Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)

1926-12-19 / 346. szám

18. oldal. bIcsmegyei napló 1926 decfembör' T9! Mennyi műiden megváltozott azon­ban az a fél évszázad óta, amikor Marx figyelt, gondolkozott és irt! Á kapitalizmus országát a2óta telje­sen felfedezték, ez az ország utakkal van átszelve, egyik végétől a másikig, felmérve és trigonométriai pontokkal megjegyezve áll előttünk. Nincsenek ma már kérdések, amelyeknek újdonság ad varázst. Meg kell elégednünk a vála szókkal. Problémák még vannak, de csak a »praktikus közgazdász« számára. A nagy világhistória fejlődés gazda­sági vonatkozásban világosan áll előt­tünk: máig, sőt a jövőre nézve is. A te­remtő erő előtt korlátok vannak, vége az uj teóriáknak és szisztémáknak: megdönthetetlen tények tömege gondol­kodásunkat határozott vonalakba kény szeriti. Éppen ezért, mert elődeinknél sokkal többet láttunk, nem hihetünk többé a nagykapitaüzmus alkotó erejében, mint Marx ezt tette, aki az ut kezdeténél ál­lott. Az egy bizonyos: emiatt ne legyünk kulturpesszimisták, nem kell az embe­riség jövője miatt aggódni. Azonban op­timizmusunkat másra alapítsuk, mint a kapitalizmusból való menekülésre, mint azt Marx tette: nem tekinthetünk to­vább abba az irányba, amelyben a vi­lágtörténet mozog, nem hihetünk abban, ami kényszerűség folytán lesz a kapi­talizmusból; a gyógyulást csak egy át­alakulástól várhatjuk. Nem tekinthetjük többé a kapitalizmustsszent anyának«, aki a megváltót-hordozza az ölében. És ebből az okból tapasztalataink a kapitalizmus lényegéről nem kristályo­sodhatnak ki praktikus politikai pro­gramokká, mint a klasszikusok sziszté­mája. Ezek előrenéztek, mi hátra te­kintünk. Felesleges mondanom, hogy ezáltal a kapitalista világ beállítása ma ezt a bé­lyeget magán viseli. Ha ma Marx arra a fáradságos munkára szánná el magát, hogy a kapitalista gazdasági sziszté­máról írjon, munkájának alapjául ezek a tapasztalatok szolgálnának. Erről ta­núskodik Max Weber munkája is, aki a gazdasági élettel úgy teoretikusan, mint annak a hisztoriájával foglalkozott és nélkülözte a klasszikusok minden va­rázsát. összefoglalva mondhatjuk: amit Marx mondott, az az első büszke szó volt a kapitalizmusról, az én munkámban, amennyire ez ökonomiallag tekintetbe jön, az utolsó szerény hang hangzik el erről a gazdasági szisztémáról. Akkor reggel volt és a pacsirta énekelt, ma este van és a Minerva szárnyára ereszti a baglyokat. Ha azonban az én munkám viszonyát Marxéhoz egy szóval akarják megjelölni, talán azt mondhatnák, eb­ben Marxot megfosztják varázsától. Mégis jobb, ha egy korszak és az ab­ban élők tudatában vannak alkotóké­pességük korlátozottságának ahelyett, hogy —- Daidalushoz hasonlóan — cé­lokat tűzzenek ki, amelyeket lehetetlen elérni. Alkotásuk ezáltal mentes lesz a mesterkéltségtől és az igazságtalansá­goktól. És a rezignáció tényleg az em­ber legjobb tulajdonsága. Azonban min­dig akarnak, a mai zavaros időben ta­lán többen, mint a közelmúltban, olya­nok. akik örömet találnak praktikusan céltalan megállapításaikban és akik egy ilyen könyvet jólsikerült remekműnek tartanak csak a külsőség kedvéért is. Ezeket hívom meg abba a szellemi épü­letbe, amelyet ebben a müvemben állí­tottam fel. Introlte, nam ct hic DU sunt. Fordította: Hős Imre vitte őket, ahonnan egy másik szekér tovább szállította őket Fehértemplomba, ahol Nancsics Mita, ismert és tekintélyes fchértcmplomi kereskedő, aki 1876-ban dobrovoljác volt, napokig rejtegette a k zajecsári felkelés szervezőit. Nancsics segítségével Pasics szekéren Orsovára jutott, ahol átkelt a román határon, ahol már biztonságban érezhette magát. To­­mics Jása pedig visszatért Újvidékre és itt telepedett meg. Ekkor kezdődött To­­mics Jása nagy szervező munkája a Vajdaíságban. Később »Kolo« néven la­pot indított, utóbb pedig a »Zasztava« szerkesztőségének kötelékébe lépett, a melynek mindhaláláig tágja, szerkesztő­tT' je, később főszerkesztője és iapvezére máradt. Pasics Nikola Romániában sem ma­radt soká és alkalmas pillanatban Bul­gáriába utazott, ahonnan folytatta a za­jecsári felkelés további előkészítését és amikor a bolgár kormány már nem akarta tovább megtűrni, onnan is to­vább ment és akkor került Oroszország­ba, ahol Milán királynak 1889-ben bekö­vetkezett haláláig maradt, mely után visszatért hazájába, ahol befutotta azt a ragyogó pályát, amely a szerb törté­nelem utolsó félszázadának ' kétségtele­nül legnagyobb államférfiává avatta.-Mayor József Pasics és Tomics Jása együtt szöktek át a zemuni hídon Egy magyar mérnök mentette meg Pasics Nikola életét Pasics bujdosása Novisádon, Magyarországon, Bulgáriában és oroszországi emigrációja Az újvilág a csudák hazája Dr. Auspitz Rudolf sombori fogorvos feljegyzései a philadelphiai világkiállításról Harmadik közlemény A VII. nemzetközi fogorvosi kongresszus Philadelphiában A Pester Lloyd egyik legutóbbi szá­mában — mint megirtuk — érdekes epi­zódot elevenít fel Pasics életéből. Pa­sics Nikola !8S3-ban élnek idején az épülő zemuni vashid vasgerendáiba ka­paszkodva menekült át Ueogradból le­­munba, hogy elkerülje az akkori hatalom üldözését. A Pester Lloyd meleg hangon nagy elismeréssel adózott a nagy államférfiu emlékének, de az epizód felelevenítésé­nél néhány fontos körülményre vonatko­zólag hibák csúsztak be a cikkbe. Pasics Nikola életének erről az érde­kes epizódjáról feltétlen hiteles forrás­ból, égi' olyan előkelő személyiségtől, aki ezt a jelenetet annak egyik szerep tőiétől: Tomics Já'sától hallotta, tudtuk meg a következőket: Pasics 1883 novemberében, amikor a híres zajecsari felkelés volt keletkező­ben, ennek megszervezése céljából a beogradi radikális főbizottságot, titkos ülésre hívta egybe, amelynek feladata lett volna a zajecsari felkelés előkészí­tésének utolsó intézkedéseit megállapí­tani. A beogradi rendőrség, mely termé­szetesen éber figyelemmel kisérte Pa­sics minden lépését, tudomást szerzett a készülő titkos ülésről és rnegíigveltette a radikális főbizottság vezető tagjait. A zajecsári felkelés előkészítésében nagy szerep jutott Tomics Jósának, aki akkor társszerkesztője volt a radikális­párt hivatalos lapjának, a Samoupravá­­nak. Pasics és Tomics ekkor szoros ba­rátságban voltak és együtt készítették elő a zajecsari felkelést. A beogradi rendőrség már kiadta az utasítást Pasics és Tomics, nemkülön­ben a többi résztvevő kézrekeritésére, de ezek tudomást szereztek a rendőrség akciójáról és még idejében szétszéled­tek. Pasics tudta, hogy ha rendőrkézre kerül, menthetetlenül halálra Ítélik és ezért elhatározta, hogy bármilyen ve­szélyesnek is látszott a kiválasztott ut, ■t bSBBä&rzPZWiri vzsutihidon, amely épülőfélben volt, megszökik Zemunba, hogy ezzel elkerülje a halálos Ítéletet.' Pasics Nikola még az éjszaka sötétsé­gét felhasználva, Tomics Jásával, és nem nappal, ahogy a Pester Lloyd azt megírta, lement a Száva hidjához és a hídépítést vezető mérnöknek,, a magyar Horváth Lajosnak a hídfő mellett levő favázas házikójának ablakán bekopogott és bebocsájtást kért. A mérnök beenged­te a két átázott embert, akik arra kér­ték Horváth mérnököt, hogy engedje őket átmenni a Száva hidján. — De uraim, mondotta Horváth, hova gondolnak, hiszen a hid még nem kész és egyik vasgerendáról a másikra kelle­ne ugrálniok és ez ebben a borzasztó időben egyértelmű lenne a halállal. — Kartárs ur, felelte az ismeretlenek egyike, nekünk már úgy sincs veszteni valónk, mindketten elveszünk, ha ön meg nem menti az életünket, mivel tud­juk, hogy ön magyar, lovagias és van önben szánalom, ezért meg is mondom a nevemet: Pasics Nikola mérnök va­gyok, 'ez pedig társam a menekülésben; Tomics Jása szerkesztő. A magyar mérnök átengedte a két menekülőt sz épülő Száva-hidon és ma­ga is reszketve, visszafojtott lélegzettel nézte a két menekülő vergődését és ma­ga is boldogan, megkönnyebbülten léleg­zett fel, amikor őket a túlsó partra ér­ve, biztonságban látta. A Pester Lloyd cikkírója abban téve­dett, mintha Pasics Nikola halálra lett volna ítélve, mert Pasics akkor még egyáltalán nem is volt elitéivé, hisz a titkos gj'iilés éjszakáján menekült el, de tudta, hogy hal rendőrkézre kerül, ak­kor biztosan egy fejjel rövidebb lesz. Pasics Tomiccsal egy zemuni szerb parasztgazda szekerén Újvidékre ment, ahol az újvidéki radikális párt akkori és hosszú éveken át volt elnökének Po­­padics Péter bankigazgatónak házában keresett és talált menedéket. Popadics­­nál rejtőzködött, mig egy szalajkai gaz­da, .ismét szekéren, a bánáti Qpoyow A világ minden tájékáról öszesereg­­lett hivatalos delegátusokat az Egyesült Államok kormánya megbízásából az Unió külügyi államtitkára fogadta felejt hetetlen fényes ünnepségek keretében. Háromszá^hatvanan voltunk hivatalos delegátusok. A hivatalos delegátusokon kívül Anglia, Franciaország, Olaszon szág. Németország, Spanyolország Hollandia, Svédország, Norvégia, Dá­nia, Csehszlovák köztársaság, Ausztria, Schweltz, Portugália, Magyarország, Lengyelország, Litvánia, Finnland, Oroszország, Románia, Bulgária, Gö­rögország, India, Kína, Japán, Délafri­­ka, Kanada, Délamerika, Ausztrália és Filipino egyetemeinek mindegyike hiva­talos kiküldöttjei által képviseltette ma­gát, úgyszintén megjelent az Észak­amerikai Unió minden egyetemének ki­küldöttje is. A hivatalos ünnepélyes fogadtatás színhelye pennsylvániai egyetem nagy auditóriuma volt. Az egyesült államok képviseletében jelen voltak: Hon. Kel­logg, Hon. J. Bütler Wright és Hon. dr. Henry L.. Banzhol külügyi állam­titkárok, Lt. Corn. W. L. Darnall, az Egyesült államok szárazföldi és vizi hadierejének egészségügyi főnöke, dr. Truman W. Bropty, dr. Sheppard W. Poster, dr. H. E. Frieselt, dr. WiUian A. Giffcn. dr. Ottó U. Kiny, dr. William H. G. Logan, Hon-Henrik Shipstcud és Hon. Roy O. Woodrnf, az Unió szenátusának és képviselőházának tagjai. Az ünnepélyes aktus dr. Me Kalning az anglikán egyház püspökének imájá­val kezdődött. A konvokatió után az amerikai orvosi kamara fogorvosi osz­tályának elnöke üdvözölte az Egyesült államok elnökét és kormányának hiva­talos képviselőit a hetedik nemzetközi fogorvosi szövetség, a hivatalos állami kiküldöttek és az összes egyetemek kép­viselői nevében. Most Kellowg emelke­dett szólásra. Az Unió külügyi államtit­kára angolul, franciául, spanyolul, né­metül és még vagy hat más élő nyelven üdvözölte a delegátusokat, akiket a nagy és hatalmas Unió vendégeinek jelentett ki. Méltatta azokat a kötelékeket, ame­lyeket a tudomány