Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)
1926-12-25 / 352. szám
26. oldal 1926. december 25 — Egészségedre! — kocintott rá a kislány és Mátyás lefuttatta torkán a tüzes bort A harmadik pohárnál már készen lettek. Mátyásnak feltűnt a másik lány szótlansága és hozzáhajolt: — Jól érzed magad? A kicsi mosolygott, a száját tátogatta, erőlködött, pirult, de nem jött ki hang a torkán. A szőke megmagyarázta: — Etiennette süketnéma. Mátyást elbontotta a szánalom. — Szegényke, milyen szerencsétlen lehet! A szőke elnevette magát: — Dehogyis szerencsétlen! Többet keres, mint én! Csupa gazdag barátai vannak. És vigyázz, ha előtte beszélsz, mert a szád mozgásáról mindent megért öt nyelven tud. Intézetben tanult és gimnáziumot végzett Mátyás elcsudálkozott és mint valami természeti jelenséget, bámulta Etlennetr tét Most látta csak: gyönyörű függői voltak, az ujján, karján és nyakán arany ékszerek, a szemében pedig nyugtalan tüzek lobogtak. Festék és púder lárvája alatt titokzatosan hallgatott, de ezer arc és szemjátékkal, mosollyal és mozgással tudta felejtetni, hogy nem beszél. Pompásan összebarátkoztak. A kicsi egyenesen szellemes volt és Mátyás hibátlanul olvasott az ajkairól. Még ezt is bevallották: — Nem lopta ám el senki a tizenötfrankomat _ ??? — Nem is volt tizenöt frankunk! . És harsányan felkacagtak a háromszemélyes koporsóban. Mikor a műsorok alatt a kripta elsötétedett, a süketnéma lány egyszerűen gyufát gyújtott, hogy lássa Mátyás száját. Így folytatták a beszélgetést. Jólelkii lánynak mutatkozott. Igen, a süket ember egy finom világban él. Az élet lábujjhegyen surran el mellette, durva zörejek nem bántják és a kábító forgatagból csak a színeket és az izgató tempót látja. Egy nagy némajáték a világ. Mintha lepisszegték volna a házat. a várost, az országot, Európát, az eget Csend legyen! Etiennette nem szereti a zajt! és a menydörgés, a vekkeróra az rtltócsapás pisszegve állnak odébb. Szőke féltékenyen nézte a hirtelen barátkozást. Dicsekedni kezdett: — Hétezer frank megtakarított pénzem van. Sokat dolgozom. — Ugyan mit dolgozol te? — csufolódott Mátyás és a lány sértődötten pattant fel: — Azt hiszed a szerelem nem fáradtságos munka? Robot! Ezerféle nációt szerettem már! belgát, görögöt, törököt, japánt, oroszt, spanyolt, angolt, négert, arabot, az ördög tudia még milyet nem! Csupa idegen valuta. Autót akarok venni Már ki is alkudtam egy szép, zöld sportkocsit. Mért csak a Mistinguettcnck lehet saját autója? — Mátyás lelkesen helyeselt és tréfásan hátbaiitötte egy szuvas lapockacsonttal. Ittak és szemérmetlenkedtek. Éjfél után felkerekedtek. Mátyás takszit akart hozatni, ám a lányok lehurrogták. — Kár a pénzért! Jó nekünk a Metró is. Etiennette az utolsó percben meggondolta magát és kiugrott a már induló vonatból. A szőke dühös arca villámként robogott el előttük és Mátyás gyalog sétált hazáig a süketnéma lánynyal. De a kapunál még's észretért és a szomszédos hotelbe vitte. Másnap a I.ouvre elé adott randevút neki, meleg csókkal búcsúzott tőle és miután a lelkére kötötte: — Pontosan nyolc órára! Elhatározta, hogy többet nem fog találkozni ezzel a süketnéma csudával. * Már harmadik hete házalta körbe Parist lelke kincsével, ám hiába kínálta, mutogatta, rejtegette/ nem jelentkezett érte senki. Nem tolongtak körülötte, nem verekedtek érte. nem licitáltak rá, semmi jelentős nem történt vele három hétig, ép hogy az óráját lopták ki a zsebéből az Opera előtti tolongásban, mig az autóbuszra várt cudar hangulatban. A napjai unottan