Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)
1926-12-25 / 352. szám
70. olđa* TP28. december 25, bAcsmegtei napló gyár alkotmány hlvetnek tekintetni kívánják.« ♦Részünkről csak örülünk ezen közeledésnek és akármelyik létező magvar országos párt javára dőljön el politikai állásfoglalásuk, mindenesetre biztosítva van nekünk magyaroknak az a nyugodt tudat, hogy a szerbekben nem államunk, hanem talán csak — s ez is kérdés — országos kormánypártunk politikailag jogosult elenzékeit látjuk. És ez oly eredmény, melyhez bármily meggyőződésű s pártu magyar hazafi csak gratulálhat a szerbeknek.« A naevklklndal választól nazvzvülés amelyen ötvenhat község ezer küldöttje jelent meg. a 2. pont lényegtelen módosításával elfogadta a budapesti határozati javaslatot. Arra a kérdésre, hogy a két nagy közjogi alapon álló — szabadelvű és függetlenségi — pártok közül, melyikhez csatlakozik a szerbség, a következő határozatot hozta az értekezlet a gyűlés két szellemi vezérének, dr. Makszimovicsnak és dr. Kaszapinovicsnak indítványára: »A szerb párt a közjogi alapon álló azon országos párthoz fog csatlakozni, amely biztosítékot nyújt a most megállapított szerb‘ program végrehajtására.« Az értekezlet tehát a csatlakozás kérdésében a szabad kéz politikáját tartotta fenn. A szerbség ezzel a határozattal letért az 1869- ben hozott, u. n. »becskereki határozat« útjáról, mely erősen domborította ki a szerbség sérelmi politikáját és sokkal radikálisabb a kikindai programnál. A kikindai határozatot úgy a kormánypárt, mint a függetlenségi párt megnyugvással fogadta, mert mindkét párt voksainak szaporodását várta a határozattól. Miért nem vett részt a nagygyűlésen Polli Mihály? Általánosan feltűnt, hogy — mint a budapesti értekezlettől — úgy a kikindai gyűléstől is távol maradt a szerb mozgalom legkitűnőbb vezetője, dr. Polit Mihály. Dr. Polit álláspontját, egy a »Pester Lloyd« szerkesztőjéhez intézett nyílt levélben szögezi le, amelyben a következőket irja: »Tisztelt barátom! Feltűnt tán neked, hogy a szerbek legutóbbi nyilatkozásaiban semmiféle irányban részt nem vettem. Ennek oka abban keresendő, hogy véleményeim által szerb feleim vélemény nyilvánítására befolyást gyakorolni nem akartam. Ha e legujabbi nyilatkozások igaz kifejezői lennének a szerb népben mutatkozó áramlatnak, én lennék az utolsó, aki síkra szállna ez áramlat ellen. Csakhogy a dolognak meg van a maga története. Ha szerb rokonaim némelyike előtt az a gondolat lebegett, hogy a kormánypártba való belépésük áltál Angyelics patrlarcha bukása előidézhető lesz, úgy a magam részéről ezt mindig nagy illúziónak tartottam, valamint másrészről az a nézetem, hogy a kormánypárt területén okvetlenül be kell következni a patriarcha híveivel való összetalálkozásnak — amint ezt a nagy-kikindai választógyülés fényesen meg is mutatta. Nézetem szerint a szerb viszonyokban a nagy-kikindai legújabb program sem fog változást előidézni, mert úgy a kormány, mint a létező három nagy párt bármelyike sem kész a nemzetiségeknek adandó engedmények terére lépni. Ha a szerbek legutóbbi nyilatkozásainak csak az lenne a céljok, hogy néhány választókerület megmentessék a szerbek számára, úgy azt mondanám: le jeu ne vaut pás la chandelle. Ha azonban a legutóbbi nyilatkozások által- a szerbek iránt barátságosabb hangulat lenne elérhető, úgy ezt igen örvendetes jelenségnek tekinteném. Újvidék. 1884. ápr. 17.