Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)

1926-12-25 / 352. szám

1926. december 22 29. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ Álmatlan ej VÍGJÁTÉK 1 FELVONÁSBAN Irta: SZENTELEKY KORNÉL Személyek: Ai agy értelmi része. Az aev érzelmi része. A sryomor A szív. A mái. AJ tatószer. Verseitek. A szín esrv íütőház belsejéhez hason­lít: kerekek, sziiiak. csövek, drótok, lám­pások. Fent emelvényen ül. helyesebben trónol a két agyfél. Helyük parancsnoki hídhoz hasonlatos, előttük hatalmas kor­­mánvkerék. melyet az agy értehni ré­sze forgat lassan, békésen. A reflektor ide széria legerősebb fényét, az agy két része szinte vakitó világosságban für­dik. Alattuk áll a gyomor mögött egy kazán nagyobb altéval, mely mögött pi­ros fény duruzsol, előtte lombikok, re­­torták. lefelé vezető csővek. Tőle balra s kissé .magasabb emelvényen ül a szív. mely mögött hatalmas inga mozog lobb­­ra-balra. Az emelvény alatt két csapd­ai tó. A gyomortól Jobbra, de már egé­szen a földszinten ül a mái. Asztalszerü alkotmány van előtte apró reteszekkel, fiókokkal, melyekből kis csövek nyúlnak ki s egv hatalmas csőbe torkollanak. mely ívben lefelé hailik. mintha a szín­pad alá vezetne. Mikor a függöny szétnyílik, ritmikus zug ás. dörömbölés. sípolás, melv azon­ban hamar halkul, csillapodik. f A evomor (30—40 év körüli iól táp­lált férfi fehér kötényben, szakács sap­kában. Derült kövérkés arc. bosszanko­­dása nem komoly. Szeret nagyképüsköd­­ni Sürgölődik a lombikok és kazánok között kémleli, hogv iól é«-e a tűz s ilyenkor vörös fénvkévék hullanak rá A máihoz beszél): Borzasztó ez a köhö­gés. Az embert nem hagyják nyugodtan dolgozni. Annyi dolgom van evvel az öt szardíniával nem is értem, hogy le­het este öt szardíniát leküldeni. Utoljára is az embernek éjféli nyugalomra is szüksége van. Hol van itt a szociális ér­zék. hol van itt a munkásvédelem? Nem találja ez3t felháborítónak, kedves nagy­­sád? A mái (korosabbkövér nértike. maga a közöny, a iovialitás. Egykedvűen ül­dögél asztala előtt mint valami gyü­mölcsárus kofa. öltözete is ahhoz hason­latos. Nagy ritkán csavar vagy Igazit valamelyik csavaron, legtöbbször bóbis­kol. A gyomor felé): Én nem törődöm ilyesmivel. Ezekből a köhögési rohamok­­mokból sem sokat érzek. Ami pedig a dolgomat illeti én nem sietek vele. (Ásít.) Maid csak elvégzem egyszer. A gyomor (élénken): Nagysád roppant könnyén veszi a dolgot hogy ne mond­jam: flegmatikusam Maid meg tetszik látni mennyi baja lesz evvel az öt szardíniával és mennyi ólai van hozzá! Még olajos kenyér is iött utánuk Nem értem, hogy fogadhat el szái őnagysága ennyi zsírosságot? Elvégre is nem va­gyunk mi szapoangyír! Persze neki ott fenn semmi komoly dolga sincs, még meg se őrli rendesen a táplálékot és máris leküldi hozzánk. Mi pedig dolgoz­hatunk. Ez igazán nem eljárás, ez nem munkamegosztás 1 (Kis szünet.) Aztán mit szól ehhez a habos süteményhez? Szerencse, hogv toiáshab meg sacharin van benne, igv könnyebben végzek ve­le. (Uiabb zakatolás, sípolás, melv azon­ban hamar elmúlik.) Már megint! Ez borzasztó! így nem lehet d>lgczni. Az asv értelmi része (idős. szakállas férfiú, görög bölcshöz hasonlatos. Nyu­godtan ül. nagyon keveset mozog, be­széde lassú, megfontolt): A iobb kéz dobia el a cigarettát! (megnyom egy gombot, egv lámpa jobboldalt egv pil­lanatra felvillan) Igv. A dohányzás ár­talmas dolog: érelmeszesedést csinál és légcsőhurutot Az agy érzelmi része (csinos, fiatal nő erősen dekoltálva. csupasz karokkal. Gesztusai hevesek, patétikusak. beszéde szavaló. Többször felkel helyéről): Ugvan hagvia a ió tanácsokat, kedves kolléga ur! Maga mindig a következmé­nyektől fél. mindenben veszélvt lát és mindig óvatosságot ajánl. Hisz akkor az egész élet csupa elővievázat esupa fél­tés. csupa srváva. tespedt fontolgatás. Mi értelme van lev az életnek? Az agy értelmi része: Aa élet értel­! Dunk kielégítő választ. Minden változik. I Az élet célja és értelme is változik S akárcsak az évszakok. Az agy érzélml része: Most meg filo­zofálni kezd. Ez határozottan untat en­gem. Én arról beszéltem, hogv egv kis köhögés miatt felesleges eldobni egv ci­­t garettát. mikor az izük. Van valami poé­­j zis abban, valami megnyugtatás, valami ] puha. szelíd hangulat . mikor hátradő­lünk a karosszékben és lassan, fárad­tan füstkarikákat füvünk a levegőbe. Persze, maga ilyenkor semmit se érez. maga ilyenkor uiabb óvatosságra gon­dol. (Ismét mélázó hangon.) Ó. mennyi vigasztalás van ilvenkor bennünk . merengünk . . . mélázunk . . . megnyug­szunk . . . mintha valaki lágvan. duru­zsolva álomba ringatna . . . Még szép­nek találjuk az életet! A szív (szeles, rajongó, eleven ifiu hosszú szőke haiial. borvörös trovatore öltözetben, tollas föveggel. Nyakában gi­tár lóg. Majdnem mindig szaval): Ah. az élet oly szén! Néha úgy érzem, hogy a végtelenben vágtatok, szivárványszinti kertek felett repülök és sokszor úgy sik­lok a gyönyörök felhői között, hogy nem is hallom a gépezet zakatolását . . . Ah. az élet . . . Az agy értelmi része: Magának, ked­ves fiatalember, a legkevesebb oka van lelkesedni a cigarettázással kapcsolat­ban. A nikotin elsősorban önben tesz kárt: szúrásokat nyilalásokat okoz. A szív (hetvkén): Mit bánom én! Az agy értelmi része: Most amikor fürge és fiatal nem is gondol arra. mi­iven lesz. maid később, amikor elfárad, amikor unni kezdi ez az örökös ugrán­­dozást. A könnyelműség mindig meg­bosszulja magát fiatal barátom Az agy érzelmi része: Ugvan ne ok­tassa folyton ezt a kedves fiút. hiszen ő ugv sem érti az ön óvatos gondolko­zását. az ön utilitarista bölcselkedését, ö az ugrándnzá'^a született és nem a fi­lozofálásra. Egyébként haeviuk a vitat­kozást! . . . Annvi csúnya vigalmon mentünk már máma át . . . Unok min­dent... Emmi de vure... Aludni sze­retnék. hogy semmiről se tudlak sem­mit. Ha ébren va-rvok. csupa mardosó emlék minden gondolat Le szeretnék feküdni és aludni vagy meghalni, csak semmiről se tudni. Adiuk ki a parancsot az ágvbnfekvésre. A gyomor (befelé beszél): Bocsánatot kérek, de én még nem vagyok készen, ez a sok olajos dolog még egy félórái munkát igényel. Ne tessék kérem ren­delkezni anélkül, hogy a munkásságot meg ne hallgassák. Az agy értelmi