Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)
1926-12-21 / 348. szám
4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1926 december 21. A Idozócsütörtöki legényháboru Tanyai bál — egy halottal Fő árnyalás a szuboticai törv nyszéken A szuboticai törvényszéken hétfőn tárgyalta Pavtovics István törvényszéki elnök büntető-tanácsa a háláit okozó súlyos testisértés bűntettével vádolt Péics Vince, Péics Lázár és Kiszel Gábor sebesicsi lakosok bűnügyét A vád szerint a három vádlott ez év május 13-án, Mérges-pusztán, Mlotöv Tósó korcsmájában egy ott lefolyt verekedés alkalmával botokkal úgy összevertek egy If kavics Nikola nevű fiatal legényt, hogy az a szenvedett sérüléseibe a helyszínen nyomban meghalt. A hétfői tárgyaláson a közvádat képviselte Vaszil/evics Ljuba dr. államügyész, a védelmet Petrovics Márkó dr. ügyvéd látta el. A bíróság először Péics Vincét hallgatta ki. A huszonnégy éves tanyai legény kijelenti, hogy nem érzi magát bűnösnek. A kérdéses napon — áldozó csütörtök volt — délután látogatóban volt néniénél. Onnan eltávozva, délután öt óra tájban betért Mérgesen Miatov Tósó korcsmájába, ahol táncmulatság A másodrendű vádlott, Péics Lázár szintén ártatlannak mondja magát. Szerinte is az elhalt volt a támadó és bicska is volt a kezében. A harmadrendű vádlott, Klszel Gábor Ott volt a korcsmában, de az ajtónál állott. Azt beismeri, hogy amikor az elhalt iikovics Nikola az ajtóhoz közeledett, bottal rásujtott a fejére. A vádlottak kihallgatása után kezdetét vette a bizonyítási eljárás, amelynek folyamán a tanuk egész seregét hallgatta ki a bíróság. A kihallgatott tanuk közül egyik sem látott az elhalt Ifkovics Nikola kezében kést. A vádlottak által emlegetett Mutievics-Jancsics Didót a tanuk egy része ugyan ott látta a korcsmában, de nem láttak a kezében semmiféle sodronyos, ólomvégü botot. A tanuk kihallgatása után Perazsics Bozsidár dr. és Jeremies Risztó dr. törvényszéki orvosok terjesztették elő az elhalt sérüléseiről orvosi szakvéleményüket. A boncolásnál nyolc . súlyos sérülést állapítottak meg, amelyek közül az egyik feltétlen halálos volt. A bizonyítási eljárás ezzel véget ért és megtartották a perbeszédeket. Vaszillevics Ljuba dr. államügyész fentartja a vádat és kéri, hogy a bíróság mindhárom vádlottat mondja ki bűnösnek az ellenük emelt vádban. Petrovics Márkó dr. védő kifejti, hogy itt önvédelem esete forog fenn. Nincs bizonyítva, hogy a vádlottak kezétől eredt a halálos ütés. Felmentést kér. A bíróság ezután meghozta az ítéletét, mely szerint bűnösnek mondja ki mindhárom vádlottat a halált okozó súlyos testisértés bűntettében és ezért elítélte Péics Vincét egy évi börtönre, Péics Lázárt egy évi és 15 napi börtönre, Kiszel Gábort fiz havi börtönre. A bíróság az ítéletben kimondotta, hogy nem látta bizonyítottnak az önvédelmet. Leütöttek és kiraboltak két szuboticai gazdálkodót Éjszakai rablótámadás Szubotica külvárosában volt A korcsmában leült egy asztalhoz, ahol rajta kívül ott voltak még Péics Lázár, Kiszel Grga, Bates Béla és Péics Grácó- Csendesen iddogáltak.. mulattak, amikor nyolc óra tájban bejött a korcsmába Iikovics Nikola fivérével és több más társával. Ifkovics Nikola haragban volt az asztalánál ülő Péics Lázárral. Kis idő múlva Ifkovics Nikola odajött az asztalhoz. A kezében volt egy borral félfgtelt literes üveg. amelyet letett az .asztalra és két poharat tett melléje S' közben szidalmazni