Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)
1926-12-25 / 352. szám
1926. december 25. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 43. óm A BÍRÓ ELŐTT — KÉPEK A TÖRVÉNYSZÉKRŐL — — Es azon a napon, amikor a két pejt ' találta, mi volt a foglalkozása? I — Azon a bizonyos napon, amikor a két pejkót találtam? Hát könyörgöm, amint már mondtam, gombát szedegettem és mikor szép csendesen ballagok az erdőben, egyszerre csak előttem terem két ló. ök néztek engem, én néztem őket. — Zsiga te — mondtam magamban — ezeket az állatokat maga a sátán küldte ide a te vesztedre. Bár csak a föld nyelné őket el Olyan furcsán néztek rám, mintha nem is lennének igazi lovak — — Hanem ugye. elvarázsolt gombák? — Nem gombák, könyörgöm, hanem táltosok és már vártam, hogy tüzet fújjanak. Amikor azután láttam, hogy mégis csak igazi lovak, gondolta'm. várok, hátha gyün valaki értük. Esteledni kezdett már, de senkiseni jött. No, Zsiga, mi lesz I most a lovakkal? — kérdeztem magam- I ban. Ide-oda gondolkoztam, aztán azt i mondtam: Megvanl Beviszem a lovakat Szuboticára a városházára és átadom a i rendőrségnek. } — Jól gondolta — de rosszul végezte, mert a lovakat másnap a csendőrök Topolán találták meg. amikor maga eladásra kínálta azokat. Hát ezt hogy magyaj rázza meg? — Hja. könyörgöm, ez úgy volt, hogy amikor este a lovakkal eljöttem az erdőből — eltévedtem és Szubotica helyett I Topolára jutottam. De nem kínáltam senkinek. hanem éppen hoztam a lovakat i a városba, amikor gyüttek a csendőrök Rezes banda szolgáltatta a zenét, amelynek recsegő ha'ngjai mellett tüzesen járta a falu mindkét nembeli fiatalsága — sót még az idősebb évjárat is — a táncot. A dübörgő zene kihallatszott a csendes. elhagyott »nagyuccára«, amelyen két rendőr közeledett a vendéglő felé. Az állomásról jöttek, ahol hivatalos szolgálatot teljesítettek. Mihelyt meglátták a vendéglő kivilágított ablakait és meghallották a rezesbanda csattogó zenéjét, az egyik rendőr megállt és társa felé fordult: — Te, hallod a bandát? A másik rendőr is megállt: — Hallom! A két jóhallásu és éber rendőr rövid haditanácsot tartott Az a rendőr, aki elsőnek hallotta meg a zenét, előterjesztette a hadiíervet — Bemegyünk a nagykorcsmába és »feloszlatjuk« a bálát. Ts miért oszlatjuk fel? — kérdezte a másik rendőr. — Hogy lehet ilyesmit kérdezni? Azért, mert elmúlt a záróra és igy a bál nincsen engedélyezve. A rögtönzött haditanács ezzel véget is ért és a két rendőr gyorsított menetben indult a vidám zenétől, kacagástól, énektől visszhangzó korcsma felé. A báli közönség nem is sejtette, hogy milyen veszedelem fenyegeti a »sikerült táncvigalmat«, amely világpostával és szépségversennyel volt egybekötve. Éppen a szépségverseny győztesét hordozJelentéktelen kis emberek, jelentéktelen kis ügyei. De ezek a kis apróságok néha egyetlen villanással iobban bevilágítanak az élet szövevényébe, mint némelv szenzációs, nagv bünpör. Három ilyen kis ügvet ragadunk ki a törvényszék előtt naponként lezajló bünnörök tömegéből. A tanltóné stratégiája Nvolc év előtti bűnügyet tárgyalt a bíróság. 