Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)
1926-12-25 / 352. szám
38. oldal BÄ.CSMEGYEI NAPLÓ 1926. december 25, UTAZÁS A SZERB IPARVIDÉKEN Ha valaki először utazik Szerbiába az ottani ipari viszonyok tanulmányozására, az utazásnál nem tud elnyomni egy fölényes mosolyt. Beogradon túl a vajdasági ember nem is igen tartja érdemesnek az utazást Amikor azonban visszatér Szerbiába belsejéből, már sokban megváltozik a nézete. A, szerb nagyipar igazi területe nem Beogradban. hanem a Déli és Nyugati- Morava völgyében, a keletszerbiai bányák közelében van. Az, aki ezen a vidékén utazik, sok érdekes és értékes benyomással gazdagodik, sokkal jobban megismeri az országot, a szerb népet s a történelmi emlékeket. Beogradból elindulva vasúton csakhamar a Topcsider erdős-dombos területére érünk. A beogradiaknak ez a kedvelt nyaraló- és kirándulóhelye hatalmas, de még rendezetlen park benyomását kelti. A villák és nyári lakok közül kiemelkedik a királyi nyaraló uj épülete. mely a Beograd alatt lefolyt legutóbbi nagy harcok színhelyén, a Leginje dombon épül. A képet méltóan egészíti ki a rakovlcai rádió leadó állomás hatalmas antenna-árboca. Csak az zavarja meg ezeknek a kellemes benyomásoknak a harmóniáját, hogy a vonat mellett hosszú sorban, perceken át látjuk a mellékvágányokra kitolt vagonokat és mindenünnen a háború és a lakáshiány mementói: a szomorú vagonlakók kandikálnak a vonat után. Ezzel azután el is hagytuk a fővárost és kezdődik a vidék. Nem az a vidék, amely a vajdasági városok körül szokott elterülni.; A végtelen róna helyett, a hullámzó kalásztenger helyett mindenfelől meszes, agyagos dombok zárják el a láthatárt. Fiatal erdők és apró, lejtős szántóföldek mutatják az emberi kultúrát A háttérben az Aval a hegység sötét . sűrű erdővel borított háta látszik, tetején rég! vár romjai és az Ismeretlen Katona emlékoszlopa. Az Avala régebben hires higanybányái kimerültek, elpusztultak. A meszes agyag, melyből itt a talaj áll, igen alkalmas cementgyártásra. A vonat el is halad több kisebb, régi cementgyár mellett, melyek közül azonbau csak a raliai van még működésben. A többi nem igen birja a konkurrenciát és beszüntette működését. Tovább kanyargunk a dombok között, 3—4 alaguton is áthaladunk, végre szélesedik a látóhatár, a háttérben pedig ágaskodó hegyek ütik föl fejüket az eddigi szelíd dombok helyeit. Mladenovác felé járunk. Itt'még láthatók háborús emlékek is. Német hadi teherautók hevernek felfordulva. elrozsdásodva az állomásoknál. Magában Mladenovácban még néhány : összelőtt, félig összedőlt ház és magazin is látható. A város-hátterében a Véncsac hegység magás, erdős gerince húzódik. Itt tört meg az t914-es F'otiorek-oífenziva és vált csúfos visszavonulássá. A városhoz közel csinos villaszerű épületek emelkednek erdős domb hátán. Ott van a hires mladenováci savanyuviz-forfás: a »szerb setters« és a vele kapcsolatos fürdőhely. Mladenovác után hirtelen ellaposodik a vidék; mocsaras rétek váltakoznak gyér erőkkel. Itt már az állattenyésztés játszik fontosabb szerepet Tehenek, juhok. lovak legelésznek, de sohasem nagyobb csoportokban. Nem igen érdemelnék meg vajdasági fogalmak szerint a »gulya« meg a »nyáj« elnevezést Az állatok móllett tarka kötényü. sárga kendős nők vagy bocskoros férfiak őrködnek. Egyébként a vidék elég néptelennek látszik. Alig-alig bukkan föl egyegy falu a láthatáron vagy a vonat mentében. Patakvölgyek szelik át sokfelől a lapos dombhullámokat és a patakok sok primitiv vízimalmot hajtanak. így érünk be Palanka városkába. Palanka: ez a szerb »Mucsa«. Ami furcsát és vidékieset mi »miicsai« névvel