Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)
1926-12-19 / 346. szám
1926. đecemDer 19 BACSMEGYEI NAPLÓ __________________________ *9. oldal. Tamás István: Kétezer méter magasan a tenger színe fölött tántartásának. A szülő bűnt követ el, ha gyermekét zsenge kordtól kezdve nem szoktatja a szájnak naponként többszöri. de főleg minden étkezés utáni öblögetésére, valamint a fogak és szájiny lelkiismeretes megkef élésére. Jessen professzor pontos statisztikai adatokkal igazolta, hogy a gondos és lelkiismeretes szájápolás a ragályos gyermekbetegségeket már csirájában fojt la el, hogy azoknál a gyermekeknél, akik a szájukat rendesen ápolják, ragályos gyermekbetegségek úgyszólván nulla fokra apadtak, mig az elhanyagolt szájú gyermekeknél a ragályos betegségek megdöbbentően nagy számmal lépnek fel. Jessen tanár tudományos állítását igazolták a magukkal hozott statisztikai adatokkal Németországból a rosstocki, bonni würzbergi, berlini, breslaui egyetemek kiküldöttjei is. A »Száj hygenikai Társaság«, mely a nemzetközi fogorvosi szövetség kebeléből alakult s melynek Gusztáv svéd király a védnöke, kidolgozott egy a VII. nemzetközi kongresszus által elfogadott elaborátumot oly értelemben, hogy e fontos közegészségügyi gyermekvédelmi intézkedéseket bejelentik az egyes államok egészségügyi kormányának, javasolni fogják az egyöntetű nemzetközi törvények megalkotását, hogy ilyen módon is felvehessük a küzdelmet a gyermekhalandóság ellen. A higiénikus gyermekszii Az Unió államai, Anglia, Németország, Franciaország, Japán, Dánia, Hollandia, Belgium és Svédország már a kisdedóvókban és a napközi otthonokban kötelezővé tették a gyermekszáj rationális ápolását oly módon, hogy az óvónők a gyermekeknél türelmes és ügyes módon bevezetik a száj ápolását. Megszemléltem Philadelphiában egy ilyen kisdedóvó berendezését s ezek után mondhatom, hogy kevés költséggel és kis jóakarattal mi is bevezethetnék ezen nagyfontosságu közegészségügyi intézkedést. Az óvónő reggel névsor szerint felszólítja a gyermekeket s megkérdezi, hogy megkefélték-e szabályszerűen a fogacskáikat s kiöblögették-e szájukat. A gyermek válasza után az óvónő szájvizsgálatot tart: Az óvónők 3—4 hónapos tanfolyamot látogatnak s igy kellő jártasságot szereznek. Ha elhanyagolt szájat találnak, akkor a kis hanyagnak a helyszínen kell pótolni a reggeli mulasztást s az óvónő erre a célra megszerkesztett nyomtatvánnyal értesíti az illető szülőt, hogy gyermeke azon napon ápolatlan szájjal jelent meg az óvodában. Játék és tornagyakorlatok közben naponta oktatják a gyermekeket, hogyan kell fogkefe és szájvíz segélyével a fogakat és szájat hygenikusan kezelni. Ily módon a szájápolása átmegy a gyermek vérébe s azt többé sohasem fogja elhanyagolni. Hasonló módon járnak el az elemi- és a középiskolák négv alsó osztályában. Az iskola mellett működő fogorvosi ambulatorium gondoskodik az apró emberkék fogainak épségéről. Ilyen körülmények közt nem csoda. hogy az Unióban, Japánban és Európa müveit nyugatján a gyermek között, a ragályos gyermekbetegségek a többi országokhoz képest a lehető legkedvezőbb statisztikai eredményt mutatják. Előadása után méltán megérdemelte Jessen professzor azt a nagy ünneplést. melyben kartársai s végül a pennsylvaniai egyetem részesítette, amely honoris causa a tudományok és a művészetek doktorává avatta Jessent. Dr. Auspltz W. Rudolf Rádióműsort csík ugv é vezhet i jazén, ha „Audion“ DEUTSCH G.-nái Novisad, Jerm nska 3. vásárol kipróbált elsőrfcngu küifö'di készüléket. „V«tea“-csövek vezérkén viselete. 11440 ESTE lél hét órakor a nap lezuhant a hegytetőről, véres fejével bucsut intett a völgynek, mini az öngyilkos és a kaszáló paraszt lelnézett a Mont Martin csúcsára, ahol örök hó vigyorog a sziklák szájában, mint egy egészséges fogsor, letörölte kaszájáról a harmatot, arcáról a verejtéket és egy dalba kezdett, amit még nem hallottam soha, se grammolontól, se zongorától. A modern asszony problémája egyformán foglalkoztatja az életet és az irodalmat. Az asszonyok ugyanis az utolsó néhány évtizedben nagyon megváltoztak. sokkal jobban, mint azelőtt hosszú évszázadok alatt. Erről a változásról beszélve nem állíthatjuk, hogv csendben. észrevétlenül ment volna végbe Sőt ellenkezőleg: szóban és Írásban, politikában és az otthon négv fala közölt végnélküli, szenvedélves viták folytak arról, helyes-e. jogos-e, megengedhető-e ez a változás. A feleletet ezekre a kérdésekre az élet adta meg Olyan uj helyzeteket teremtett, elvan uj kötelességek elé állította az asszonyokat, hogy nem volt többé ér. telme elméleti viták folytatásának. A nőknek dolgozni kellett, tehát tanultak. hogy tudjanak dolgozni. A kereső munka azután olyan fokú anyagi és erkölcsi függetlenséget biztosított nekik, amilyenről nem is valami régen még a női jogok leglelkesebb előharcosai se mertek álmodozni. Az élet tehát a tömeg szemnontiábó! elintézte ezt a problémát. Most már a nők, éppen úgy, mint a férfiak, csak mint egyének küzdenek a manapság, sajnos, rettenetes nehéz érvényesülésért. A mai nő egyéni problémáinak kibogozását az élettől az irodalom vette át és próbálja először is megállapítani, hogv vaijon boldog-e a modern aszszony? Az Írók megfigyeléseket gyűjtenek. törik is a fejüket, hogy drámában. regényben, meg lírai versben mit feleljenek a kérdésre, arni a legégetőbb gazdasági problémák után feltétlenül legközvetlenebbül érdekli az embereket. fis ugyancsak ennek a kérdésnek minden oldalról való megvilágítását, a kielégítő, lehetőleg mindenkit megnyugtató felelet megtalálását tűzte ki célul a franciáknak nemcsak egyik legkiválóbb. de egyik legdivatosabb regényírója. Claude Farrére is. Felolvasó kőrútján mindenhol arról beszél, milyen ténvleg és milyen legyen a modern nő. Farrére budapesti felolvasására zsúfolásig megtelt a Zeneakadémia nagyterme. Nemcsak a felolvasó személye érdekelte a közönségnek igazán széles réegét. nemcsak a Csata, a Kis szövetségesek, a Kulturemberck, meg az Elő emberek háza íróját akarták hallani, szemtől-szembe látni. Arra is kiváncsiak voltak, amit mondani fog. Mert egy francia regényíró, aki bejárta a nagy világot, Parist úgy ismeri, mint a tenyerét és már mesterségénél fogva is a A MADARAK már elmondták az esti miatyánkot, a hegyek összeültek egy csomóba hallgatni és mélyen mellre szívták az erdő illatát, ez az ő dohányuk. négyeslogatján megérkezett a csend is. a patak piszegve siet tovább, tábujjhegyen a vízesés, iü. la. löld vetkőzik és a hegy árnyékában egy eltévedt bárányfelhő keservesen béget. vcsfkbe lát, az bizonyára uj. tehát érdekes és izgató részleteket és szempontokat tud majd a modern nőrőt mondani. Mikor azután kijött a pódiumra és beszélni kezdett, hát igen meglepő dolgokat mondott Már amit mondott, abban néni rejlett éppen valami különös szenzáció és ha egv kedves arcú öreg pap. vagy akár csak égy okulárés öreg német professzor mondta volna mindezt 1 modern nőről, akkor ezt mindenki helyénvalónak, egészen természetesnek találja De hogy Claude Farrérenek ez a véleménye, hogy egy francia regényíró a fent említett könyvek szerzője gondolkozik igy és ennek egy előadás keretében kifejezést is ad, hát ez őszintén szólva igen meglepő. Claude Farrére ugyanis kifejtette, hogv a modern nő nagyon sokat ti miit. nagyon sokat tud Is, de azt azért minden elfogulatlan megfigyelőnek be kell vallani, el kell ismerni, hogy mégsem boldog. Ezen változtatni kell és erre Farrére csak egy megoldást tud. Miután a régi, a családban élő, iskolába nem igen iáró. tudással, műveltséggel ■’em törődő ősanyáink boldogabbak uoiíak. tehát térjen vissza a modern asszonv erre az útra. Ne tanuljon, ne dolgozz.on. ne legyen önálló, maradjon csak anya. feleség, meg háziasszony. Szavait régi japán költőnö verseiből vett idézetekkel fűszerezte, azután mesélt a még fátyolt viselő, fel nem szabadult. de szerinte boldog és megelégedett török asszonyokról. Azt ugyan nem állította, hogy a fátyolt viselő aszszonyoknak az erkölcse is jobb, mint testvéreiké, akik szabadon mutogathatják arcukat. De 6 azért mégis hive a fátyolnak, mert annak viselése vallásosságot jelent, már pedig a bit, a vallás az az ut, amin haladva a nők legbiztosabban jutnak el a boldogsághoz. Előadása után alkalmam volt Claude Farrére-vel pár percig beszélgetni. Miután az a típus, akiről ő beszélt, még a legnyárspolgárabb nőkön is túltesz, érdekelt, vájjon mi a véleménye