Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)

1926-12-19 / 346. szám

1926 december 19. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 15. oldal. Csehszlovákia és a nemzeti kisebbségek Beszélje és Svéli’a miniszterelnökivel, Jabloniczky és Holota magyar képviselőkkel — „Megmutattuk az utat, mely a kisebb­ségi kérdés megoldásához vezet“ — mondotta Sv hla A csehszlová iái magyarság politikai küzdelmeinek céljai Prága, I92f>. dcccn;l>cr. A csehszlo­vák köztársaság elnöke és vezető poli­tikusai látták be elsőnek az utödúl’amok közül, hogy a teljes, konszolidáció csak­is a nemzeti kisebbségek jogainak bizto­sítása után lehetséges. Csakis akkor iö­­het létre eredményes építő munka, ,ha az ország minden állampolgára meg­elégedett helyzetével és nemcsak köte­lezettségei vannak nj hazájában, hanem jogai is. A nemezeti kisebbségek törté­netében épeii ezért volt nagy jelentősége annak, hogv két hónappal ezelőtt két német kisebbségi politikust. Spiiitt és Mayr-Hurting professzort kinevezte mi­niszternek Massaryk, a köztársaság el­nöke. Október U. történelmi nevezetességű dátum lesz a kisebbségi életben. Ekkor mutatkozott be a Parlamentben az uj Svehla kormány két német miniszteré­vel. Zsúfolt karzatok, népes diplomata pá­holyok. leszakadással fenyegető ujsá Író karzat, melyen '■-ám s külföldi, egyenesen erre az alkalomra kiküldött hirlapiTÓ foglal helyet — íme a környe zet. melyben a cselt parlament viharos tradícióihoz képest szokatlanul csöndes ülés lejátszódik. — Alant a teremben alig van üres hely. a pártok egy cso­portban vonulnak fel. elmaradhatatlan piros szekfiivcl a szocialisták. ötágú szovlctcsillaggal a kommunisták. A szo­cialisták padsoraiban csak egyetlen helv üres. melyre hatalmas gyászfátyolba borított szekíiiesokor kerül, a parlamenti szünet alatt elhalt bajtársat *gy gyá­szolja az elök kegyeleté. Antikor Svehla beszélni kezd, a kom­munisták akikről kiderül, hogy ők a legnacionalistáhhak — kórusba kiáltják feléje: — Sprechen Sie mteh deutsch? B «zé'geté. Sv-C’la minlszter­c'nökkel Szünet közben sj került beszélnem Svehla miniszterc'nökkel, aki a követ­kezőket mondotta nekem: — Az európai demokrácia megva­lósítása mindnyájunknak legfontosabb feladata és minden igyekezetünkkel ezen kell dolgoznunk, hogy ez a de­mokrácia kormányozzon. Itt mostan mi megpróbáljuk, a fiatal demokrácia elveinek alapján megoldani a nemze­tiségi problémát, amelyik probléma egyidős magával n nemzettel. Euró­pa ma' helyzetének nem kis részben a kisebbségi probléma az oka. Lehet­séges. bogy nekünk nem sikerül még ennek a problémának megoldása, utó­dainknak azonban megmutattuk azt az utat, amelyik ezután a megvalósu­láshoz vezet. Ezeket mondotta Sveh'a miniszterelnök ebből azonban eddig, sajnos, még nem sok valósult meg A csehszlovákiai ma­gyarság egyik politikai pártja, a Ma­gyar Nemzeti Párt Szent Iványivai az élén ma még a kormányt támogatja, hetek óta állandóan tárgyalásokat foly­tat Svehlával a párt kormányba lépésé­nek feltételeiről, eredményt azonban mind a mai napig nem tudtak elérti:. Lehetséges, hogy egy kevésbé fontos miniszteri tárcái is sikerül nekik meg­kapni, sok eredményre azonban ebben az esetben sem számíthatnak. Ha Svehla — akit különös előszeretettel neveznek a cseh Wekerlének — ezt meg is tenné, azt csakis a külföld befolyásáért cse­­lekszb Jabloniczky képviselő a ma­gyar kisebbség helyzetéről A másik magyar kisebbségi párt a magyar keresztény szocialista párt ma jő. ellenzékben, yan és előreláthatólag ábban is marad. Alkalmam volt a közel­múltban beszélni Jabloniczky János dr. nemzetgyűlési képviselővel, a párt egyik vezetőjével, aki a csehszlovákiai kisebb­ségek helyzetéről a következő nyilatko­zatot tette: — Nem is olyan régen.' amikor az egységes cseh nemzeti állam bálványa még megdönthetetlennek látszott, a so­vinizmus változatlan erővel dagasztotta a csehszlovák kebleket, ma pedig két német miniszter ül a csehszlovák minisz­teri bársonyszékben és a csehek kétség­telenül hajlandók volnának némi borra­valót áldozni azért, ha a magyarok szintén bevonulnának a kormány tábo­rába. Az a kilátás, hogy résztvehetünk a kormányban, első pillanatra nagyon csalogató, azonban ilyen frnnivdllozds súlyos poli­tikai és nemzeti következmé­­ményekkcl járhat, ez okból szükséges az cseményekt, ezek ható ereit s a kritika világánál jói meg­vizsgálni, nehogy át nem gondolt, vagy idöelöttö könnyelmű elhatározás politi­kailag lejárassa a kisebbségeket, vágj’ esetleg nemzeti megsemmisülésüket eredményezze. ■—■ Az én véleményem szerint erre még várnunk kell. ltiszen a várakozás tulajdonkénen már nem is jelenthet lényeges vesz­teségei. iskoláink elcsehesitve. nyelvünk jogai a 'ebetetienségig megcsofbirea. Szlovén -zkgazdaságilag évtizedek előtti álla P Ibi visszavetve, általános pangás, munkanélküliség jellemzi a helyzetet, az adók még mindig emelkednek. S most a magyarság vállalja a . felelősséget ezekért az állapotokéit? Nem, el kell utasítani a felelősségben való osztozást. — Kétségtelenül ügyesen csinálták meg a csehek élükön Svchiával, aho­gyan a németeket a kormányba csalták anélkül, hogy azokat a jogokat, ame­lyekért azok az ellenzéken éveken ke­resztül küzdöttek, biztosították volna Mert a kormány semmi guruncidt nem nyűit arra. hogy megvaló­sít an! szándékozik a kisebbsé­gek egyen’ogusdgdt. A estit közélet lieipzseg a politikai ámitóktó! s ezért politikai naivitás len­ne a cseh politikusok Ígéreteiben bízni. — A magyarság egyetlen politikájá­nak célja a nemzeti kisebbségek kultu­rális és gazdasági egyenjogú­ságának kivívása leltet az egész vonalon. — Tíz magyar képviselő ül a cseh szlovák parlamentben, ami az itteni parlamenti viszonj’ok között, küiönő sen többségi válság idején ’figyelemre méltó erőt jelentene, ha a két magyar párt együtt harcolna a politika porond ián. Most meg vagyunk osztva s a ma­gyar Nemzeti Párt nem látszhatja a prim hegedűt a Bund der Landwirte német pártban, melynek érdekei sokban ellenkeznek a magyar nemzeti párt ér dekeivcl s.igy bizonytalan ezen politi­kai érdekházasság állandósága. lő elbánást, a hadikölcsönök méltá­nyos rendezését, az elűzött és honta­lanná lett tisztviselők, nyugdíjasok ellátásának azonnali kedvező elinté­zését, az állampolgárság kérdésének a humánus magyar illetőségi törvény alapján való elintézését, a földreform revízióját és a kolonizáció további be­szüntetését, az esetben eddigi ellenzéki politikánk önmagától összeomlik, az esetben lehet szó arról, hogy belép­jünk a kormányba. — Mi jól átlátunk a szitán. Svchla a németeket és a magyarokat politikailag és a külföld előtt le akarja járatni és igazolni akarja Benes miniszternsK Londonban