Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)

1926-12-12 / 340. szám

22. oldal RÁCSMEGTEI NAPLÓ 1926. december 12. víz nélkül maradt. A nyomozás kiderí­tette, hogy Juliskáék reggel ötször annyi vizet raktároztak el, mint máskor. Ju­liskát, mint a társadalmi rend ellen láza­dó és bűnös egyént felelősségre vontuk és kioktattuk, hogy oktalan kapzsiságá­val veszélyezteti a nagy eszmét és a többi társadalmi réteg létét. ígéretet csikartunk tőle ki, hogy a jövőben a tár­sadalmi sezrződést (Contr&t Sacial) lel­kiismeretesen betartja. (A Juliskákból lettek a törzsfők, a pairek az emberiség nagy házában). Másap már reggel 9 órakor elfogyott a viz. Hóditó Juliskán kívül még két társadalmi tényező szer­— őszinte ember maga? — Nem. Én hazudok. — ? — Én hazudok meggyőződésből. Ha­zudok, mert csak a hazugságot tartom kulturált és esztétikus életformának. — De hiszen ez lehetetlen — mondtad te izgatottan — igaznak kell lenni! Igazságnak kell lenni! Ez az első felté­tel két ember közt. Én a fejemet ráztam és elszavaltam neked a hazugság apoteozisát. Ódát zengtem a hazugságról. — Minden ami szép, amiért élni érde­mes: hazugság. Az udvariasság, ami el­viselhetővé teszi az idegent, a gyengéd­ség, hogy elhalgassuk a kellemetlent, a kímélet embertársunk gyengéjével: ha­zugság. Kulturéletünk minden raffinált szépsége, a művirág, mely a tavaszt lopja a szobánkba, a parfümös hangulat amit tompa fényű villanykörtékkel és keleti vánkosokkal hozunk ki, a kandal­lónk gázzal izzó fa hasábjai: hazugság. Asszonyi szépségünk, sima hajunkon az ondulált hullám, arcunkon a púder és a rúzs, karcsú termetünkön a fűző: ha­zugság. És hazugság a színház, ahol festett világok kitalált történeteit hall­juk. Hazugság minden költészet és tün­dérmese. Hazugság a karácsonyfa, amit gyermekeinknek hoz a Jézuska. Hazug­ság a vallás és hazugság minden hero­­izmus. amit a történelemben tanultunk. Hazugság a bók. arriit az udvarló mond hölgyének és hazugsá g a szerelem, amit — maga öt percen belül vallani fog ne­kem. — Nem — mondtad, és rám szikrá­zott a két szürke szemed — ezek szoíiz­­mák, ez rettenetes. Igaznak kell lenni. Minden emberek közül nekünk kettőnk­nek igaznak kell lenni. Lehet, hogy min­den hazugság, lehet hogy az udvarias­ság hazugság, de én nem vagyok udva­rias, hdivt. hogy a bók hazugság, de én nem hőkölök, lehet hogy a szerelmi val­lomás hazugság, de én nem vallók sze­relmet De igaz az, hogy mi ketten itt ülünk, hogy a vér forrón lüktet mind a kettőnkben, hogy magának remeg a ke­ze ahogy megfogom, aminthogy remeg az enyém is, hogy mind a ketten erez­zük, hogy elemi erővel összetartozutiK, minden neszed és hazugság nélkül. A szó li.i/udiint. dé a tett. az igaz és egyenes és emberi. Ekk'ő valami furcsa szédületét, va­lami k .tnos mámort éreztem: az Igaz­ság n-ogn’gét. És a csók iáid közt esze-. é'-zc"en intettem igent minden két de- hogy őszinte leszek-e hoz­zád. le gs bizom-c benned, hogy ér­­zettt-e. h>'gv ennek igy kellett lenni. lev kezdődött. Este aztán, mikor egyedül marad­tam egy percre Ernával, átkaroltam a nyakát. —- Erna mit tegyek? Nekem ••ettenete-eu retinái lesen tetszik az urad is at’.V Tar’ok mi is neki. Erna, nem •ikarok naZfutírii neked. Ha akarod — ihat azom Ik* Erna lefejtette a kar vnai i válláról és azon a mondaine •lángon, <imt még tegnap az éti hangom is volt. felnevetett: — Mi jut eszedbe! Csak szórakozza­tok! — Nem haragszol? — Ugyan! Legalább addig engem nyugton