Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)
1926-12-25 / 352. szám
1926 december 25, 37. oldaL BlOMBBtn NAPLÓ Ä Fekete Hegyek országa A legendás Lőve en — Tizenötezer dináros nemzeti viselet — Vérdij a rablókra — Montenegró államjogi helyzete — Nikita éi ősei — Fegyvergyűjtemény az empir - szalonban — Szent Vaszilije csodái — Az első szláv könyvnyomda — Crnagórai riport — A hajó befordul a kofori öbölbe, a mérsékelt égöv e ritkaszépségü íjordjába. Délkelet leié óriási meredek sziklatömb képez torlaszt az Adria hullámainak. A begy már Montenegro, Crna Gora: a Fekete Hegyek országa. Kíváncsian nézzük a hegykolosszus színét. Bizonyos, hogy a »fekete« meglehetős túlzás, mert legfeljebb szürkének lehetne nevezni, maga az öböl pedig kék tengervizével, olajfáival, velencei stilusu romladozó házaival és templomaival, barnára égetett magasnövésü. beszédes lakosaival olyan tipikus dalmáclai partvidék. akár Rab, Sibenik. Vis, Split, vagy Makarska. Az a csodálatos és szédítő szerpentinut is. amely Kotortól felvezet a legendás Lovcsenre. inkább arra való. hogy elkényesztetett kéjutazóknak gyönyörű panorámát nyújtson a kotort fjordra, mintsem, hogy valami speciális montenegrói vadregényességet érzékeltessen. Montenegrót akkor érezzük meg először, amikor -felérve a szerpentinut Igmagasabb pontjára, ahol a hgyek elzárják a kilátást a kék Adriára és belekerülünk egy beláthatatlan sötétszürke színű hótengerbe. Hó, hó, hó- mindenütt, a közelben néhány siralmas páfrány, aztán semmi, csak kő. Ha lábunk alatt nem kígyóznék fehéren a pompás karbantartott országút és a sziklákon nem sorakoznának rendben a telefonpóznák, azt hinnők. hogy ember még nem járt ezen a vidéken soha. Az eiső ember, akivel Montenegróban találkoztam, csendőr volt. Ott állt az országút mentén a kőből épült »Karaula« előtt és csendőr Intette az utolsó montenegrói üdvözletét, amikor egyheti bólyongás után Barban hajóra szálltam. Úgy látszik a montenegrói közbiztonsággal nagyon sokat törődnek. Sehol nem láttam még annyi csendőrt, mint itt. Már a második crnagorai kilométerkőnél kfs emlékoszlop emlékeztet erre a közbiztonságra. Itt támadták meg 3 rablók a cetiniei postaautót. Eredmény: hét halott, sikertelen nyomozás és ez az emlékoszlop. A virpazar-bari vasútvonal mentén, a vucsitoni alagút előtt megint egy emlékoszlop: Itt támadták meg a kacsákok a személyvonatot. Az összes utasokat kiszállásra kényszeritették, megmotozták, a civileket a hegyekbe kergették, a katonákat pedig lemészárolták. Eredmény: sok halott sikertelen nyomozás, egy újonnan épült csendő.'karaula a vucsitoni alagút bejárata előtt és az emlékoszlop. Beszélgetek a csendőrökkel: derék marcona legények és jó emberek. Egyikük sem montenegrói, mert montenegrói nem mehet csendőrnek, legalább hazájában nem. Nagyon roszszul vennék az övéi. Azt mondják, most már jól megy minden, már csak egynéhány rabló bujkál a hegyekben, de ezeket nagyon bajos elfogni — hiszen az országidtól ,jobbra-balra százméteres szakadékok tátonganak. Valamennyi községházán, korcsmaajtón, Útmutatóidban a következő hivatalos hirdetménynyel találkozom: 100.000 dinár jutalmat kap az. aki elfogja. megöli, vagy bármi mödon lehetővé teszi, hogy elfogták, vagy megöljék Milivole Kalezics Kalezics falubeli, Pavkovics községbeli Oar.l.'ívgrad játósbeli 30 éves középtermetű. sovány (következik személyleirás) .