Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)
1926-12-25 / 352. szám
42. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ 192.6 december 25. lenizésére nem csak azt kell tudni, hogy a háború óta nálunk szinte teljesen megállt minden építkezés, de ami esetleg van is. annak csak kis része kerül építészmérnök kézébe, mert földszintes házat kőmives építhet, emeleteset építőmester és bármilyen mérnök. Közép épületet nem építenek és amit építenének is, azt a városi mérnöki hivatal tervezi. Hyen formán csak olyan magánmunka marad, amelyet nem végezhet el kevesebb képzettségű, de esetleg olcsóbb munkaerő. — Nem sokkal több jót lehet mondani az általános mérnöki praxisról. Rosszul megy ez is, mert ingatlan forgalom az agrárreform és a határmenti megszorítások miatt alig van. Amig a földosztás tartott, volt munkájuk a mérnököknek, azonban az agrárreform nagyon roszszul fizetett és még sokan vannak, akik most sem kapták meg járandóságukat. — Mindez együttvéve előidézte azt, hogy annak ellenére, hogy nagyon sok mérnök van Szuboticán. magánpraxist valójában csak nagyon kevesen folytatunk, mert akiknek gyenge volt a praxisa. annak nem fizetődött ki belépni a mérnök-kamarába és fizetnie a magas illetékeket, viszont magán-praxist csak az folytathat, aki tagja a kamarának. Ilyenformán körülbelül elmondhtjuk, hogy annyi mérnök van Szuboticán, ahányon meg is tudnak foglalkozásukból élni. — Ami a mérnökképzést illeti, Beogradban és Zagrebban van technika. Hogy itt milyen ioku képesítést adnak a hallgatóknak, azt nem tudjuk, mert nálunk egyetlen ott tanult mérnök sem működik. A külföldön való tanulást általában megengedik, csak Magyarországon nem tanulhatnak a 'diákok. Viszont azt mondanom sem kell, hogy külföldön tanulni, olyan anyagi megterhelést jelent, am«' lyet csak nagyon kevesen bírnak el. Mindent összevetve, amig az általános gazdasági viszonyok nem javulnak, az építkezés és a normális forgalom helyre nem áll úgy az iparban, mint a mezőgzdaságban. addig a mérnöki pálya hosszú költséges és nehéz tanulás után csak nagyon gyenge egzisztenciális lehetőségeket nyújt és Így nem én vagyok a hibás, hogy nem vagyok megelégedve pályámmal. táviró, vasút, hajó olcsó és megbízható | Akkor és csak akkor Ismét jó elhelyezés megszűnnek a vám- és adómizériák. | kedést nyújt a kereskedelem. . á Petényi Gyula dr. tanár Zvek n Antal iparos a szuboticai általános ipartestület el nöke, az iparosok helyzetét a következőképen ismerteti: — Arra a kérdésre, hogy milyen a helyzet az ipari pályán, egy szóval válaszolhatok: szomorú. Minden életerőt elvisznek innen részben Noviszadra. de főleg Beogradba, A nagy vállalatok nem dolgoznak, vagy csak erősen redukált üzemmel és ez az általános pangást vonja maga után. A legnehezebb a helyzet az építőiparban, mert az építkezés teljesen szünetel és nemcsak uj épületeket nem emelnek, hanem renoválás is alig akad. Az építkezés viszont össze van kapcsolva az asztalosioarral, uj lakásba uj berendezés kell. bútor, szőnyeg, lámpa, edények és igy tovább. Az iparosok számtalan szakmáia sínyli meg az építkezések hiányát. — Az adóról legtöbb nem v szólni, nem is tudjuk hány féle adónemet rónak ránk. Mindazokat az adókat, amelyek a gazdákat terhelik, az iparosoknak is fizetni keli és azonkívül forgalmi adót, harmadosztályú kereseti adót, munkásadót, betegsegélyezési illetéket. Ha felvesz az iparos egy munkást, nem is tudja, hogy mit vonjon le. — Az iparosok száma nem olyan sok Szuboticán, mint amennyit a város lakossága normális viszonyok