Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)
1926-12-12 / 340. szám
192G. december 12. BÄCSMBGYia 1CAFLÖ 19. oldal. ülésén az orosz és a külföldi delegátusok beható megvitatás alá vették Mussolini politikáját Manui'.ski hivatalos referátumot terjesztett elő, amely a következőképen hangzik: Az olasz imperializmus tevékenységének három iránya van: a Balkán, Törökország és a Földközi-tenger. A háború óta Olaszország konkurrálni akar Angliával és Franciaországgal a balkáni politikában. Fiume elkaparinásával és Albániában való megerősödésével az olasz imperializmus az Adriai-tengert olasz tengerré tette. De tovább is megy és amikor Görögországra Igyekszik támaszkodni, a Aegeitengerre va!ó kijáratot is el akarja zárni Jugoszlávia elöl. Minthogy pedig ezekben a kérdésekben Franciaország is érdekelve van, a balkáni küzdelem valójában Olaszország és Franciaország küzdelmévé válik. Az olasz imperializmus különösen azért veszélyes, mert a Balkánon, vagy Törökországgal kezdődő bábom az általános európai konfliktus tüzét lobbanthatja fel. Az olasz ekszpanzió másik útja a közclkeleten Törökország. Itt készítették elő legjobban a terepet a harcra. Laros és Rhodos szigetén äz olaszok repülő- és tengeri bázist építettek ki és ágyúik torkát Adalia török tartomány felé fordították. Mussolini provokáló magatartása már néhányszor zavart támasztott Kemal pasa Törökországában. Aa imperializmus harmadik útja: a Földközi-tenger és az afrikai gyarmatok. Az intemacionálé ülése kiáltványt szövegezett meg a fasizmus elleni harcról. A cseka halálpincéjétől — a kényszermunkatáborig (Szemelvények a naplómból) Irtat Grób Imre Ébred a tyurma — Tea — tea nélkül — A csoda-mosdás Tgv Irtunk ml — Reggeltől estig a cellában Az eddigi közlemények tartalma: Az ellenforradalmat leverik, a hatalmat a szovjet veszi át. 1920 aug. 19-ikén a szerzőt letartóztatják. Letartóztatása után kihallgatásra viszik, megigérik neki, hogy szabadonbocsátják, ez azonban npm következik be. Visszaszállítják a »halálpincébe«, ahol két nap alatt száznyóic ártatlan embert végeztek ki. Augusztus 27-én átszállítják a tyurmába, a szovjet börtönbe. Milyen volt itt az élet? Mielőtt a börtönbe kerültem volna — néhány nappal előbb, két embert lőttek az ablaknál agyon. Közvetlenül kiszabadulásom után pedig egy fiatal orosz tisztet Édes anyja a tyurma kapujában állt. »Peredácsl* volt és élelmet akart beadni a fiának. A fiatal tiszt az ablakból észrevette és zsebkendőjével integetett neki. E pillanatban az őr lőtt és a szerencsétlen fiatalember anyja szemeláttára holtan rogyott össze. Nézzük most már, hogyan teltek el napjaink a tyurmában. Naponta reggel hét órakor volt az ébresztő. Hosszú éles fütty riasztott fel bennünket álmunkból. Már tudniillik azokat, akik a tetvektől és poloskáktól aludni tudtak. Ez volt a jel a felkelésre. Ezután öt-hat perc múlva egy második fütty következett, amellyel egyidejűleg hallható volt a nadziratcl — börtönőr — »Na poverku« Vezényszava is. Ez a reggeli ellenőrzés kezdetét jelentette. Erre a vezényszóra minden cellában két sorban a pricsek elé kellett állni s mindaddig várni, amig a napos szolgálatot teljesítő börtöntisztviselő, a dezsűrin csinovnik« a nadziratel kíséretében a cellába nem jött, meg nem számlált bennünket és a létszámot a könyvébe be nem irta. Amelyik cellával elkészült, annak ajtaját a nadziratel ismét bezárta és csak akkor nyitotta