Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)

1926-12-12 / 340. szám

1926 december 12, 23. oldal, TERE-FERE —■■ — emberek egyenlőtlen voltát A Vezér e vita során fölugrott székéről, nagy sze­mel lángoltak, minden szónál az asztalra ütött: A nyúzott béka nem jól érzi magát. A tudományt régóta foglalkoztatta az a kérdés, vájjon a központi idegrendszer miiködhetik-e akkor, hogyha a külső vi­lágról semmiféle ingert nem kap. Maga Bergson is fölvetette ezt a kérdést s egyik munkájában azt kérdezte, mi tör­ténnék akkor, ha a központi idegrend­szerhez vezető minden ideget sikerülne eltávolítani. Erre vonatkozólag történtek már egyes kísérletek, megfigyelések. Volt egy fiú, aki csak egyik szemére lá­tott s egyik fülére hallott, egyébként nem közlekedhetett a külső világgal. Bő­re érzéketlen volt, izmai nem működtek. .Mikor becsukta egyetlen szemét s egyet­len fülét vattával dugták be, mély álom­ba esett. A párisi lélektani társaság tudósa, Miguel Ozorio de Almeida kísérleti utón igyekezett választ adni a kérdésre. Va­­rangyos békák voltak a kísérleti állatai. Bevarrta, vagy egészen kiirtotta szemü­ket. A békák a külső ingerekre úgy vi­selkedtek, mint egyébként. Ozorionak az az ötlete támadt, hogy elevenen nyúzza meg a békákat, ami ha nem is kegyes cselekedet, de könnyű, mert a békáknál a bőr csak bizonyos pontokon tapad a mélyebben fekvő szövetekhez. A tudós ezt Írja: — Miután a békát teljesen megnyuz­­tam, a kísérleti állat mély levertségről tett tanúságot. Ez mindenesetre érdekes. A béka nem örült annak, hogy megnyuzták, hanem gondolkozott hogy ml is történt vele. De halljuk tovább a tudóst: — Teljes ernyedtség vett rajta erőt, nem mozgott, izmai se működtek. Sze­mei besüppedtek szemgödreibe, egyál­talán nem lélekzett s ha nem észleltem volna szívverését, azt kellett volna hin­nem. hogy már megdöglött Ezt az álla­potot — jobb kifejezés hljján — álom­kórnak nevezhetném. Az álomkór mind­addig tart, míg az állat néhány óra után — legkésőbb másnap —' el nem pusztul. Hasonló tapasztalásra Jutott akkor Is, mikor kígyókat nyúzott meg elevenen. Azok Is Igen levertek voltak. Valószínűleg az élettan tudósok Is igen levertek lennének, ha megnyuznák őket * A férfiak öltözködni akarnak. A nők1 akik bubiírizurát viselnek és nadrágot lassanként egészen elférfiasodnak, le­mondanak a nóiség minden előnyéről, a szinről, a szinpadian hatásos és regé­nyes ruhákról. Közben azonban a fértiak észbe kapnak. Miért ne öltözködhetné­nek akkor legalább ők? Múltkor már hirt adtunk arról, hogy milyen mozgalom Indult meg a keménygallér ellen: ligát alakítottak elle­ne, melynek elnökéül a hires színigaz­gatót választották meg, Antolnt Jean de Gourmont tovább megy Kiáltványá­ban, mely a lérliruha művészieden vol­táról szói. visszaköveteli a régi, hatásos jelmezeket — Általánosan elismert tény — írja — hogy a mai térfiruha nem esztétikus lát­vány. Hosszú évek óta a divat nem tö­rődik a férfiakkal: öltözékének változá­sa mindössze egy kabáthajtóka megszé­­lesedésében, vagy megkeskenyesedésé­­ben áll, vagy abban, hogy a nadrágja bővebb s melénye hosszabb, ügy rém­lik, hogy a férfiruha véglegesen meg­rögződött Hát ez az inesztetlkus viselet semmit se árul el egyéniségünkből. Azon töprengünk, vájjon miért tűrik a férfiak, hogy rájuk