Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)
1926-12-12 / 340. szám
1926. december 12. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 21. oldal MAJD A FIAM! Szubjektív interjú Dobrovics Péter festőművésszel, a baranyai köztársaság volt elnökével, a legfrisebb párisi apával Paris, december A Dóm kávéház terraszán ma este valóságos csődület támadt Dobrovics Péter körül. Piktorok, írók, szobrászok és más rokonszakmabeliek szorongatták a kezét örvendő zsivajjal és sorra gratulálták. Biztosra vettem, hogy egy legújabb müvéről van szó, képről, amely nagy áron kelt el és sikert aratott. Diener-Déncs a nagytehetségü magyar művész lázasan érdeklődött: — Kövér? Mig a többiek hasonló rejtélyes kérdésekkel faggatták. — Mi a neve? Kire hasonlít? Hány kiló? Dobrovics alig győzött felelni mindenkinek. — Fiú! Fiú gyerekek! Kövér, már röhögni is tud és csak természetes, hogy rám hasonlít! Egész az apja! És festő lesz, mint az apja! Nem tudtam, hogy Dobrovics Péter családi esemény előtt áll és igy csak utolsónak állhattam be a gratulálok sorába. Mert sorba kellett állanl az asztala előtt, akár a háború idején a kenyérjegyért — A neve György lesz — jelentette ki az újdonsült apa — Dobrovics Gyókó lói hangzik, mi? — Azt hittem egy uj alkotásához fogok szerencsét kívánni — vallottam be a művésznek — és ime fiú lett belőle. — De kérem — pattant fel apai önérzettel —ez az életem legmiivészibb alkotásai Dobrovics, a világhírű jugoszláv festőművész ugyanis az emlékezetes »Baranyai Köztársaság* összeomlása után Páriába utazott és itt minden politikától menten a családjának és művészetének éL Meleg jóakarattal mondja: — Sokan vagyunk itt Jugoszláviából, több kiváló tanítványom kiváló sikereket ért eljJzelác, zagrebi festő és Milanovié Párisban is feltűntek. A szombori Milan Konlović egy portréjával felhívta az itteni kritika reprezentánsainak a figyelmét Mindig örülök, amikor a fiatalság erőlködéseit és eredményeit látom. Meglepi? Amióta fiam van, azóta úgy érzem, hogy az ő sorsa a fontosabb és ma már ott tartok, hogy örülni tudok mások előretörésének, ó hol a szent miivészi féltékenység? A múltam: Dubrovnik, Avar és Korcsula szigetén dolgoztam. Ha valaki »csodaszépet* akar látni, menjen oda le. Soha szülőföldemen kívül nem festettem tájat, csak Dalmáciával tettem és teszek kivételt. Fantasztikusan szép városok, márvány paloták még a XII—XVIII. századból. — Jártam Prágában is, kiállítás, sikerek, harc a jövőért és most, hogy már benne vagyok, nem merek számadást csinálni — visszafelé. Élek. A legszolidabb polgára vagyok Párisnak. Naponta bejárok a Louvreba másolni, szemlélődök, rajzolok, este kiülök a Dóm elé, megiszom a feketémet, diskurálok és ha clálmosodom: lefekszem aludni. Kell ennél nyárspolgáribb élet? Muszáj volt köbeszurnom egy kérdést: — Nem fájdalmas ez, a művésznek: mestereket másolni? — De igen, nagy önmegtagadás kell hozzá. De viszont szükségem volt erre a klasszikus revízióra. Higyje el. én mindig az indulók között vagyok. A legfiatalbbnak érzem magam az összes fiatalok között, de nem látom seholsem az újat, a világot megváltót, a szint,’amely lángot vet, a zsenit, aki az újaiban tartja a világot. Ecttől a mai aktuális művészettől pedig félek. Igen, én tudom: ők dolgoznak, akarnak és kínlódnak és ebből a szent vajúdásból majd ismét kirobban egyszer a piktora uj csudája. De ma még túlságosan közel van a múlt. mint egy frissen hegedt seb és Renoir Rodin sírján alig hervadtak el a virágok. Nem’ öreges vallomás akar lenni, csak' igazság; 1914-ben szebb volt Páris, más, reménykedöbb, de reményteljesebb is. 1926? A