újból ki, amikor a folyosóra nyíló összes cellákat már ellenőrizték. Ezután a naposok — a starosta által naponta kivezényelt két-két ember — kivitte a cellából a sznbaedényt — a »Parasá*-t. Ez egy dézsaszerii faedény volt. amelyre azért volt szükség, mert az esti ellenőrzés után senki többé a cellából ki nem léphetett. Ez az edény egész éjjel — de sokszor éjjel nappal — a cellában állt s annak már úgyis dögletes levegőjét még dögleletcsebbé tette. Szerencse, hogy az ablaktáblák ki voltak törve és igy még is jöhetett be a cellába kívülről egy kis friss levegő. Amikor ezzel a naposok elkészültek — a »típjatok*-ért mentek. A forró vízért, amelyből a reggeli teánkat készítettük volna el — ha lett volna teánk. De miután nem volt, a forró vízzel is megkcllett elégednünk. Ugyanúgy volt itt is, mint a csekán. Amig a naposok a >kip}atok*-ért a börtön konyhájában jártak — mi felöltözködtünk. Gyorsan magunkra rántob tűk a ruhát és kimentünk a folyosóra mosdani. A folyosó egyik fülkéjében ugyanis 2—3 bádog mosdó állt, alig egykét csappal és 3—4 vödör vizzed. Miután vízvezeték nem volt a tyurmában, a mosdáshoz szükséges vizet vödrökben hoztuk fel Ezekben az edényekben történt a mosdás. Ez a 3—1 vödör viz körülbelül 220— 230 ember mosdására szolgált. Miután azonban a legtöbb ember nem mosdott — ez a viz bőven elegendő volt. Még maradt is belőle. A szibériai muzsik ugyanis nem nagyon rokonszenvez a vízzel. Vagy egyáltalában nem mosakszik, vagy csak a maga — módja szerint. A teás kannából — a csajnikból, egy kevés vizet önt a tenyerére s azzal töröli ki a szemeit. Ez az egész mosdása. Velem egy gummi lavór volt. A fronton is mindig a nyeregtáskámban volt, a börtönbe is magammal hoztam. Mikor ezt a lavórt a cellában magam elé tettem a pricsre és benne európai módon megmosakodtam, az a sok muzsik körülálltés szájtátva bámult. Hát még a mikor a fogkefémet előszedtem. Ilyen csodabogarat igazán nem láttak még. Az öltözködés mindössze 10—15 percig tartott. Amikor ezzel elkészültünk, ismét a cellába mentünk. A nadziratel újra megszámlált bennünket és ránk zárta az ajtót. Nem sokára ezután a »za hlebom* »kenyérért« vezényszó következett A nadziratel sorra kinyitotta a cella ajtókat és leengedte a naposokat a konyhába, hogy azok a kenyeret felhozhassák a cellákba. kenyeret minden zárka részére az illető zárka starostája vette át. ö is osztotta ki az egyes fegyencek között. Ép itgy, mint azt a cseka leírásánál már elbeszéltem. Minden fogoly előirt napi kenyérilletéke egy orosz font lett volna, azaz 410 gramm. De ezt a mennyiséget soha pontosan ki nem kaptuk. Hogy hova lett — azt hiszem könnyű eltalálni. Később — talán a harmadik héten -— a kenyérilletéket le is szállították. Csak háromnegyed fontot kaptunk, majd nem sokára csak egy fél fontot. Ezután megreggeliztünk. Megittuk a forró vizet, a »kipjatok*-ot és egy falat kenyeret ettünk hozzá. Annyit, hogy a napi adagból délre is, meg estére is jusson. Most következett a nap legfurcsább része: az első számú »tetvészkedés*. Azért mondom első számú, mert a cellákban lévő rengeteg ruhatetü szükségessé tette, hogy ezen műveletet délután is megismételjük. Már előre bocsánatot kérek, ha egy kissé tovább időzöm ennél a tárgynál. De elmondom részletesen, mert nem sok ember látott ilyent. Csak azt sajnálom, hogy fogságba jutásom alkalmával elszedték a fényképezd gépemet Mert, ha lehetett volna, ezt a