ez év tavaszán tett azon kijelentését, hogy Csehszlovákiában nincs megoldatlan nemzeti kisebbségi kérdés, csak arról van szó, hogy a ki­sebbségek a hatalomban való részvéte­lért tülekednek s ezért telekiabálják a külföldet. — A magyarság kormánybalépésének vagy kormánytámogatásának könnyen az lehet a következménye, hogy a ma­gyarság elfásul s megkezdődhetne egy csendes beolvadási folyamat, már pe­dig ez nem lehet célunk. A magyar Nemzeti Párt parlamenti klubhelyiségében találkoztam fíolota János nemzetgyűlési képviselővel, a másik magyar párt egyik vezetőjével, a ki a következőket mondotta: — A mi helyzetünk meglehetősen ne­héz és kétségetlenül nagy felelősséget vállalunk akkor, amikor a kormányt tá-1 mogatjuk. Eredményeket azonban vé­leményem szerint csakis Így érhetünk cl. Egyelőre még várakozó állásponton vagyunk és várjuk, hogy valóra váltsa Svehla miniszterelnök ígéreteit, amihez mi a kormány támogatását kötöttük. Hogy pártunk tényleg belép a kor­mányba és vállal egy miniszteri tárcát, azt kisebbségi panaszaink, sérelmeink orvoslásától tesszük függővé. •— Engem pártom az elbocsájtott ma­gyar tisztviselők és a sérelmes nyug­díjasok ügyeinek intézésével bízott meg. ami minden időmet igénybe veszi. Ez a szlovenszkoi magyarság egyik legégetőbb, legsúlyosabb problémája és elsősorban itt kell hogy a sérelmek or­voslást nyerjenek. Még ma is több ezer azoknak, a tisztviselőknek a száma, aki­ket minden alapos indok nélkül oibo­­csájtottak és ma nélkülözni kénytelenek. A nyugdíjasok sorsa is hasonló. Csekély járulékaikból megélni alig tudnak, ami természetes, hogy csak növeli az elég­telenséget. — Azonban remélem, hogy néhány hónapon belül sikerülni fog ezeknek a sorsán segitenünk. Ez a két nyilatkozat világosan fel­tárja a csehszlovákiai kisebbségek hely­zetét. Az a tény, hogy két német minisz­ter ül a kormányban, még távolról sem jelenti azt, hogy a nemzeti kisebbségek problémája megoldást nyert Sok idő kell még, hogy a kisebbségek őket meg­illető jogaikat megszerezhessék, célki­tűzéseiket elérhessék. Fcrenczv Györrv Mit követel a magyar ellenzék? — Mi minden esetben kitartunk el­lenzéki politikánk mellett, mert ha az eléri célját, akkor az cllenzékiesség ön­magától összeomlik, vagy pedig uj cél­kitűzéssel ismét ellenzéket alkot. — Ha egy kormány’ megvalósítaná az autonómiát, intézményesen bizto­sítaná a kisebbségek Igazságos nyelv­használatát, gazdasági és kulturális érdekeit és e minden téren való egyen-. Régi irók Ir'a: Baedeker MÉG EGYSZER SZANA Azt hittem, végeztem vele, de né­hány olvasóm figyelmeztetett a róla szóló vasárnapi Írás bevezetésére, amelyben azt állitom, hogy néhány díszmunkán kívül egy csomó róla szóló adomában is fönnmaradt az emléke. Nos, ők ezeket az adomákat követelik rajtam s annak a reményüknek adnak kifejezést, Itogj- ha »valóban« tudok ilyeneket (ők, úgy látszik, kételkednek ezen), közöljem le őket. Nincs az a régi ember — hacsak nem nagyon jelentéktelen — akiről nem ma­rad a halála után egy pár anekdóta. (Néha ez az egyedüli hagyatéka.) Egy szava, amelyet alkalmas időben mon­dott ki, egy feltűnőbb cselekedete, a mód. ahogy az uccán az ismerőseit kö­szöntötte, egy véletlenül jól sikerült fe­lelete, valamely egyéni szokása idővel kortörténeti adalékká, jellemző adomá­vá válik, szájrul-szájra vándorol s eset­leg valami