Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)

1926-12-25 / 352. szám

36. oldal

I92Ö. december 25.

TIN ÚJÉVIG

CSILLOGOK R mRjBRSBRN

(ZVEZDE U VISINI)

_____________ HÄCSMEGYEI NAPLÓ_________

nem rakna kenyeret és sót reä, még gyertyát sem gyújtana a közepém A konyhából most behozza az ételt a rézbográcsban, hogy ebéd alatt többé ne keljen felkelne.

És miután megmosta kezét odamegy védőszentünk képe elé, leveti fejkendőiét — ezt évente csak egyetlen egyszer tes2íi — és már olvas »a jó ételért«. Mellette állok, keresztet vetek. De nem tudok úgy hajlongani mint 6, noha én is gyorsan és mélyen lehajtok, térdre esem, kezemmel megtámaszkodom és homlokommal a padlót érintem. A szoba erős, Zsíros ételszaggal telődik meg. Felettünk csendesen, bágyadtan pislákol a mécses és főleg reá veti fényét, csupasz őszi fejére a nyakszirt fehér választékára, ő pedig Így susog.

— Krisztus uram! Védszentem, csodatevő szent Miklós! Tekints le reám uram és könyörülj rajtunk és segíts rajtunk. Áldd meg asztalunkat a kenyeredet, melyet te adtál számunkra ... — És uj erővel esik térdre, hogy a padló szinte felnyög és hallaiÉ, mint pattannak jó anyám ízületei. Mikor pedig befejezi imáját, ismét felköti fejkendőiét, leül az asztalhoz, szabadon fellélegzik, de előbb még egy pillantássá] átsiklik a szobán, mintha attól félne, hogy valamit elfelejtett, amit még ebéd előtt kellett volna elrendezni Ekkor én pálinkáspohárral a kezemben, odalépek hozzá, keze után nyúlok és ünnepet köszöntök;

— Krisztus megszületett jó anyám, kellemes karácsonyt!

— Valóban megszületett. Neked is kellemes karácsonyt, fiacskám. Ez évben az anyád csak Így veled, egyedül, de jövőre, ha isten is úgy akarja, hogy te . . .

Köhécsel, mintha cigány uccába tévedt volna valami és alig tudja poharát kiinni.

Ebédelünk, ö folytonosan feláll és újabb ételt hoz a konyhából. Mindenből nekem kell először vennem s ö csak utánam, térdepelve.11) És csak akkor, mikor jólakottan felkelek, csak akkor eszik ülve, jóízűen.

Azután csend van. A konyhában a .macska dorombol és a kakas csőrével végigkopogtatja a tepsiket, meg a réztálakat, maradékot keresve.

Erős, zsíros szag ül ma minden házra. Püszeres, fagyott ételek, az emberek szobájukban heverésznek vagy szundikálnak a kályhák és mangálok18) körül, ködmönükbe burkolódzva, az asszonyok pedig fejük alá teszik vastag vállkendőjüket. Karácsony első napja van, az ember nem megy el mindjárt hazulról, hiszen van még idő, három napig tart az ünnep.

És valóban másnap alig, hogy elmúlik az éjfél, máris csipognak a sípok és énekhang szökik a szobába.

