Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)

1926-12-22 / 349. szám

6. oldal *92G. december 22 helyettese Bogoszavlyev Qyura iparos. 3. Knipp Ferenc malommunkás, lielyet­­tese Kifér Miklós iparos. Priblcsevics-párt: 1. Jaksity Sztoján lelkész, helyettese dr. Bojanics Péter ügyvéd. 2. Mijandzsics Áea földműves, helyettese Karadzsin Czvetkó földmű­ves. 3. Szuboticski Rada iparos, he­lyettese Putnik Brankó iparos. Dr. Gyorgyevics Vojiszláv törvény­­széki elnök valamennyi jelölőlistát rend­ben levőnek találta. Harminc lista van a szombori kerületben Szomborból jelentik: A szombori tör­vényszékhez összesen harminc listát nyújtottak be a tartományi választások­ra. Szombor városában első helyen az egyesült ellenzék, második helyen a független demokraták, harmadik helyen a Radics-párt, negyedik helyen a radi­kálisok, az ötödik helyen pedig a szo­cialisták urnája lesz. A kerülethez tar­tozó járásokban az urnák sorrendje a következő: Szombori járás: Radics­párti, egyesült ellenzéki, szocialista, ra­dikális, független demokrata. Dárdai já­rás: Radics-párti, radikális, független de­mokrata. Batinai járás: radikális, egye­sült ellenzéki, Radics-párti és független demokrata. Odzsaci-i járás: független demokrata, ellenzéki radikális, Radics­­párti. Apatini járás: Radics-párti, ellenzé­ki radikális, szocialista, független de­mokrata. Kiáai járás: ellenzéki, radiká­lis, független demokrata és Radics-párti. Mint látható tehát ?. radikálisok, a Radics-párt és a független demokraták valamennyi járásban jelöltek, a szocialis­ták csak Szomborban, a szombori és apatini járásokban, mig az egyesült el­lenzék, amelyhez a demokraták, a föld­művesek és a Jovanovics-csoport tar­toznak, a dárdai járás kivételével — szintén mindenütt állított jelölteket. Vrsacon és Belacrkván nem egyeztek meg a I a radikálisok és a németek Becskerekröl jelentik: A becskereki szociáldemokrata-párt Novibecsére és a novibecsei járásra hétfőn nyújtotta be jelölőlistáját a becskereki törvényszé­ken, a listákat azonban formai okokból j visszautasították. Minthogy hétfőn le-1 járt a listák benyújtásának határideje is: ! újabb listát a szociáldemokrata-párt er­re a két helyre már nem nyújthatott be. Vrsacon a németek és a radikális-párt folytattak '.árgyalásokat aziránt, hogy közös listát állítsanak a tartományi vá­lasztásokon, de az utolsó pillanatban a radikálisok visszautasították a németek feltételeit és úgy a radikális-párt, mint a német párt külön listával fog szere­pelni a választásokon. Ugyanez a hely­zet Belacrkván is, ahol a németeknek szintén önálló listájuk van. Gyilkosság a kutya miatt A felebbviieli bíróság egy évi fogházra Ítélte a gyi kos becs­­kere i mészárost Noviszadról jelentik: A noviszadi fe­­lebbviteli bíróság kedden tárgyalta Kleinger József becskereki inészárosle­­gény bűnügyét. Kleinger március 15-én éjszaka Becskereken kocsmai mulato­zás közben mészároskésével agyon­­szurta Sztankov Antal mészárossegé­det, azután önmagán ejtett a késsel sú­lyos sebet. A gyilkosság éjszakáján a vásártéri »Három paraszt« vendéglőben Klein­ger József mészároslegény egyedül ült egy asztalnál, mellette feküdt az asz­tal mellett a kutyája. A szomszéd asz­talnál mulatott Sztankov Aleksza