része: Gyomor ur sza­vait mindenesetre fontolóra kell ven­nünk. Az agy érzelmi része (az értelmi rész­hez): Ugyan kolléga ur. ne legyen ilyen túlzott demokrata! Mindenféle vegyi munkásnak a véleményét »fontolóra ve­szi«. Mit törődik maga a munkássággal? Miért nem dolgoznak iobban. akkor nem lennének folyton hátralékban. De per­sze. egyik sem ért a dolgához . . A gyomor (tiltakozva): Bocsánat, én szakmunkás vagyok! Vegyészmérnök! Az agy érzelmi része (kacag). A szív: Aztán nem mondaná meg. tisz­telt uram. hol szerezte meg a diplomá­ját? A gyomor (zavarban a mái felé for­dul): Mit szól ezekhez a sértésekhez, kedves navvsád? .4 mái (vállat von). Az agy értelmi része (az érzelmihez): Bocsánatot kérek, kedves naevsád. de önnek nincs igaza. Nekünk igenis figye­lembe kell vennünk Gyomor ur hozzá­szólását mert utoljára is az együttmű­ködés. a tökéletes összhang a célunk. A mi gyárunk, a ml vállalatunk beren­dezkedése Igenis demokratikus. A gyomor (a máihoz): Én egv kis sé­tát ajánlanék. Ugyebár, nagvsád is ezen a véleményen van? A mái: Nekem mindegy. Én éiiel is dolgozom. A gyomor (súgva): De azért csak mondja. Ha többen vagyunk, ugv valóra válik akaratunk. Az agy érzelmi része (az értelmi rész­hez): Hallia miről korognak odalent? Gyomor ur. a fővegvése sétát alán! (Gúnyosan nevet). Legközelebb még azt !s meg fogla határozni borg hova. me. A szív: Ah séta. ah friss levegő . . . milyen ió lenne. Gyomor ur folyton iob­ban melegít Nem tudom meddig füt még itt nekem . . . Szinte szédülök a forró­­ságtóL Az agy érzelmi része (mintha szóno­kolna): De arra nem gondolnak tisztelt sétapárti urak. hogy müven állapotban vagyunk mi itten?. Nem gondolnak arra. hogyha sétára indulunk, ha Éva lakása elé mérvünk, ugv íelkavarogna megint az az izgalom, ami most már nacvne­­hezen lecsillapodott Az agy értelmi része: Ebben igaza van nagvsádnak A szív: Ah igen. nem tudom feledni azt a fáidalmat! Az agy érzelmi része: Ha kimegyünk az uccára. ugv megelevenedik minden emlék, felsaiog a gyönyörű mult, a sok kedves mosolv. mozdulat, szó. ígéret... Hát ezt a nagy fájdalmas megrázkód­tatást akariák az« urak és hölgyek? A gyomor: Lehet kérem másfelé is sétálni, nem muszáj kiszámrtottan Éva narvsád lakása elé mennünk. Az agy érzelmi része (gőggel, gunv­­nval): liven ostobán csak egv vegyé­szeti munkás beszélhet . . . A gyomor: Bocsánat! Vegvészmérnök! Az agy érzelmi része . . Érv ve­gyészeti munkás beszélhet aki örökké eriedéses gázok közt él. Hát hoev kép­zeli azt. tiszteit vegyészeti munkás ur. hogyan lehet másfelé sétálni menni, mi­kor mindig ő rá gondolunk, mikor féléié vonz a vágy. a szeretés. A szív: Ah igen! Szeretem szeretem, szeretem! Az agy értelmi része: Engedte meg. kedves háztartásnő. hogy megjegyez­zem. hogv ilven beszéd nem szolgába üzemünk érdekeit Éiiel van már s ez­ért egyedüli célunk a nyugalom Óriil­­iünk. hogv elmúlt már az izgalom, hogy olvan iól sikerült a vacsora, hiszen már két nap óta alig kaptunk táplálékot örüljünk, hogy túlestünk azon a kelle­metlen ieleneten s most ismét vissza­zökkentünk a rendes, csendes, polgári életbe. Tudom, hogy