Reggel legfeljebb a papok állják végig az istentiszteletet, a hivők csak gyertyát gyújtanak és már mennek is, háttal kifelé, gyorsan és szorgalmasan számtalan keresztet hányva magukra, mintha valami adósságot akarnának leróni. A kéményekből a pecsenyék, húsok és kolbászok sötét, sűrű füstje bugyog. Az egész ucca füstölt husszagu lesz. A kiskapukban, meg az udvarokban kipirult asszonyok jelennek meg, amint poharakat és székeket visznek. Az uecán tizen is mennek együtt. Ködmönük csak úgy panyókára vetve, cipőjük nincs is rendesen befűzve, mert minden percben levetik, szemük gyulladt és dagadt. Akivel találkoznak, máris Fatiméhez küldik, a hírhedt, nagymellii cigánylányhoz, kinek fehér az arca és fekete a szeme. (Később a község kénytelen volt erőszakkal férjhez adni Fatimát, mert aki vele volt, az elfelejtett ebédelni, vacsorázni és aludni. Az emberek reggelig pálinkát ittak vele, pénzzel díszítették és pénzbe öltöztették, saját feleségüket verték és elkergették a háztól, mindezt Fatimé miatt.) Egy pillanat alatt minden megváltozott mintha a levegőben pajzán gondtalanság és bővérüség áramlana. Amelyre csak fordul az ember, mindenütt zsivaj, ének, zeneszó. A zenészek a házak előtt teremnek, gyerekek gyűrűznek körülöttük. Visítanak a sípok, a dobok pedig olyano*») Ugyancsak török szokás.

u) Manyii (törj = hordozható kis szénkAlyha.

Csak azt ne hlgyfék, nem szeret ~ ,

kevésbé az. áld hallgat —

az érti már a zengzetet

és égi nótát, zengve vett

logot magának, halkat

fütyülni hiv világfolyásra.

Az csupa titok, csupa figyelem, az Őrzi titkát ló mélyre ásva a fenti csillagoknak s egy szívnek idelenn.

A hallgatás óh, hatiga csak, beszél — azt mondta: álmodhatom világról, de másról, mint ez itt, veszély és félelem nem bánthat — álmodom egy szép szonettról, szál világról, tervezgetésról, bohóról. Rólad s egy boldogságos, maró, vad szóról, melyet maid feléd kiáltok egykor: lövök, lövök, Jövök,

DEBRECENI JÓZSEF

Irat szólnak, hogy megrezdülnek az ablakok, sőt a mécses is elalszik.

Csak nálunk! Eh!... Már megebédeltünk, javarészt azt ami tegnapról maradt Ebédután kiálltam a kapuba, hogy hallgassam a zenét, az éneket s hogy nézzem, mint bolondozik a részeg Menko az utcán, mint tépi le és dobálja szét a ruháját Mikor visszatérek a szobánkba, anyámat alig ismerem meg. Ünneplő ruhába öltözött, megmosta a fejét, szép főkötőt kötött reája és orcái szinte kicsattannak. Az attaknál ül, karját keresztbe fonja és homlokát az üveghez szorítja; úgy néz ki az utcára. Jóllehet ráncos az arca, most mégis tiszta, illatos és rajta derűs pir csillog, öreg, de erős nyakán lüktetned, reszketnek az erek. A szobában, alig hogy leülepedett a takarítás pora. A ládán, a kopott tálcán előkészített poharak álldogálnak, mellettük csupor bor. sőt a konyhában a korsóban is szinültig áll a bor, ide öntöttük mindazt, amit a gazdag szomszédoktól kaptunk. A kávé már meg van főzve a lábasban, sőt harapni való is van hozzá készítve. De mindez hiába, ha nincs akit megvendégeljünk. Akik jöttek, azok reggel jöttek pálinkára, mintha kímélni akarnának bennünket, mert tudják, hogy szegények vagyunk és ezért jönnek inkább reggeli pálinkára, mivei akkor nem üldögél és iszik annyit az ember. Azért' nem kellene bennünket Így kímélni. Hogy szolgálnám, hogy vendégelném őket, hallgatnám szépen a beszédüket és legszívesebben töltenék nekik. csakhogy jöjjenek máskor is hozzánk, ne kerüljenek, kíméljenek Permünket, mivel mi is olyanok vagyunk, mint a többiek. Talán ezért mosolyog olyan kényszeredetten anyám és mintha viszkedne a szeme úgy dörgőlgéti, mikor kinéz az utcára, amelyen nyüzsög a nép és elhalad szélesre tárt kapunk előtt. Senki sem Jön be és az udvar meg a ház csendes szomorúságba süllyed. Es mindenünnen minden szomszédságból ének, zene, vigasság. Már dolgozik bennük a bor.