mé­szárossegéd. Egy harmadik asztalnál j Pdjevics Voja detektív ült. A detektív rövid idő múlva eltávozott, maid ké­sőbb Kleinger kutyája oda somfordáit Sztankovhoz, aki botjávtl a kutya fe­jére ütött. Az állat vonítani kezdett és a kutya miatt szóváltás támadt a két mészároslegény közt. Sztankov botját Kleingerre emelte, de az villámgyorsan előrántotta hatalmas mészároskését és I azt teljes erővel Sztiuikov. testébe BÁCSMEGTEI NAPLÓ döfte. Egy újabb szúrás léteri tette Sztankovot. A többi vendég kiröhant a kocsmából és az egyik tarnburás rendőrért sietett, de amikor Kozlovácski Milán detektiv­­vel megérkezett, már csak Sztankov holtteste feküdt a kocsma padlózatán. A detektív a gyilkos keresésére indult és amikor a folyosón megpillantotta, Kleinger ugyanazzal a késsel, három­szor egymásután beledöfött saját testé­be. Kleingert súlyos sérülései ellenére megbilincselték és a közben megérke­zett ügyeletes rendőrtiszt a helyszínen kihallgatta. Kleinger kijelentette, hogy nem tudja, miért szúrta agyon Sztan­kovot, csak arra emlékszik, hogy feldü­hödött és szúrt. A becskereki törvényszék május 15-én tárgyalta a gyilkos mészáros bűnügyét és egyévi fogházra ítélte Keinger Jó­zsefet. A keddi felebbviieli tárgyaláson az Aranicki-tanács jóváhagyta az első­fokú Ítéletet. Mi történt a bajmoki szegényházban ? A rendőrök azt állítják, hogy nem bántották a földi istent, mégis tizenkét bordája eltört és belehalt sérüléseibe A bíróság szerdán hirdeti ki az ítéletet A szuboticai törvényszéken kedden tárgyalta Pnvlovies elnök büntető-taná­csa Gruics irkó és Micskovics Márkó bajmoki rendőrök bűnügyét, akik azzal vannak vádolva, hogy 1926 augusztus 22-én a liajmoki községi szegényház egyik lakóját, a hatvankétéves Szakács Jánost a szegényházban lévő szobájában agyonverték. Az államügyészség ezért a két rendőrt előre megfontolt szándékkal elkövetett emberölés bűntettével vá­dolja. Ezzel a bűnüggyel a bíróság ezév no vember hó 16-án már foglalkozott, ue akkor a főtárgyalást elnapolták.- A keddi uj főtárgyaláson a közvádat Csulinovics Ferdó dr. államiigyész kép­viselte, a védelmet Gjenero Márkó dr. látta el. Pavlovics István elnök délelőtt kilenc órakor nyitotta meg a főtárgya-^ lást. A vádirat ismertetése után meg­kezdte a vádlottak részletes kihallgatá­sát. Először Gruics Mirkó vádlottat hall­gatta ki. Gruics Mirkó elmondja, hogy ötvenegy éves, nős, rendőr Bajmokon, büntetve még nem volt. Bűnösnek nem érzi magát. Ez év au­gusztus 22-ikén, amikor az eset történt,; Bajmokon vásár volt .gjő egé.sz ,nap szolgálatban volt s minthogy előző nap is szolgálatot teljesített, délután két óra felé. amikór lÚicskovics Márkéval talál­kozott, megbeszélték, hogy nem mennek, be a községházára, nehogy újra szolgá­latba küldjék őket, hanem egy' árnyé­kos helyen le akartak feküdni, hogy ki­pihenjék magukat. — Hogy jutottak a szegényházba? — Utunk a szegényház előtt vezetett el és amikor a ház előtt elhaladtunk, nagy lármát és kiabálást hallottunk. Ki­váncsiak voltunk, hogy mi történik oda­bent és bementünk mind a ketten a sze­gényházba. Mindjárt gondoltuk, hogy a lármát az öreg Szakács János, a »földi isten« csinálta. — Ismerte maga Szakács Jánost es mióta? . — Ismertem, mióta rendőr vagyok Bajmokon. Nem