kispolgári osztály a dekadencia felé hanyatlik és ez megérzik a művészetéé Is. Csupa tűz, lendület és aktivitás. Ahogy beszél, ahogy gesztikulál végig árad rajta a régi haroos idők nyugtalansága, amely élére robbantotta őt egy mozgalomnak, amely a fantázia világából a realitások kardokkal és szuronyokkal bélelt országutjára dobta a lávaszinü embert — Nem szándékozik hazajönni? — kérdeztem — hisz a beogradi festő akadémia tanári székje várja. Dobrovics Péter megcsóválta a iejét. — Eszem ágában sincs itthagyni Párist. Hat évig küzdöttem otthon, kértem és vesződtem, hogy segítsenek megvalósítani kulturális programomat. Ismétlem :hat évig vártam erre. Tovább nem akartam várni. És ezért menjek haza? Újra csak várni? Sajnálom a szép fiatal esztendőimet Azt hiszem ennyire szabad nekem is szűkkeblűnek lenni a hazámmal szemben. Inkább maradok Párisban csak festőnek, mint otthon meddő reformátornak. Elég volt a szélmalomharcból. Néha találkozom a »régiek* közül egy-egy kérges kezű magyarral, szerbbel, testvérrel, összedugjuk a fejünket és elbusulnuk a tegnapon. De újrakezdeni?... Csönd támadt. A Raspail felől gyenge szél loholt át az uccán és Dobrovics egészen maga elé mondta a rózsaszínű ködben: — Majd a fiam! t.—i. Selyemzsinór a nögyülölök elnökének Palot forradaom a Férfijogok-Szövet, gében Décs, december (A Bácsmegyei Napló bécsi tudósítójától) Bund für Männerrechte — ez a hivatalos címe annak a miniszterileg jóváhagyott alapszabályokkal bíró egyesületnek, amelynek tagjai a Növel folytatott élet-halál harcban megsebesültek. Férfiak, akik asszonyi ügyekben egyszer már megégették ujjaikat és a kik ezentúl kerülik a tüzet. A kiket megcsalt a feleségük. A kiket elhagyott a szeretőjük. És vice versa. Akiknek zsebébe belenyúl a törvény és könyörtelenül kiemeli azt az összeget, amely egy olyan kisgyermek neveltetésére szükségeltetik, akinek atyaságát több rendbeli okokból nem hajlandók elismerni. A törvény ugyanis ragaszkodik ahhoz az állásponthoz, hogy minden gyermeknek apjának kell lennie és ezen az alapon a bíróság majdnem kivétel nélkül marasztaló ítéletet hoz. A kiszemelt apák pedig védekeznek, ellenkeznek és nem akarnak fizetni. Fizetni nagyon kényelmetlen: először, mert hogy akkor nem gondolták, hogy a kaland ilyen drágán végződik, másodszor, ezzel elismerik, hogy egy lényről, egy kis életről gondoskodtok kell, harmadszor, mivel a gyanú sohasem hagyja nyugton őket, vájjon az imádott angyal — a gyermek anyja — nem egyszerű üzleti fogásból imputálja éppen nekik a gyermek apaságát, holott a gyermek... no, ne gyanúsítsuk meg ő nagyságát, de hát mit lehet tudni? Az igazság az, hogy gyanúsítani könnyebb, mint fizetni. Miután pedig mindég csak az anya biztos, még a legkorrektebb esetekben is, a kétségek kígyói sziszegnek a kis babák bölcsőinél. Aztán a törvénytelen apákból hiányzik minden atyái büszkeség. Ha például egy vöröshajú szemüveges apának egy vöröshaju szemüveges gyermeke születik, ahelyett hogy büszkén vállalná a gyermeket, kész megesküdni arra, hogy az apa az a barna monoklis ur, aki egyszer köszönt a hölgynek. A legtöbbször azonban a csecsemő nem árul el semmit, annyira diszkrét, hogy akár ezer apát lehetne találni a számára. Ilyenkor az anyák a legjobb .belátásuk szerint cselekszenek és az audiatur et altera pars elve . alapján, fogadjuk el azt az igazságot is, hogy nem mind atya az, aki tartásdijat fizet. Ezek az önmagukat álapáknak deklaráló fiatalemberek és agglegények, nő- és gyermektartással sújtott elvált férjek alapították meg Becsben a férfi jogokért küzdő ligát. Az indokolt nőgyiilölet közös érzése fütvén át a