hagy. zett vizjnaggybirtokot. A Viznélküli Jo­hannák erre forradailomban törtek ki és ellenőrzés alá helyezték a rendbontókat. Harmadnap 10 órakor megint csak nem volt viz. De most meg a felsőbb hata­lom akarta a társadalmi bglvihongást a saját céljaira kihasználni és csak félig töltötte meg a víztartályt. Negyednap küldöttség ment, a hatalom és a viz for­rásához, hogy állítsa vissza a régi, primi­tív rendszert. ' Én pedig lemondtam arról, hogy a társadalmat megjavítsam és boldogít­sam. DOr. Erna hazudott. Hazudott, ahogy egy jómodoru nagyvilági nőnek köteles­sége hazudni. De én? Én levetettem­­minden kulturmázt. Az anyám lábaihoz estem: Olyan boldog vagyok anyánk — és elmondottam mindent. Szegén'-, kétségbe volt esve: Mi lesz ebből, rn­­lesz ebből — mondogatta. Egymást őrjítettük az őszinteségünk­kel. Te is elmondtad Ernának. Egy egész éjjel ültünk egymás mellett, egy­más kezét fogva és egymás szemébe mélyedve Erna jelenlétében. Körülöttünk a parfüm égető illata, a lila villanykör­ték, a Kreutzer szonáta hangjai, a mes­terséges hangulatkeltés hazugság háló­ját szőtték, de mi megmakacsoltuk ma­gunkat az őszinteségünkben, nem lát tűk hogy az egész társaság rajtunk nevet és mikor Erna végre megsokalta és ízlésteleneknek nevezett bennünket, akkor meg voltunk lepve. Erna másnap egyikünkkel sem beszélt az anyám fölháborodott, ez azon a na­pon volt, ha emlékszel, mikor én — föl­mentem hozzád. Egyikünk se bírta ki ott­hon, elhatároztuk, hogy elmegyünk va­lahova együtt, hogy beszélnünk kell, és egyszerre ott voltunk nálad, a- régi garszon lakásod előtt, aminek a létezésé­ről Ernának aligha van sejtelme. Én szó nélkül megindultam a lépcsőn, ízlés­telennek* és hozzám méltatlannak érez­tem minden affektájásí és tiltakozást. Te valami magyarázat félét mormoltál, hogy nyugodtan akarsz vetem beszélni, hogy nem birod el az idegen emberek tekintetét rajtunk és hogy ne értsem ezt félre. Ez volt az első hazugságod. És ettől fogva minden szavad az volt. Én ma­gamra maradtam az igazság mámorom­mal. Hazugság volt az a rettenetes buz­galom, amivel a teafőzésre adtad ma­gad. — Miért kell ez? — gondoltam ma­gamban. Eztán megfelelő idő eltelte után miközben csupa olyan dologról beszél­tünk, ami egyikünket sem érdekelt, az öledbe húztál és kijelentetted, hogy »te nem akarsz semmit tőlem.« — Miért nem? — kérdeztem én sze­mérmetlenül, tapintatlanul, de őszintén. — Ha egy fiatal férfi együtt van a gar­­con lakásán a növel, akit szeret, mért nem akar az semmit? — Ez nem nor­mális, vagy nem igaz. Fölháborodtál, megsértődtél. Hogy me­rek ilyesmit föltételezni rólad, minek néztek én téged! Hazudtál. Kiábrándító volt. De én már bctevadultatn az őszinteségbe, rám me­revedett, ha akartam volna, se tudtam lerázni többé. Te elövetted az ösz­­szes tizpróbás hazugságokat. A likőrtől kezdve a kandalló előtti jegesmedvéig, a vers szavalástól az apró szerelmi mozdulatokig — hasztalan. — Nem iszom likőrt, nem akarok be­­csipni! — Hiszen ez mesterséges hangulat­keltés! — Mért oltod el a nagy villanyt? Nem látok — ilyeneket mondtam. Nem akartam a földre ülni a párnák­ra. Nem akartam hangulatba jönni. Igaz­ságot akartam. — Hiszen mi nem szeretjük egymást — mondtam — hát akkor minek? Mi csak tetszünk egymásnak és ide csak azért jöttünk, hogy nyugodtan elbeszél­gessünk. • . Azt hiszem szerettél Volna megverni. És talán, ha azt teszed, ha tudsz ennyire őszinte tenni— győztél volna. De te csak nyöszörögtél, hogy fáj