Palamár Govan a háza előtt ül. Kidobta a mangált meg a kályhát.— melege van, ’ Eltörte a poharait és egy kis üstöt vett elő, abból iszik. A vendégeket nem fogadja állva,u) végül is azoknak suttyomban kell kiszökni a házból. Riszta, a festő, mindenkivel összeveszett és most bezárkódzott házába. Az erkélyen ül, puskájából lövöldöz, erőszakkal arra kényszeríti feleségét, hogy énekeljen és ő torkaszakadtából szidja és káromolja a »százparás«]4) urakat Egyes udvarokból kihaHatszik a kolo dobogása és felcsillámlík a duhátfüzér a lányok mellén . . . Donyovránycset Szóján házában gyérméksivitás, asszonysirás, meg az ő orditása hangzik. Keresi a lovát meg szablyáját, egy régi hatalmas szablyát, melyet a felszabadulás idején kapott valahonnan. És nemsokára már látni is őt tüzes, nyalka, barna lován, vörös katonai nadrágban, üres patrónövvel és kihúzott szablyával. Bemegy a kapukon, lovával betör a szobákba és maga előtt hajtva a zenészeket és Fatimét aki fehér selyem zekében és bő nadrágjában keringőzik körülötte, hüvelykujlával a dahlu) A vendégeket ülve fogadni ÖSzerbiában nagy sértés.

1«) Százparás = széllel béléit »hochstapler.«

réti5) ütögeti, táncol neki és vadul, torkaszakadtából énekel:

»Nem sajnálom a testemet!

Csak az ezüst fűzőmet.

Csak az ezüst fűzőmet!«

— Ide, ide! — hallatszik a kapunk előtt

Anyám felugrik Arcáról peregnek a könnyek. Kapunkban János bátya jelenik meg; boldogult apám társa és öreg barátja. Belép az udvarba, nyomában nyüzsögnek a zenészek.

— Ide, ide — mondja nekik és rámutat a házunkra.

Házunkban felharsan a nóta. Nem is tudom, anyám, hogy ment ki eléjük a konyhába; csak azt tudom, hogy a szivem majd megállt

— Hej gazduram! — kiáltja János bátya és kihúzza magát

— Itt vagyunk, itt vagyunk! — feleli jó anyám és ide-oda tipeg, hogy rendbe szedje magát.

— Krisztus megszületett! De hol van, merre van a házigazda? . . .

— Itt van, itt van! — szól anyám és ráimnutat és beljebb tessékeli, sőt a cigányokat is beereszti a szobába. János bátya bejön, kezet csókolok neki, ő lehajol, száraz, öreg kezével átfogja a fejem és megcsókolja homlokomat. Aztán leül a sióba közepére, keresziberakott lábakkal

— Húzd az angyalát! — parancsol a cigányoknak, akik a fal mellé húzódtak.

— Mit uram?

— Amit a házigazda akar! — És sze>mével rám mutat

A cigányok rámnéznek és várnak és én elvörösödöm örömömben és zavaromban. Anyám kijön s mikor elhalad mellettem, odasugia:

— Mondd azt, hogy: »Illatozik a rózsa, mert kinyílott a rózsa!«

És én azt mondom a cigányoknak.

— Bravó! — ugrik fel János bátya a boldogságtól, mivel épen eltaláltam a nótáját — De aztán szépen játszátok!

És rólunk kezd mesélni, a cigányokról, a mi házunkról, apámról, akivel ö együtt evett sót és kenyeret akinek anynyl évig társa volt és elbeszélte, hogy néha nálunk három napon át muzsikaszó és vigasság járta. Aztán a cigányok között is akadt egy, aki jó apámat személyesen is ismerte, játszott Is neki egykor. Anyám letérdel örömében, a cigányoknak pálinkát ad, de nem pohárból, hanem üvegből És mindent odaadna nekik kinálja őket húst meg kenyeret tukmál rájuk s ők. amit már nem tudnak megenni, azt hónuk alá csapják és övükbe dugják.