tagokat, az alapítók hatalmas táborra számítottak. A jelszó: a férfiakat felszabadítani a női elnyomás alól, küzdeni a nőemancipáció kinövései ellen! A múlt évben tartotta meg alakuló nagygyűlését a Bund für Männerrechte egy vendéglő külön helyiségében, ahol is az elnöknek szerencséje volt engem is üdvözölni, mint a sajtó képviselőjét. Körülbelül harmincán voltak az alapítók. Egyesek mintha egyenesen egy Strindberg darabból jöttek volna át a különszobába. Mindmegannyi romantikus hős, egy szerelmi regénnyel a háta mögött foglalt helyet az asztal körül. Megfigyeltem: senki bort nem rendelt A bor már sok butaságnak volt okozója. A sörös kancsóhoz is alig néhányan mertek nyúlni. A nögyülölök zöme limonádét és málnaszörpöt fogyasztott, a miből következik, hogy itt felette józan urak szövetkeznek. Maga az előadó egy dr. B. nevű orvos parókával a fején, (Miért visel parókát, amikor már nem akar a nőkről tudni?) csak vizet ivott a rizses húshoz és alig hogy lenyelte az utolsó falatot, szenvedélyes hangon terjesztette be a határozati javaslatot, hogy uccai felvonulással, népgyüléseken hívjuk fel a kormányt arra. hogy sürgősen orvosolja a törvénytelen apák és a válni akaró férjek tarthatatlan helyzetét. Egyben felhívta szerénységemet, hogy a sajtót állítsam a szent ügy szolgálatába. Mely felszólításra kénytelen voltam a következőket válaszolni: — Igen tisztelt uraim! A sajtónak feladata; hogy’ az elnyomottakat védje és mindig a gyengébbek oldalára álljon. Magáévá kell, hogy tegye- a védtelen férfiak ügyét. Bár nem tagadom, magam egyelőre még némi szimpátiát érzek a nők iránt, de megnyugtatom önöket, igen tisztelt uraim, hogy ez teljesen egyoldalú és biztosíthatom önöket, hogy ennek a szent felszabadító háborúnak nem én leszek a legutolsó katonája. Milyen kár, hogy a nők nem voltak tanúi annak a nagy ünnepeltetésnek, a melyben engem a derék férfijogosok részesítettek. Ez a múlt nyáron történt. Azóta nem hallottam és nem is érdeklődtem szövetségünk üzletmenete iránt. A napokban azonban egy rémhír jutott hozzám, a Bundban borzalmas krach történt, amely alapjában renditette meg az egyesületet. Az egyesület kebelében ugyanis elvi nézeteltérések merültek fel, az átkos visszavonás ütötte fel a fejét. A nögyülölök nem tudnak egyhuron pendülni az alapvető célkitűzésben: a nögyülöletben. A radikális szárny a legmerevebb ellenségeskedést hirdet a női nemmel szemben, amig a kevésbé szigorúak békülékeny szellemű politikát kívánnak folytatni. A férfiak jogait száz percentig érvényesíteni kell. de azért nem kell lebunkózni az összes nőket. A szövetség legutóbbi ülésén napirend előtt felállott az egylet alelnöke, Kornblüli ur, aki egyébként a polgári életben kereskedő és súlyos vádakat emelt a szövetség elnöke, Sigurt Höbnarth ellen. Az elnök az egyesület elvei, sőt alapszabályai sárbatiprásával, tagságot. sőt vezetőségi állást vállalt a Themis egyesületben, amelynek — óh szörnyűség — nő tagjai is vannak. Brunz ur, nyugdíjas vasutas vette át a szót és konkretizálta, hogy milyen égbekiáltó árulást követett el az elnök a szövetség szent ügye ellen (Mondjon le! Harsogták kórusban) amikor leadta magát a Themis egyletnek. A Themis egylet a nőkért is síkra száll. Az ő elvált felesége éppen a Themis egylet színeiben folytatta ellene a harcot. A háború alatt, amikor kapósak voltak a nősülő férfiak, egy apró hirdetésben házassági ajánlatokat kért, 278 jelentkező akadt, akik közül ki is választotta a feleségét Három hónap után azonban kiderült hogy az asszonynak gyereke van. Válópör. A válópör öt évig húzódott és végül a bíróság arra Ítélte, hogy nyomorult