Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)
1926-12-19 / 346. szám
1926 december 19. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 15. oldal. Csehszlovákia és a nemzeti kisebbségek Beszélje és Svéli’a miniszterelnökivel, Jabloniczky és Holota magyar képviselőkkel — „Megmutattuk az utat, mely a kisebbségi kérdés megoldásához vezet“ — mondotta Sv hla A csehszlová iái magyarság politikai küzdelmeinek céljai Prága, I92f>. dcccn;l>cr. A csehszlovák köztársaság elnöke és vezető politikusai látták be elsőnek az utödúl’amok közül, hogy a teljes, konszolidáció csakis a nemzeti kisebbségek jogainak biztosítása után lehetséges. Csakis akkor iöhet létre eredményes építő munka, ,ha az ország minden állampolgára megelégedett helyzetével és nemcsak kötelezettségei vannak nj hazájában, hanem jogai is. A nemezeti kisebbségek történetében épeii ezért volt nagy jelentősége annak, hogv két hónappal ezelőtt két német kisebbségi politikust. Spiiitt és Mayr-Hurting professzort kinevezte miniszternek Massaryk, a köztársaság elnöke. Október U. történelmi nevezetességű dátum lesz a kisebbségi életben. Ekkor mutatkozott be a Parlamentben az uj Svehla kormány két német miniszterével. Zsúfolt karzatok, népes diplomata páholyok. leszakadással fenyegető ujsá Író karzat, melyen '■-ám s külföldi, egyenesen erre az alkalomra kiküldött hirlapiTÓ foglal helyet — íme a környe zet. melyben a cselt parlament viharos tradícióihoz képest szokatlanul csöndes ülés lejátszódik. — Alant a teremben alig van üres hely. a pártok egy csoportban vonulnak fel. elmaradhatatlan piros szekfiivcl a szocialisták. ötágú szovlctcsillaggal a kommunisták. A szocialisták padsoraiban csak egyetlen helv üres. melyre hatalmas gyászfátyolba borított szekíiiesokor kerül, a parlamenti szünet alatt elhalt bajtársat *gy gyászolja az elök kegyeleté. Antikor Svehla beszélni kezd, a kommunisták akikről kiderül, hogy ők a legnacionalistáhhak — kórusba kiáltják feléje: — Sprechen Sie mteh deutsch? B «zé'geté. Sv-C’la minlszterc'nökkel Szünet közben sj került beszélnem Svehla miniszterc'nökkel, aki a következőket mondotta nekem: — Az európai demokrácia megvalósítása mindnyájunknak legfontosabb feladata és minden igyekezetünkkel ezen kell dolgoznunk, hogy ez a demokrácia kormányozzon. Itt mostan mi megpróbáljuk, a fiatal demokrácia elveinek alapján megoldani a nemzetiségi problémát, amelyik probléma egyidős magával n nemzettel. Európa ma' helyzetének nem kis részben a kisebbségi probléma az oka. Lehetséges. bogy nekünk nem sikerül még ennek a problémának megoldása, utódainknak azonban megmutattuk azt az utat, amelyik ezután a megvalósuláshoz vezet. Ezeket mondotta Sveh'a miniszterelnök ebből azonban eddig, sajnos, még nem sok valósult meg A csehszlovákiai magyarság egyik politikai pártja, a Magyar Nemzeti Párt Szent Iványivai az élén ma még a kormányt támogatja, hetek óta állandóan tárgyalásokat folytat Svehlával a párt kormányba lépésének feltételeiről, eredményt azonban mind a mai napig nem tudtak elérti:. Lehetséges, hogy egy kevésbé fontos miniszteri tárcái is sikerül nekik megkapni, sok eredményre azonban ebben az esetben sem számíthatnak. Ha Svehla — akit különös előszeretettel neveznek a cseh Wekerlének — ezt meg is tenné, azt csakis a külföld befolyásáért