szőtt és fűzött össze szét nem forgácsolható erővel. A kü­lönböző államok delegátusai hosszabb­­■rövidebb beszéd keretében köszönték meg a külügyi államtitkár üdvözletét. Minden delegátus felemlítette, hogy a világháború által ütött súlyos sebek csak most kezdenek gyógyulni, az ösz­­szesereglctt tudományos társaság hi­vatása haza vinni azt a mentalitást, mely az Egyesült-Államok hivatalos té­nyezőjének minden szavából kicsendült; el kell vinnie rfiindenkinek otthonába és a világ minden részébe az Egyesült-Ál­lamok mint a világ jelenleg leghatalma­sabb és legfontosabb politikai tényező­jének nyilt és határozott kijelentését, mely hadat üzen az erőszak minden megnyilvánulásának. A Szerb-Horvát-Slovén királyság ki­küldöttje megköszönte kormánya nevé­ben az Egyesült-Államok vendégszere­gélynyujtásra, melyben az amerikai ve­­gélynyujtásra, melyben az amerikai vö­röskereszt részesítette a háború alatt sújtott országot. Ebéd a Bellevueben Az ünnepélyes fogadtatás napján minden állam hivatalos kiküldöttjének átadták az Ízlésesen kiállított hivatalos meghívót az Unió kormánya által ugyan­az nap a Bellevue-Stratford Hotel-bán rendezendő estebédre. A phitadephiai Bellevue-Stratford-ho­­telröl külön oldalakat kellene össze Ír­ni. Ez a szálloda önálló város a nagy vi­lágvárosban. Ebben a hatalmas épület­ben zajlottak le a különböző hivatalos ebédek és vacsorák, valamint más ün­nepségek természetesen mindig más és más teremben. Az ünnepségek nyolc napon át tartottak, de még nyolc nap után sem voltunk egészen otthonosak ebben a szálloda-városban. Csak gon­dos kalauzolás után találta fel az em­ber rendeltetési helyét. Az Egyesült-Államok kormánya ált a adott első estebéd augusztus hó 23-án este zajlott le. A honcureket Hou J. Buttler Wright külügyi másod államtit­kár és Hon. Henrik Shipstcad. a szená­tus tagja, mint vendégszerető házigaz­dák végezték. A meghívó a delegátus családtagjának is szólott. Kedves, ud­varias kollégák kalauzolták el a vendé­geket a teremben elhelyezett kérek asz­talokhoz, megmutatva mindenkinek ki­jelölt helyét és a vendégsereg az angol szokáshoz híven a kijelölt helyek előtt állva várta az Unió Elnökének képvise­letében megjelenő külügyi államtitkár megérkezését. Az államtitkár pontosan 6 óra 10 perckor jelent meg kíséretével, helyet foglalva a részére egy pódiumon fentartott helyen. Üdvözlés és helyfog­lalás után, ielszolgálták a lukuluszi lakomát. A külügyi államtitkár ebéd után fo­gadást tartott a nagy ebédlő melletti zöld teremben. Az egyes delegátusokat családtagjaikkal az amerikai fogorvosi szövetség elnöke, ki jelenleg rektora a philadelphiai egyetemnek — mutatta be az államtitkárnak. Fogadás után tánc, melyen bizony a sok tudós egyetemi ta­nár fiatalos hévvel lejlette a modern táncokat kora reggelig. Éjfélkor buffet, hűsítő szeszraentes italok, szivarok és jó fajta egyptomi cigaretták álltak a vendégsereg rendel­kezésére. Az est a legkedélyesebb han­gulatban zajlott le. A delegátusok női családtagjait a figyelmes rendezőség ér­tékes szép kis emléktárgyakkal lepte hieg. Amit mindenkinek tudni kellene A kongresszus tudományos része igen sok érdekes tudományos értéket hozott a felszinre. A bázeli egyetem tanára, Jessen nagyon megszivelendő tudomá­nyos fejtegetést tartott a száj hygéni­­kus ápolásáról. Előadásának lényegi az, hogy az ember egészségi állapotára testét és hivatkozott arra a testvéries se- nagy kihatása van a száj gondos tisz-

Next

/
Thumbnails
Contents