nyugdijából havi 35 sillinget kell fizetnie az asszonynak. A mi elnökünk — emelte fel -a hangját a vasutas — egy ilyen hiénával egy egyesületiben tevékenykedik. Követeljük, hogy az elnök azonnal adja át helyét egy arra méltóbb férfiúnak! Sigurt Höberth, az elnök, dadogva védekezett. Kifejtette, hogy a Themis is az igazságtalanságok ellen küzd és ö minden jogtalanság ellen harcol, akár férfin, akár nőn követték azt el. Aztán rátért az egylet ügyeire. A szövetség megmozgatta a parlamenti pártokat a házassági törvény reformja érdekében. Követelte a vérpróba és a daktiloszkópia alkalmazását az apasági pörökben. A biróság előtt minden nő angyal, holott Lombrozó, Krafft, Ebing, Schulta és a többi nagy tudós megállapította, hogy a nők hiéna természetűek. A biróság azonban bedől a nők könnyeinek, kacsintásának és a színészi képességeinek. Az elnök ezzel az utolsó mondattal sem tudta megmenteni pozícióját Sigurt mint bukott ember ülte végig az ülést, amelynek utolsó szónoka dr. Heinzl miniszteri tanácsos volt. Rámutatott arra, hogy a házasság: törvény már száz éves, tehát már elavult. A házasság a nők részéről üzleti vállalkozás, a féri szahad spekuláció tárgya. A nők krokodil könnyeikkel és forró tekinteteikkel megfőzik a bírákat, akik mindig a nők javára döntenek. A mai törvények mellett megnősülni, a férj számára egyet jelent az öngyilkossággal. — ügy van! Úgy van! kiáltottak fel egy szívvel, egy lélekkel az egybegyült tagok. Fogadjunk, hogy a szövetség őt fogja megválasztani elnökének. Feltéve, ha közben nem nősülne, vagy nem lesz öngyilkos, ami az alapszabályok értelmében teljesen egyre megy. Eos. Társadalmi összemüködés Picurka Szociológia, vagy vihar egy pohár vízben A bérházban, ahol lakom, házi vízvezeték van, amelyet egy motor hajt A házmester minden reggel 7 órakor megindítja a motort és megtölti a tartályt. Erre valamennyi lakó — számuk szerint tiz — megereszti a vízcsapot és leraktározza a vizet a háztartásban található kannákban, csuprokban, ibrikekben, dézsákban, vajdlingokban, még pedig nem annyit, amennyi arra a napra kell, hanem annyit, amennyi a vízcsapon át kifolyik. A társadalomjavitó eszméim kényszerítő parancsának, vagy parancsoló kényszerének engedelmeskedve mozgalmat indítottam a lakók között azzal a programmal, hogy a vízvezeték csapja álljon egész napon át a lakók rendelkezésére és mindenki csak annyi vizet eresszen ki. amennyire pillantnyilag szüksége van. Kifejtettem, hogy a vizjavak elosztásának azi a mostani módja, primitiv társadalomgazdasági viszonyoknak felel meg és egyrészt a viz fölösleges halmozásával anyagpazarlást jelent, másrészt szükségtelenül sok munkát és edényt vesz igénybe. Valószínű, hogy a lakók többsége, ha a viz egész napon rendelkezésre áll, nem fog annyit elhasználni, mint amennyit most elraktároz és igy az a lakó, akinek valamely rendkívüli közlemény folytán esetleg több vizre lesz szüksége, ehhez a többlethez is hozzá fog jutni. Fejtegetésem megértésre talált és a házi gyűlés határozatát közöltem a felsőbb hatalommal, a háztulajdonossal, akinek szintén megmagyaráztam e szociális reform előnyeit. Itt is siker koronázta fáradozásomat Felszürkült tehát a nagy nap reggele, amely az uj eszme diadalát jelentette. Megindult a motor és nem volt futkosás, edénycsörgéls, zaj, lárma, állt néma csend Büszkén mentem el hazulról. íme milyen egyszerű a társadalmi összemüködés megvalósítása. Csak meg kell magyarázni annak nagyszerű előnyeit. Délben, amikor hazajöttem, nagy fclforlulás várt. Kisült hogy már délelőtt 10 órakor egy csöp yiz sem volt a tartályban. És egész napon át minden lakó