a modern nő regényekben, filmen és valószínűleg az életben is sokat szereplő alakjáról, a garconneról. Meg is kérdeztem tőle, általános-e ez a típus manapság Franciaországban? Be kell vallanom, hogy ez a kérdés az ősz költőt nagyon felháborította. A gargonne szenzációhajhászó regényalak (pénzszerzési célzattal Íródott, tette hozzá egy Farrére környezetéhez tartozó ur), de az élethez, a ma francia asszonyához, hála Isten, semmi köze sincs, fis csak azt kívánhatjuk és remélhetjük, hogy ez igy maradjon a jövőben is. Azután még megkérdeztem Farréret, hogy regényének melyik nőalakja szerepelhet mint az ő női ideálja? Evvel a kérdéssel láthatólag kibékítettem a gargonne emlegetésére igen haragossá vált írót. Feleletet azonban nem kaptam. GondoC kozott, melyiket mondja, kit válasszon? Valamennyi regényhősnője érdekli, mindegyikben van valami, ami megkapta, amiért irt róla, de női ideáljainak azért egyiket sem merné nevezni. De a legközelebbi regényem hősnőjében megtalálja majd az ideális nőt, abban majd meg fogom írni — szólt mosolyogva. Fs ment vissza a pódiumra, megköszönni a szűnni nem akaró tapsot Benedek Rózsi ALAKOK —— sa E2 —— A táncmester (Black bottom! Gramofonlárma.' A nagy táncteremben a táncmester a legújabb táncot próbálja ki egy bubifrizurds, csinos, szőke leánnyal. A lábak sikálják a tükörfényes parkettet, olykor hamarabb belépve az ütembe, olykor pedig tréfás sietséggel utána lihegve, kocsintva, kihagy ásó s ritmus érzékkel, a mint a rab négerek zaklatott idegrendszere parancsolja. Az angol cim szórólszóra ezt jelenti: «fekete lenék.* A fekete fenéken ezúttal a talaj értendő, a sár, a latyak, melybe belecuppant a nigger, most lábait mindenáron igyekszik kihúzni belőle, tisztára pacoválni, ezért esetük botlik bohóci ijedelemmel, kapkodva ide oda ugrál, jobbra-balra dobálja táncosnőjét s cipője talpát kétségbeesetten dörzsölgcti a földhöz. Ebben a táncban van valami kancsal báj. Testedzésnek, soványáé kúrának kitűnő. Egy pohár keserüviz helyett határozottan ajánlható. Rösz'Őnijük a tdncmeStert, mint a régié \ századok szertartása előírja egy na-, gyobb, majd egy kisebb meghajlással, ő is bókol, majd átvezet a másik szobába. Harminchat éve táncol, ötvenhárom éves de oly cingár, fürge, mint egy harmadik gimnazista. Ezt kérdezem tóié:) — Mi ez? — Hisztéria: — Tetszik önnek? — A táncmesternek és szabónak nincs joga dacolni a divattal. — Nekem tetszik. — Azért, mert ön fiatalabb. De. én valamikor még a memiette-et, polonaise-t, gavotte-ot jártam, valamikor. Hiába, még mindig benn vagyunk a háborús hullámokban. A történelemből kimutatható, hogy háborúk, forradalmak után mindig megbomlottak az egyenes vonalak, az embereket táncdüh fogta el. — Ezt már a mitológia is tudta. Terpsyhorénak, a tánc fenkölt istennőjének, ki diadémot viselt a fején és hárfát tartott a kezében, egyetlenegy ember udvarolt, teljes sikerrel, a legelső katona, a háború istene — Mars. — Az az öröm, hogy a harctérről hazajöttek, akik hazajöttek s hogy nem mindenki hagyta ott a fogát, nem csapódhatott le egyszerre, erre tiz esztendő sem volt elgendő, a kilengés még mindig tart. A tánc általánossá vált. — Mennyire teszi a táncolok számát? — Száz ember közül legalább hetven táncol, társadalmi osztályokra való tekintet nélkül. Csak az a furcsa, hogy hajdan az' apák és anyák a gyermekeiket taníttatták táncolni, most viszont a nagyapák és nagyanyák táncolnak. — Hány éves a legöregebb tanítványa? — Nyolcvanöt. — fis a legfiatalabb? — Egy három éves kisleány. Ennek ellenére a hölgyek még mindig nem találnak elegendő táncost. 'Minden második, jólöltözött, monoklis ur mellékfoglalkazásként űzi a táncot. Megjelenik bárokban, társaságokban összeismerkedik a nőkkel, akik meghívják maguk-INNEN már csák egy lépés a tejut, a hegy orráról az égbe túr és alkonyaikor lejöttek hozzám diskurálni a fenyő alá a szentjánosbogarak és a csillagok. A váltamra ültek, a hajamba és a tenyeremre szálltak, mint megannyi égő parázs, de nem sütöttek, csak lángoltak szelíden és olyan sokan voltak, hogy nem is tudtam megkülönböztetni: melyik a csillag és melyik a szentjánosbogár? * (St. Martin-Vesubius, jullus havában.) A modern asszony problémája