kezdte a vádlott asztaltársait, maid hirtelen fölemelte a borosüveget és. azzal fejbe akarta vágni az asztalnál ülő Péics Lázárt. Péics Lázár egy bottal kiütötte Ifkovics kezéből a borosüveget, amire aztán korcsmát verekedés kezdődött. A vádlott széket ragadott és, azt hozzávágta Ifkovics Nikolához, aki kést vett ki a zsebéből, A vádlott a verekedés további lefolyásáról nem tud semmit, mert a székdobás után elment. Annyit azonban hallott, hogy egy Madevics Mávró nevű tányai fiatal legény, akit Jancsics-nak is szoktak nevezni és Dádó néven, is hívják, több helyen azt hireszteltc, hogy ö is ott völt a mérgesi korcsmában a nagy verekedésnél és ő ütötte le Itkovies Nikolát egy' összecsavart sodronynyál. amelynek a végében ólóm volt. Vasárnap éjjel ismeretlen tettesek Szubotica külvárosában rablótámadást követtek el két bunyevác gazdálkodó ellen. A támadás áldozatait vérbefagyva találták meg a tanyaiak a szombori országúton. Volnics Hajdú György' ötven éves gazdálkodó, Kis-Boszna 205. szám alatti lakos fiával, Vojnics Hajdú Alajossal vásárnap éjjel hazafelé ment egy rokonuktól, ahol vendégségben voltak. Az apa és fia az országúton igyekeztek hazafelé. Egész utón csendesen beszélgettek és csak egy autóval találkoztak, amely Bajnok felé ment. Amikor kisboszniai tanyájuk felé közeledtek, az országúton ismeretlen emberek jöttek velük szembe, de az ismeretlenek hamarosan letértek az országúiról -és balra fordultak a váró sí tanyák irányában. Vojnicsék gyanútlanul haladtak tovább. Amikor arra a helyre értek, ahol az ismeretlen alakok az országúiról letértek, egyszerre három parasztruhába öltözött fiatalember ugrott elő az utszéle mögül és a váratlan támadástól meglepett emberektől pénzt követeltek. A három rabló, akiknek arcát az éjszaka sötétjében nem lehetett látni, felemelt vasbotokkal és bicskákkal támadtak rá a védtelen emberekre, akiknél sem bot, sem kés nem volt.... Vojnics Alajos, aki különben atléta termetű legény', egy .lépést tett a támadók felé: . — Mit akartok? — kérdezte. — Pénzt! — válaszolta az egyik rabló. — Azt nem adunk! — hangzott a válasz és a következő percben Vojnics Alajos hatalmas ütést mért egyik támadójára, aki megtántorogva hátradőlt. A támadók egy kissé megijedtek, amikor Vojnics másik támadóját is úgy arcul ütötte, hogy az elesett A harmadik tá, niadó eközben botjával több csapást mért idősebb Vojnicsra. Vojnics Alajos látva apja szorongatott helyzetét, segítségére sietett és ki is mentette őt veszélyes helyzetéből. Ez idő alatt a másik két rabló feltápászkodott és Vojnics Alajosra támadtok. Először botokkal ütötték, de amikor Vojnics a botokat kicsavarta kezükből; bicskát rántottak és 'Vojnics Alajost több. helyen súlyosan megsebesítettéit, Vojnics Györgyöt pedig többször fejbe vágták úgy, hogy mindkét ember eszméletlenül rogyott össze.. A rablók ezután elvették a két gazdálkodó pénzét és elmenekültek. A súlyosan megsérült embereket a Szuboticára jövő tanyaiak vérbefagyva találták meg . éjszaka két órakor és azonnal lakásukra szállították. Volnics György sebesülése súlyos ugyan, de sebei remélhetőleg rövidesen begyógyulnak. Ezzel szemben Volnics Nászindu iia: Choln- k L s:< • Bettiké, amint beszélik, már húszéves korában is nyolcvan kilót nyomott és emlékeztetett Nagy Frigyes gárdistáira, de azért Bettiké maradt harmincötéves korában is, amikor a tokája már két egyenlő gerezdre különült. Ágnes kicsiny és törékeny