mellett cl tudna tartani, mégis a kétezer szuboticai Iparos közül csak ezer van. aki rendesen meg tud élni, ötszáz valahogy vegetál, a másik ötszázról azt sem tudjuk, hogyan tengetik életüket. Aránylag legjobb a helyzetük azoknak, akiknek nem kell nagyobb befektetést eszközölniők és nem készítenek eladásra árukat. Borbélyok, húsvágók, piaci kofák és más ilyenfajta iparosok még aránylag legjobb helyzetben vannak, de komoi''. nagyobb ipari üzem nem tud oroso ülni. Erre mutat az is, hogy az idén összesen két uj telepengedélyt kértek. — Sokat vár az iparososztály a most megalaki tandó iparosbanktól. amelynek alaptőkéjéhez negyven százalékkal az állam járul hozzá, mig a többi részét maguk az iparosok és bankok fogják jegyezni. Reméljük, boev az iparbank olcsó kölcsönt ad az iparosoknak, akik ezzel lélegzethez jutnak és helyzetükben talán valami javulás áll be. Damjánovics Milán a szuboticai Lloyd és a Felsöbdcskai Gyárosok Egyesületének titkára a kereskedői pálya helyzetét a következőképen Ismertette: — A kereskedői pálya épen olyan rossz, mint a többi foglalkozási ág. Ma egyik pálya sem jó. de a kereskedelem különösen annyi mindenféle nehézséggel jár, hogy ma már a régi kereskedők is legszívesebben felhagynának foglalkozásukkal. Már régen megszűnt az az állapot, hogy mindent simán, könnyen el lehet végezni, hanem amerre csak fordul az ember, mindenfelé akadályokba ütközik. Az adó, vám, vasút, hajó, közigazgatás mind költséges, lassú és sokszor lehetetlenül rossz. — Nagy baj, hogy a kereskedői pálya nincs szakképzettséghez kötve. Ma mindenki kereskedő lesz. akinek van egy kis vagyona. Az ilyen hamarosan elveszti kis tőkéjét és nemcsak maga megy tönkre, hanem kétségbeesett próbálkozásaival elrontja a piacot és megnehezíti a régi kereskedők helyzetét. Megjegyzem, a legitim kereskedelemben is gyakran találkozunk ma már olyan kilengésekkel, amelyek túlhaladják a tisztességes konkurrenciát. ilyen a hólabda-rendszer, külön jutalmak, stb. — Az anyagi részt illetőleg ma nemcsak, hogy senki sem ismeri más kereskedő anyagi helyzetét, de legtöbbször maga a kereskedő sem tudja, hogy áll. Ha például ma kifizeti adóját, pár hónap múlva rájönnek, hagy még enynyivel tartozik. A vámnál még különb dolgok történnek. A kereskedő meghozatja az árut, kifizeti a vámot és. a mjUpéyeluMk- megfeleld kalkulációval eladja, de félév múlva a vámhivatal megállapítja. hogy egy vámtiszt rosszul számitolt és nehéz ezreket kell utótag fizetni. — Nagy baj. hogy a kereskedőknek nincs a1 parlamentben képviseletük. A képviselők legnagyobb része a kereskedőkkel leginkább szembenálló parasztosztály érdekeit tartja szem előtt. A gazdák azt hiszik, hagy ami pénz a kereskedőhöz befolyik, az tiszta haszon és minden, amit a kereskedő boltjában látnak, mind a kereskedő tulajdona. Az adózásnál más kulcsot alkalmaznak a gazdáknál, mint a kereskedőknél és másként adóztatják meg a kereskedőket is a különböző vi-dékeken. Nagyon téved, aki azt hiszi, hogy az ál lam a kereskedőkkel mostohán bánhat Ez tarthat egy ideig, de végül tönkremegy a kereskedő, eltűnik a legnagyobb adóalany, az állam fejőstehene. — A helyzet akkor lesz jobb. ha egyöntetű adórendszer lesz mindenkire és mindenhol: ha minden ember, minden országrészben és minden szakmában száz dinár jövedelem után ugyanannyi adót fizet és nem egyik helyen és egyik szakmában 20 dinárt, a másikban 56-ot, a harmadikban 96-ot: ha az állam a Narodna és a Hipotekarna Banka utján a kereskedőknek és az iparosoknak olcsó pénzt juttat, esetleg külföldi