önt nem vezeti go­nosz szándék, hogy ön semmit se akar az üzem kárára csinálni, de az ilven be­széd ismét felkavar mindent akárcsak az a séta. melvet ön is ellenzett. Az agy érzelmi része: De ezt nem lehet oly könnyen elfelejteni Igenis be­szélni kel! róla különösen mikor ilven alantas munkások belekontárkodnak gé­pünk érzelmeibe. Hiába a ió étvággyal elfogyasztott vacsora, nekünk ez nem hoz megnyugvást és vigasztalást A gyomor (a máihoz): Hallia nagy­sád? Állandóan sértegetnek. Azon a el­men. how ott fenn nincs lelki nyuga­lom. hát bennünket se hagynak dolgoz­ni. Ez önkényuralom! * A mái: Bizony, ez nem járja. Ki kí­váncsi a szerelmi históriákra? Én nem szere‘em a pletykát Az agy érzelmi része: A szakítás na­gyon fnidalmas dolog volt. A szív: igen. ugv van. Nagy fájdalom volt' Az agy érzelmi része: És ezt a fájdal­mat nem lehet kitörölni az errt!ékezetből. Ez a fájdalom friss még és úgy éget mint az eleven láng. Az agy értelmi része: ön elragadtat­ja magát, kedves kartársnő. Ez a fájda­lom már csak olyan, mint a hunyó pa­rázs. Szórjunk hamut rá és nemsokára teliesen elalszik. Az agy érzelmi része: Nem lehet nem lebet! Én érzem, hogy lobog, lángol, tün­dököl ... A szív (sikoltásszerüen): Szeretem! Szeretem! Szeretem! A gyomor (megvetően néz a szívre és fejét csóválja): Félnadrágos fiatalem­ber! Az agy érzelmi része (némi izgalom­mal): Én nem tudok belenyugodni a vá­lásba. Ez ostobaság volt. meggondolat­lanság és kegyetlenség. Igenis: kegyet­lenség! ön nagy bölcsen kieszelte, hogj; ennek így kell lenni, hogy igy lesz a leg­helyesebb. de most látom csak. müven rosszul van most Igy. (Fokozódó izga­lommal): Én ezt nem birom ki, ebbe nem tudok belenyugodni! A szív: Szeretem 1 Szeretem! (Az Inga sebesebben mozog.) Az agy értelmi része: Kérem szépen ne Izgassa magát, kedvaa kartársnő. Most már úgyis minden hiábavaló, a szakítás már megtörtént Az agy érzelmi része (állandó Izga­lomban): Nem igy van, nem hiábavaló! Én mindent visszacsinálok még! Az agy értelmi része: Nem lehet lás­sa be. hogy nem lehet. A szakításnak meg kellett történni akár előbb, akár később, örüljünk, hogy már túlestünk rajta. "Éva nem volt hozzánk való, a táncosnők erényei -nem szilárdak, ezt talán ön is tudja, kedves nagysád. Mi nekünk azonban most házasságra, csen­des családi életre, a hozományra és egyéb hasznos dolgokra kell gondolnunk. Egy tácosnö nem való feleségnek, ezt be kell látnia, kedves kartársnő. Az agy érzelmi része: Én nem látok be semmit. Mit bánom én a házasságot a hozományt, a családi életet mikor én őt szeretem, Évát, a ledérerkölcsü tán­cosnőt! Az agy értelmi fésze: De józanul és okosan kell gondolkozni: Két éves vi­szonyunk alatt alig mentünk jobb társa­ságba. Ha ezt Így tovább folytattuk volna, úgy teljesen elvesztünk volna az úri társaság számára. Az agy érzelmi része: És az olyan baj lett volna? Éva kárpótolt volna minden előkelő unalomért, minden ásitó álszemé­remért Az agy értelmi része: De a jövő, az előmenetel, a karrier, aztán meg anyagi kérdések ... Ezek mind kényszerítő okok voltak a szakításra. Egy táncosnő min­dig s