Bácsmegyei Napló, 1926. december (27. évfolyam, 330-356. szám)

1926-12-10 / 338. szám

4- otáal­­____________________ BÁCSMEGYEI NAPI/) ___________________1926. december 10. Miért ölt a szekiesi béres ? Freitag Gottfried a?t állítja, hogy a s'egénvség és az elha­gy atottság vitte foiiiF e — K >váes Verona szerint a gyilkos sz reimet akart zsarolni A törvényszék pénteken Szekiesen folytatja a tárgyalást A szuboticai törvényszéken csütörtö­kön tárgyalta Pavlovics István törvény­­széki elnök tanácsa a gyilkossággal, gyilkosság és rablás kísérletével és ér­­kötés elleni erőszak kísérletének bűn­tettével vádolt Freitag Gottfried bűn­ügyét. A vád ellene — mint részletesen megírtuk — az, hogy ez év október 23-án, előre megfontolt szándékkal meg­ölte Angyal Imre 14 éves kanászgyere­­ket és ugyanekkor meg akarta ölni Ko­vács Tamás 22 éves feleségét, Veronát, ez a szándéka azonban akaratán kívül meghiúsult. Freitag ugyanakkor erkölcs­telen merényletet is megkísérelt Kovács­­né ellen. A fötárgyaláson a vádat Csulinovics Ferdó dr. államügyész képviselte, a vé­delmet P.ctrovics Márké dr. ügyvéd lát­ta el. Pavlovics István elnök reggel 9 óra­kor nyitotta meg a fűtárgyalást és meg­kezdte a vádlott részletes kihallgatását. Freitag Gottfried vádlott alacsony ter­metű, jólfáplált, kifejezésfelen arcú, halkbeszédü. tipikus szolgalegény. Az elnök kérdésére elmondja, hogy 1903 augusztus 15-én született, apja, anyja meghalt. Apja a múlt évben halt meg, úgyhogy kaszálás közben a sze­mébe röpült a kasza pengéjének egy szilánkja és ez halálát okozta. Két fi­vére volt. akik közül az egyik a hábo­rúban, a.másik tüdövészbeu halt meg. Nincs senki hozzátartozója. Az általános kérdések után az elnök ismerteti a vádlottal a vád tárgyát és megkérdezi, hogy megértette-e a vádat és bűnösnek érzi-e magát? A vádlott: Igen. Az elnök: Valamennyi vádpontban? A vádlott: Nem. Abban nem, hogy ra­bolni akartam és hogy erőszakot akar­tam elkövetni. Elmond.ia ezután.' hogy tizenhárom éves kora óta szolgál. A mostani gaz­dájához, Lehr János szekiesi gazdálko­dóhoz 1923. év szeptember 3-án lépett be. Az elnök: Mi volt a fizetése? A vádlott: 4500 dinár évi fizetés, la­kás és teljes ellátás. Az elnök: Ismeri Kovács Tamást és feleségét, Veronát?' A vádlott: Igen. Többször voltam ná­luk a tanyán, amikor dolog volt. Az elnök: Látogatóban is járt ott? A vádlott: Nem, csak ha do'goztunk. A gyilkosság A vádlott ezután rátér a végzetes ok­tóber 23-iká , • eseményeire. Elmondja, hogy estefelé, mint rendesen, a gazdá­jával. Lehr Jánossal megvacsorázott, amely alkalomma! jelen volt Rózer Mari cselédlány is. Vacsora után az istállóba ment, felhúzta a cipőét és elment. Az elnök: Hová akart menni? A vádlott: Sógoromhoz, Klein Nikolá­­hoz, aki a Schneidér-féJc tanyán van. Az elnök: Hol fekszik ez a tanya? Ar-. ra, amerre Kovács Tamás tanyája van? A vádlott: Schneidernek két tanyája van, az egyik öLbatszáz lépésre van a Kovács-tanyától, a másik a Kovács-ta­nyán túl. