattak ki a ködmönösök: az újszülöttet nem vihették le a völgyi városkába, megkereszteltetni, a paphoz! Három hétig kereszteletlen volt jelen ezen a földön a kis lélek s végül az anya már nem akarta szoptatni: pogány kölyköt nem volt hajlandó táplálni a jámbor. Bőgött, óbégatott, ordított az éhes kis állat, azt hittem, megreped a szive és az enyém. Meg kellett szánnom s kétségbeesetten szoptatni akartam, de — az én száraz mellem!... My dearl Az én meddő életem! Véresre szíttá szegényke és én beláttam, hogy itt van az a pont, ahol a mi minden elszántságunk és végezettségünk sem tud segíteni. Hidd el. ez a mi fájdalmas Achilles-sarkunk, my dear!... 3-Mindeközben a csendőr végigténfergett minden zugot az állomásépületben, kivül, belül, földszinten, emeleten, a verejték ömlött rajta, a látása keringőzött, már nem tudta ltol van s még kevésbbé, hol a postahivatal. Halott inakkal, átitatva pálinkától, ingott kilométernyi utat köröskörül, a kis, sötét állomás labirintusában; összemorzsolódott a papírlap a kezében, táviratszöveg volt, zilált, rossz betűkkel: kérj kölcsön adj pópának dukátot A főucca felöl lihegve vándorolt hozzá egy göndörhaju. filigrán fiatalember. Néhány elipszlst sétált e szuronyos ember mentén, azután papirblokkot, ceruzát vett elő és megszólalt: — A Pusztosicsi Híradó munkatársa vagyok. Lehet interjút csinálni azzal á hires haramiavezérkari főnökkel? Rámeredt rökönyödő arccal a riporterre az imbolygó csendőr, a szó megégette a fülét és fellángolta az erejét Ugrott, rohant, jegyváltó asszonyokat felrúgott, kosarakat felborított, a várótermen, perronon keresztül, síneken át, üvöltött valamit a haramiáról s fellendült a fütyülve mozduló nemzetközi vonat lépcsőjére, amely indult a szomszéd ország felé. — Hohó. hotió. mit keresel ottan? — kiáltotta vasutasok, fináncok, csendőrök, detektívek, vámtisztek kara, de a következő pillanatban mindannyian a sin felé rohantak, ahol hanyattfekve, szétcafatolt tagokkal. vértócsában reszketett a csendőr teste. Melléből meredeken, nedvesen villogott elő a szurony hegye. A vonat nyugodtan elrobogott. A ri-Én gyarló szemeim Könnyre faluidnak hu látom soruk', A Nyomor mezein Gizgazokért koválygó táboruk'. És kérdve-kérdem: olyan nagy az Ég És a Föld között tátongó messzeség, Hogy ódat önt r ól Te nem hallanád, Ha ordít a bűn, tort ül a gálád? A mennynek kapuja Mért (dija útját jajnak cs imának? Az Urnák Zsámolya Nem fogad el mást, csak ami imádat Azért, ami van, bárha kárhozat? Nem kell a sirds, csuk : z áldozat? ó, lehetetlen, hamár nincs a földön. Hogy az Igazság ott ne tündököljön. Uram, a két kezem Könyörgő szókkal kulcsolom imára, Nem magamért teszem: Az Igazságot küldd el a világra/ A pályás Krisztus ige-gügyögését. Hogy a pogányok végre már megértsék Egy újabb betlehemi éjszaka jöjjön a harcos Igazság maga! (Wien) Bujdosó Péter I Ima a szerP estén porter lázasan futott a szerkesztőségbe, útközben vett két kiflit és izgalmasan nagyokat nyelt. A csendőr utolsót nyögött a földön. Az Ifjú orosz Ott ácsorgott a kiváncsiak között és elszánta magában, hogy egyelőre nem lesz öngyilkos. Halálra g ízolt a vonat egy ürült csendőrt a pusztosicsi á tamáson ez a szenzációs riport jelent meg másnap az újságban a haramia-interjú helyett. 