1918 november végén betörést követtek el az egyik tanyai iskola épületében, a tanhó lakásába. Az ügyben nem maga a bűneset az, ami feljegyzésre érdemes, hanem a tanitóné stratégiája. amelyet a betörés p.llanatában követett Közben a kellemetlen éjszakai vendégek már íelíeszitették a konyhaajtót és a bezárt szobaajtót döngették. — Meneküljön! Meneküljön, — kiáltotta a tanitóné az urának. A tanító ellenkezett, ö is ott marad — jelentette ki. Atanitóné erre nem sokat vitázott, az ablakhoz vonszolta az urát és formálisan kidobta. Alig. hogy ez megtörtént, nagy robajjal betört az ajtó és a három fegyveres ember berontott a szobába. A tanitóné nyugodtan állt a szoba közepén és megkérdezte az embereket, hogy mit akarnak? — Hol a gazda? — rivalt rá az, aki a vezetőjüknek látszott. A • nvolc év előtti bűntény vádlottjai természetesen azzal állottak elő a tárgyaláson, hogy nem ők jártak a tanitó lakásán. A tárgyalásra két tanú volt beidézve: a tanitó és a felesége. Előadásuk szerint az emlékezetes novemberi éiszaka eseményei ivv történtek: A tanítói lakásban ketten tartózkodtak. a tanitó és a felesége. Este 9 óra lehetett, amikor zörgettek az ablakon. Három fegyveres ember kért bebocsájtást, de a tanitóék nem nyitotak ajtót, mert a tanitó ur bölcsen megsejtette. hogy a három ember nem barátságos szándékkal iött. Arra a kérdésre, hogv miből keletkezett ez a seitése. azt felelte, hogv attól, hogv 'egvikük befőtt az ablakon. A lövés után nvomban feszegetni kezdték a konvhaaitót és perceken múlt hogv bent lesznek a szobában. Ezekben a kritikus nercekben haditanácsot tartott a tanitó ur és a felesége. A tanitóné állapította meg a hadiervet. — Nyakunkon a veszedelem — szólt az urához-— az emberek mindiárt a szobában lesznek. Ezt nem biriuk megakadályozni. Egvetlcn menekülési ut áll nyitva előttünk, az országidra nviló ablak. Azon kiugorhatunk. Ha mindaketten menekülünk és itt hreviuk a lakást, akkor teliesen kirabolnak bennünket valamelyikünknek tehát itt kell maradni. Ez a valaki pedig én leszek! Ne ellenkezzék! Egy Dere veszteni való idő sincs. — Nincs a házhant — monaotta az asszony. Átkutatták a házat és amikor nem találták meg a gazdát, szitkozódások között enni és inni kértek. — Adtam nekik — mondta az asszony. — Akkor pénzt kértek. Azt is adtam. — Ekkor azután ujabbi szitok-zápor után eltávoztak anélkül. hogy a tanitónénak bármi bántódása esett volna. Az emberek távozása után az ura is hazajött, minden baj nélkül. A tárgyalás egyébként azzal végződött, hogy a védő kimutatta az elévülést és a vádlottak ellen megszűnt az eljárás. A cigány, aki gombát keres és lovat találl öreg cigány áll a biróság előtt. Az a vád ellene, hogy egy kelebiai gazda istállójából elvezetett két pejlovat. — Úgy volt az, könyörgöm — mondja a cieánv. hogy én az erdőbe mentem gombát szedni és tajáltam két pejlovat — De hiszen maga egy gazda istállójából lopta el a lovakat — Isten ments, hogy én loptam volna. Nem vagyok én sátoros, kóborló cigány. Nekem rendes foglalkozásom van. — És mi az a rendes foglalkozás? —Hát könyörgöm, ami gvün. Honnan tudjam és azt ma. hogv holnap mi lesz a foglalkozásom? Van. amikor fát aprítok, van amikor tapasztok, vagy napszámba dolgozok. Ami előadja magát Nem vagvok válogatós. és megfogtak. Az öreg cigány megelégedett arccal ült le kihallgatása után, mint aki biztos abban, hogy teljes sikerrel" kihazudta magát. De jött a gazda, aki elmondotta, hogy a lovait nem az