Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)

1926-12-25 / 352. szám

1926 december 25.

BÁCSMEGYEI napló

69. oldal

A cseka halálpincéjétől — a kényszermunkatáborig

(Szemelvények a naplómból)

Irta: Grób Imre

— Befejező közlemény —

Búcsúznak a halálraítéltek — Tömeges kivégzések — Hálószoba az asztal tetején — Tyurmáhól a kényszermunkatáborba

E pillanatban csatlakozott hozzám Zseleznikov tanító. Az egyik tanítványom, akinek a házában német órákat adtam.

Szótlanul mentünk egymás mellett Egyszer csak az egyik folyosó ablakból egy összehajtogatott papírdarabba repült a lábainkhoz. Zseleznikov lehajolt, felvette és kibontotta. Néhány sor volt rá irva oroszul. Elolvastuk. Egy másik szerencsétlen embernek a búcsúja, üzenetet küld a feleségének, hogy az éllel a cšeka pincéiében agyonlövik.

Október 13-án újabb hatvan embert lőttek agyon. Ezen a napon került a tyurmába az én két fogolytársam is, az a százados és főhadnagy, akikkel együtt tartóztattak le augusztus 15-én. Eddig ültek a csekán.

A II. emelet hatos cellájában október 6-ikáig ültem. Október 6-án egy katona lépett a cellába és a nevemet szólította. Szedjem össze minden holmimat és készüljek.

Izgatottságom tetőpontra hágott. Nem tudtam, mit akarnak velem. Lehet, hogy szabadlábra helyeznek, talán egy másik cellába kisérnek, de lehet az is, hogy a kényszermunkatáborba visznek, vagy — a halálpincébe.

kát, akiket másnap a kényszermunkatáborba kellett átkisérni.

Innen másnap, október 13-án, levezettek bennünket a tyurma-irodába. Negyvenhároman voltunk összesen, 42 férfi, és egy nő. Az egyik fehértisztnek a felesége. A büntetések időtartama 5 és 8 év között váltakozott. Egyedül engem ítéltek el a polgárháború végéig tartó kényszermunkára. Eddig szólt a többi magyar tisztnek a büntetése is, akik már a kényszermunkatáborban ültek. Csakhogy ők simábban kerültek oda, mint én. Őket mindjárt oda vitték, s nem járatták velük a »halálpince« és a tyurma kálváriáját végéig. Hogy nekünk, nekem és társamnak, Brandsetter Bereue századosnak és Szemere Zoltán főhadnagynak miért kellett ezeket a poklokat előbb végig szenvednünk, ki tudna erre válaszolni.

A tyurma irodában délután négy óráig várakoztunk. Ez alatt az idő alatt megírták az okmányainkat. Amikor ezek elkészültek, az udvarra vezettek bennünket és átadtak az őrségnek azzal az utasítással, hogy mind a negyvenhármunkat a Vojenni Gorodokba kisérjenek, a kényszermunkatáborba.

Az ut a Vojenni Gorodokig hét-nyolc

kilométer leheteti Máskor ennyi utat

játszva megtettünk. Most alig tudtunk elmenni odáig. Annyira ki voltunk éhezve, annyira le voltunk gyengülve, hogy állni alig tudtunk. Az őrség kénytelen volt minden kilométer után megállni velünk, hogy pihenhessünk. Most látszott csak, mennyire leszedett mindannyiunkat a lábunkról a börtön.

Sötét este volt már, amikor a Vojenni Gorodokba megérkeztünk. Lehetett félnyolc, mikor odaértünk. Az őrség az iroda elé kisért bennünket, hogy ott a dezsurninak átadjon.

A dezsurni átvette az okmányokat és ellenőrizte a neveket. Minden név után felolvasta azt is, hogy ki hány évre lett elitélve Amikor az én nevemhez ért, — a büntetés időtartamát nem emlitette — Előléptem tehát és megkérdeztem, hogy én hány évet kaptam. Oroszul szólítottam meg, ő németül felelt. Az ö rossz kiejtésével ennyit mondott csak;

— »Sie können noth recht lang sitzen.*

Ezután a dezsurni elrendelte, hogy ki melyik barakban jelentkezzék. Engemet a 43-as számúba utasított. Itt ült a többi magyar tiszt is, akik túsz gyanánt voltak kiszemelve. így kerültem én is a túszok közé.