erőszakolják ezt az egyen­ruhát, mely eltorzítja őket, közönséges­sé és nevetségessé teszi. A férfi viselet­ben a legnagyobb forradalom volt a térdnadrág elhagyása, ez érvényre hoz­ta a férfi combját és lábát, mely ma nem is látható, hiszen alig kandikál ki a nad­rág tokjából. Az öltözködés művészeté­ben, mint minden művészetben, a sza­kadozott vonal Ízléstelen. Nagy tévedés­nek tekinthető ruháink ujja, melyen nincs semmiféle paszománt, mely a vé­gén sohasem szélesedik ki A kézelő és gallér képtelenség. A kézelő merev fe­hérségével eldnrvitja a kezet, megsem­misíti érdekes árnyalatait Ha szabadon maradna a nyak, • w n művészibb ten­ne. A férfi haja csak úgy szép, hogyha eléggé hosszú és a fény játszhat rajta. Azt kérdezem a gavalléroktól, az Írók­tól, a művészektől és a nőktől is, mit gondolnak a férfidivat és a francia ha­gyományok megújításáról? TömflrüC lünk ligába és akiknek módjukban van befolyásolni a divatot, mozduljanak meg — cselekedjenek. * Orvos-hlstórták. Curnonsky gyűjte­ményében néhány mulatságos orvos-his­tóriát lelünk. Egy híres elmeorvos megmutatja a kórházát néhány átutazó kartásának. A kertben kedves, mélabus fiatalember üldögél, a karjain egy babát ahat — Látják — szól az elmeorvos — ez a legcsöndesebb betegem. Szegény fin abba őrült bele. hogy nem akart hozzá­menni az a lány, akit szeretett. A babá­val vigasztalja magát, azt hiszi, hogy ez az a lány. Közben a kert mélyéből odarohan egy dühöngő örült, ápolók futnak utána s csak akkor bírják lefülelni, mikor az or­vosok csoportjához érkezik. — Ez pedig, kolléga urak — mondja az elmeorvos — az, aki elvette azt a lányt... * Maissonneuve-öt a Jeles sebészt egy napon Orleans mellé hívták egy műtétet elvégezni. Mire megérkezett, a páciens a másvilágon volt. — Mit csinál most a tanár ur? — kér­dezte a halott egyik rokona? — Visszautazom. — Mivel tartozunk? — Azzal, amiben megállapodtunk, 1500 frankkal. — De hiszen nem Is tetszett megope­rál nL — Ha mindenáron parancsolja, meg is operálhatom. * Ez pedig az Egyesült Államok egy kis városkájában történt Szegény Jones na­gyon beteg volt felesége elküldetett a háziorvosért, s miután az nem volt ott­hon, más orvost hivatott De a háziorvos nemsokára haza érke­zett, megtalálta asztalán az értesítést nyomban elindult Joneshez. 0 meg a má­sik orvos két különböző ajtón nyitott be a házba. Anélkül, hogy észrevették volna egymást, mindaketten egyszerre közeled­tek az ágyhoz, egyszerre nyuhak a pap­lan alá, a szerencsétlen Jones csuklója felé, hogy megvizsgálják érlökését — Ennek hagymáza van — mondotta az egyik. — Nem — szólt a másik. Ez tökrészeg. A beteg most főlháborodottan rúgta le magáról a paplant és ezt látta: a két dok­tor egymás csuklóját tartotta. ♦ Mussolini elbeszélget egy amerikai tudóssal Kellen tanár, az amerikai lélek­búvár, a newyorki társadalomtudományi egyesület elnöke, a Newyork Nemid munkatársával együtt meglátogatta a Ve­zért, akivel hosszasan elbeszélgetett — Ml Olaszországban — mondotta Mussolini — mindnyájan húsz évesek va­gyunk. En magam is... Miután hallotta, hogy Kellen hűséges barátja és tanítványa William Jamesnek, a pragmatizmus megteremtőjének, aki a tett, a cselekvés fennsőbbségét hirdette. Mussolini fölkiáltott: — William James? ö az én mesterem. A fascizmus a pragmatizmus