tisztelünk meg, azt a szerbek »palánkai«-nak nevezik. A város tényleg kicsi és élettelen. Feltűnő a házakon a sok uj cseréptető és a vadonatúj kerítések, természetesen a háború pusztításait pótolják ezek, A háttérben még mindig kisért a Vencsac és a Kukoljak magas háta, de már a város közül zöld mezők terülnek el: az első valóban sik terület Beograd óta. Palánkén sok vajdasági fiú szolgálja önkéntest évét. Palánkén túl csakhamar Velika-Planához érünk. Báliétól itt már teljesen sik a vidék. Ez már a Morava völgye. Maga a Morava folyó még nem látszik, de a Moraván túli, keletszerbiai hegyláncok mutatják az irányát Ez a Morava-völgyl síkság nem olyan, mint az Alföld. Ligetek, dombok tarkítják, külösolc 3B akáccrdó Velika-Planárói igazán el lehet mondani, hogy »tele van a város akácfavirággaU. Az egész útvonalon mindenütt akácfa illattól terhes a levegő. Bizony, aki azt hitte, hogy az akácfa speciálisan az Alföld fája. a »magyar fa«, annak most alaposan korrigálnia kell a véleményét és be kell látnia, hogy sok közkeletűvé vált egyéb frázist is alapos revíziónak kellene alávetni, mielőtt az ember készpénzként elfogadná, sőt egész politikai és életfilozófiát építene rá. Az akácerdőkön és akácfasorokon föltűnő itt, hogy csupa fiatal fát látunk csak. Ennek a magyarázata az, hogy az akácfa éten a vidéken három célt szolgál. Először is: tüzelőnek használják — egyéb fa hiányában — azért folyton nyesik, az idősebbeket kivágják és fiatal palánkákat ültetnek mindjárt a helyébe; szóval majdnem ugv kezelik, mint a szőlőtőkét, flásodszor: élősövényül szolgál. A szántóföldek határai is fiatal akácokkal vannak körőskörül megjelölve és az egész táj olyan, mintha mindenütt mértani ábrákkal rajzolták volna tele, harmadszor; a méhészet céljait is szolgálja a sok akác és a méhtenyésztés fejlettségét mutatják a selyemfonódák is. Itt már népesedik is a táj. Qyakrabban tűnnek a falvak, az utakon városiasán, jól öltözött nők és férfiak láthatók. Vonatunk, mely tizennégy hatalmas Pullmann-kocsiból áll, gyorsan halad előre Lapovo felé. Lapovo csinos városka; házai mind cserepesek, rendesek. Itt ágazik el a szárnyvonal Kragujevác felé. Selyemfonóda van a városban; jól épült, nagy telep ez. Lapovo után csakhamar Jagodínába érünk. Idevaló Uzunovics miniszterelnök és jellemző a szerb demokratikus felfogásra, hogy egy uccai boza-árussal ittjártakor elbeszélgetett és kézfogással búcsúzott tőle. Bagrdan állomás és Jagodina között érjük el a Moravát. A folyó nem éri el a száz méter szélességet, egy-két méter mély, csak csónakok járnak rajta — elég gyéren. Sok helyen van gázlója, ahol sekély vízálláskor egész szépen át lehet rajta gázolni a túlsó partra. Kanyargós völgye majd összeszűkül, majd széles síksággá bővül. A keleti hegyláncok itt már egészen közelünkbe jutnak és felmagasodva elzárják sötét tömegükkel a látóhatárt. Jagodinán emlitésreméltó a sörgyár. Van egy régi. most nem dolgozó üveghutája is. Van itt még szalámigyár és modernül berendezett vágóhíd is. Külön feljegyzést érdemel ízléses temploma is. mely az úgynevezett »szerb-bizánci« stílusban épült. A bizánci kupola és a külső vörös-sárga csikók, valamint az arabeszkekre emlékeztető díszítések jellemzik ezt a stílust. Érdekes, hogy a torony egészen külön épült, meglehetős távolságban magától a templomtól. Jagodinát elhagyva nagy vasúti hídon átrobogunk a Moraván és csakhamar Csuprijában vagyunk. Az állomás vagy három kilométerre van a tulajdonképpeni városkától. Bemegyünk a városba, mert innen fogunk indulni utunk egyik célja: a senj-i szénbányák felé. A szerb bánya- és iparvidék itt kezdődik. Kis