tartottam épelméjű .enn bernek és többször elő is állítottuk a rendőrségen, mert gyerekeket és asszo­nyokat kergetett az uccán. »A kis ujjunkkal sem nyúltunk hozzá« A vádlott ezután részletesen elmond­ja, hogy amikor a kérdéses vasárnapon ö és rendörtársa bementek Szakács Já­nos szegényházi szobájába, az öreg tigy viselkedett, mint egy dühöngő örii’t. Többször az ágyára dobta magát, ér­telmetlen szavakat kiabált, a két karjá­val eszeveszetten hadonászott és folyto­nosan dobálta a testét. Az elnök: Amikor ezt látták, mit csi­náltak a szobában? A vádlott: Semmit. Az elnök: Hogyan, semmit? Akkor miért mentek be? Hogy lehet az, hogy maguk, mint rendőrök kiáltozást és lár­mát hallanak, ami arra készteti magu­kat. hogy bemenjenek megnézni, mi tör­tént és amikor bent vannak, semmit sem csinálnak. A vádlott (vontatottan): Mi nem csi­náltunk semmit. Az elnök: Meddig voltak a szobában? A vádlott: Lehetett öt-hat perc. Bántották maguk Szakács Jánost? Nem bántottuk. — Honnan vaunak akkor a sebei? Mitől tört el tizenkét bordája? Nem tudom, mi a kis ujjunkkal sem nyúltunk hozzá. — Milyen fegyver volt maguknál? — Szolgálati revolver és kard. — Hány óra lehetett, amikor maguk bementek a szegényházba?-- Lehetett délután fél kettő-kettő. — Amikor kijöttek a szegényházból, mit csináltak? —- A ház mögötti mezöségen egymás mellett lefeküdtünk aludni. — Mennyi ideig aludhattak? — Körülbelül két-két és fél óra hosz­­szat.( Amikor fölébredtünk, akkor ész­revettük, hogy a Micskovics zubbonya a fűben bepiszkolódott. Miután nem akar­tuk, hogy Micskovics piszkos zubbony­ban menjen be a községházára, levetet­te Micskovics ,a zubbonyt, odament a közeli patakhoz és kimosta. En közben á kúthoz mentem vizet inni. Ott hallot­tam, hogy meghalt a földi isten. Az elnök: Amikor maguk a hirt meg­hallották, bementek a községházára je­lentést tenni? A vádlott: Nem. ;. Az elnök: Ez különös, mint rendőrö­ket, ;kellett,hogy érdekelje az eset. A vádlott: Mi azt hittük, hogy termé­szetes halállal hah meg. A vádlott ' elmondja, hogy körülbelül egy óra elteltével, amikór már az erdő­ben is jártak, bementek a községházára, ahol Bozsovics rendőrnek említették, hogy meghalt á földi isten. Bozsovics azt válaszolta, hogy már van tudomá­sa az esetről. Az elnök itt több kérdést intéz a vádlotthoz, hogy amikor bent voltak Szakács Jánosnál, nem beszél­tek-e vele valamit, és nem bántalmaz­ták-e.. A vádlott megmarad amellett a vallomása mellett, hogy egyikük . sem nyúlt hozzá Szakácshoz. Az elnök: Hát akkor mitől tört el ti­zenkét bordája, A' vádlott Azt nem tudom. Az elnök: Van-e tudomása arról, hogy az elhalt Szakács János birtokában egy kereszt volt? A vádlott: Lehet, hogy volt, én nem emlékszem. Ezzel véget ért az elsőrendű vádlott kihallgatása és a bíróság Micskovics Márkó másodrendű vádlott kihallgatá­sát kezdte meg. . Micskovics teljesen egybehangzóan mondja el az eseménye­ket Gruics vallomásával, ő is azt mond­ja, hogy egy ujjal sem nyúltak a »fö’.Jí istenhez«, akinél mindössze három-négy percig voltak bent. Azt beismeri, . hogy á blúzát kimosta; mert bepiszkolódott. Mit vallanak a tanuk? Ezután a nagyszámú tanuk kihallga­tását kezdte meg a bíróság. Az első tanú Hegel Krisztina volt, aki a sze­gényház szomszédságában lakik. Hegel. Krisztina egyike annak a négy asszony­nak. akik a . kérdéses vasárnap délután a bajmoki szegényház előtt ültek és látták a rendőröket bemenni a »földi is­tenhez« és hallgatták jajgatását, amikor a rendőrök bent voltak nála. A tanú kihallgatása elején az elnök azt kérdezi az ijedt' asszonytól, hogy ismeri-e a vádlottakat. Az asszony félig fordítja csak - fejét a vádlottak felé és félénken mondja: »Ismerem a konstábler reket«. Majd elmondja, hogy a »földi is­tent« is ismerte,, mert a szegényházban főzött. Az elnök: Milyen ember volt az el­halt Szakács. A tanú: Kicsit bolond volt. Amikor az­nap, amikor az eset történt. Szakács szegényházi lakásába ment, én már ott ültem a szegényház előtt három asz­­szonnyal és láttam én is, meg a többi asszony is, hogy jön a »földi isten« az egyik kezében sárga dinnyét hoz, a má­sikban olvasót tart. Három jajkiáltás Az elnök: Hány óra lehetett, amikor Szakács jött? A tanú: Úgy félkettő lehetett. Csende­sen jött és a napot nézte. Az elnök: Ezután mi történt? A tanú: Az történt, hogy jöttek a rendőrök, bementek a házba és akkor mi hallottuk, hogy a »földi, isten« há romszor kiáltja »ajjaj*. Az elnök; Látta a rendőröket be­menni? A tanú: Igen. — Meddig lehettek a rendőrök bent? — Másfél óráig. — Látta őket kimenni? — Nem. Doroszlovics Mária vette őket észre, hogy hátul az udvaron át mennek és mondta nekünk, hogy ptt tnegy a két rendőr. — Amikor a rendőrök elmentek, ma­guk mit csináltak? — Bementünk Szakács szobájába és láttuk, hogy halott volt. Mind a négyen bementünk. Az ágy be volt törve, a föl­dön vér volt, a szobában össze-vissza­­dobált papírlapok- és szent könyvek, lap­jai hevertek. Azt mondtuk Doroszlovics Máriának, aki különben is lakója volt a szegényháznak, hogy menjen és jelent­se az esetet a községházán. El is ment. —- Miért mentek maguk be Szakács szobájába? A tanú sokáig gondolkozik és nem mer felelni, az elnök újból felteszi neki a kérdést: A tanú (nagy félelmek között): Azért mentünk be, hogy megnézzük, él-e még. A tanút megeskették. A következő tanú Wehmann Regina. Egyike volt azoknak, akik látták a rend­őröket bemenni a szegényházba. A zsi­dótemetőben lévő házban lakik, ami kö­zel van a szegényházhoz; Aznap délután is átment a szegényházhoz.. Az asszo­nyok már ott ültek. Amikor közeledett a szegényházhoz, nagy jajgatást hal­lott. Közben odaért az asszonyokhoz, akik szintén hallották a jajgatást és a tanú azt mondta az asszonyoknak: — Talán berúgott a János bácsi? — Az asszonyok azt felelték, hogy bent van­nak a rendörök és az öreg Doroszlovics Mária megjegyezte: — A rendőrök bizonyosan megijesztik az öreget. Ütik a földi istent A tanú kijelenti, hogy ő nem látta a rendőröket se bemenni, se kijönni a házból, csak azt látta, amikor a sze­gényházból távozva mentek a tarlón. Amig a rendőrök bent voltak, az öreg Doroszlovics Mária bent járt a malacait etetni és mikor kijött, ezt mondotta: — A magas barna ott áll a sparhert­­nríl, a kicsi az ágynál és üti az öreget. Mikor a két rendőr elment, mi asszonyok azt mondtuk egymásnak, nézzük meg mit csinál János bácsi. Bementünk mind a négyen. A Krisztina, Bába, a Rézi meg én. Bent láttuk, hogy az ágy le van sza-

Next

/
Thumbnails
Contents