« A kikindai határozat tehát a szerbséget két. illetve három részre osztotta. Égy részük feltétel nélkül a Íjormány pártjába lépett (lapjuk az újvidéki »Szrpszki Narod«) és mint a szabadelvű párt jelöltjei vették fel a küzdelmet, több helyen éppen a kikindai vagy becskereki alapon álló fajtestvéreikkel szemben, igy például a titeli választókerületben, ahol dr. Mándics Tivadar nyugalmazott miniszteri tanácsos szabadelvüpárti jélöltnek szintén két szerb nemzetiségű ellenjelöltje volt. A másik rész az úgynevezett »mérsékeltek«, a kikindai program alapján vették fel a harcot (lapjuk az újvidéki »Zasztava). Éhhez a csoporthoz csatlakoztak dr. Makszlmovics szombori képviselő, dr. Kaszapinovics és Brkics, ezek hárman Írták alá a csoport választási kiáltványát is. A harmadik csoport megmaradt a becskereki program alapján. Ezek voltak az úgynevezett passzivisták. Ennek a csoportnak vezetői dr. Polit és dr. Mllosavljevlcs voltak. Ez utóbbi jelen volt ugyan a kikindai gyűlésen, de az ott hozott határozatokat a.legvehemensebben ellenezte. A választási kiáltvány A kiklndalak által kiadott választási kiáltvány többek között a következőket tartalmazza: »A szerbség több, mint tizenöt éven át a nagybecskereki program alapján állva ellenzéki álláspontot foglalt el és követelte a nemzetiségek teljes egyenjogúságát, a szerbek autonómiáját. Horvátország nagyobb önállóságát stb. Ezen ideális alapokra épített programnak egyetlen pontja; sem teljesült. Ily teljes sikertelenség mellett az előrelátó és hazafias szerbek pártkülönbség nélkül konferenciára gyűltek össze Budapestre, uj, aktiv politikát űzendő program alapján, mely az államjogi alapon, mely a nemzetiségek és felekezetek szabadságán és egyenjogúsításán nyugszik.« A manlfesztum ezután ismerteti és ajánlja a programot, majd igy folytatja: »Ezen az utón a magyar hazának is hasznára lehetünk. A szerbek megmutatták és készek megmutatni, hogy a magyar államnak őszinte és hü barátai s hazafiságtól áthatva készek a többi magyar állampolgárokéul egyetértve a magyar állam javára és erősítésére munkálkodni. • A háromfelé szakadás eredménye az lett, hogy a szerbségnek számarányához mérten nem lett kielégítő képviselete az 1884-ben megválasztott országgyűlésen. így pl. Bácsmegyében a tizenegy választókerület közül csak egy ben — a titeliben — győzött Dimitrijevics Misa, aki Polit csoportjához tartozott. azonban megválasztottak a megyében még két szerb nemzetiségű képviselőt, de szabadelvüpárti programmal és pedig Dimitrijevics Milost Kulpinban és Popovics Vazult Óbecsén. A kikindai program híveinek befolyása a szerb népre a választások után mindinkább csökkent és a vezetés mindinkább a passzivisták, Polit és társai kezébe került. ev. d. Az újvilág a csudák hazája Dr. Auspitz Rudo'f szombori fogorvos feljegyzései a philadelphiai világkiállításról Negyedik közlemény A VII. nemzetközi fogorvosi kongresszus Philadelphiában A VII. nemzetközi fogorvosi kongresszus lezajlása után a penszilvániai és a vele egyesült vasúti társaságok meghívása folytán alkalmunk volt az idegen delegátusoknak a rendelkezésünkre bocsájtott különvonaton meglátogatni az Egyesült Államokat. A vendégszerető házigazda: az amerikai Egyesült Államok amerikai vendégszeretettel adott alkalmat arra, hogy betekinthessünk az amerikai vidéki életbe és hogy megismerkedhessünk annak szociális berendezkedésév,el. Az amerikai mezőgazdaság Newyorkból egymással párhuzamosan, de egymástól óriási távolságra négy hatalmas transzkontinentális országút vezet San Francisko felé. Az egyes nagy metropolisokat végig aszfaltozott utak kötik össze, melyeket az automobilok százezrei lepnek el. E kimondhatatlan nagy összegbe kerülő utak lendítették fel az utolsó húsz év alatt az amerikai automobilipart. Az sem ritka eset, hogy az amerikai gazdagok automobilon teszik meg a négy-hat hetes utat San Francikotól Newyorkig. A közbiztonság őrei gondoskodnak arról, hogy az utazó közönség minden kellemetlenség nélkül utazhassa be a hatalmas területet. Sürii egymásutánban sorakoznak fel a benzlnállomások. Az Unióban jelenleg huszonötmillió automobil van forgalomban. Alkalmunk volt Detroitban