kölcsönt szerez és külföldi kölcsönt vesz fel a maga számára, hogy beruházásokat eszközölve munkaalkalmat teremtsen, mert akkor a kereskedő is nagyobb forgalmat csinál; ha az adminisztráció gyors lesz és olcsó, a posta, telefon, a szuboticai főgimnázium magyar tagogutáiutk tanára az alábbi felvilágesitást adta: — Quem tlii odernnt. filosofwn fece nini.' Ma kétszeresen érezzük ennek a mondásnak igazságát, mert ma tanár nak lenni valóságos önfeláldozás. Az a huszonöt jugoszláviai magyar tanár, aki még állásban van, az iskola és az állás becsületéért tartja magát. Nem hagyhatlak el azt a zászlót, amelyhez kedvezőbb körülmények között csatlakoztunk úgy. hogy ma nem szabad, hogy visszariasszon bennünket a kérdés anyagi oldala. Ma inkább a magyar kultúra — nem egészen mártírjai — de apostolai vagyunk. A magyar kultúrát és a magyar gyermeket meg kell védelmeznünk és amellett loyalitásra kell nevelnünk az állammal szemben. Abban a reális, okos irányban kell nevelnünk a gyermekeket, hogy né csak szükségből alkalmazkodjé a megváltozott viszonyokhoz, hanem, ha számottevő elem akar lenni az .állam intelligenciájában, azt csak a szerb nyelv alapos és feltétlen elsajátításával érheti el. Amellett, hogy az anyanyelv szeretetét kell beoltanunk a gyermek leikébe, el kell tüntetnünk belőle az állam iránti minden esetleges aminozltásí is. Hogy ez mennyire sikerült, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az igazgatótól kezdve minden felsőbb fórum a legteljesebben meg van elégedve a magyar tanárok működésével. — Magyar tanárokra szükség van és a lövőbe tekintő ifjúságnak gondoskodni kell arról, hogy a magyar iskolák katedrái ne maradlanak üresen. Fel kellene állítani magyar tanszéket a beogradl és zagrebi egyetemen, mint ahogy például Asboth és Marealits horvát nyelvet tanítottak Budapesten. Emellett a jugoszláv-magyar közeledés aktuálissá tette olyan megállapodás létesítését, hogy néhány lugoszlávial magyar Hu Budapesten szerezzen diplomát és azt Beogradban a szükséges különbözeti vizsgával nosztrifikdlják és viszont. Allambiztonsági szempontból ennek nem lehet semmi akadálya, hiszen mi Budapesten végzett jugoszláviai tanárok nyolc év alatt átvezettük az ifjúságot a legnehezebb problémákon és a szerb, irodalomban és nemzeti történelemben évröl-évre fokozódó eredményt értünk el úgy, hogy ebben a tekintetben a minisztérium kiküldöttei és az igazgatók a legteljesebb megelégedésüket fejezték ki. — A fősulyt arra kell fektetni, hogy a magyar itjuság tudomásul vegye, hogy itt szükség van magyar tanárra és tanítóra. legyenek áldozatkész diákok, a kik ha/landók lesznek oktatni a lövő generációt, különben meg lesznek papiroson a magyar iskolák, de nem lesz. aki magyarul tanítson. — Ami a tanárjelöltek megélhetését j illeti, a Thökölianum mintájára állami, vagy társadalmi segélyezéssel kellene biztosítani — esetleg meghatározott számú — magyar diák tanulását, * hiszen Jugoszláviában még egyetlen magyar tanár ellen sem volt soha kifogás dllamhüség szempontjából. A kérdés anyagi oldalát illetően, amíg néhány magánórával pótolni lehetett a szűkös tisztviselői fizetést, addig a szolid megélhetés biztosítva volt. Most a kormány ezt eltiltotta, de reméljük, hogy ez a rendelet nem sokáig marad érvényben és egy-két magánóra mellett a tanár a legszorosabban vett megélhetés mellett még a vakációban való üdülésre is gondolhat — Elhelyezedési lehetőség szinte korlátlan a tanári páíyán. Montenegró ontja ugyan a tanárokat, de inkább tanárhiány van, mint bőség és különösen