Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)
1926-12-12 / 340. szám
1926 december 12, 23. oldal, TERE-FERE —■■ — emberek egyenlőtlen voltát A Vezér e vita során fölugrott székéről, nagy szemel lángoltak, minden szónál az asztalra ütött: A nyúzott béka nem jól érzi magát. A tudományt régóta foglalkoztatta az a kérdés, vájjon a központi idegrendszer miiködhetik-e akkor, hogyha a külső világról semmiféle ingert nem kap. Maga Bergson is fölvetette ezt a kérdést s egyik munkájában azt kérdezte, mi történnék akkor, ha a központi idegrendszerhez vezető minden ideget sikerülne eltávolítani. Erre vonatkozólag történtek már egyes kísérletek, megfigyelések. Volt egy fiú, aki csak egyik szemére látott s egyik fülére hallott, egyébként nem közlekedhetett a külső világgal. Bőre érzéketlen volt, izmai nem működtek. .Mikor becsukta egyetlen szemét s egyetlen fülét vattával dugták be, mély álomba esett. A párisi lélektani társaság tudósa, Miguel Ozorio de Almeida kísérleti utón igyekezett választ adni a kérdésre. Varangyos békák voltak a kísérleti állatai. Bevarrta, vagy egészen kiirtotta szemüket. A békák a külső ingerekre úgy viselkedtek, mint egyébként. Ozorionak az az ötlete támadt, hogy elevenen nyúzza meg a békákat, ami ha nem is kegyes cselekedet, de könnyű, mert a békáknál a bőr csak bizonyos pontokon tapad a mélyebben fekvő szövetekhez. A tudós ezt Írja: — Miután a békát teljesen megnyuztam, a kísérleti állat mély levertségről tett tanúságot. Ez mindenesetre érdekes. A béka nem örült annak, hogy megnyuzták, hanem gondolkozott hogy ml is történt vele. De halljuk tovább a tudóst: — Teljes ernyedtség vett rajta erőt, nem mozgott, izmai se működtek. Szemei besüppedtek szemgödreibe, egyáltalán nem lélekzett s ha nem észleltem volna szívverését, azt kellett volna hinnem. hogy már megdöglött Ezt az állapotot — jobb kifejezés hljján — álomkórnak nevezhetném. Az álomkór mindaddig tart, míg az állat néhány óra után — legkésőbb másnap —' el nem pusztul. Hasonló tapasztalásra Jutott akkor Is, mikor kígyókat nyúzott meg elevenen. Azok Is Igen levertek voltak. Valószínűleg az élettan tudósok Is igen levertek lennének, ha megnyuznák őket * A férfiak öltözködni akarnak. A nők1 akik bubiírizurát viselnek és nadrágot lassanként egészen elférfiasodnak, lemondanak a nóiség minden előnyéről, a szinről, a szinpadian hatásos és regényes ruhákról. Közben azonban a fértiak észbe kapnak. Miért ne öltözködhetnének akkor legalább ők? Múltkor már hirt adtunk arról, hogy milyen mozgalom Indult meg a keménygallér ellen: ligát alakítottak ellene, melynek elnökéül a hires színigazgatót választották meg, Antolnt Jean de Gourmont tovább megy Kiáltványában, mely a lérliruha művészieden voltáról szói. visszaköveteli a régi, hatásos jelmezeket — Általánosan elismert tény — írja — hogy a mai térfiruha nem esztétikus látvány. Hosszú évek óta a divat nem törődik a férfiakkal: öltözékének változása mindössze egy kabáthajtóka megszélesedésében, vagy megkeskenyesedésében áll, vagy abban, hogy a nadrágja bővebb s melénye hosszabb, ügy rémlik, hogy a férfiruha véglegesen megrögződött Hát ez az inesztetlkus viselet semmit se árul el egyéniségünkből. Azon töprengünk, vájjon miért tűrik a férfiak, hogy rájuk