Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)
1926-12-22 / 349. szám
12 OlDftl « Aba I1/, DINAR Poitartna a gotoTom plánénál BACSMEGYEI NAPLÓ XXVr. évfo'vam Sznbotica, 1926 SZERDA december 22. 349. k«f jelenik minden reggel. ünnep lUn <t hétfőn délben telefon: Kiedóhivnta! 8-58 Szerkesztősé; 5—10, 8—52 ISHzeMsi ár negyedévre 165 Ji Szerkesztőség: Zinaj Jovin trg 3. szám (Hiinerva-paiota) Kiadóhivatal: Subotlea. Zmaj rovn trg 3. (Minerva palota) Clara pacta... A tartományi választások alkalmából a magyar párt régóta szunynyadó aktivitása is feléledt. A radikálisokkal kötött paktum megnyitotta azokat a sorompókat, amelyek eddig a magyar párt vezetőit tömegeiktől elrekesztették és lehetővé tette, hogy az első szentai nagygyűlésen megválasztott vezérek a második szentai nagygyűlésen megkezdhessék az agitációt a párt végleges megszervezésére. A második szentai nagygyűlésen elhangzott beszédek célja természetszerűen az volt, hogy a Vajdaság magyar népét a paktum szükségességéről meggyőzzék és összetartásra _buzditsák. Nem csinálunk titkot belőle, hogy ebből a szempontból a menyasszonyról és hozományról szóló melafórat nem tartjuk szerencsésnek. A házasságkötésnél fontos körülmény ugyan a hozomány, de a vőlegény erről nem igen szokott _ beszélni a menyasszonynak, legalább is az esküvőig nem és leendő élettársa esetleges szépséghibáit a boldog jövő reményének csillogó fáklyával takarja el. Kevesebb hasonlat^ és több tárgyi argumentum szükséges a paktum előnyeinek méltatására. Fölösleges szerintünk az is, hogy a kudarcokért, amik eddig a magyar pártot érték, a felelősséget, az ok és okozat sorrendjének megfordításával, a magyarság tömegeire hárítsák át. Egy hibás politika likvidálásakor nincs jogosultsága látszatok kiszinezésének és a valódi okok elretusálásának. Bízvást meg lehet állapítani, — ez nem árt, sőt használ az ügynek — hogy nem a tömegek támogatásának hiánya tette a vezetőket harcképtelenné, hadern a vezetők nem célszerű taktikája szolgáltatta ki a tömegeket az ellenkező irányú agitációknak. Uj útra kellett lépni, mert a régi balsikerek bánatköveivel volt kirakva. Az igazi hangot a szentai nagygyűlésen Nagy Ödön dr. ütötte meg, aki szemléletes érveket talált a paK- tum igazolására anélkül, hogy a meddő múlt felszámolásául a kelleténél többet mondott volna. A paktumot meg kellett kötni, mert a mindenáron való ellenzékieskedés tarthatatlannak bizonyult. Sapienti sat. Ami pedig a jelent illeti, a paktumnak máris megvan az eredménye a magyar párt agitációs szabadságában és a választói névjegyzékek kiigaz fásában. Ez a vívmány maga is értékes gyümölcse a radikálisokkal való megegyezésnek. Az ország legnagyobb guvernementális pártja részéről a magyarság iránt megnyilvánult bizalom és megértés biztató jel arra nézve, hogy a most létrejött politikai fegyverbarátság állandó lesz. A magyarságnak arra kel! törekednie, hogy a tartományi választások kimenetele megfeleljen annak a várakozásnak, amelyet a radikálisok a magyarok támogatásához fűznek és ezért minden magyar nemzetiségű választónak a magyar párt közösségében a helye. Ez a nem szellemeskedő, de a célirányt világosan kijelölő gondolatmenet pontosan beleesik a magyar párt állásfoglalásának vonalába és semmiféle érzékenységet nem horzsol fel. A magyarság őszintén kívánja, hogy a radikálisokkal kötött pártszövetség a tartományi választások után is fennmaradjon, mert szilárdan meg van róla győződve, hogy egy ilyen nagy és tekintélyes párt jóindulata érlelő hatást gyakorol a kisebbségi jogokra. Tekintet nélkül azonban a helyzet alakulásának eshetőségeire, amelyek egy paktumot könnyen megfoszthatnak létalapjától a magyarságnak tisztában kell lennie azzal, hogy a tartományi választások sorsdöntőén fontos erőpróbának vetik alá. Nem szabad, hogy a faji többséghez tartozó pártok programjának analízise és egybevetése — a menyasszony külsejének és hozományának hánytorgatása — befolyásolja a magyarságot magatartásában. Most csak egy feladatuk lehet a vajdasági magyar választóknak: csorbítatlan egységgel eszkomptálni azt a váltót, amit megbízottaik aláírtak és ezzel demonstrálni, hogy mint politikai szövetségesek milyen számottevő értéket képviselnek. Még ha a radikálisok hivatalos lapja, a Samouprava nem is tenne olyan örvendetesen emelkedett tónusban hitet a nemzetiségek egyenjogúsága mellett és nem is szállna olyan erélyesen szembe a Recs türelmetlen nacionalizmusával, akkor is a magyarság eminens érdeke volna, hogy a paktumban vállalt kötelességét hűségesen teljesítse.. Pillanatnyilag egészen mellékes, hogy melyik párt mit igér, hogy melyik párttól mi várható és hogy a ^özel vagy távol jövőben milyen párt vagy koalíció kerülhet uralomra. Itt csak arról lehet szó, hogy a magyarság megmutassa az egységében rejlő erőt, amelyet aztán, ha arra kerül a sor, bármilyen -kombinációban hasznosíthat a kisebbségi célkitűzések javára. Ha erről megfeledkezne, önmagát ítélné helyrehozhatatlanul az elhanyagolható tényező siralmas szerepére. Davidovics Ljuba kapott mandátumot koncentrációs kormány alakítására Meghiúsult Uzunovics missziója — Maguk a demokraták sem bíznak Davidovics mandátumának sikerében — A i: orvát p rasztpárt és a szlovén néppárt hajlandók támogatni Da vidovicsot—A radikális klub szerdán dönt Szerda este eldől az uj kormányalakítási kísérlet sorsa Bcogradból jelentik: Kedden délután egy órakor bekövetkezett aa*. ami Uzunovicsnak a pártvezérekkel folytatott tárgyalásaiból előrelátható volt, hogy Uzunovics visszaadta őfelségének mandátumát, amelyet koncentrációs, vagy széles koalíciós munkakormány alakítására kapott. Uzunovicsnak ezt a lépését megelőz ték a pártvezérekkel folytatott tanácskozásai, amelyek nyilvánvalóvá tették, hogy azon az alapon, ahogy a pártok követelték, Uzunovics nem tud és nem hallandó kormányt alakítani. Ezzel lezáródott az oly régóta húzódó kormányválság első fejezete. Kedden délután a válság újabb fordulóponthoz jutott: Davidovics Ljuba, a demokrata párt elnöke kapott megbízást kormányalakításra. Davidovics meg is kezdte tárgyalásait a pártok vezetőivel. Uzunovicsnak az volt a feladata, hogy lehetőleg minél több pártból alakítsa meg kormányát. A helyzet megítélésénél nem tévesztette szem elől azt. hogy milyen külpolitikai körülmények vezettek közvetlenül a kormány lemondására. Ebből a szempontból azonban Uzunovics kísérletezéseivel eltöltött időt elfecséreltnek tekintik politikai körökben. Uzunovicsről eddie mindig elismeréssel dVopitntták meg ellenielei is, hogy sok tapintattal és nagy takti kai érzékkel vezette a kormány ügyeit súlyos belpolitikai válságokon keresztül is. Ez alkalommal azonban szinte egyöntetű a politikai világ felfogása, hogy Uzunovics sulvos taktikai hibákat követett el a kibontakozási tárgyalások körül. Hallani olyan véleményt is — ezt egyébként Radics is hangsúlyozta egyik beszédében hogy egészen más lett volna a helyzet, ha Uzunovics a mandátum birtokában összehívta volna a nértvezéreket együttes konferenciára és igv kibérelte v< Ina meg az ellentétek kiegyenli ését és a koncentráció létrehozását. A válság elején az olasz-albán egyezmény hatása alatt alig akadt volna párt, amely magára vállalta volna a felelősséget egy nemzeti koncentrációs kabinet meghiúsításáért, amikor erre külpolitikai szükség van. Uzunovicsnak a pártvezérekkel folytatott külön-külön tanácskozásain ez a momentum nem érvényesült kellőképp és igy elvesztette hatását az ország számára az a minden oldalról helyesléssel kísért gesztus, a mellyel Nincsics és az egész kormány az olasz-albán egyezmény elleni tiltakozásul lemondott. Uzunovicsnak a tárgyalások folyamán egyik párttal sem sikerült megegyeznie, különösen nem a demokratákkal és a szlovén néppárttal és igy nem maradt más hátra, minthogy kedden délután visszaadja mandátumát. Uzunovics tanácskozása a pártvezérekkel A radikális klub hétfő esti határozata után Uzunovicsnak az volt a feladata, hogy újból felvegye a tanácskozások fonalát a pártvezérekkel. A deszignált miniszterelnök kedden reggel megjelent hivatalában, ahova egymásután érkeztek meg a raáikálispárti miniszterek. Uzunovics tiz óráig tanácskozott a lemondott kormány radikális tagjaival, majd az udvarhoz ment, ahol rövid ideig tartózkodott és onnan a parlamentbe hajtatott. Uzunovics hir szerint közölte Őfelségével a radikális klub határozatát, különösen arról. hogv a demokraták követeléseit a klub visszautasította. Mialatt a radikálispárti miniszterek a miniszterelnökségen tanácskoztak, a parlamentben is élénk élet iolyt. Egymásután érkeztek meg a pártvezérek és a klubok megteltek képviselőkkel, akik feszült figyelemmel várták a fejleményeket. Nagy feltűnést keltett, hogy Sibenik Jankó dr. Radics-párti miniszter felkereste Davidovics Liubát és hosszasan tanácskozott vele. Ezzel kapcsolatban olyan hirek terjedtek el, hogy Radicsék rá akarják bírni a demokratákat Uzunovics missziójának meghiúsítására. Amikor az újságírók Davidovicshoz erre nézve kérdést intéztek, Davidovics kijelentette, hogy erről nem mondhat semmit. Arra a kérdésre, igaz-e, hogy tárgyalások folynak Davidovicsék és a Radics-párt között, Davidovics igy válaszolt: — Nem igaz. Sibenik egyike a Radics-párt legjobb embereinek, akivel szóba lehet állni. Uzunovics, mihelyt megérkezett a parlamentbe, magához kérette Davidovics Ljubát a miniszterelnöki szobába. A tanácskozás azonban alig öt percig tartott: utána Davidovics a következőket mondta az újságíróknak: — Uzunovics közölte velem, hogy bizonyos követeléseinket, igy a községekre. Makszimovics Bózsó eltávolítására és a tárcák elosztására vonatkozó követeléseinket nem teljesítheti. Ami a tárcákat illeti, hacsak a mi két pártunkról volna szó, menne a dolog, igy azonban nem. — Végű! miben maradtak? — kérdezték az újságírók. — Kérdezzék meg őt — mondotta Davidovics. — Nem egyeztünk meg. Uzunovics azt hiszi, hogy még gondolkoznia kell. Uzunovics ezután Radics Pavlet kérette magához, miután Radics István általános meglepetésére nem érkezett meg Zagrebból. A tanácskozás-húsz percig tartott és utána Radics Pavle az újságírók kérdésére meglehetős kelletlenül igy válaszolt: — Nem tárgyaltunk a feltételek-