Hosszú, nehéz két hónap volt az, a mit a cseká pincéjében és tyurmában kellett elszenvednem. A kényszermunkatáborban sem voltak épen a legrózsásabbak a kilátásaim. S azért mégis örültem, amikor már Idejutottam. Itt legalább nem egyedül voltam. A társaim is velem voltak. Mégis csak könnyebb volt velük együtt lenni, velük együtt szenvedni.

Vége.

A földszintre vezettek. Ugyanabba a cellába, aol az első nap ültem. Amint az ajtón belépek, valaki rám kiált:

— »Good day — Mister Grob!*

Az angol tüzérkapitány volt. Egy-két héttel utánam ő is a tyurmába került.

Nagyon megörültünk egymásnak. Meghívott, hogy legyek a szomszédja. A cella zsúfolva van, még a priccsek alatt is fekszenek, ö is az asztal tetején kapott már csak helyet. Ezt megosztja velem.

A magyarországi szerb Eemzetisegi párt küzdeime egy magyar választáson

Hogyan született me: a nagyki indái program? — Harc a ormánypáriia’;, a mérsékeltek és a passzivisták i:oz5!t

Szerbek részvételű az 1884-8 3 magyar választások©»

Megköszöntem és a felajánlott helyet elfogadtam. így feküdtünk egy pár napig. Ekkor az angolt elvitték innen. Egy másik cellába. Hogy hova került azután s mi lett vele, nem tudom. Többet nem találkoztunk.

A helyét az asztalon egy Schachmator nevű orosz paraszt foglalta el. Egész fogságom alatt — pedig nyolcvannyolc napot ültem — ez az ember volt a legkellemetlenebb szomszédom. Alig fértünk el egymás mellett a keskeny asztalon. Egész éjjel rugdosott és az orrom alá fújta a tnahorka füstjét. Egyik mahorkát a másik után szívta. Különben sem vagyok dohányos és nem igen állom a dohányfüstöt. Még kevésbé a mahorkáét. Majd megfulladtam, annyira köhögtem tőle.

így teltek napjaim október 12-éig.

Október 12-én délfelé egy csinovnik jött a cellánkba. Neveket olvasott fel egy, a kezében tartott névjegyzékből. Többek között az éti nevemet is Egyben tudomásunkra hozta azt is. hogy kényszermunkára lettünk elitélve, amiért másnap, október 13-án át fognak bennünket kisérni a Vojenni Gorodokba, a kényszermunkatáborba.

Megmondta azt is, hogy ki hány évet kapott. Felolvasta az én büntetésemet is. Én a polgárháború végéig tartó kényszermunkára lettem ítélve. Az »indokolás* rovatban a nevem mellett csak ennyi állt: »azért, mert magyar tiszt.* Ennyi volt az egész indokolás.*)

Még az nap este felvittek a második emeletre. Oda, ahol eddig ültem. Csak más cellába, itt koncentrálták mindazo*) 1921-ben Lenin hivatalosan bejelentette a polgárháború végét. Sok orosz elitéit amnesztiát kapott Csak a mi büntetésünket emelték fel. A magyar tisztekét. Megtoldottak még öt eszten: dei kényszermunkával. Igazán szerencse volt, hogy 1922. julius havában kicseréltek bennünket. Különben még most is ülhetnénk.

A magyarországi szerb nemzetiségi párt 1884-ben teljes erejével, nagy felkészültséggel vett részt az országgyűlési választásokon.

A választási mozgalmat a szerb nemzetiségi párt vezető lapja, az újvidéki »Zasztava* egy vezércikke vezette be, amelyben Tisza Kálmán miniszterelnök politikájának kemény ostorozása után a következőket Írja: »Az a kérdés, milyen álláspontot fogunk az uj választásoknál mi szerbek elfoglalni? Vájjon a választási mozgalmakban részt akarunk-e venni s ha igen. miiven eszközökhöz fogunk nyúlni s mihez fogjuk magunkat tartani? Erre a kérdésre csak egy nagy nemzeti szerb konferencia adhat feleletet. Kétséget nem szenved, hogy a politikai védelem igen nehéz munka s különösen reánk szerbekre nézve a mai helyzetben kétszeresen nehéz. Meleg szív és higgadt gondolkozás kell ehhez, kitartás nagv áldozatkészség és türelem. Ahol ezek hiányzanak, ott eredmény nem lehet. De megtörténhetik az is. hogy mindezekkel rendelkezünk és az eredmény mégis kétséges, sőt évtizedek és egész generációk múlnak el. mig az elvetett mag gyümölcsöt hoz. Ez azonban minden politikai dolognál megtörténhet és ebben fekszik a nehézség. Nálunk szerbeknél a mi állapotaink közepette ez a nehézség még nagyobb. Számra nézve kevesen vagyunk, anyagilag úgyszólván tönkretéve. igazságtalanságok által az ellenzékhez vagyunk kénytelenek szitui. Községekben, ahol többségben vagyunk, a választási névjegyzékkel kisebbséget alkotnak belőlünk, izgatóknak neveznek bennünket azért, mert nem engedjük azt. ami a miénk.*