erdőből, hanem az istállóból vezették el. jöttek a csendőrök, akik kijelentették, hogy a cigány többeknek kínálta a lovakat megvételre, de nem akadt vevő — passzus nélkül. — Egy szó se igaz ezekből, könyörgöm — mondotta az öreg cigány nagv meggyőződéssel, amikor a biróság elrendelte a szembesítését a tanukkal. — Nekem száz tanúm van, tekintetes, méltóságos főbíró ur. akik nem látták, hogy én a lovakat eladásra kínáltam. — Nem az a kérdés — mondta a biró. hogy hányán vannak, akik nem látták, amikor a lovakat eladásra kínálta. hanem az. hogy a lovak gazdája azt mondja, hogy az istállóból vezette el a lovakat és nem az erdőben találta? Ehhez mit mond? — Az egész világ ellenem fordul — siránkozott az öreg cigány, akit egy esztendei börtönre Ítéltek és mindjárt a fogházba is kisértek, nehogy' megint eltévedjen. Hogy oszlatott lel két rendőr egy fafusi bálát? Két falusi rendőr a vádlott. Hivatalos hatalommal való visszaéléssel vannak vádolva. Ez pedig igy esett. Bál volt a falu nagyvendéglőjében. ták. körül, amikor betoppant a két rendőr és pillanatok alatt felfordult világ lett a korcsmában. — Feloszlatjuk a bált, mert nincsen engedélyezve! — kiáltotta az egyik rendőr. Nagy riadalom támadt. A rezes banda elnémult. Mindenki menjen haza! —hangzott a parancs. Az egyik rendőr a kijáratnál foglalt állást, a másik kiment az udvarba és az ablak mellé állt. Most pedig következett az oszlatás. A bálozók ugyan nem szegültek ellen az oszlatási parancsnak és szép sorjában igyekeztek az egyetlen kijárat felé, de ott azután kellemetlen meglepetés várt rájuk. Az ott posztoló rendőr egész kedélyesen minden távozónak kiutalt egy bucsuütleget a gummibottal. Azok. akik »ég a helyiségben tartózkodtak, rögtönMelismerték a helyzetet és a rendes kijárat helyett az ablakon át igyekeztek kijutni a szabadba. Újabb meglepetés! Az ablaknál posztoló rendőr, társa példáját követve, minden egyes bálivendégeknek szintén kiutalta a bucsuütlegeket -A báli mulatság ezen programon kívüli száma természetesen nagyon és kellemetlenül lepte meg a báli vendégeket. Azok. akik már kint voltak a szabadban és megkapták a maguk »oszlatási« ütlegüket. siettek haza hajlékukba. hogy egyéb bajuk ne essék, de azok, akik még a korcsmahelyiségben tartózkodtak. tanácstalanul állottak: mit' csináljanak. Ha az ajtón mennek ki. ott kapják az ütleget. ha az ablakon át ugranak ki, akkor ott zudul rájuk a bot, akármerre mennek, biztos a verés. Nem mentek tehát semerre, hanem a terem ben maradtak. Erre aztán az oszlató rendőrök szi gruan rájuk szóltak, hogy miután a bá fel van oszlatva, ők is menjenek ki t korcsmából. — Kimegyünk mi innen, de magul jöjjenek be. A két rendőr be is jött és a hátralev( vendégsereget engedte békében távozni Ez volt a »tényállás«. A vádlottak nen tagadták, hogy feloszlatták a bált, de az nem ismerték be, hogy embereket ütőt tek: ők csak kabátokat poroltak ki! Amikor azt mondták nekik, hogy a ka bátokban vélet’enül emberek is voltak vállat vonva azt felelték, hogy arról pe dig ők nem tehetnek. Az ablaknál tévé kenykedő rendőr pedig azt mondotta hogy ő azért »porolt«, mert azok. akii az ablakon át távoztak............kihágás követtek el. A tárgyalás pedig azzal nyert befeje zést, hogy a vádlottakat a biróság elma rasztalta. —rtk.