volt. de ő intézett mindent', pedig még csak harmincig jutott el. A két öregkisasszonynak trafikja volt a Ferencvárosban, olyan családi trafik, amelyiknek minden vásárlója ismeri a másikat, mert idegen alig vetődött a boltba. Rozzant, öreg nyugdíjasok, polgáris kólái tanárok, hivatalszolgák, a szomszédos boltosok minden percre ki lehet számítani, ki érkezik és mit kivan. Mindenkinek és mindennek megvan a maga története, megvolt ezé a trafiké is. Megvolt és gyakran került a felszínre, liogy már magával a kérvénnyel is baj volt. amig aztán a fiorácsek ur megirta, mint szakértő. Horacsek ur azóta is megmaradt törzsvendégnek és már gyakran learatta a babérokat. Azután a pénzügyigazgatóságon eszonták, aszonták. futkosás, ezer aggodalom, de végre megvolt. Megvolt már tiz éve és a két nővér biztos, kies szigetre sodródott az élet tengerében. Az unalom már süldőkorukban is Ágnesé volt. később azután megcsontosodott, változatlanná' kövült. De serh a csont, sem a kő nem bökődött ki belőle sem itt, sem amott — soha két nővér igy még nem szerette egymást. A napok azután változatlan, szélcsendes nyugalommal suhantak el a sziget mellett és olvadtak bele az öreg Idő nagy. ködös testébe. Valamelyik tavaszi estén uj ember jelent meg a szigeten és gyötrelmes elegánciával britannikát kért. Kettőt. De igy: majd én kiválasztom, ehhez vagyok szokva-— és aztán a kettő után: elég, a többi nem szép! — Távozóban azt mondta: kisztihand, hölgyeim... hol is vagyunk?... Óh igen. a Tömő-uccában! ... Ha erre visz az utam, szívesen jövök máskor is!... Ott voltam, mikor ez a látogatás lezajlott. Mert zajlott, mintha a tenger még tavaly befagyott volna a sziget körül és most zajlásnak indult a napsugártól. —- Minő pocsék napsugár volt ez, teremtő isten! A napsugár bricsessz-nadrágot viselt fekete félcipővel, mindezekhez pedig sötétzöld, zsíros nemezkalapot vadászos zergecsomócskával. Választott példánya volt azoknak az ingyenólöknek. akiket a férfiak leköpnek. de, az asszonyok régényhősöknek ismernek. Amikór a napsugár elvonult, Bettiké tiszteletteljés kérdezéssel nézett Ágnesre, de az még nem enyhült meg. A- régi tekintély homályos, árnyas megvonultsága küzdött a lelkében az ui, diadalmas napsugárral. A segélycsapatok sorában ott volt mind a régi próbálkozó, aki a szerelem végén ingyen, de lovagi nagyszérüsggel akart kikötni a szigeten, akár Bettiké, akár Ágnes oldalán — de az uj napsugár egészen más volt. Egészen más ... — Olyan, akihez szó nem fér — mondta Ágnes. És mivel Ágnes már sok okosat mondott, Bettiké hallgatott' Egyébként is szeretett a hallgatás verőfényes álláspontjára helyezkedni. Ez kényelmes, nem árt a testnek és megédesíti az álmokat Á napsugarat jelképező regényes férfiú azután állandósult. Külső díszítményei periodikusan változtak: volt, hogy lábszárvédőjével és széles karimáju kalapjával mexikói ültetvényest ábrázolt máskor térden alul érő redengójával és fényes fekete keménykalapjával methodista lelkésszé alakult át, voltak napok, hogy mint ellentengernagy zörrent be a boltba és dráma cigarettát kért, de legsnájdigabb volt fehér vászon ruhájában, mint hullamosó. Azután megint az ültetvényes következett, majd a lelkész és igy tovább — maga volt a szivsajgató titok, az élő regény. A nővérek eleinte sokat beszéltek róla', de később elkerülték, hogy felőle szóljanak, amivel szemben most már gyakran viselték hétköznapo-Hajdu Alajos sérülése nagyon súlyos