város ez, talán 7000 lakossal. Úgyszólván egyetlen uccája van, de az néhány kilométer hosszú és nagyrészben aszfaltozott A házak között egyemeletes is kevés van. Több kávéháza van. Egy dinárért a legfinomabb, zamatos török kávé kapható bennük. Érdekes, hogy mindegyik kávéház vacsora-idő után egyúttal mozi is. Van egy uj, modern, minden kényelemmel és fürdőszobával ellátott szállodája a városnak, de a régi szállodák keletiesen piszkosak. A város mellett hatalmas cukorgyár emelkedik; cseh alapítás. Ez a legnagyobb cukorgyár Szerbiában. Keskényvágányu vonalon folytatjuk utunkat, be a hegyek közé. Senjski Rudnik felé. Csakhamar vöröses mészkősziklák közé jutunk. Sok barlagot, szenet, réz- és egyéb érceket rejtenek ezek magukban. Tölgyerdők boritják őket, de ritkásak és fiatalok, mert folyton vágják őket. Csak Ravanica kolostor körül van érintetlen, sürü őserdő. Leszálíunk a régi XIV. századbeli kolostornál, mely még Lázár fejedelem alapítása. A történelem lehellete csap meg bennünket ennek a régi műemléknek a látásakor. Méteres, vastag falai még most is teljesen épek: egy fő és négy mellékkupolája van. Belül még a teljesen elhalványodott felső-festmények láthatók; az alsókat a törökök bemeszelték. A falak véges-végig festményekkel voltak díszítve. Mellette Lázár kastélyának romjai láthatók. A kolostor szerzetesei megmutatták a megszeliditett őzet is, mely az erdőségből bejár hozájuk eledelért. De tőlünk megijedt az őz és gyors futással elrobogott az erdőbe. Ravanicától már nem messze van Rudnik. Az állami szénbánya van itt, 1500 munkás dolgozik benne. A napi termelés most 35—40 vagon, jó minőségű barna szén: de ha az aknáknak most folyó kiépítését befejezik, akkor jóval nagyobb lesz a termelés. A szomszédos Ravna Rékán a bánya francia társaság kezében van. A széntelep vastagsága 5—8 méter közt váltakozik; a termelt szén kalóriája 5—6000. Sok apró bánya yan még a környéken egészen Zajecsárig. Ezen a környéken van a hires Bor rézbánya is, ugyancsak francia társaság tulajdonában. Ez Európa egyik leggazdagabb rézbányája, évi 5000 tonnán felül termel tiszta rezet. Senjski-Rudnikból keskenyvágánj vonalon viszatérünk a Moravához, hog JÉPÜF)L (X1U. szdzaö) Álmos a szemem, reszket a lábam, de egyre futok, hogy elérjelek. Látlak libbenni lengő liliom, fekete lányka, aki szeret. Sokat álmodom, rrtindig csak Rólad. Téged neszellek. Veled vagyok. Te az enyém vagy és éri a Tiéd. Szeretjük egymást mint két fiatal. % Miénk a világ s a mi világunk, ha ketten nézzük egymás szemét. Halljuk a hangunk és ha hallgatunk, akkor is szépen értjük egymást. Dg messze Tőled távolban lenni, kicsi szerelmem, olyan nehéz. Múlnak a napok s hangod nem hallom, csak ha álmodom. Ezért vagyok olyan buskomor. mert-a napsugár eliizi arcod. Néha, néha... Kopog leveled, a lila angyal, derűt terítve bánatomra. Jön az éjszaka, az álom s Te is. Fekete hajad zizeg felém. Most újra itt vagy. beszállsz szobámba. Jöjj, szép szerelmem, senki se lát. Fordította: SIMON SÁNDOR (Beograd) az itteni bányákra támaszkodó paracsin-i ipartelepeket megtekintsük. Paracsin talán 9000 lakossal biró városkáin is, mint Csupriján, elektromos világítás van. Paracsinnak szép, uj temploma van, hasonló a már Jagodinán leírthoz. Az ajtókon és falakon még mindig számtalan puskagolyónak a nvoma. Elmentünk itt egy táncmulatságra is. A hölgyeken legújabb divatu se'lvemruhákat láttunk, de érdekes, hogy simmit nem táncolnak. A kedvelt tánc itt a vanstep. Paracsinban van a szerb nagyipar két hatalmas telepe; az üveggyár és a »Teokarovic i Drug« igazán nyugateurópai méretű szövetgyára. Ez a két hatalmas telep elfejteti velünk, hogy egy rossz kövezetü kis »balkáni« városban vagyunk s a Nyugat gazdasági életének nagyerejü lüktetését érezzük e két ipartelep zugó gépei között. A »Paracsinl Üveggyár R.