»És hogy a mérték teljes legven. még szülötteink is ellenünk lépnek fel; csodák csodája, hogy még ennyire is tartjuk magunkat Ezt bizonyítják ama jelek, amelyeket népünk a választási mozgalmakban kezd elárulni. Az a hir , kering, hogy az idegen befolyás népünkben kezd zavart előidézni s választóinkat saját részükre csalogatják, Ígérvén ezeknek eget-földet. Ennek következtében a fiatal nemzedék az idősebbektől tanácsot kér: ily körülmények között mit tegyen.«

»E kérdésre fog feleletet adni a nagy nemzeti gyűlés, amelvet szükséges volna mielőbb összehívni, hogy a nemzeti gvülés véget vessen minden zavaros tájékozatlanságnak. Kétséget nem szenved. hogy vezető férfiúink erről már tanácskoztak, mi csak kifejezést adunk annak, hogy ez a választók többségének is forró óhaja «

»Ki fogja összehívni a gvülést arról kétség nem lehet, erre iiivatva vannak ismeretes és elismert vezérféríiaink Mielőbb üljön tehát egybe a nagv nemzeti gvülés. melv határozott iránvt fog adni a szerb választóknak az ui választásoknál.«

»A pártok választási mozgalmaiban már messziről hallatszik a zivatar előjele. mely teljes erővel kitörni készül. És mi szerbek akarunk e a zivatar elöl kitérni vagy nvilt sisakkal fellépni, hogy erős akarattal és együttes kész seggel a zivatart bevárhassuk Ez a kér dés mely feleletre vár.*

A »Zasztava« cikkére Tisza szerb nyelvű lapja, a szintén Újvidéken meg jelenő »Szrpszki Marod* válaszol mely Tisza kormányzatának rendkívül loiá lis dicsérete után igv ir: »Mi szerbek itt Magyarországon, ha azt akarjuk, hogy okosan és hazafiasán cselekedjünk és ezáltal politikai érettségünket bebizonyítsuk. akkor a jelenlegi kormányt kell. hogy támogassuk. De a hazaiias embereknek ez kötelességük is. mert egynéhány éve már. hogy egyházi hierarchiánk panaszai Tisza kormányánál meghallgatást nyertek az egyház ellenségeivel szemben és ezáltal vége lett az egvház üldözéseinek. Nehéz feladatuk tehát a jelen választásoknál nincs a szerbeknek. Mindenekelőtt válasszuk meg a kormány jelöltjeit. Ahol lehetséges. választassák meg a szerb kerületekben szerb jelölt, de csak olyan, aki a kormánynak és egyháznak hive, különben nem kell megválasztani«

A nemzeti konferencia

A »Zasztava« által kezdeményezett konferenciát március hó 24-ikén Budapesten tartották meg, amelven különösen a bácskai szerbség vezetői jelentek meg nagy számban. Resztvettek az értekezleten dr. Makszlmovics Miklós

zomborl képviselő, a párt elnöke, dt. Krónits István. GruicS Miklós, dr. Majnszky Vlajkó. dr. Vucsetics Illés. dr. Jojkits Mladen, dr. Radics, Dungyerszki Gedeon, Debeljacsky Iso, Katyanszki Lázár stb. (Polit Mihály távoltartotta magát az értekezlettől. Miletics Szvetozár fényes elméje ekkor már elborult volt.) A megjelentek mind Ismert vezetői voltak az akkori szerb nemzetiségi mozgalomnak. Az értekezletet, amelyre nyolcvan legtekintélyesebb szerb vezető volt meghiva, a »Hungáriá«-ban tartották meg s azon dr. Makszimovics Miklós, az egyik szombori delegátus és országgyűlési képviselő elnökölt. Az értekezlet a következő határozati javaslatot fogadta el.