teltek. Azelőtt minden napnak megvolt a masa. különös jelen-BAcsMBom unt tősége, a Hétfő: szürke csapatvezér, mögötte hat nap súlya, gondja. Úgy sorakoztak a háta mögött lesben, akár egy rablóbanda, amely kegyetlenül ki fogja fosztani. A Kedd kövér hajcsár és mikor.a Szerda éjfélkor elnyeli, átvlllan rajta az első öröm: derekán vagyunk a hétnek! Csütörtök a gyász és a munka napja, telivér, akár a nagy dög húslégy, amely kilométerekről megérzi az oszló tetem Illatát. A Péntek lehangol, mint a gyertyák fénye, de jólesik átbámészkodni rajta lábujjhegyen, mint egy kerítésen, hogy hol késik a holnapután. A szombati csaták már nem is fájdalmasak, hisz holnap Vasárnap, a nyugalom és a nyújtózkodás ünnepe, mikor a lélek kiszellőzik. * Este elment a Moulin Rougebálba, táncolni. Itt keringőznek Páris csillagjai, a kiégettek és akikben még nem gyultak ki a fáklyák. Lila és vörös fénynyalábok ugráltak a teremben és a dzsessz fájdalmasan nyávogott, hogy majd a szive szakadt tőle. 1926-nak a tam-tam a riadója, a tűz, amelyet a legsötétebb Afrikából loptak áj éhes harcosok, a tűz. amely falut falura hangol, mint a hegedű. Mert a láng is tud költői magaslatokra emelkedni, akár a lélek. Micsoda zavaros sorsok! Mint mikor a borba tejet öntenek és rózsavizet, úgy árad itt az ember-kotyvalék. A civilizáció karmaiban vergődő négerek, spanyolok. olaszok, csáléfejü orosz kokottol% és jukas harisnyáju midinettek, akik zárás után jönnek ide. harmatos pirös orral, hogy áldozatkész barátot csípjenek fel maguknak. A muzsika aranyos ködöt húzott rájuk és a szűzi nyafogás, ami a saxofonból sir fel. az agyukra ment, mint a borgőz. Csak az egyházi zene ilyen komor és fekszik ilyen súlyosan a mellre, mint a dzsessz. Éppen szünetre csengettek, a táncolok levonultak a parkettről, a kis alkalmi kulisszákat ripsz-ropsz összeütötték és vastag lila fénypászmák esőiében bemaslrozott a meztelen revü. Mátyás ásitozott. A szomszéd asztalnál groggos csészék mellett két felháborítóan fiatal lány ült. Szinte rájuk akart kiáltani: — Nem takarodtok haza! Taknyosok! És megmondani a mamájuknak, hogy ma este büntetésből ne adjon a kis komiszoknak vacsorát. Lihegve diskuráltak. Mátyás hallotta a fitos egérhangon odavetett apropóját: — Hál’ isten tegnap óta én sem vagyok már lány! Rémes volt. És összekuncogtak. Igen. ezeknek a lányoknak teher a szüzesség, nyűg és az »eset« maga kellemetlen, akár a foghúzás. Csak túl lenni rajta mielőbb! A lokál slágere egy szőke néger nő volt, aki vad bakugrásokkal simult a brutális zenéhez. Mátyás zavarodottan nézte azt felpaprikázott őserőt. amely az erdei Istenek önérzetével lihegett, zuhant és szökdécselt az asztalok között Csokoládészinü bőre ragyogott a lámpák fényében és a kócos, szőke hajcsomót úgy hordta a feje búbján, mintha semmi köze se lenne hozzá. Egészség ordított le róla és tizenhatesztendő. A hajrás tapsvihar szinte oda lökte Mátyás melé, mint egy ütés. Lihegett a rne'egtől, ■ kis selyemsál.iát lecsusztatta a válláról és a felsőteste teljesen meztelenül fordult Mátyás felé. — Fáradt? — kérdezte a fiú, hogy valamit mondjon. A táncosnő legyintett: — Mint a dög. És a környék tálcáiról leitta az összes pohár vizeket. Széles, gyors gesztusai voltak, olyan ügyes neveletlen, aki pontosan ösmeri a neveletlenség paragrafusait és kínosan be is tartotta őket, akár a gáláns emberek az illem és az úri modor szabályait. — KPsoda maga? — nyúlt a fiú keze után és ' V."1 szórakozottan niegdörzsölte a I ' ir az orrát, ha viszket, vagy ha égbe ti megereszkedik. Délben, amikor kábult fellel lefelé botorkált a táncosnő lakásáról, mélységes utálat fogta él és szégyenkezés. Ismét európaivá vedlett, fehérembené és igy józanul sehogyse tudta megérteni beteges vágyakozását, amely a laposorru néger nő ölébe hajtotta.' Ez az undor a faji ösztön demarsa volt, diplomáciai tiltakozás az idegen vér ellen és Mátyás a Chatclet nimfája előtt ünnepélyes esküt tett, hogy soha többé! Különben is már a torkáig értek a szemrehányások: »mi lesz a jövómmel? a darabbal? Ame rikával?