és komoly aggodalomra ad okot, mert a több helyen megszűrt fiatalember vasárnap éjjel , amikor kemény fagy volt, az országúton erősen megfázott és sebei úgyszólván megfagytak. Vojnics Hajdú Alajost á várösi kórházba szállították. A megtámadott gazdálkodók jogi képviselője hétfőn délelőtt a rendőrségen és az ügyészségen bűnvádi «feljelentést tett ismeretlen tettesek ellen. A rendőrség széleskörű nyomozást indítottak az ismeretlen utonállók kézrekeritésére. Két évi f egy ház ioghttzá.. ért A budapesti törvényszék elitéit egv fogí vírniTtüst, akinek páciense vérmérgezésben halt meg Budapestről jelentik: A budapesti törvényszék rendkívül érdekes bűnügyet tárgyalt hétfőn. Hamis vád büntette és gondatlanság által okozott gyilkosság vétsége miatt vonta felelősségre a törvényszék Székely László budapesti fogtechnikust, aki mint három polgári iskolát végzett, nem vizsgázott, de Iparigazolvánnyal rendelkező fogtechnikus Pressburger Ödön budapesti lakos több tógát kihúzta és paciense néhány nap múlva vérmérgezés következtében meg< halt. Hamis vád bűntettével azért vádolták a fogtechnikust, mert amikor annak idején a rendőrségen kihallgatták, azzal védekezett, hogy dr. Szabó Janka fogorvos, akinek technikusa volt, kezelte Pressburgert és ö húzta ki a beteg fogait. Dr. Szabó Janka ellen meg is indult az eljárás, de miután a tanuk egész tömege igazolta, hogy nem a fogorvosnő, hanem Székely László húzta ki Pressburger fogait, dr. Szabó Janka ellen az eljárást beszüntették és a fogtechnikus ellen hamis vád büntette címén is megindították az eljárást. A hétfői tárgyaláson Székely László kijelentette,' hogy nem érzi magát bűnösnek.. Beismerte,; hogy -ő húzta Pressburger hét fogát, azonban hat fog kihu-, zása teljesen rendben ment végbe és csudán. a hetedik fog kihúzása után történt a szerencsétlenség. Védekezésül még előadta, hogy a harctéren naponta harmincnegyven fogat húzót és sohasem történt baj. A tanuk és a Kereskedelmi- Kórház orvosának kihallgatása után, aki azt vallotta, hogy amikor Pressburgert beszállították a kórházba, azonnal megállapították, hogy menthetetlen, a bíróság két évi tegybdzra és egymillió korona pénzbüntetésre ítélte Székely Lászlót. Az elitéit fogtechnikus felebbezett az Ítélet ellen. kon is az ünneplőjüket. Megvolt a baj. Es még jobban becézték egymást, mint bármikor, pedig nagyon szerették egymást mindig is. Főleg olyankor óvták egymást még a széltől is, ami pedig nem is fújt odabenn, ha a lovag ott volt. Szegények, nem is tudták, milyen nemtelen játékot játszanak. Egy augusztusi délutánon a lovag a fehér viszonruhájában volt jelen. Abban tébolyitó volt. Ott ült a pudli előtt és arról beszélt megbocsátó derűvel, bogy Londonban mennyire másként van minden, mint itt nálunk, Közben illemesen hol Ágnesre nézett, hol Bettikére; a vágyai a kövér Bettikéhez vonták, de a végérvényes elhatározás Ágnesé volt. Vigyáznia kellett. • A leszálló nap beöntötte rőt fényét a nyitott ajtón és egyszer valamelyik emeleti ablakból zongorahangok kezdtek aláhullámzani. Azokban a percekben minden úgy volt ott, mint a mesékben. — Lohengrin nászindulója! — mondta Ágnes halkan és a tekintete elrévedt. Pár pillanatig csend volt. A két nővér lopva egymásra tekintett. És ez a tekintet izzóbb és gyilkosabb volt, mint a pokol lángjai. A nászinduló hangjai egyre hullottak, hulídógáltak. mint a mennyei harmat, a hófehér regényhős pedig titkon mosolygott.