minden szavam, hogy nem ismersz rám, ez nem én va gyök vessem te végre az álarcot . _a. De nem, édes barátom ez én va­gyok, igaz és őszinte vagyok. Miért hazudjam, hogy szerettek, mikor meg­ígértük. hogy őszinték teszünk. — Vesd te az álarept! — Azt akarod mondani, hogy vés sem te a ruhámat? No, de minek fölidézni ennek a keser­­vés délutánnak mindén epizódját le bi­zonyára jobb szereted elfelejtem. É„ úgy mentem haza mint. az alvaja­­,-ó Egy nagv jeges páncél szorongatott Talán csakugyan egy álarc volt rajtam. Az anyám majd elájult, mikor elmond­tam neki. Rettenetes tett volna neki, ha máskép van. de rettenetesen léit így ^ hogy te meggyülölsz engem, arthatsz ne­kem, Ernától is félt, csendesen sirdogalt. cn fölmentem a szobámba, nem aludtam >gész éjjel. Másnap, Erna még nem be­szélt vetem, de te se beszéltél már ve­­...u. Három nap múlt el így. Három ré­­nes nap és három álmatlan éjszaka. Közben Erna úgy láttam kibékült ve­ted, mert a második napon gúnyosan fordult hozzám: • _ ilyen rövid lejáratú szerelmet meg az uramnál se tapasztaltam! Hamar ra szokott unni a nőire, de hogy te mtvel ábrándítottad ki ilyen gyökeresen ma­gadból?! , . A harmadik éjjelen ahogy megint ál­matlanul hánykolódtam, halk kacagas csendült a fülembe. Egy kis tündér kuporgott a lábaim­nál és kárörvendve nevetett az én ke­serves hangulatomon. — Hűtlen tettél hozzám — mondta — ezért van ennyi bajod — és meglobog­tatta aranyfürteit. — Ki vagy te? — kérdeztem. — Illúzió a nevem, én vagyok a ha­­zugságtündér. Azért jöttem, hogy meg­vigasztaljalak. mert nem bírom mar lát­ni hogy kínlódsz. Nézd mit hoztam ne­ked' Ezzel kitárta arany, jobban mond­va lamé köténykéjét. A hazugság leg­szebb ajándékai voltak benne. Selyem bársony vorágok illatoztak, Coty e Querlain illatárjában, Strass-kövek csil­logtak, teklagyöngyök peregtek es köztük megpillantottam a gyöngeds g, a vigasztalás, a diszkréció és a poezts kegyes hazugságait. A tündér a paplanomra bontotta kincseit, könnyedén csókot intett piros­ra festett ajkaival és hyperollal szőkí­tett aranyhala eltűnt az első napsugár­ban. ami az ablakon beragyogott. Még délelőtt elmentem Ernához. _ Ne haragudj rám - mondtam neki _ ostobán viselkedtem. Azt hiszem, többet ittam a kelleténél. Hiszen nem akartam semmit. A te haratsagod sok­kal értékesebb és fontosabb nekem. Nem kell nekem az urad. Szándékosan visel­kedtem úgy, hogy kiábr^duljon. Bol­dog vagyok, hogy ti kibekultetek. Csak ez bántott, hogy te o ra haragszol. O nem tehet róla - Istenem. férfi. De én nekem bocsáss meg Erna es próbálj megint szeretni kicsit. Talán más, is megteszi, amit én, de en nem tudtam előtted színlelni, ennyiben nagyobb a ''Erna — ugv látszik egészen helyre­állt köztelek a béke, mert — ismét na­gyon mondaine volt. _ Nem haragszom fiam. Ízléstelenek voltatok. Nem csináltatok semmi rosz­­szabbat, mint mások, de nekem nem- kel­lett volna megtudni. Máskor jobban vi­gyázz. ha a barátnőid urára jön gusz­tusod. Láttad az uj kalapomat? Gyere tői, megmutatom. ...... u. A lépcsőház egyik fordulójánál Ha­zugság tündér aranybaját láttam meg­csillanni. Nevetve intett felém, ujjat hall­gatás jeléül vérpiros ajkára tapasztotta Most te következtél. — Halló, halló, igen én vagyok. Be­szélnem kell veled. — Mit parancsol’ __ Holnap utazom, .talán sulisé latjuk egymást többé. Szeretnék egyet-mást elmondani. , , — Kérem nem mondhatna most tele­fonon? Nagyon sek a dolgom. — Nem. Csak egy íélóra, délután, tíz perc, akárhol. Ahol akarod. Ha egy asszony egy tiz perces talál­kozóra azt mondja »akárhol.