és Dusán Roganovics Mlsesa-tíara köziég beli (ésatöbbi)... gono&zhiril or szétüti rablókat és sokszoros gyilkosokat, akik veszélyeztetik Montenegró és Hercegovina közbiztonságát, békéiét és a lakosságvalamint ezen vidékek utasainak nyugalmát. A közbiztonságról szóló törvény értelmében ők mint veszélyes gonoszte\'ők törvényen kivtil helyeztettek és mindenkinek szidtad őket vadállat módidra bárhol megölni a fenti jutalom ellenében, amelyet rögtön elfogatásuk. vagy megölésük után fizetnek ki. kívánatra titokban is, úgyhogy senki meg ne tudja. Éppen úgy titokban fogják tartani azoknak a személyeknek nevét is. akik -i gonosztevők eűogatásában. vagy megölésében segítenek. A pénzbeli lutalom mellett letelepedésre termékeny tőidet is kaphatnak az ország valamely miis vidékén. A belügyminisztérium közbiztonsági osztályának irodáidból Beograd 1926 augusztus 20. J. B. Br. 12933. Itt kezdődnek a tipikus montenegrói benyomások. . * Egyébként igen szimpatikus, kedves, barátságos és vendégszerető emberek ezek a montenegróiak. Marcona, daliás, sötéthaju, sőtétszemü férfiak, magasságuk 180 centiméteren felüli és a nők a legszebb asszonyok Európában. Talán sehol nem őrizte meg a nép ősei viseletét, mint itt és — ami a legérdekesebb — a tradicionális és festői szépségű népviseletet társadalmi osztályra való tekintet nélkül, a főispántól, püspöktől lefelé mindenki hordja, sőt épen a szegényebb néposztályok hajlanak inkább az utóbbi évek gazdasági krízisei miatt az »úri* viselethez, meri egy montenegrói férfi komplett nemzeti ruházatához 10—15.000 dinár kell. A legnehezebb selymes posztóból, amelyen a piros és kék-szin dominál, készül az öltöny, amelyet mindenütt dús aranyhjmzés diszit. A tradicionális pisztolyok eltűntek az övékből, csak kevesen hordják, mert — úgy mondják — Beogradban nem bíznak a cmogoracokban éselrekvirálták tőlük a fegyvereket. Pedig a montenegrói jobb és fajtisztább szerbnek tudja magát a szerbiainál s minden vörös • sapkában, aranyhímzésben ott díszeleg a szerb elmer négyciril »S« betűje: »Samo Sloga Srbjna Spasova«. (Csak az összetartás menti meg a szerbet). * Beograd egyáltalán nem népszerű a fekete hegyek országában. Beogradot okolják minden bajért Azelőtt három nagyhatalom versengett a legkisebb királyság barátságáért s a versengésnek mindig apróbb ajándékok adtak nyomatékot. A niksicsi nagy kólódat, amely áthidalta a legnagyobb montenegrói várost árvíz idején elzáró mocsarat, az orosz cár emelte, az egyetlen vasútvonalakat Nikita vele, az olasz király építette, ezt az utat, azt a vízvezetéket az osztrákok csinálták... 1918 után Afontenegró számára megszűnt a konjuktlíra, az évszázadokig önálló országból egyszerű megye lett, amely' még a nevét is elvesztette, most Zetska oWasí-nak hívják. Azóta nem ajándékoz senki semmit a montenegróiaknak, legföljebb választások előtt kapnak — Ígéretet. Mihelyt kiírják a választásokat, megjelenik a mindenkori kormánypárti jelölt, munkásokat toboroztat, utakat, telefonvonalat épittet, hogy munkaalkalmat adjon a szegény választóknak. A választás utáni napon azonban elbocsájtják a munkásokat és mig a parlament dolgozik, Montenegróban szünetel a munka. Ezeknek a választási epizódoknak megmaradt nyomait, egy-egy hegyi uta», vagy telefonvonatat, a lakosság irónikusan »választási ut«-nak. vagy »választási telefonnak« nevezi. Keserves, szegényes az élet Montenegróban. A kukorica a főtáplálék azonkívül van még