cselekszb Jabloniczky képviselő a magyar kisebbség helyzetéről A másik magyar kisebbségi párt a magyar keresztény szocialista párt ma jő. ellenzékben, yan és előreláthatólag ábban is marad. Alkalmam volt a közelmúltban beszélni Jabloniczky János dr. nemzetgyűlési képviselővel, a párt egyik vezetőjével, aki a csehszlovákiai kisebbségek helyzetéről a következő nyilatkozatot tette: — Nem is olyan régen.' amikor az egységes cseh nemzeti állam bálványa még megdönthetetlennek látszott, a sovinizmus változatlan erővel dagasztotta a csehszlovák kebleket, ma pedig két német miniszter ül a csehszlovák miniszteri bársonyszékben és a csehek kétségtelenül hajlandók volnának némi borravalót áldozni azért, ha a magyarok szintén bevonulnának a kormány táborába. Az a kilátás, hogy résztvehetünk a kormányban, első pillanatra nagyon csalogató, azonban ilyen frnnivdllozds súlyos politikai és nemzeti következméményekkcl járhat, ez okból szükséges az cseményekt, ezek ható ereit s a kritika világánál jói megvizsgálni, nehogy át nem gondolt, vagy idöelöttö könnyelmű elhatározás politikailag lejárassa a kisebbségeket, vágj’ esetleg nemzeti megsemmisülésüket eredményezze. ■—■ Az én véleményem szerint erre még várnunk kell. ltiszen a várakozás tulajdonkénen már nem is jelenthet lényeges veszteségei. iskoláink elcsehesitve. nyelvünk jogai a 'ebetetienségig megcsofbirea. Szlovén -zkgazdaságilag évtizedek előtti álla P Ibi visszavetve, általános pangás, munkanélküliség jellemzi a helyzetet, az adók még mindig emelkednek. S most a magyarság vállalja a . felelősséget ezekért az állapotokéit? Nem, el kell utasítani a felelősségben való osztozást. — Kétségtelenül ügyesen csinálták meg a csehek élükön Svchiával, ahogyan a németeket a kormányba csalták anélkül, hogy azokat a jogokat, amelyekért azok az ellenzéken éveken keresztül küzdöttek, biztosították volna Mert a kormány semmi guruncidt nem nyűit arra. hogy megvalósít an! szándékozik a kisebbségek egyen’ogusdgdt. A estit közélet lieipzseg a politikai ámitóktó! s ezért politikai naivitás lenne a cseh politikusok Ígéreteiben bízni. — A magyarság egyetlen politikájának célja a nemzeti kisebbségek kulturális és gazdasági egyenjogúságának kivívása leltet az egész vonalon. — Tíz magyar képviselő ül a cseh szlovák parlamentben, ami az itteni parlamenti viszonj’ok között, küiönő sen többségi válság idején ’figyelemre méltó erőt jelentene, ha a két magyar párt együtt harcolna a politika porond ián. Most meg vagyunk osztva s a magyar Nemzeti Párt nem látszhatja a prim hegedűt a Bund der Landwirte német pártban, melynek érdekei sokban ellenkeznek a magyar nemzeti párt ér dekeivcl s.igy bizonytalan ezen politikai érdekházasság állandósága. lő elbánást, a hadikölcsönök méltányos rendezését, az elűzött és hontalanná lett tisztviselők, nyugdíjasok ellátásának azonnali kedvező elintézését, az állampolgárság kérdésének a humánus magyar illetőségi törvény alapján való elintézését, a földreform revízióját és a kolonizáció további beszüntetését, az esetben eddigi ellenzéki politikánk önmagától összeomlik, az esetben lehet szó arról, hogy belépjünk a kormányba. — Mi jól átlátunk a szitán. Svchla a németeket és a magyarokat politikailag és a külföld előtt le akarja járatni és igazolni akarja Benes miniszternsK Londonban ez év tavaszán tett azon kijelentését, hogy Csehszlovákiában nincs megoldatlan nemzeti kisebbségi kérdés, csak arról van szó, hogy a kisebbségek a hatalomban való részvételért tülekednek s ezért telekiabálják a külföldet. — A magyarság kormánybalépésének vagy kormánytámogatásának könnyen az lehet a következménye, hogy a magyarság elfásul s megkezdődhetne egy csendes beolvadási folyamat, már pedig ez nem lehet célunk. A magyar Nemzeti Párt parlamenti klubhelyiségében találkoztam fíolota János nemzetgyűlési képviselővel, a másik magyar párt egyik vezetőjével, a ki a következőket mondotta: — A mi helyzetünk meglehetősen nehéz és kétségetlenül nagy felelősséget vállalunk akkor, amikor a kormányt tá-1 mogatjuk. Eredményeket azonban véleményem szerint csakis Így érhetünk cl. Egyelőre még várakozó állásponton vagyunk és várjuk, hogy valóra váltsa Svehla miniszterelnök ígéreteit, amihez mi a kormány támogatását kötöttük. Hogy pártunk tényleg belép a kormányba és vállal egy miniszteri tárcát, azt kisebbségi panaszaink, sérelmeink orvoslásától tesszük függővé. •— Engem pártom az elbocsájtott magyar tisztviselők és a sérelmes nyugdíjasok ügyeinek intézésével bízott meg. ami minden időmet igénybe veszi. Ez a szlovenszkoi magyarság egyik legégetőbb, legsúlyosabb problémája és elsősorban itt kell hogy a sérelmek orvoslást nyerjenek. Még ma is több ezer azoknak, a tisztviselőknek a száma, akiket minden alapos indok nélkül oibocsájtottak és ma nélkülözni kénytelenek. A nyugdíjasok sorsa is hasonló. Csekély járulékaikból megélni alig tudnak, ami természetes, hogy csak növeli az elégtelenséget. — Azonban remélem, hogy néhány hónapon belül sikerülni fog ezeknek a sorsán segitenünk. Ez a két nyilatkozat világosan feltárja a csehszlovákiai kisebbségek helyzetét. Az a tény, hogy két német miniszter ül a kormányban, még távolról sem jelenti azt, hogy a nemzeti kisebbségek problémája megoldást nyert Sok idő kell még, hogy a kisebbségek őket megillető jogaikat megszerezhessék, célkitűzéseiket elérhessék. Fcrenczv Györrv Mit követel a magyar ellenzék? — Mi minden esetben kitartunk ellenzéki politikánk mellett, mert ha az eléri célját, akkor az cllenzékiesség önmagától összeomlik, vagy pedig uj célkitűzéssel ismét ellenzéket alkot. — Ha egy kormány’ megvalósítaná az autonómiát, intézményesen biztosítaná a kisebbségek Igazságos nyelvhasználatát, gazdasági és kulturális érdekeit és e minden téren való egyen-. Régi irók Ir'a: Baedeker MÉG EGYSZER SZANA Azt hittem, végeztem vele, de néhány olvasóm figyelmeztetett a róla szóló vasárnapi Írás bevezetésére, amelyben azt állitom, hogy néhány díszmunkán kívül egy csomó róla szóló adomában is fönnmaradt az emléke. Nos, ők ezeket az adomákat követelik rajtam s annak a reményüknek adnak kifejezést, Itogj- ha »valóban« tudok ilyeneket (ők, úgy látszik, kételkednek ezen), közöljem le őket. Nincs az a régi ember — hacsak nem nagyon jelentéktelen — akiről nem marad a halála után egy pár anekdóta. (Néha ez az egyedüli hagyatéka.) Egy szava, amelyet alkalmas időben mondott ki, egy feltűnőbb cselekedete, a mód. ahogy az uccán az ismerőseit köszöntötte, egy véletlenül jól sikerült felelete, valamely egyéni szokása idővel kortörténeti adalékká, jellemző adomává válik, szájrul-szájra