4. — Hol vagyunk? Hiszen ez itt a jegenjei határ, ez a vonat az ország belsejébe megy! — riadt a misszre a haramia, amint szemügyre vette a vonat ablakából a homályos, kékfényü tájat. Pusztosicstól idáig a harmadik osztályú kocsiban, ahova szuggesztlv erővel bevezényelte a haramia a misszt, már túl voltak azon, hogy ki micsoda. Missz Bornton az árvaháza ügyében fontos konferenciára igyekezett Londonba. Egy magasrangu tiszt kisérte Pusztosicsig és az a tiszt ott egyik jó sógorával találkozott össze, aki Genfből, delegátus! minőségben, repülőgépen Utazott vissza a szomszédország fővárosáig, onnan vonattal. Patakzott belőle a nagyvilág öröme, a grandszenyőri Illat, elujságolta jutányos vásárlásait, fényes mulatságait, kiadós nőkalandjait. Az államügy, a melyben tevékenykedett, némi nehézségeken akadt fenn, majd legközelebb újból kimegy a delegáció. A tiszt a delegátus sógorral autón ment tovább Pusztosicsról s a missz igy magányosan, helyezkedett el a váróteremben, bogy a nemzetközi vonattal kiutazzon. Mihelyt a csendőr magukra hagyta őket, a ha- i ramia első szavai után a missz egyre kíváncsibb tetszéssel hallgatta ennek a bilincseskezü, dusszakállu tölgyfaembernek tisztakiejtésü angol szavait A haramiavezér Becsben tanulta meg a technikai tudományokat és Angliában több évig egy acélipari és bányavállalat mérnöke volt. A háború kirobbanásakor hazájába rohant, harcolt, fagyott» kopott, gyilkolt úszott nyakig sárban a nemzet félszabadulásáért menekült, koplalt Párisbán, kijutott Oroszországba, csapatot szervezett' -gyalog, hajón, tehervonaton, négykézláb tett meg háromnegyedeurópányi utat, hogy ismét lejusson a felszabadító frontra. És a győzelem után uj elvekkel, alkotómániával, idealizmussal telítve addig gyűlt a baja a posztraugrott ügyesekkel, míg egy puccskísérlet után az erdőkbe kellett menekülnie és százezres vérdijat tűztek ki a fejéért. Haramiabandája a legüidózöttebb és legrettegettebb lett minden ilyenek között és az esztendők zilált, kegyetlen küzdelmekkel múltak. Van egy bátyja, ma pénzügyi főtiszt, az finánc volt eleinte és egy ittas éjszakájának bűnét az öccs számlájára Írták, aki vállalta is a többi közé. Éjféli titkos találkozáson a völgyben mondta el haramia öccsének a sváb gazda meggyilkolását és akkor elbeszélte azt is, milyen emberek, nemzetségek laknak arrafelé, ahol ez az esemény történt, leírta pontosan, milyen a táj, a föld, a levegő. A miszszel való találkozás a pusztosicsi váróteremben, a csendőr eltűnése ragyogó reményeket lobogtatott fel a mérnökharamiában, szabadulásról, uj életről, életről, messze külföldi országban, talán északon. — Eltévesztettük volna a vonatot? — kérdezte a missz. 5. Vincén kacérk dAa az ist*nlip ««a m r kimo dhatai'aa ocsiadnyadg d» • eüvei/eilA me ebh ragry. Lenin Gorkij Maximhoz. — Ugylátszik és az én életem Ismét csak egy köttlet ér — válaszolta a haramia. Ahova most érkezünk, ott más nyelven beszélnek az emberek, mint az én szülőföldemen, de a keserűség, a béklyó, a kiszolgáltatottság itt is ugyanaz. Itt bővebben terem a föld és érzékenyebb az éhség, itt ezeréves méla álom volt és vastagabb láncok kellettek a klnylltszemü monstrum uj haldoklásra fékezéséhez. Nagy, sárga, cifra és mozdulatlan halotti köntös ez a róna és a temetkező embereket egy idetoppant, uj isten se tudná kirázni a gyászból. — Nem bánom, hogy idetévedtünk.