mindenben hátráltatta volna felfelé törekvő pályánkat. Aztán, valljuk he, Évával nem volt olyan komoly a dolog. Az utóbbi időben nagyon elhidegült vi­szonyunk. Napirenden voltak a nézetel­térések, apró csetepáték. Örüljünk, hogy nem ismétlődnek többé. Az agy érzelmi része: A veszekedése­ket, . a nézeteltéréseket mi provokálták. Igenis, mi voltunk az igaztalanok s a kegyetlenek. Az ön tanácsára veszeKed­­tünk is vitatkoztunk, kartárs ur, mert azt hittük, hogy Éva megunja a dolgot és ő fog majd szakítani. Ki akartuk ke­rülni a felelősség kellemetlen érzetét gyáván ki akartunk bújni a mardosó icl­­kiismeret elől. Ez kegyetlenség, ez gaz­­emberség! Az agy értelmi része: Csak semmi iz­galom. kedves nagysád, az önvádasko­dásnak ez esetben semmi jogosultsága nincs. Mindketten idegesek voltunk az. utóbbi időben s idegességünk oka egye­dül a szerelem kihűlésében keresendő. Ugyebár, ezt Éva is beismerte, mikor megmondtuk neki.. Nem # szabad érzé­kenynek lenni, még kevésbbé érzelgős­­nek. Nyugodjon meg kedevs kartársnő és térjen napirendre a dolog lelett Az agy érzelmi része: Miilyen hidegen és szívtelenül mondja ezt: »térjen napi­rendre a dolog felett.« Hát ez holmi »dolog« volt csak? Ez a nagy szeretés, ez a nagy összetalálkozás, két hosszú évnek ezernyi bája, gyönyöre, felpiros­­lása és ujjongó boldogsága ... Hát ezek felett napirendre lehet térni? (Kitörve) Úgy szerettem Évát és úgy sajnálom! A szív: Szeretem! Sajnálom! Az agy értelmi része: Lehet, hogy sajnálja, de már nem szeretL A szív (Dacosan): De igen: szereteml Szeretem! Az agy érzelmi része (A szívhez): Néz­ze csak, fiatalmeber, maga legjobban tenné, hanem avatkozna a mi ügyeink­be. Végezze csak rendesen a dolgát és ne heveskedjen. ne áradozzon, mint va­lami vidéki ripacs. A gyomor s a mái (kárörömmel he­lyeselnek): Az agy érzelmi része (merengve, megtörtén): Szegény Éva, most egye­dül van, gondol reánk, az elsüppedt szép napokra, megérint egy-két emléktár­gyat, amelyet mi vettünk egykoron, leül a zongorához s talán egy-két sós csepp hull a billentyűkre. Éva... Éva! (Feje lecsuklik, sírni kezd). Az agy értelmi rész (melegen): Ne érzékenykedjen, kedves kartársnő. Te­messe el a múltat, higyje el, legjobb lesz igy. A mái (a gyomorhoz): Mondja csak uram, nincs még semmi se készen? Én is munkához fognék már. A gyomor: Nem lehet kérem itt dol­gozni, mikor ott fent állandóan lelki Iz­galmakat csinálnak! (Belenéz a katlan-^ ba, kémleli a csöveket.) A sósav terme­lés minimális. Így nem tudok dolgozni, így még reggel is itt lesznek a szar diniak. A mái: És a sütemények? A gyomor: Az nem számit! Az agy se a maga esete. Teljesen zsirtalan. A máj: Más nincs? A gyomor: Egy narancs van még mun­kában, de tudom, hogy az se érdekli nagysádot. O ováhb szorgoffkodik) 1 « csövek között.) Az agy érzelmi része (felemeli fejét, megtörli a szemét. Ábrándozva): Ö mily bájos volt, mikor leült a zongorá hoz, a vörös lámpa ernyő puha pirt 1» belt az arcára és 6 kis kedves hangiái mét ne keressük, mert arra usy sem ka» lyík taxáin, müven ruhában.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents