Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)
1926-12-12 / 340. szám
VO 00 Tessék leülni, nagyságos ur, mindjárt indulunk. előkelő vagy egészen lecsúszott ember lehet És milyen Jeltünő, hogy bármit Is cselekszik, az minden különcsége mellett Is Ízléses és van a lényében valami, ami koriátot emel maga és a tömeg közé. Már másodszor keringtek körbe. Mict nagyokat kacagott, mikor látta, milyen ügyetlen vargabetűkkel bukdácsol Tihamér és ingerkedve gurult el többször mellette tréfás szavakat kiáltva át. Egyszerre egy másik autó vált ki a sorból és szemmefláthatóan Mici után igyekezett, Az autóban egy magas, világosszőke, mo_______________ Lohengrin kisasszony beleütközni. Olyan biztosan, otthonosan és fölényesen mozgott, bogy Tihamér Ismételten elcsodálkozott és Immár századszor kérdezte magában: Kicsoda ez a nő? Hiszen minden mozdulatán érzik a sportban gyakorolt előkelő nő biztonsága és vakmerősége. Dyen elfogulatlan ée senkivel sem törődő csak a nagyon — Tessék leülni, nagyságos ur, Indulunk! — mondotta a ródlit Indító csíkos trikóin lassz és röhógve tette hozzá: — Jól tessék a kisasszony derekába kapaszkodni és aztán hátrafeküdve magára bűzni! Azzal már lökte is le a ródlit Tihamér behunyta a szemét görcsösen belekapaszkodott Midbe és érezte, hogyan zuhannak már megint a mélységbe. Az ajkába harapott Iszonyúan drukkolt és felfohászkodott hogy minden ba] nélkül érjenek le. Hirtelen egy zökkenés, Tihamér a váratlan mozdulattól előre repült és egész testével rábukott Midre, aki a váratlan lökéstől hasravágódott Óriási röhögés, az emberek éllent ordítottak, Tihamér a zavartól bukdácsoló, ügyetlen mozdulatokkal próbált iet, tápászkodnl, miközben beleakadt Mici szoknyájába)) mégegyszer elbukott és közben Mlcl szoknyáját lóval térden felülre rántotta. Az emberek fuldokoltak a nevetéstől és teli torokkal ordították: Újra! Lássuk mégegyszer! Éljen a ródliklrálynöl Mici el veit ragadtatva. — Nahát, ez isteni volt! Ez a kis baleset óriási! Tihamér, én még sohasem voltam Dyen boldog. Hát nem gyönyörű, hogy mindenkinek Jókedve van és hogy az emberek velünk együtt mulatnak? — Igen. hogyne! — mormogta Tihamér minden meggyőződés nélkül. De minden rosszkedvén keresztül Is észrevette, hogy Mid elragadóan szép és megérezte a bátor, egészséges fiatalság hódító érzékiségét, amely elkábitotta és felizgatta. — Most a Ids vBamos autókra ülünk és versenyezni fórunk! — adta ki Mid a parancsot A hatalmas, hullámzó fémlemezekkel borított teremben már vígan gurultak a kis autók. A férfiak utána robogtak a nőknek, a kocsik összeütköztek, kacagó bocsánatkérések, ismerkedő beszélgetések ée megszólitgatások. A nők különösen boldogok voltak. Mindegyik úgy érezte, hogy saját autóján ül és soffőri vágyát élte ki néhány percre. Mici egyszemélyes autót választott és fogadott, hogy senkibe sem fog Forró Pál rom Wr — Node kedves, Inkább borral vary ha akarod, pezsgővel! — Eh. abból nem lesz Irazl barátsáf! Tudod, a sörben több a kedély, a dlákos fiatalság! Azután a stílust mindig a hely diktálja. Müncheni énekesek és tiroll hegyek között sört illik inni! Tihamér elbájolva nézett a leányra: — Milyen csodálatosan drága, aranykedélyfl nö vagy. A jókedv és frissesség olyan bőségét hozod, hogy tudod, egy kicsit aggódom Is: lépést tudok-e veled tartani? — Hát ami azt Illeti, bizony egy kissé