— Drága, aranyos hugomasszony, ne csináld ezt — tiltakozott János bátya.

— Hiszen van már házigazda — és rám mu(at. — Hogy megnőtt ez a fiú! De ülj Ide. Így Ide mellém.

Már meg is mozdul, hogy anyámnak helyet csináljon. Anyám leül, majd feltérdel és klnálgatja János bátyát, kezei reszketnek.

— Kóstold meg ezt János. Próbáld emezt. Épp neked tettem félre. Köszönöm neked, hogy megemlékeztél rólunk

— és nem mutatja fájdalmát, semmit sem beszél magáról, hanem főleg rólam.

— Ha az ö apja élne, most minden másképp lenne. De Így... De köszönöm ne- **)

**) Dahlre = csörgös, kis török dob, hasonlít a fiunbourinhoz.

ked, köszönöm, hogy legalább te el nem felejtettél bennünket és eljöttél hozzánic.

— Nono! — kiált fel János bátya sértődötten. — Talán én is elfelejteném ezt a házat?

És hogy mindjárt bebizonyítsa, megfordul és harsányan parancsolja:

— Cigány! Húzd rá!

A cigányok nótába kezdenek. A síp úgy sivit, hogy talán még Törökországban is hallani. A dob dörög, az ablaküvegek zörögnek, a mécses felszikrázik s a felső gerendákról lehull a szurágás. Kint nyirkos sötétség. János bátya vékony, rekedt, kopott hangon énekli:

»Illatozik e rózsa, mert kinyílott rózsa!«

Ott állok hajadonfővel közöttük és cigányok között, apám órája van a keblemen... anyám arcáról pedig lassan, lassan csorognak a könnyek, ráin néz 'és mondja:

— Látod fiam... karácsony.

Fordította és jegyzetekkel kisérte:

Szenteleky Kornél

Elég volt a szenveiM!

Szent Rókus lóbsó ni miit csinól.

Ezen készítmény, mely külföldön r&gén és kitünően bevált, különleges só« essenciákból áll, melyet meleg lábvlzbeii feloldunk. Ezáltal egy oxigénnel telitett vizet nyerünk, mely csodálatosan jótékony hatást gyakorol a fáradt és fájós lábakra, megszünteti a fájdalmakat, melyeket a cipő szorítása okoz, meg« gyógyítja a láb püffedtségét és égő ég« zéseit.

Elegendő, ha egy csekély memiylsft« get ebből a lábsóból teszünk egy lan vor meleg vízbe és áztatjuk a fájós Iábat 10—15 percig. Ezen idő múlva a láb dagadtsága, zuződása, a kínzó, égett! érzések egy csapásra megszűnnek és többé újra el nem kezdődnek.

Hosszabb áztatás megpuhitja a tyúkszemet és bőrkeményedéseket annyira, hogy azok könnyű Szerrel, kés vagy beretva nélkül eltávolithatók.

A legégetőbb, legmakacsabb lábfájások, fagyások elmúlnak a Szent Rókus lábsó használata által.

Meg lehet ön győződve, hogy a Széni Rókus-lábsó a lábat tökéletesen újjá alakítja, úgy, hogy a szűk cipő, sőt az uj cipő is épen olyan kényelmes lesz; mintha évekig hordta volna. Megszabadítja önt a láb különböző zavaraitól, annyit járkálhat, amennyit akar, gyalogolhat, vagy állhat egy helyben órákig a fáradtság vagy fájdalom legcsekélyebb érzése nélkül.

Egy nagy csomag Szent Rókus-lábsó ára 16 inár. Kapható minden srrógyszertárban és drogériában. Ha nem Kapná, forduljon az SHS. királyság területére jogosított képviselethez:

NADA DROGÉRIA Kalor i Gabrié Snbotfea Strojimayarov* niica 1