magyarul tudó tanár és még Inkább nyelvész van kevés. A tanitás nehéz, de nem háládatlan mesterség. Az a tanár, aki Ivvel-lélekkel foglalkozik az ifjúsággal és nem csak zsandárja, hanem nevelő barátja tanítványainak, megkapja azt a megbecsülést, amely értéket ad munkálkodásának. Domány János famunkás akit ai munkásosztály helyzetéről kérdeztünk meg, az alábbi választ adta: — Amikor karácsony előtt, a fényesen ragyogó kirakatok előtt vitt el az utam, vékony kabátkájában didergő gyermekem azt kérdezte tőlem: — Apukám, miért nem hozol nekem ilyen szésp játékokat, hintalovat, dobot, trombitát?... És én mit feleljek, mit fe'elhetek neki? — Nemhogy játékra nincsen pénz, fiam. de talán holnap már kenyérre is alig lesz! — Elmondhatnám neki, hogy a munkanélküliek száma ijesztően emelkedik. Eddig mintegy kétszázezer keresetnélküli munkás van Jugoszláviában. És azok is. akiknek jelenleg van munkájuk, minden pillanatban ki vannak téve annak, hogy elbocsátják őket. És az a pénz, amit megkeresnek, épen hogy elég arra, hogy ne haljanak éhen. Minden munkaadó közül az állam fizet legrosszabbul. Egyes iparágak munkásai megkeressik ugyan a nyolc-tiz dinár órabért, de a legtöbb gyárban nem keresned többet a munkások, mint három és fél—hét dinárt óránként. Ezzel szemben az állami műhelyekben dolgozó munkások fizetése nem több mint százötven—kétszáz dinár hetenként. Az eddigi órabérfizetés sem volt elég, de amióta behozták az akkord rendszert az állami műhelyekben, azóta még kétségbeejtőbb az állami munkások helyzete. Vannak azonban munkaadók, akik nem is alkalmaznak üzemükben szervezett munkást, hanem tapasztalatlan munkáslányokat, akiknek napi öt—tíz dinárt fizetnek. Ilyenek a kendőgyárak, dobozgyárak, koszorugyárak és más hasonló vállalatok. Ezek az üzemek terjesztik a prostitúciót, tüdővészt és a huszadik század civilizációjának többi nyavalyáját — Még kétségbeejtőbb a helyzete a mezőgazdasági munkásságnak. Vége a mezőgazdasági konjunktúrának és így vége a mezőgazdasági munkások régi kereseti lehetőségének is. Tavaly óta harminc—ötven százalékkal csökkent a földmunkások fizetése. És mindemellett még boldog mindenki, aki munkát kap, hogy abból az éhbérből, amit munkájáért kap, akárhogy is eltarthassa családját — összegezve a dolgokat, megállapíthatjuk, hogy a munkásság minden rétegének a helyzete lényegesen rosszabbodott tavaly óta. A gazdasági válság következtében csökkent a munkaalkalom, a fizetések a minimálisak és igy a munkásosztály exisztenciája a krízis felé közeledik. — Szomorú dolog, hogy ilyen érzésekkel kell néznünk a karácsonyi ünnepek elé. * A nyilatkozatokhoz nem kell és nem lehet semmit sem hozzáfűzni. Nemcsak a pályaválasztás nehézsége, hanem a mostani gazdasági helyzet minden nyomorúsága és a megoldásra váró szociális, gazdasági, pénzügyi és közigazgatási problémák egész sora bontakozik ki belőlük. A kérdés lényege azonban most nem ez, mert végeredményben mégis határozott feleletet kell adnunk az élet kapujánál álló fiatalságnak, amikor kinyitva a jövő ajtaját, azt a kérdést intézi hozzánk: »Ha mindenütt egyaránt súlyos, nyomorúságos a helyzet, melyik útra térjek hát, apám?« — Fiam! válaszolhatjuk szomorú- lemondással, higyj abban, hogy a mai helyzet csak rövid átmenet, amelyet normális gazdasági rend kialakulása fog követni rövidesen. Dolgozz és tanulj, a szerteágazó utak bármelyikére irányit a sors és munkádban a jelen verltékes — sokszor kilátástalannak látszó — küzdelmei között nyújtson ösztönző vigasztalást egy jobb jövő reménye. Komor Mihály