jelenetet igazán érdemes lett volna megörökíteni. Már említettem, hogy a cellákban csak úgy hemzsegett a sok ruhatetü. A mi nem csak kellemetlen, de veszélyes is volt. Ez volt ugyanis a kiütéses tífusznak — amint Kolcsák vezérkari főnöke, Sacharow tábornok »Das weisse Sibirien* c. könyvében nevezi — *az orosz nemzeti betegségnek* egyetlen terjesztője. Akit egy tifuszos tetü megcsípett, annak vége volt Több mint bizonyos, hogy megkapta a betegséget Hogy tehát a ruhatetü még jobban el ne szaporodjék, minden cellában a sta rosta kétszer napjában — reggeli után és ebéd után — hivatalosan elrendelte a *tetvészkedés*-t. Erre sorba ültük a pricseket és minden darab ruhát és fehérneműt pontosan átnéztünk. Tessék ezt a képet elképzelni. Negyven ember volt körülbelül a cellában. Hogy mennyi tetü volt, arról embernek fogalma sincs... Csak egy példát »Peredácsl* volt Lovász barátom kenyeret küldött be a számomra. A kenyérrel együtt derék tisztilegényem, Kum mer István, fehérneműt is hozott be nekem. Déli 12 órakor a tiszta fehérneműt felhúztam. 3—4 óra körül délután, már nagyon kellemetlenül éreztem magamat. Az egész testem égett. Az az érzésem volt, mintha csálánba feküdtem volna bele. Lehúztam az ingemet és azt átvizsgáltam. Még ma Is emlékszem rá, nem kevesebb, mint negyven egynéhány ruhatetüt fogtam benne. Ezekután tessék elképzelni, hogy mennyit szenvedtünk mi ezektől az állatoktól. Ha már a tetveknél vagyunk, megnein állhatom, hogy még egy dolgot el ne mondjak. A közeli Káinszk községből két orosz muzsikot hoztak be egy napon cellánkba. Az egyiknek a felesége, mindjárt az első peredácsi alkalmával egy sürüfésüt is küldött be a férjének. Ez a sürüfésü a cellában kézről-kézre járt. Kivétel nélkül az. összes .muzsikok v.égig fésülködtek síelői Leültek a pries elé a földre és a tetveket a közös pricsre fésülték. Amikor egy csomót kifésültek, ezeket megölték. Már persze csak, azt, amelyik időközben a szomszédhoz át nem mászott. Tessék elképzelni, intelligens embernek ilyen emberek társaságában hoszszab időt eltölteni és velük éjjel-nabppal együtt lenni. Kell-e ennél nagyobb büntetés? A reggeli ruha- és fehérnemű vizsga után minden ember tehetett azt, amit akart. A legtöbb ember — nemesebb szórakozás hiányában végig hevert a priesen és a cella mennyezetét nézte. Olvasni nem igen lehetett, mert nem engedtek be könyvet Különben ez is teljesen ötletszerűen ment Az egyiknek megengedték, hogy könyvet hozzon be magával a börtönbe, mig a másiktól már az irodában elszedték a könyveket, akkor* amikor a holmiját átvizsgálták. Én ezt az időt az orosz nyelv tanulására és a német nyelv tanítására használtam fel, déli féltizenkettőig. Féltizenkettőkor a nadziratel »Na progulku*-t kiáltott. Ami magyarul annyit jelent: »Sétára.* Ezután felnyitotta a cella ajtókat és bennünket leengedett a börtön udvarára. Az egy folyosón lévő cellák fegyencei egyszerre sétáltak. Kivéve azokat, akik magánzárkában ültek. Ezeknek cellájuk előtt külön őr állt, senki velük egy szót sem válthatott és őket soha sétára le nem engedték. Séta naponta kétszer volt. Délben egy félóra és délután egy félóra. De ez is teljesen őtletszeüen ment. Néha egy óráig is sétálhattunk, máskor már tiz perc után »koncsili*-t kiáltott a nadziratel. Ezzel jelezte a séta végét Egyszer délelőtt — délután sétálhattunk. Máskor meg napokig, egyáltalában nem engedtek le bennünket Amint épen a nadziratelnek