»A Magyarország összes vidékéről egy begyült szerb választók a Budapesten 1884. évi márc. hó 24. és 25-ik napjain tartott értekezleteken a jövő országgyűlési választásokra vonatkozólag a következő programban állapodtak

I A szerbek az 1867 évi XII. t cikkben letett közjogi alapon állva és hazafias érzülettől áthatva, mint alkotmányos állampolgárok, a haza többi polgáraival együttesen, a korszerű, liberális elvek szerint arra lógnak törekedni, hogy a magyar állam minden tekintetben fejlődjék, erősödjék és hogy ezáltal a közjóiét eléressék.

II. Törekedni fog a »nemzetiségek egyenjogúsításáról« szóló 1868. évi 44.' t. c. szigorú végrehajtására.

III. Követelni fogja a szerbeknek biztosított és az 1868-ik évi 9-ik törvénycikkben törvényesített nemzeti egyházi autonómia teljes élvezetét és

IV. E kereten belül követelni fogja a nemzeti egyház autonom jogain ejtett sérelmek orvoslását E határozatok javaslat alakjában jóváhagyás végett a szerb választók nagygyűlése elé fognak terjesztetni. E gyűlés Nagy-Kikindán fog megtartatni ápril első napjaiban.«

»Meddő sérelml politika

A konferencia elé a kormány egyik vidéki, a szerbség lakta helyen megjelenő félhivatalos lapjában a következőket íratta »A magyarországi szerbek álláspontja« cimen: »... Tagadva és félreismerve a létező állapotokat, meddő sérelmi politikát űztek. Kiváltak a létező nagv párttestek kötelékéből és nemzetiségi párt címe alatt jelentéktelen töredékét képezték a magyar alsóháznak.«

»Minden nem szerb és nem szláv ügyet ignoráló exclusiv magatartásuk: a fennálló rend és törvények elleni örökös elégedetlen panaszaik: az egyházi es iskolai ügyeikben kifogásolt tendenciák merev tagadása: az állami nyelv egyetemes elterjedése elé mesterkélt fogásokkal faragott akadályaik: sajtójuk nagv részének bőszült magvarfaló vészjajgatásai: olyanokul tüntetik fel őket a szerb néppel magával ismeretlen honatyák eelőtt, mint akik magukat e hazában nem jól érzik, akik kifelé gravitálnak az államban államot alkotni akarnak; és mint akik a légbe röpítendő Magyarország füstölgő romjain, muszka alkotmány boldogitása alatt kép/elik megalkothatni földi paradicsomukat.«

»Mi, akik együtt élünk velük, akik osztozunk velük úgyszólván són-kenyéren, akik együtt szereplünk velük államhivatalnoki, politikai, municipáiis, társulaii s testületi állásokban, a világért se oszthatjuk a felőlük nehány országos képviselőjük magatartása alapján elterjedt balnézeteket.«

»Szeretik nemzetiségüket, ragaszkodnak vallásukhoz, lélekszámúkkal arányos szerepet követelnek közéletünkben — ez mind igaz. de ezek olv tiszteletreméltó tulajdonok, hogy közülük egynek is hiányát senki se bocsájthatná meg magának szívesen.«

»Égvházi autonómiájuk szemük fényét. Achillessarkukat képezi. És aligha csalódunk, ha a veljjk való feszült politikai viszonyt eteti okfőből származtatjuk.«

»Tudjuk mi, hogy a szerb értelmiség túlnyomó része megunta s utálja ezen meddő, sikertelen harcot, hisz az ő esziikjirása után irtuk össze a föntebbi gondolatokat.«

»Tudjuk azt is, hogy a kibékülésre első lépés a tarthatatlan bosszú- és dacpolitikának elejtése.«

»Talán ez lesz — vajha ez k e — a célja legközelebb Budapesten u'•"'tartandó szerb pártértekezletnek! A jobbak békülékeny hangulata megengedi ezen optimisticus föltevést.«

A konferencia után Így ir ugyanez a félhivatalos:

»Ezen előértekezlet — mert 3 döntő nap csak Nagy-Kikindán virrad fel — világos és határozott cáfolata azon meg nem érdemelt gyanúsításnak. hogy a szerbek perhorreszkálják a magyar állameszmét. mert ime magukat a ma-