erőszakolják ezt az egyenruhát, mely eltorzítja őket, közönségessé és nevetségessé teszi. A férfi viseletben a legnagyobb forradalom volt a térdnadrág elhagyása, ez érvényre hozta a férfi combját és lábát, mely ma nem is látható, hiszen alig kandikál ki a nadrág tokjából. Az öltözködés művészetében, mint minden művészetben, a szakadozott vonal Ízléstelen. Nagy tévedésnek tekinthető ruháink ujja, melyen nincs semmiféle paszománt, mely a végén sohasem szélesedik ki A kézelő és gallér képtelenség. A kézelő merev fehérségével eldnrvitja a kezet, megsemmisíti érdekes árnyalatait Ha szabadon maradna a nyak, • w n művészibb tenne. A férfi haja csak úgy szép, hogyha eléggé hosszú és a fény játszhat rajta. Azt kérdezem a gavalléroktól, az Íróktól, a művészektől és a nőktől is, mit gondolnak a férfidivat és a francia hagyományok megújításáról? TömflrüC lünk ligába és akiknek módjukban van befolyásolni a divatot, mozduljanak meg — cselekedjenek. * Orvos-hlstórták. Curnonsky gyűjteményében néhány mulatságos orvos-históriát lelünk. Egy híres elmeorvos megmutatja a kórházát néhány átutazó kartásának. A kertben kedves, mélabus fiatalember üldögél, a karjain egy babát ahat — Látják — szól az elmeorvos — ez a legcsöndesebb betegem. Szegény fin abba őrült bele. hogy nem akart hozzámenni az a lány, akit szeretett. A babával vigasztalja magát, azt hiszi, hogy ez az a lány. Közben a kert mélyéből odarohan egy dühöngő örült, ápolók futnak utána s csak akkor bírják lefülelni, mikor az orvosok csoportjához érkezik. — Ez pedig, kolléga urak — mondja az elmeorvos — az, aki elvette azt a lányt... * Maissonneuve-öt a Jeles sebészt egy napon Orleans mellé hívták egy műtétet elvégezni. Mire megérkezett, a páciens a másvilágon volt. — Mit csinál most a tanár ur? — kérdezte a halott egyik rokona? — Visszautazom. — Mivel tartozunk? — Azzal, amiben megállapodtunk, 1500 frankkal. — De hiszen nem Is tetszett megoperál nL — Ha mindenáron parancsolja, meg is operálhatom. * Ez pedig az Egyesült Államok egy kis városkájában történt Szegény Jones nagyon beteg volt felesége elküldetett a háziorvosért, s miután az nem volt otthon, más orvost hivatott De a háziorvos nemsokára haza érkezett, megtalálta asztalán az értesítést nyomban elindult Joneshez. 0 meg a másik orvos két különböző ajtón nyitott be a házba. Anélkül, hogy észrevették volna egymást, mindaketten egyszerre közeledtek az ágyhoz, egyszerre nyuhak a paplan alá, a szerencsétlen Jones csuklója felé, hogy megvizsgálják érlökését — Ennek hagymáza van — mondotta az egyik. — Nem — szólt a másik. Ez tökrészeg. A beteg most főlháborodottan rúgta le magáról a paplant és ezt látta: a két doktor egymás csuklóját tartotta. ♦ Mussolini elbeszélget egy amerikai tudóssal Kellen tanár, az amerikai lélekbúvár, a newyorki társadalomtudományi egyesület elnöke, a Newyork Nemid munkatársával együtt meglátogatta a Vezért, akivel hosszasan elbeszélgetett — Ml Olaszországban — mondotta Mussolini — mindnyájan húsz évesek vagyunk. En magam is... Miután hallotta, hogy Kellen hűséges barátja és tanítványa William Jamesnek, a pragmatizmus megteremtőjének, aki a tett, a cselekvés fennsőbbségét hirdette. Mussolini fölkiáltott: — William James? ö az én mesterem. A fascizmus a pragmatizmus tanft&sait gyakorlatilag valósítja meg. Arról beszélt hogy újra olvassa a görög bölcselőket. — Ezek azonban — szólt — Arisztotelészt kivéve szemfényvesztők. Könnyűkezű emberek, a dolgok lényege elslkllk ujjaik özött. Nézete szerint Nietzsche inkább költő, mint bölcselő, Albert Soréi, a történetíró pedig híjával van a nagy összefogásnak, tnlrmtul sok tényt sorol föl Az amerikai tndós megkérdezte, milyen indltóokok bírták rá arra, hogy eltávolodjék a szocaSzmustól mire aat válaszolta, hogy raparrti Miiig látta be s* — Megértettem, hogy’ az élet csupa egyenlőtlenség, hiába tüntetjük el mesterséges fogásokkal, annál inkább kiütközik. Arra is rájöttem, hogy nem Igaz, mintha a nép beérné az anyagi lóléttel, azzal hogy ehet, hogy jól öltözködhet és hogy automobilban Járhat Látogatói megjegyezték, bogy az olaszok azért általában Jól öltözködnek. Mert van bennük szépérzék — felelt mosolyogva Mussolini — A legelőkelőbb társadalmi hölgytől kezdve a legszegényebb munkás feleségéig mindegyikben van ízlés. A hosszára nyúlt beszélgetés végén az amerikai tudós ezzel a bókkal búcsúzott a kormányetnöktől: — Ma Európában csak két ország van, melyben a népeket bölcseleti elvek alapján kormányozzák: az egyik Olaszország, a másik — Oroszország. ♦ Sir Thomas a rádió eüeo. Sir Thomas Baecham, az angol zenei élet vezéregyénisége, aki rengeteg munkával anyagi áldozattal igyekezett föUenditeni a londoni operát elégedetlen hazájával, hátat fordít neki s bucsunyílatkozatában azt mondja, hogy nem is tér vissza. A kitűnő zeneszerző főkép a rádióra haragszik, az angolok bálványára, akik nem látogatják a hangversenyeket és operát, hanem este a rádió kagylóját fOl&Jcre csatolva, papucsban, hálólngbea élvezik a muzsikát — Amerikába megyek — szól Sir Thomas — nem is térek vissza többé, csak talán akkor, mikor már fáradt és haszontalan aggastyán leszek s mikor Angliában megint akadnak zeneértők. Néhány körútra hívnak, Jövő nyáron a filadelfia] zenekart vezénylem. Ónként vállalom magamra a száműzetést Angliában nincs Jövője se a zenének, se a zenészeknek. Itt csak a rádió a divat A legjobb művészek arra vannak kárhoztatva, hogy rádióba énekeljenek és zenéljenek egy mikrofoa előtt, hogy a hülyék tömege gyönyörködhessék a badar, fülsértő, ostoba hangzavarban... Így beszél a Jeles karmester. Sir Thomas különben Igazi különc. Mesélik róla, hogy egy napon, mikor melegnek találta a bundáját, odaintett egy taxit, beleühette a bundáját és nélküle sétált, mig a taxi lépésben ment mellette. Miklóska rajzmuvész s a színpadon „dolgoz“ Miklóska hétesztendós, foglalkozására nézve balettáncos a Nemzeti színpadán. Nem a nemzeti Színházban, hanem a nemzeti Kávéházban, a szuboticaiban, a hol tizenegyéves nővérével Magdával együtt kedves, finom, precíz módon csinálnak egy rokokó és egy marionett táncol Komoly művészek, kenyérkeresök. Úgy ismerkedtem meg MQdóskával hogy valamelyik este betévedtem oda a müvészasztalhoz s ő a számla után odajött, felkapaszkodott a székére és megszólított: — A bácsi Is dolgoz? — Hogyne. Minden ember »dolgoz« valamit, ha nem is a színpadon. Elgondolkozott, azután megszólalt: — A, dehogyis, hisz a gazdagok nem dolgoznak — mondta, mire a mamája, a Bizánci Jolanda énekesnő, direkt