eszébe jutott. Tizenkettő és félegy között volt az ebéd. A nadziratel ekkor elkiáltotta magát »za obedom* s a naposokat ki engedte a cellából az ebédért Az ebéd — amelyet ugyanabban a piszkos faedényben hoztak fel a cellába, amelyben a reggeli forró vizet is adták, levesből állt Erre mindent, rá lehetett volna fogni, csak azt nem, hogy leves. Közönséges piszkos forró viz volt benne se só, se rántás. Egy-két szeletke hámozatlan burgonya úszkált benne. Más semmi. Ez volt nap-nap után az ebéd. Az ebédet a starosta osztotta ki. ö vette kezébe a konyhából felhozott bádog kanalat és azzal mérte szét mindenkinek a portcióját. Nem hiszem, hogy amikor a vadállatokat etetik a ketrecben, azok jobban dulakodnak egymással a bedobott falatért, mint a hogy ez a sok muzsik marakodott ezért a »leveséért. Olyan zajt csaptak és úgy ordítoztak, hogy az ember a saját szavát nem értette. Az volt a szerencse, hogy a késeket mindenkitől elszedték, amikor bezárták, mert különben bicskára ment volna. Érdekes volt nézni, hogy reszketett ez a sok ember azért a meleg vízért, hogy figyelték és ellenőrizték a starostát, nehogy véletlenül az egyiknek többet mérjen ki belőle, mint a másiknak. Az ebéddel tulajdonképen a teljes napi étkezés is be volt fejezve. Mert este már csak *kipjatok*-ot kaptunk. Csak egyszer volt hetenként vacsora. Azt hiszem minden csütörtökön. Ilyenkor sótalan, vízbe főtt búzát kaptunk. Fejenként egy-egy evőkanállal. Délután íéIllatkor megkezdődtek az előkészületek az esti ellenőrzéshez. A poverkához. A nadziratel egy pillanatra még egyszer felnyitotta az összes cellák ajtait, a naposok pedig — ha má*- napközben nem volt benn a cellában — bekészitették a >parasá*-t, azt a rettenetes faedényt, amely csaknem tűrhetetlenné tette a zárkában való tartózkodást. Délután hat órakor egy hossza éles fütty az esti poverka — ellenőrzés — kezdetét jelezte. Ép úgy állottunk fel sorban a pricsek elé — mint reggel. Addig, mig a dezsurni az ellenőrzéssel el nem készült Amikor ezzel kész volt, átvette a cseka elnökéhez vagy a börtön igazgatósághoz címzett kérvényeket Kérvényeket, amelyekre soha válasz nem érkezett. S azért a fegyencek mégis folyton kérvényeket írtak. Ahogy egy darabka papiroshoz jutottak. Némelyik egész regényt össze irt — hogy az ártatlanságát bizonyítsa. Persze, ez a sok Írás, mind papírkosárba vándorolt Az esti ellenőrzés befejezése után a dezsurni cslnovnik a cella ajtókat lezárta s a másnap reggeli ellenőrzésig senki többé celláját el nein hagyhatta. Még csak a folyosóra sem léphetett Ambras Balázs: Honvágy — Jakamochi verse — Ha este van s a szürke bus kövön Szállonganak a kék vizek fölött S a levegőben repülnek a darvak: Eszembe jutsz hazám S a fájdalmak mélyen szivembe marnak. Vadludak A város fölött vadludak repülnek Kiáltó hanzluk szomorú a fülnek A házak fölött lebeg a sötétség S a Hold nem gyújtotta föl sárga mécsét. A vezetőiük hangosan kiáltoz Sem hallla meg az alvó. lomha város. De énvem nem hagy nyugodni a hangfuk Hová repül ily vak étiéi a vadlud? Valami mély nosztalgia remegtet Csoddlőfdt a végtelen egeknek. Már alig hallom olvan messze tárnak. Mit akarnak ezek a dacos szárnyak? Élőmbe lönnek régen eltűnt ámvak. Eszembe futnak a lehullott számvak. Kezdések, a mik bus csalódást szültek. ...A város fölött Vadludak repülnek. 95 ELSŐDÍJ CalllagriM- gáld NenchaUl MOVADO VEZETŐ írt A UK V JÜANT 4a HJtTUUtaáUAJI