« Az idő múlik és ő szerencsétlen holdkóroskéntcsak gyüszmékkel a barna boulevardokon. Semmi nagy érzés, vagy indulat. Az Eiffel-tornyot hidegen megbámulta, a Notre Dameban megfájdult a nyaka és a Szajnába beleköpött éjfélkor, amikor a misztérium legmeghatóbbnak Ígérkezett. Ebben az időben határozottan gyűlölte Párlst. Skandináviában szeretett volna lenni, vagy Hollandiában, szélmalmos, rózsásarcu parasztok között.akiknek nyugodt az álmuk és soha sem találkoznak pézsmaszagu kisértetekkel. * Mig az uccáti járt, kelt, hol nők szólították le, hol férfiak. De általában a nők sokkal tolakodóbbak és erőszakosabbak voltak. A védtelen férfi Párisban ezer inzultusnak van kitéve. Tisztességes urlíiut nem Is engednek ki a boulevardra egyedül. A jobbfülébe egy kokott susog szerelemről, a balfülébe egy vakmerő öregur. Az egyik pénzt kér, a r’ás-'k pén~t Ígér. A rendőr pedig áll a sarkon fehér keztyiijében, mint paradicsomi keruh és röhög. A Madelaine előtt egy sápadt férfi szédült elébe: — Uram! ma még nem ettem! Mátyás tíz frankot vett elő. Éhező kikapta a kezéből, berohant az első cse, megekereskedésbe és felzabálta az ősz« szes osztrigákat Mátyás hozzászokott már az ilyen csudabogarakhoz. A legbizarabb egzisz* tenciák csődültek köréje a kis Htteratus kávéházakban, ievitézlctt orosz hercegek. politikai és Irodalmi kalandorok, hogy sokszor elfogta a félsz: müvész-e ö csakugyan. Ennyi gazdag témát, ami itt szabadon kószál, miért nem tud egyetlen nagy regénnyé kiabálni? Hogy nyomdafesték helyett alvadt, vérszag büzölőgjön a lapokról! Feldúlt lelkiállapotban tért be a Madelaine moziba. Buster Keaton »A tehenem és. én« cimti slágert adták. Me'lette egy nő ült. A nyakán ragyogó ékszer, fülében mogyorónyi kövek és a tokái húsos szentháromságban futottak össze, mint a vasúti karambol. BusteT Keaton éppen nevetségesen viselkedett, amikor az ismeretlen nő Mátyás nadrágzsebébe nyúlt. Mátyásnak elakadt a lé» legzctc. A kéz nem a pénztárcáját kereste. A film pergett tovább. A fiúnak Irtózatos nevethetnékje támadt, az aszszony pedig tudomást sem vett róla. Balkeze elegánsan, nyugodtan pihent a bársony karfán, mint aki nem tudja, hogy mit csinál a jobb. Mátyás még mindig nem ocsúdott föl. Általában szájasan rossz véleménnyel volt a női nemről, de amikor igy tényekkel került szembe, ijedt gyerekké kuknlt az elképedéstől. Az utolsó felvonás előtt öt perccel igy szólt hozzá az asszony: — Akar velem jönni? A bátyámnak óriási rézbányái vannak Kínában. Pompás dolga lenne ott magának. Mátyás jó fiú. most az ijedtségtől pedig még mindig kisfiú és dadogva igent mond. Hogyne, Kínára borzasztóan kíváncsi] Az aszony sajátkezüleg irta fel a no, ‘eszébe a címet: — Holnap délután háromkor várni fogom. A Concorde felöl nyílik a főbejárat. És olyan erőszakosan szorította meg a karját, hogy Mátyásnak recsegtek, ropogtak a csontjai. Úgy érezte magát a párisi nők között mintha isteni tornyok alatt járna, amelyek után régen áhítozott. Ám alig kezdte csüdálni őket. inogni