vándorol s esetleg valami adomáskönj’vbe is bejut. Bizonyos társadalmi állású egyéniségnek szinte lehetetlen olyan szürke életet élni. hogy egypár vele kapcsolatos mondást. tréfát, esetet, történetet ne jegyeznének föl vagy ne beszélnének el róla alkalmilag a kortársa!. Hogy’ ne maradt volna a Szana Tamás hirhagyatékában is egynéhány történet, amelyet, l.a magában közönséges kis eset volt is. a fölötte eljárt évek patinája adomává avatott föl? A múlt héten vázolt képet talán segit kiegészíteni az a pár apróság, amely itt következik. A gondtalan, könnyű életének volt egy időszaka, amelyben könyvkedvclőnek — szépnyomásu s ritka müvek szenvedélyes gyűjtőjének — csapott föl. Ezzé válik előbb-utóbb többé-kevésbbé minden irótermészet, ha van ez esztéta-passzióhoz elegendő pénze s főleg, ha sokat utazik Itáliában, ahol a legkisebb város legkisebb uccájának legkisebb boltjában is rábukkanhat bibliofil értékekre, könyvészeti kuriózumokra. Ez a szenvedélye Szanának nem volt tartós — egy napon beköszöntött a kacccntnajerje s a ritkaságait, amelyeket elegáns (s a tulajdonosuk nemesi rangját is föltüntető emblémás) exübris díszített, melankóllás sóhajjal, de jókora nyereséggel eladta. (Gyakorlati férfiú volt, aki az ideáloknak nem pusztán idealizmusból hódolt.) Mint a legtöbb gyüitö, nem nézte minden irigység nélkül azokat a sikereket, amelyeket e téren mások arattak és nem tudott örülni, ha valaki olcsón jutott olj’an könyvhöz, amelyre neki Is fájt a foga. Egy vételéről, amely kizárólag ezen az érzésen alapult, én is tudok. A Dobrowsky és Franke-céget megbízta egyszer, hogy szerezze meg neki Boccaccio Becamerone-iinak egy igen becsült és rltkaságszámbainenő kiadását. Egy napon üzenik neki, hogy a kiváht könyv — az antikváriusok és bibliofilek latin tolvajnyelvén: a desideratum — megjött, mire Szana oly rugalmas léptekkel sietett a Dccamcrone elé, mint szerelmes ifjú az imádott hölgye által megszavazott randevúra. (Talán még gyorsabban, mert Szana mester hasonlíthatatlanul jobban szerette a régi könyveket, mint a fiatal nőket. Oly Jelenség, amelyet gyakran tapasztalni azoknál. akik nem szeretik a nőket vagy nem nőket szeretnek.) Elébe teszik a rézmetszetekkel illusztrált müvet, amelyet figyelmesen átnéz, a képeket gondosan vizsgálja, a fejét csóválja, a könyv árát kérdezi s aztán sajnálkozva mondja: — Csalódtam a várakozásomban. Ez a Dekameron távolról se oly szép, mint hittem s az ára, kilencven forint, kissé borsos. Muszáj átvennem? — Óh, dehogy! — felelte az előzékeny boltos. — Meg se engedem, hogy átvegye, ha nem konveniál önnek. Az ilyen csinos objektumra mindig akad vevő s a legrosszabb esetben, ha sehogyse tudom elsütni, visszaküldőm Firenzébe Olschinak, akitől hozattam. Szana aztán egyéb könyvek között babrált s a jelenlevők azt hitték, hogy az ügv az ő részéről be van fejezve. De ekkor betoppant az üzletbe egy másik ismert biblofil: Széli Farkas, akkoriban kúriai biró Budapesten (később debreceni táblaelnök és Jan Kubeliknek az apósa) s szokása szerint megkérdezte, »jött-e« valami érdekesség, amióta utoljára itt járt? — Az imént érkezett egy gyönyörű Boccaccio-nk — felelte Dobrowsky ur. — Tessék átlapozni. Széli Farkas érdeklődéssel nézi végig s az árát tudakolja. — Kilencven forint — feleli a könyvárus.