odasietett és kijavította, hagy: a gazdagok is dolgoznak fiacskám. — Hát azok mit? Mig a mama tórte a fejét, hogy megmondhassa, mit dolgoznak a gazdagok, Miklóska formálisan is bemutatkozott: Kovács Miklós. Ugylátszlk, rögtön megnyertem a bizalmát, mert súgva hozzátette: — éh rajzolni Is tadok dm. A rajzait, mint megtudtam, titkos kedvtelésből, szabad óráiban csinálja, ezzel nem keres pénzt, közönségben embernek nem is mutatja- Mondom, rajzoljon valamit Például tengert, vitorlásba- Jóval repülőgép is legye« fölötte. Egy pillanat múlva visszaadja a note, szemet: Tessék, benne van. Rajta van minden, megrendelés szerint, még ráadást is adott, napot begyeket Van pegspektlyáM fcbfiaő formamemoriája. Adriai fürdőkön működött sokat és Olaszországban, azért szeret tengert rajzolni Azt indítványozza, hogy a repülőgépet átalakítja léghajóvá. De model) után Is rajzol. Mutatja Boby Hopp és a Gömöri táncos karikatúráját A GömBrtt meg ts lehet ismerni. Mutat tájtópet: tengert, csónakkal a partján fasor, a horizonton villa, gyár, ház, sürgönypóznák, madarak a levegőben. Csodálatosan ábrázolja a mozgást és az emberek valóban mennek, a kéményfüst száll. Miklóska kétségtelenül tehetséges. Közli, hegy le iogja még rajzolni Ardelján Eleonórát, a keleti táncosnői a mint vonaglik, meg Bátki Böskét, meg Herceg Prick, a Jandó Nusit is, Harmatit Jancsit, az excentrikus Silvát és a saját papáját. Kovács Sándort a nagy fehér bajusszal mikor igazítja a truppot. Ma]d kiderül mi lesz ebbői a nervózas, izgéácony kis müvészgyerekből: festőművész, vagy táncos? ö a maga részéről kúriai biró szeretne lenni. Pillanatnyilag pedig az a legfontosabb, hogy küldjék a rokonainak a lapból amelyikbe ki van téve, mert mindig szekirezzák, hogy nem is tud rajzoinL (—) Elés roll n izeiweMi Szent Rókus Mksó uj lábat csinál. Ezen készítmény, msly külföldön rögén és kitünően be váll különleges sA* essendákból áll, melyet meleg lábvtóbe« feloldunk. Ezáltal egy oxigénnel telített vizet nyerünk, mely eeodáhitosen Jótékony hatást gyakorol a fáradt és fá|6e lábakra, megszán teli a fáj dal makai melyeket a cipő Körítőm ekoz, meggyógyítja a láb pülfedtségét ős égő érzéseit. Elegendő, ha egy esekdfy mennyi söget ebből a lábsóból teszünk egy lavór meleg vízbe és áztatjuk a fájós lábat 10—15 percig. Ezé« Idő matva a láb dagadtadra, zuzédása, a kínzó, égető érzések ery cvapásra megszűnnek és többé újra el nem kezdődnek. Hosszabb áztató« megpnhltla a tyúkszemet és bőrkeménysdéeeket annyira, hogy azok könnyű szerrel, kés vagy beretva nélkül eltávolithatók. A legégetőbb, legmakacsabb lábfájáséit, fagyások elmúlnak a Szeat Rókus lábad használata által. Mag lehet On győződve, hogy a Szent Rókus-lábsó a lábat tökéletesen újjá alakítja, úgy, hogy ■ szűk cipó, sót az uj cipő Is épen olyan kényelmes lesz, mintha évekig hordta volna. Megszabadítja önt a láb kUöoMeó zavaraitól, annyit járkálhat, amennyit akar, gyalogolhat vagy álltat egy helyben órákig a fáradtság vagy fájdalom legcsekélyebb érzése nélkül. Egy nagy esőmig Szeat Rókus-lábsó ára lő dinár. Kapható Bünden gyógyszertárban ős drogériába». Ha asm kapná, forduljon az SHS. királyság területére jót ott tori képvtaelethac: HADA DROGÉRIA Kaiért Gabrté Sabetic« Strotsmayerova nllca J.