birka és kecskehus. A sertéshús ritkaságszámba megyr és marha vagy borjúhúst egyáltalán nem lehet kapni. Vlrpazarban, amely a montenegrói fogalmak szerint nagyközség, a kerületi elöljáró székhelyen egyetlen egy Vardar-cigarettdt sem lehet felhajtani. a trafikos nem tart Vardart, mert egész évben egy dobozzal sem adhatna el belőle s nem győzi senki sem fizetni. A pénznek itt egész más értéke van mint nálunk. Tíz dinár megfelel egy ember napi életstandardlának és ehhez kell alkalmazkodniok az áraknak is. Nem csoda tehát, ha a montenegrói egyetlen gastronómiai szenvedélye, a fekete kávé egy dinárba kerül csak Cctinje legelőkelőbb kávéházában is. Fényűzésnek ny’oma sincs úgy, hogy a más vidékről idekerült utas legmegszokottabb kényelméről kénytelen lemondani. Még a villanyvilágitásu, konzultükrös podgorlcai nagyszállóban is ugyanazzal a késsel és villával eszik az ebédnél a tortát, mint a birkahúst Fürdőszobát egész Montenegróban csak kettőt találtam: Podgorica és Cetinje legnagyobb hoteljeiben. Nikita sorsa nem izgatja volt alattvalóit. Sohasem volt népszerű, mert erőszakos volt, autokrata és kapzsi. Ahol az országban egy-egy szebb föiddarab, vagy szebb ház van, az biztosan Nikita tulajdona volt Azt mondják, nagyon elütött ősétől, Ráda püspök-fejedelemtől, a hires költőtől, akinek csontjai ott porladnak az 1600 méteres Lövésén tetején. Ráda püspök, a legnagyobb nemzeti alakja a montenegróiaknak, költeményeit .nemcsak egész Jugoszlávia összes iskoláiban tanítják, de mestermüvének, a »Gorski Vijenac—nak egész szakaszait kívülről tudja ai egyszerű pásztor Is. Fia, Mirkó herceg is népszerűbb volt Nikitánál, akinek legfeljebb bizonyos tisztelettel hódoltak alattvalói: tisztelték benne a jó diplomatát, aki három nagyhatalom barátságát tudta lekötni. A barátságból annyi jutott Nikitának, hogy a morzsáikból az alattvalóinak is adhatott. Ezért tisztelték, de nem szerették soha. Az a pár tucat fiatalember, aki 1918-ban vérfürdőt rendezett Cetinjén, szintén nem Nikitáért vérzett, hanem népe rosszuifelfogott érdekeiért. Ennek a vérengzésnek emlékét, emlékoszlop őrzi a királyi palota előtt. Nikita rezidenciája, amely Sándor király szülőházával, a »bili járdáival szemben áll, nem látványosság. Kis szegényes, elhanyagolt parkocska közepén egyemeletes balkonos ház. Berendezése — azt mondják, hogy úgy hagyták, a hogy Nikita alatt volt — közepes jólétről és ízlésről tesz tanúságot A legtöbb tárgy a nagy barátok ajándékaiból áll és a holmikat nemannyira stílus és célszerűség, hanem inkább az adományozó személye iránti tisztelete szerint állítottak egymás mellé. Az Vmbertő királytól kapott empire-szalónban. a szultántól kapott japán teagarnltura is elfér a díván felett fegyvergyűjtemény van és Cscrny történelmi képei méttettt Bukovac portréi, csendéletek és családi képek. Nikita fürdőszobájában aligha fürődne meg kulturember. Ráda köliő-püspök mellett van még egy nagy szentje Montenegrónak, Szent Vaszilije szerzetes. Ereklyéi az Ortrog- kolostorban nyugszanak. Érdekes szikla, kolostor ez, egy majdnem függőleges sziklafal közepén. A szobafalakat maguk a sziklák képezik. Három szerzetes lakik itt, de nem oly magános az életök. mint hírlik, mert sok ezer zarándokló mászik fel évenként a meredek szerpentin utón, hogy megcsókolja a Szent Vaszilije földi maradványait tartalmazó ezüstládácskát. Vaszilije pravoszlávszent, de zarándokolnak hozzá albán