kezdtek, ráomlottak, féktelen földrengésként, hogy örökös menekülés- volt az élete. Mátyástudott annyira józan lenni, hogy belássa: ö nem dónzsuán és a hódításai nem hódítások. A szerelem Párfsban olyan magától értedödő, természetes dolog, akár az udvariasság, a merszibien és a szilvuplé frázisai. A kóristaleány, aki odaadja magát, hogy magot vehessen a kanárijának. A megnemértett aszony, aki nyakig merül Páris rejtelmeiben. Telje, sen összekuszálták az életét, akár egy gombolyag pamutot. Az özvegynek, akit sehogyse tudott lerázni, kínjában ezt mondta: — Vérbajos vagyok! Mire a bestiának felragyogtak a szemei: — Én is! Szorult körülötte a hurok, észrevétlenül megsokasodtak a helyek, ahová többé nem járhatott, mert a sarkon már lesben áltak a boszuért libegő nők, akiket tőrbe csalt, akiknek randevút és tartós viszonyt ígért. Eleinte csak legyintett egyet: — Eh, hisz elég nagy Páris, hogy ne akadjanak rám! De amikor vasárnap szórakozottan lesétált a Bastille felé és az óra a ati megpillantotta' Blancheot, aki fehér zsebl«ndőjével fenyegetően integetett feléje, elhült benne a vér és futásnak eredt. A betörő kapja nyakába a lábait ilyen ádáz sietséggel, ha rendőr tűnik fel a horizonton. Aggódva nézte Paris térképét. Kétségbeejtően kicsivé zsugorodott számára Babilon! Két-három biztonságos kerület, ahol még tiszta volt a levegő, itt óvakodott is női ismeretséget kötni, de 1 gkedvesebb boulevardjain már nem mehetett végig, mert rendszerint belebotlott a faképnél hagyott hölgyek egyikébe. Égett a föld a talpa alatt A hotelben is keresték és barátja, a francia újságíró komolyan figyelmeztette: A párisi nőt könnyű megkapni, de nem lehet szabadulrii tőle. Csak a halálban. A szakítás vagy végkielégátéssel, vagy vitriollal történik. Mátyást kiverte a hideg verejték. Milyen banális folyadék ez a VITRIOL regényben olvasva! A párisi lapok törvényszéki rovatában pedig naponta előfordul. * A drámát az utolsó percben vette meg Brown, azi amerikai filmügynök. — A rizikó nagy — magyarázta Mátyásnak a szerződés aláírása közben —» mert lehet, hogy évekig kell várni, mig eladhatom. De addig is előlegezek* rá száz dollárt Mátyás reszkető kézzel vette át a méltóságos banklegyeket és amikor ismét lélekzethez jutott, megkockáztatta a kérdést: — És mennyi lesz a teljes honorárium? Az ügynök féllábbal az uccáról kiáltotta vissza: Majd értesíteni fogom! Mátyás magánkívül üvöltött utána: — De hisz nem is tudja a címemet! Am Brown, a fürge ügynök, ekkor már messze járt. * A Gare de L’Estre úgy lopakodott be, hogy az utasok veszedelmes zsiványnak nézték és mindenki keményen megmarkolta a kofferét. A jegy már a zsebében volt Lassan somfordált a hármas számú trotoár felé, ahol a vona'a állott Megkönnyebbülten sóhajtott fel és ugyan ekkor megpillantotta Blancheot, aki az egyik ablak alatt beszélgetett., Mátyás bői tele tüdővel szakadt fel a fohász: — Csak EZT ússzam meg, uram Isten Aztán nz órára nézett. — Tíz perc múlva indulás. Elszántan nekivágott. A ruhája súrolta a nő meiléFés Blanche megrezzent: — Pardon! És anélkül, hogy rátekintett volna, to» vább csacsogott. Mátyás visszafordult. Az ablakból egy vigyorgó szakállas férfi-fej lógott ki és egy szőrös kar, a mely Blanche arcán csuszkáit, mászkált, mint egy ronda- hernyó. A vonat gorombán rántott rajta egyet. Mátyás szerette volna felrúgni önmagát, hogy a bele kiforduljon. Átkozódni, sírni és könyörögni, mint a gyilkos, akit a vesztőhelyre visznek és aki az utolsó pillanatban ÚJRA akarja kezdeni az életét. (VÉGE)