megtekinteni a világhírű Ford cég nagyméretű telepeit is. 1925-ben maga az öreg Ford kalauzolta az ángot trónörököst e világhírű gyártelepek megtekintése alkalmával, hogy bemutassa a munkabeosztás bámulatos eredményét. A trónörökös szemei előtt készült el tizenhét perc és öt másodperc alatt a Ford-koesl, amelyet a következő percben a trónörökös maga vezethetett. A telep kereskedelmi vezetését* most a fiatal Ford intézi. A technikai igazgató egymillió dollárnál magasabb fizetést húz, de a vasárnapi munkasztíneteket és egyéb ünnepnapokat pontosan levonják neki is, mert Ford véleménye szerint a Ford-intézmény nem fizethet munkadijat a munkát nem végzőnek. Érdekes látvány volt a Ford által megvásárolt, az Unió által kiselejtezett régi hadihajók szétrombolása, melyeknek anyaga a békés gazdasági fejlődést fogja elősegíteni. Az acélóriások átalakulnak békés, hasznothajfó mezőgazdasági traktorokká. A detroit-i Ford-telepek megtekintése után megszemléltünk egy Amerikában is hires mezőgazdasági telepet. Ennek a földbirtoknak a gazdája az igazi ezerholdas. Itt vehetne csak földet el a vajdasági agrárreform. A birtok tulajdonosa százhetvenezer hold földön gazdálkodik. A talaja sokkal gyengébb, mint a bácskai, vörös, agyagos talaL ennek dacára Mr. Mik-Kornicli azt állítja, hogy teljesen fiiggetlenitette magát az időjárás szeszélyeitől mert a modern gazdát, ki a gazdaságot indusztrializálja, nem befolyásolhatja a termést 1 illetőleg az, hogy van-e eső vagy nincs. A gazdálkodásban lehetőleg kerüli az embert és állati munkaerő alkalmazását. Az emberi munkaerő csak a gépek kezelésénél nyer alkalmazást, minden munkát gépnek kell elvégeznie. Számtalan Fordson és másfajta mélyszántásra használt mezőgazdasági gép segélyével háromszor szántaija fel a földet alaposan, mélyen, pontos időben vet — természetesen gépekkel. Az aratást a legújabb tipusu gépek végzik, melyek azonnal ki is csépelik a búzát és automatikusan zsákokba töltik. A gép után haladó, teherkocsik azonnal átveszik a búzás zsákokat s beszállítják a magtárba. A földnek gépekkel való megmunkálása évente ackerként öt dollárba kerül, mig azelőtt ugyanez ötven dollárba került. Minél nagyobb a birtok, I annál nagyobb a megtakarítás az üzemköltségekben. Amerika az állattenyésztés terén is bátran felveheti a versenyt a híres angol állattenyésztéssel. Fajlovai, szarvasmarhái s egyéb jószágai semmiben sem maradnak vissza az angliai tenyészállatoktól. Az alkoholtilalom folytán Kalifornia hires és nagy kiterjedésű szőlőgazdászata sokat szenvedett, bár az állam a sző!őgazdászokat nagy áldozatok árán részlegesen kártalanította. Qyü! mölcskertészete a maga nemében pá- i ratlanul áll. Transzkontinentális fekvé; se következtében mindenfajtáit! gvfi! mölcs az évszakokra tekintet nélkül j kapható. Óriási áldozatot hoznak az egyes i gazdaságok s az állam maga is, hogy 1 a gyapottermést pusztító élösdieket ki- i irtsák. Hárem év óta folytatja a mezőigazdasági tudomány , e küzdelmét, de I végleges győzelmet még nem aratott, Amerika dohánytermelése ma a legfejlettebb. Evről-.évre nagyobb területeket vetnek be dohánnyal, itt is a tech- i nika minden segítségét kihasználják. ! Kiikoricaültetvényei pedig páratlanok. Itt j is mindent gép végez éppen úgy, mint I a cukornád, cukorrépa ültetvényeknél. I A vetés, törés, szedés géperővel törj tinik, pontosan a legnagyobb gyorsaj s.tggal s időmegtakarítással Arneri-ai ualtura Kulturális tekintetben Amerika ma már túlszárnyalta Európa vezető államait. Az Unió kulturnivójának statisztikáját tulajdonképpen az európai bevándorlók rontják le, mert ezekből, de különösen a délolaszországi bevándorlókból kerül ki az irni és olvasni nem tudók tömege. Az amerikai benszülötlek és » még iskolakötelezettség alatt álló bevándorlók közt