katholikusok Is és podgoricai törökök, mert csodái messze vidéken ismeretesek. Ez a szent hely volt állandóan a törőkháborúnak gyújtópontja. A törökök féltek a szent csodáitól, el akarták pusztítani, de a bátor szerzetesek letaszítottak mindent ellenséget a mélységbe. Ez az egyetlen hely a környéken, ahol a török ellenség nem vethette meg a lábát Sok csodáról mesélnek a jámbor szerzetesek. Csak nemrég, három év előtt, amikor a kolostor farészei leégtek — azóta Sándor király szolid betontból restauráltatta az ősi kolostort, a szent ereklyéi épek maradtak. Amikor egy asszony imáddkozott az ereklye előtt kis gyermeke, akit őrizet nélkül hagyott, leesett egy ötven méter magas szikláról, de semmi baja se történt. A kolostor melleit, a sziklából kinyílik egy ötvencentiméteres galyacska. Azt mondják, hogy minden évben gyermekíejnagyságu almákat terem. A szerzetesek mondják és a pravoszlávok, katholikusok, muzulmánok hiszik. Montenegróban alapították valamikor az első szláv nyomdát. Crnojcvicsa Rijekavároskával szemben, Obod kolostor területén mutogatnak néhány romot, ahol valamikor ez az első szláv kulturdokumentum állott. Crnojevics Makszim, Montenegró akkori fejedelme alapította a nyomdát, a XV. század végén, húsz évvel Gutenberg felfedezése után. A nyomdát égy velencei szakember vezette de alig nyomhattak ki rajta pár egyházi könyvet, amikor a törökök elől a nyomdát Cetinjébe kellett vinni és itt alapját képezte a késöbi montenegrói államnyomdának. Persze már rég elkallódott minden nyomdászszerszám és csak néhány szent könyv a montenegrói és hercegovinál kolostorokban tartja fenn Crnojevics Makszim úttörő munkájának emlékét. Obod kolostort a törökök feldúlták és ma csak néhány kő jelzi az első szláv nyomda helyét. Legtermékenyebb része Montenegrónak a szkadari (Szkutari) tó vidéke — volna ha a termőföld az év legnagyobb részében nem állna viz alatt. A tó félakkora mint a Balaton, az árterülete ugyanekkora. Kiszárítása miliárdokba kerülne, de erre sem Jugoszláviában, sem Albániában nincs fedezet. Mert a kiszárításnak csak akkor van értelme, ha mindkét oldalon végzik. Ha pedig ezt a munkát nem teheti az SHS királyság, mikor teheti majd szegény Albánia? Pedig, amíg a szkadari tavat nem szárítják ki, az a Crnojevics folyó minden év tavaszán az első emelet ablakainak magasságáig ellepi Crnojevics község főaecáját. Az áradás után iszap és sás marad az árterületen .amelyen miliárd és miliárd bacillus tenyészik és maláriát terjesztve egész generációkat pusztít el. Montenegróban nem volna éhség, hegy, szentimentalizmus, mocsár és malária, máskép volna minden. De akkor Montenegró sem volna. Puoits Ottó ALEKSZA ŠANTIĆ KISASSZONYNAK (GOSPODJICI) Valaha én is ott hevertem Pici lába előtt (e szó nem a vádé Kisasszony) kezemben skatulya csokoládé S ha kidobott, mentem leverten. Am napjaim mini lármázó folyam Habjai hulltak, mint őszi bus dg. A múlté már a drága ifjúság S akár a sohsevoltak emléke, olyan. Tudom, kegyednek mind mais Oly Hja szive. amUyen rég volt És a szeme nyáresti égbolt — Ifjas, lányos, kedves, hamis. De tőlem hol van már az ttja félsz.. Dadogás — szerelem — óh, bal szavak. Mik régen megvájt sirban alszanak S fehér felem hólátta bérc. DEBRECENI JÓZSEF Valódi francia j VALDA PASZTILLA luegiv « hi dev, köd, oedvttu^ éa bacillu nők Által okoattt légaösxorvt UnUimakt&l. Kaphat* minden '.yszrrtár ban éa I drog* láb n !