-T.« tiszta szerb tökével dolgozik. Most épül az uj üveghuta, mely az eddiginél is nagyobb méretű lesz. Nagyszerű látvány, amint a köralaku üdfeghutában mindenfelől a vörösen és fehéren izzó olvadt üveget fújják, préselik, lóbáliák és húzzák a munkások, hogy különféle formákat adjanak neki. Vésett és színezett üvegtárgyakat s általában lapos, öntött üvegen kívül minden üvegárut készít ez a gyár. A szükséges kvarchomokot, meszet szenet mind a s/eib bányavidék szolgáltatja, csak a hamuzsirt hozzák Németországból. A szövetgyár hatalmas park közepében áll Itt is uj épüle.tek voltak készülőben ott jártunkkor, 120 szövőszék és 12 selfaktor dolgozik. A nyersgyapju nagy részét a Vajdaságban szerzi be a gyár. Van még Paracsinban bonbon és ralink gyár. valamint kisebb bőrgyár is. Paracsin után Krusevác-ba. Lázár fejedelem egykori székvárosába igyekeztünk. Stalacs-níl láttuk a két Morava összefolyását s- azután befordultunk a Nyugati-Morava hegyektől övezett völgyébe. Krusevácon látható a Lazarica templom, mely 1381 körül épült s még mindig tejjes épségben van. Krusevác főterén van a koszovói ütközet emlékére. annak 500 éves évfordulóján 1889- ben megkezdett és 1904-ben befejezett nagy gránittalapzatu emlékszobor. Krusevácnak külön nevezetessége a nagyméretű szappangyár. Még a tengerentúlról. Uruguayból is hozat ez a gyár nyersanyagot: faggyút; Marseilleből hozzák a kókuszzsirt. Itt is uj építkezés folyik. Vasbetonból épülnek hatalmas raktárak és munkáslakások. A gyár be van rendezve toalettszappannak napi egy vagonnal és mosószappannak 5 vagonnal való -gyártására. Az egész országban ismeretesek a gyár »Merlma« jelzésű szappanai, sőt még külföldre Is szállít. Krusevác közelében van a nagy, modern állami lőporgyár is. Van itt *még szitagyár és egy nagy malom is. Tovább folytatva utunkat mindinkább szűkül a Morava völgye és szinte alpesi jellegű tájakra érkezünk. Elhaladunk Vrnjacska Banja fürdőhely mellett, melynek vize majdnem a karlsbadival azonos öszetételü. Keresztülmegyünk az llar folyón és Uzsicé-be érünk, a moravai vasút egykori végállomására. Most készült el nemrégen az uzsice-vardistei vasút, mely 25 alaguton keresztül fúrja át magát a Zlatibor hegységen és átvezet a Drina völgyébe, Boszniába. Uzsice kis hegyi városka, de nagy jövőt jósolnak neki a Gyetina folyócska hatalmas vízesései, »a fehér szén« miatt Egy cseh mérnök tanulmányozta itt nemrégen a terepet és állítása szerint 3000 lóerőt lehet itt kitermelni a vízesésekből. Csak a töke hiányzik. Részvénytársasági alapon is nehezen megy a dolog, mert szegény a lakosság és terméketlen a vidék. Természetesen villanyvilágítás van a városban, melyet egy régibb viziturbina szolgáltat. Most épül még két uj turbina. A legnagyobb ipartelep a szövetgyár. mely szintén a vizierő elektromos kihasználásával dolgozik és fölülmúlja a Vajdaság bármely hasonló ipartelepét; Lepedőket, kendőket pokrócokat, vászonárukat készít Van egy uj bőrgyár is. A városban sok állami és magánház épül, ami mutatja a város erős fejlődését, különösen a vasútvonal kiépítése óta. Uzsicéf elhagyva az uj vasútvonalon az alagutak végtelen során át a Románja Planina nagyszerű fenyőerdői és faipari telepei között Szarajevóba érünk Elhagytuk a tulajdonképpeni Szerbiát és uj benyomásokkal, a szerb ipari kultúra megismerésével gazdagodva nemsokára ismét a Vajdaság ismerős rónál köszön tenek bennünket WoEák Gyula