savanyu, nehézkes és papirszagu vagy, barátom. És nevetek, mikor arra a tegnapi kijelentésedre gondolok, hogy te akarsz száz százaléknyi boldogságot vinni egy nó életébe. Nem, barátom, a dolog teljesen fordítva áll. Engedd meg, hogy belekontárkodjam a mesterségedbe és én vegyem át a szerelmi tudós szerepét és mint ilyen, megállapítsam, hogy te az úgynevezett paszszlv, nőies kedélyű férfiak közé tartozol, akiknek nem olyan nőre van szükségük, akit ók tesznek boldoggá, hanem olyanra, aki őket teszi boldoggá. A hozzád hasonló, nagyon magába gubódzott, érzékeny, okos, sokat csalódott férfi a nó bátorságától, kezdeményező jókedvétől várja, hogy életkedve ismét felkorbácsolódiék és megmámorosodjon. Ne szégyeld magad, hogy ezt eddig nem vetted észre és hogy én állítom fel a diagnózist, de hiszen régi dolog, hogy a legkiválóbb egyetemi tanár sem érti a saját baját Tihamér érezte, hogy a vér fejébe száB, valamft közbe akart szólni, de Mici megelőzte: — Ugy-e nem haragszol, amiért ezt őszintén megmondtam? De látod, én azt akarom, hogy nagyon Jó barátok legyünk. Olvastam a könyveidet és ismételten feltűnt nekem, hogy hányszor Írsz bennük olyan férfiakról, akik epedve sóvárogják a nőt, aki eléjük hozza álmaik megvalósulását Ilyen nót váró férfi vagy te Is. Te minden érzéseddel, egész lelkeddel szereted a nőt ngy, ahogyan csak kevesen tudnak szeretni. Mert számodra a nö több, mint élettárs, pajtás, gyönyörűség A művészeted forrása. És épen ezért néked kell felüdül- 64 ____ Lohonfrtn k{»as*tontj barátomat és kívánom, hogy te Is boldogan élj az nj barátnőddel I No, kvittek vagyunk, egyik sem vethet semmit a másik szemére, váljunk el barátsággal! Tihamér mélyen meghajolt és szertartásosan kezet csókolt: — Én egy pillanatig sem haragudtam. Klári ott állt az ajtóban, az arca megint kipirult 'és balkezével gyengéden rálegyintett Tihamér arcára: — Micsoda gazember vágy! — mondotta mosolyogva. És hirtelen mozdulattal megcsókolta. Azután már csak az előszobából visszafordulva mondotta: — Tudod, lehettél volna egy kissé erőszakosabb! Ez mégis csak illett volna. Nem szabadott volna mutatnod, hogy ennyire könnyedén veszed az elvesztésemet! Dsletett és Tihamér kissé megrökönyödve nézett utána. — Az ördög ismeri ki magát a nőknél! — dörmögte és kissé szégyelte magát, mikor arra gondolt, hogy éppen most írja meg a szerelem lélektanát VII. Tihamér egy kissé elsápadt, szédült és a szive hevesebben dobogott, mikor az Angolparkban Micivel felült a hullámvasútra, de eltitkolta ellenszenvét és mosolyogni próbált Titokban azonban megcsodálta Mlci kicsattanó, féktelen életkedvét, kacagó fiatalságát és azt a szilaj, kérkedő hetykeséget mellyel a veszélyest és izgalmast élvezte. Mikor a hullámvasút a mélységbe rohant és az ember úgy érezte, hogy a feje a gyomrába esik, Mici harsány örömsikolyokat hallatott és legszívesebben még vadabb száguldásba hajszolta volna a kis vasutat Pennt a pálya tetején, ahol Tihamér aggódva és verejtéke* szorongással nézte, hogy mint rohan a korláttal nem védett, szédítő magasságú keskeny utón a vasút, Mici gyönyörködve mutogatott a lennt elterülő panorámára: Nézze, milyen szép, milyen csodás a város! Tlhamérnek mindén leHderejére szüksége volt, hogy tengeri beteg ne legyen, titokban imádkozott, hogy bár már szerencsésen leérnének. Bosszankodott elnyűtt, érzékeny idc-64 57