egyetlenegy sincsen, aki ne tudna Írni és olvasni. Az Unió a legkegyetlenebb szigorral hajtja végre az Iskolai oktatásra vonatkozó törvényeket. Az állam és a társadalom oly bőkezűen mozdítja elő a középiskolák főiskolák fejlődését, hogy nem szabad azon csodálkoznunk, hogy a legújabb technikai berendezkedések segélyével is lehetővé teszi a tanulást, részint a kenyérkereseti kötelezettségek miatt kénytelenek távol maradni az iskola padjaitól. Télvlz idején, mikor a nagy távolság miatt a messze lakó farmer gyermekei nem tudják az iskolát látogatni, az előadást rádió utján hallgatják. Áll ez nemcsak elemi és középiskolákra, hanem az egyetemekre is. Az egyetemeken is bevezették az előadásoknak rádió utján való továbbítását. Az amerikai egyetemek hallgatója korántsem rendelkezik olyan nagy szabadsággal, mint európai kollégája. Az előadások látogatása szigorúan kötelező. Minden óra előtt a tanársegéd névsort olvas s bizonyos számú óráknak elmulasztása magával hozza a szemeszter elvesztését. Előfordul, hogy a beiratkozott hallgató nem tudja látogatni az egyetemet azon egyszerű oknál fogva, hogy pl. a Missisippi partján fekvő őserdőben mint munkás keresi meg napi kenyerét s még sem szeretné elveszteni a félévet. Az illető hallgató ezt bejelenti a dekanatusban s igazolja elfoglaltságát Ezekután az egyetem az illetőt beírja rendkívüli rádióhallgatónak. Az ilyen hallgató köteles három hónapon-, ként a teoretikus anyagból levizsgázni s igy vizsgázhatnak azok is, akiket nem. a gondosan megválasztott apa segít át a kezdet nehézségein, hanem önmagukra támaszkodva, mint , valódi self made men-ek törtetnek minden akadályon kereszt^ s az ilyen self made men-ekre van a demokratikusan berendezkedett hatalmas Uniónak szüksége. Évröl-évre szaporodnak az egyetemek rádióhallgatói s az egyetemek kimutatásai szerint nem szolgáltatják éppen a legrosz-, szabb tanulóanyagot a rádlhóhallgatók. Természetesen nem minden pályán alkalmazható a rádióelőadás, mert pl. az orvosi pályán nagyon* nehéz lenne a teoretikus és gyakorlati előadásokat egymástól elválasztani, azonban a bölcsészeti, jogi és kereskedelmi pályán' semmi nagyobb nehézséget nem okoz a rádió utján való előadás. Németország is bevezette a közoktatás e legújabb módszerét, egyenlőre még csak a középiskolákban s az egyéves tapasztalat szép eredménnyel járt s remélhető, hogy általánossá válik. Az indiánok között Utazásunk közben eljutottunk a vörösbőrü indiánok reserválakta területre is. Manapság már a vörösbőrüek közül, sok országgyűlési képviselő ül az Unió alsó- és felsőházában; s ezek mindanki által megbecsült polgárai a nagy köztársaságnak. A vörösbőrüek ma kizárólag angolul beszélnek, kik közülük nagyon sokan az orvosi és ügyvédi pályán keresik boldogulásukat. A még fenmaradt s kicsire olvadt törzsek teljes függetlenségben élnek, mint állam az államban. Amerikai tartózkodásom alatt olvastam, hogy akkoriban kötötte meg Coo- Iidgc elnök a »végleges bekét« az egyik nagy vörösbőrü torzszsel, mely törzs még 1787. év óta állandóan a »harc ösvényein járt« a sápadtárcuakkal. A békeszerződés értelmében a harmincötezer főnyi törzs minden tagja bizon'os őszszeget kap az állami ól vég kielégít és elmén. A törzs által lakott területen keresztül vezették a három transkontinentális vasúti vonalat és ott fekszenek a nagyszámú dús petroleum források is s igy a »sápadt arcuak« rekompensálni óhajtották a territórium tulajdonosait. A végkielégítés összegét az állam a petroleum források és a vasutak tulajdonosain hajtja be adó formájában. Szóval csak mostanában -»szívta* el Coolidge elnök a »békepipát« a »Zerge Szarvú« nagy főnökkel és a mig az Unió pontosan fizeti a szerződésben megállapított összeget, e törzs nem fog a »harc ösvényére* lépni. (Folytatása következik).