« Minden valamire való férfi tudjia, hogy erre csak egy indítványt tehet: nálam. Te nem tetttd. Te egy uccát mondtál, egy sarkot a belvárosban. Ennek ellenére ti/ perccel a találkozás után már fönt ültem az ismerős börkarosszékben és az érthet«rlen módón oda készített sand­­vic-heket harapdáltam. A milieu kétségbeejtően ugyanaz volt. Egy pillanatra mintha egy jeges fuval­lat fújta volna a. fülembe: Mit akarsz itt? — De a szomszéd szoba ajtaja mö­gül Illúzió tündér piros szája súgott valamit hívogatva és én átmentem utá­na, ott hagyva a nagy bőrbutor kísér­teteket és megkönnyebbülve helyezked­tem el egy virágos kis biedermeyer fau­­teuil karjai közt. Te kitűnő vendéglátó voltál. Kínáltál és csevegtél. Szellemes voltál és mali­­ciózus. Vidám, de itt ott kesernyés — egyszóval stílusos. Én kértetek, hogy ne haragudj, hogy emlékezz ráin jó szívvel, hogy mégis töltöttünk néhány szép órát együtt... tegyünk jó pajtások... Az idő múlt. Te már nem voltál olyan szellemes,- se olyan vidám, csak meg­hatott és itt-ott kegyetlenül keserű. Alkonyodott Én fölakartam gyújtani a villanyt, de Illúzió tündér lefogott, nem engedett megmozdulni Aztán te simogattad a hajamat és én ott térdeltem a széked előtt, megrésze­gedve a magam hazugságaitól és ha­zudtam, hazudtam ... Hogy napok óta látom rajtad, hogy szenvedsz, hogy nem tudok igy elmenni tőled, hogy ezért jöttem el ma. Hogy azért voltam olyan, amilyen voltom, mert féltem. Fél­tem- önmagámtól. De most már nem tö­rődöm önmagámmal, nem bánom, mi lesz. vetem, csak te ne szenvedi. És akkor fölém hajoltál és szürkén fikázott rám a két szemed, mint .jakkor, az első beszélgetésünkkor* mi­kor azt mondtad, hogy hazugság a Szó, dé igaz'a Tett. Illúzió tündér lassan ránk borította rózsaszín fátyolát. Hazugság voW? Szép volt Este az anyám nyugtalan izgalommal várt. , — Együtt voltotok!? — mondta, kér­dezne egyszerre. Bólintottam. — No és? Megfogózott az asztalban. — Kibékültünk. — Láttam a szemében a félő, remegő kérdést: »Hogyan?« . — Légy nyugodt — mondtam — megmagyaráztam neki mindent. Meg­értette. Megcsókolta a kezemet és azt mondta, most már hiszi, hogy vannak tisztességes asszonyok a világon. Az anyám örömkönnyek közt ölelt magához. Én magam is kicsit büszke voteam magamra, hogy ilyen héroina vagyok. Hazugság tündér Charlestont táncolt a hátunk mögött örömében. Megszólalt a telefon- Erna volt, a pá­­liolytokba hívott estére az operába. Mi többet nem beszéltünk egymással. A színházban rá se néztünk egymásra mindketten csak Ernával törődtünk, aki büszke, de tapintatos diadallal és ragyogó kedvben ült közöttünk Én másnap eltitoztam. v Ki tudja, mikor látjuk egymást. És most drága barátom, mondja meg igazam volt-e. mikor amaz emlékezetes első beszélgetésünkkor azt mondtam: Minden hazugság, amiért élni érdemes. Látja-e most mar, hogy hazugság nél­kül még barátság sincs, de szeretem, vagy épen jó házasétet lehetetlen nél­küle. Hazugság a férj "hűsége, hazugság barátnő őszintesége és — most t..af megvallottam magának — az a titok­zatos óra ott a mesteiséges félhomály­ban, az imitált-empire szobában, az is — hazugság volt. Az életein legszebb hazugsága ... Lakodalmi és keresztelői torták és sütemények jól elkészítve ízlés s kivitelben :: olcsón kapható STEINER CUKRÁSZDÁBAN SUBOTICA TELEFON 316. 9077 Hazugság Elbeszélés Irta: Lucia

Next

/
Thumbnails
Contents