tanft&sait gyakorlatilag valósítja meg. Arról beszélt hogy újra olvassa a gö­rög bölcselőket. — Ezek azonban — szólt — Arisztote­lészt kivéve szemfényvesztők. Könnyű­­kezű emberek, a dolgok lényege elslkllk ujjaik özött. Nézete szerint Nietzsche inkább költő, mint bölcselő, Albert Soréi, a történetíró pedig híjával van a nagy összefogásnak, tnlrmtul sok tényt sorol föl Az amerikai tndós megkérdezte, mi­lyen indltóokok bírták rá arra, hogy el­távolodjék a szocaSzmustól mire aat vá­laszolta, hogy raparrti Miiig látta be s* — Megértettem, hogy’ az élet csupa egyenlőtlenség, hiába tüntetjük el mes­terséges fogásokkal, annál inkább kiütkö­zik. Arra is rájöttem, hogy nem Igaz, mintha a nép beérné az anyagi lóléttel, azzal hogy ehet, hogy jól öltözködhet és hogy automobilban Járhat Látogatói megjegyezték, bogy az ola­szok azért általában Jól öltözködnek. Mert van bennük szépérzék — felelt mosolyogva Mussolini — A legelőkelőbb társadalmi hölgytől kezdve a legszegé­nyebb munkás feleségéig mindegyikben van ízlés. A hosszára nyúlt beszélgetés végén az amerikai tudós ezzel a bókkal búcsúzott a kormányetnöktől: — Ma Európában csak két ország van, melyben a népeket bölcseleti elvek alap­ján kormányozzák: az egyik Olaszország, a másik — Oroszország. ♦ Sir Thomas a rádió eüeo. Sir Thomas Baecham, az angol zenei élet vezéregyé­nisége, aki rengeteg munkával anyagi ál­dozattal igyekezett föUenditeni a londoni operát elégedetlen hazájával, hátat fordít neki s bucsunyílatkozatában azt mondja, hogy nem is tér vissza. A kitűnő zene­szerző főkép a rádióra haragszik, az an­golok bálványára, akik nem látogatják a hangversenyeket és operát, hanem este a rádió kagylóját fOl&Jcre csatolva, pa­pucsban, hálólngbea élvezik a muzsikát — Amerikába megyek — szól Sir Tho­mas — nem is térek vissza többé, csak talán akkor, mikor már fáradt és haszon­talan aggastyán leszek s mikor Angliá­ban megint akadnak zeneértők. Néhány körútra hívnak, Jövő nyáron a filadelfia] zenekart vezénylem. Ónként vállalom magamra a száműzetést Angliában nincs Jövője se a zenének, se a zenészeknek. Itt csak a rádió a divat A legjobb mű­vészek arra vannak kárhoztatva, hogy rádióba énekeljenek és zenéljenek egy mikrofoa előtt, hogy a hülyék tömege gyönyörködhessék a badar, fülsértő, os­toba hangzavarban... Így beszél a Jeles karmester. Sir Tho­mas különben Igazi különc. Mesélik róla, hogy egy napon, mikor melegnek találta a bundáját, odaintett egy taxit, beleühette a bundáját és nélküle sétált, mig a taxi lépésben ment mellette. Miklóska rajzmuvész s a színpadon „dolgoz“ Miklóska hétesztendós, foglalkozására nézve balettáncos a Nemzeti színpadán. Nem a nemzeti Színházban, hanem a nemzeti Kávéházban, a szuboticaiban, a hol tizenegyéves nővérével Magdával együtt kedves, finom, precíz módon csi­nálnak egy rokokó és egy marionett tán­col Komoly művészek, kenyérkeresök. Úgy ismerkedtem meg MQdóskával hogy valamelyik este betévedtem oda a mü­­vészasztalhoz s ő a számla után odajött, felkapaszkodott a székére és megszó­lított: — A bácsi Is dolgoz? — Hogyne. Minden ember »dolgoz« valamit, ha nem is a színpadon. Elgondolkozott, azután megszólalt: — A, dehogyis, hisz a gazdagok nem dolgoznak — mondta, mire a mamája, a Bizánci Jolanda énekesnő, direkt oda­sietett és kijavította, hagy: a gazdagok is dolgoznak fiacskám. — Hát azok mit? Mig a mama tórte a fejét, hogy meg­mondhassa, mit dolgoznak a gazdagok, Miklóska formálisan is bemutatkozott: Kovács Miklós. Ugylátszlk, rögtön meg­nyertem a bizalmát, mert súgva hozzá­tette: — éh rajzolni Is tadok dm. A rajzait, mint megtudtam, titkos kedvtelésből, szabad óráiban csinálja, ezzel nem keres pénzt, közönségben em­bernek nem is mutatja- Mondom, rajzol­jon valamit Például tengert, vitorlásba- Jóval repülőgép is legye« fölötte. Egy pillanat múlva visszaadja a note, szemet: Tessék, benne van. Rajta van minden, megrendelés sze­rint, még ráadást is adott, napot begye­ket Van pegspektlyáM fcbfiaő formame­moriája. Adriai fürdőkön működött so­kat és Olaszországban, azért szeret ten­gert rajzolni Azt indítványozza, hogy a repülőgépet átalakítja léghajóvá. De mo­del) után Is rajzol. Mutatja Boby Hopp és a Gömöri táncos karikatúráját A Gö­­mBrtt meg ts lehet ismerni. Mutat tájtó­­pet: tengert, csónakkal a partján fasor, a horizonton villa, gyár, ház, sürgöny­póznák, madarak a levegőben. Csodála­tosan ábrázolja a mozgást és az embe­rek valóban mennek, a kéményfüst száll. Miklóska kétségtelenül tehetséges. Közli, hegy le iogja még rajzolni Ar­­delján Eleonórát, a keleti táncosnői a mint vonaglik, meg Bátki Böskét, meg Herceg Prick, a Jandó Nusit is, Har­matit Jancsit, az excentrikus Silvát és a saját papáját. Kovács Sándort a nagy fehér bajusszal mikor igazítja a trup­pot. Ma]d kiderül mi lesz ebbői a nervó­­zas, izgéácony kis müvészgyerekből: festőművész, vagy táncos? ö a maga részéről kúriai biró szeretne lenni. Pilla­natnyilag pedig az a legfontosabb, hogy küldjék a rokonainak a lapból amelyikbe ki van téve, mert mindig szekirezzák, hogy nem is tud rajzoinL (—) Elés roll n izeiweMi Szent Rókus Mksó uj lábat csinál. Ezen készítmény, msly külföldön rö­gén és kitünően be váll különleges sA* essendákból áll, melyet meleg lábvtóbe« feloldunk. Ezáltal egy oxigénnel telített vizet nyerünk, mely eeodáhitosen Jóté­kony hatást gyakorol a fáradt és fá|6e lábakra, megszán teli a fáj dal makai melyeket a cipő Körítőm ekoz, meg­gyógyítja a láb pülfedtségét ős égő ér­zéseit. Elegendő, ha egy esekdfy mennyi sö­get ebből a lábsóból teszünk egy la­vór meleg vízbe és áztatjuk a fájós lá­bat 10—15 percig. Ezé« Idő matva a láb dagadtadra, zuzédása, a kínzó, égető érzések ery cvapásra megszűnnek és többé újra el nem kezdődnek. Hosszabb áztató« megpnhltla a tyúk­szemet és bőrkeménysdéeeket annyira, hogy azok könnyű szerrel, kés vagy beretva nélkül eltávolithatók. A legégetőbb, legmakacsabb lábfájá­séit, fagyások elmúlnak a Szeat Rókus lábad használata által. Mag lehet On győződve, hogy a Szent Rókus-lábsó a lábat tökéletesen újjá alakítja, úgy, hogy ■ szűk cipó, sót az uj cipő Is épen olyan kényelmes lesz, mintha évekig hordta volna. Megszaba­dítja önt a láb kUöoMeó zavaraitól, annyit járkálhat, amennyit akar, gya­logolhat vagy álltat egy helyben órá­kig a fáradtság vagy fájdalom legcse­kélyebb érzése nélkül. Egy nagy esőmig Szeat Rókus-láb­­só ára lő dinár. Kapható Bünden gyógy­szertárban ős drogériába». Ha asm kap­ná, forduljon az SHS. királyság terüle­tére jót ott tori képvtaelethac: HADA DROGÉRIA Kaiért Gabrté Sabetic« Strotsmayerova nllca J.

Next

/
Thumbnails
Contents