adomáskönj’vbe is bejut. Bi­zonyos társadalmi állású egyéniségnek szinte lehetetlen olyan szürke életet él­ni. hogy egypár vele kapcsolatos mon­dást. tréfát, esetet, történetet ne je­gyeznének föl vagy ne beszélnének el róla alkalmilag a kortársa!. Hogy’ ne maradt volna a Szana Tamás hirhagya­­tékában is egynéhány történet, ame­lyet, l.a magában közönséges kis eset volt is. a fölötte eljárt évek patinája adomává avatott föl? A múlt héten vázolt képet talán se­­git kiegészíteni az a pár apróság, amely itt következik. A gondtalan, könnyű életének volt egy időszaka, amelyben könyvkedvclő­­nek — szépnyomásu s ritka müvek szen­vedélyes gyűjtőjének — csapott föl. Ezzé válik előbb-utóbb többé-ke­­vésbbé minden irótermészet, ha van ez esztéta-passzióhoz elegendő pénze s főleg, ha sokat utazik Itáliában, ahol a legkisebb város legkisebb uccájának legkisebb boltjában is rábukkanhat bib­liofil értékekre, könyvészeti kuriózumok­ra. Ez a szenvedélye Szanának nem volt tartós — egy napon beköszöntött a kac­­ccntnajerje s a ritkaságait, amelyeket elegáns (s a tulajdonosuk nemesi rang­ját is föltüntető emblémás) exübris dí­szített, melankóllás sóhajjal, de jókora nyereséggel eladta. (Gyakorlati férfiú volt, aki az ideáloknak nem pusztán ide­alizmusból hódolt.) Mint a legtöbb gyüi­tö, nem nézte minden irigység nélkül azokat a sikereket, amelyeket e téren mások arattak és nem tudott örülni, ha valaki olcsón jutott olj’an könyvhöz, amelyre neki Is fájt a foga. Egy vételé­ről, amely kizárólag ezen az érzésen alapult, én is tudok. A Dobrowsky és Franke-céget meg­bízta egyszer, hogy szerezze meg neki Boccaccio Becamerone-iinak egy igen becsült és rltkaságszámbainenő kiadását. Egy napon üzenik neki, hogy a kiváht könyv — az antikváriusok és bibliofilek latin tolvajnyelvén: a desideratum — megjött, mire Szana oly rugalmas lép­tekkel sietett a Dccamcrone elé, mint szerelmes ifjú az imádott hölgye által megszavazott randevúra. (Talán még gyorsabban, mert Szana mester hason­líthatatlanul jobban szerette a régi könyveket, mint a fiatal nőket. Oly Je­lenség, amelyet gyakran tapasztalni azoknál. akik nem szeretik a nőket vagy nem nőket szeretnek.) Elébe teszik a rézmetszetekkel il­lusztrált müvet, amelyet figyelmesen át­néz, a képeket gondosan vizsgálja, a fejét csóválja, a könyv árát kérdezi s aztán sajnálkozva mondja: — Csalódtam a várakozásomban. Ez a Dekameron távolról se oly szép, mint hittem s az ára, kilencven forint, kissé borsos. Muszáj átvennem? — Óh, dehogy! — felelte az előzé­keny boltos. — Meg se engedem, hogy átvegye, ha nem konveniál önnek. Az ilyen csinos objektumra mindig akad vevő s a legrosszabb esetben, ha sehogy­­se tudom elsütni, visszaküldőm Firen­zébe Olschinak, akitől hozattam. Szana aztán egyéb könyvek között babrált s a jelenlevők azt hitték, hogy az ügv az ő részéről be van fejezve. De ekkor betoppant az üzletbe egy má­sik ismert biblofil: Széli Farkas, akko­riban kúriai biró Budapesten (később debreceni táblaelnök és Jan Kubeliknek az apósa) s szokása szerint megkér­dezte, »jött-e« valami érdekesség, ami­óta utoljára itt járt? — Az imént érkezett egy gyönyörű Boccaccio-nk — felelte Dobrowsky ur. — Tessék átlapozni. Széli Farkas érdeklődéssel nézi végig s az árát tudakolja. — Kilencven forint — feleli a könyv­árus.

Next

/
Thumbnails
Contents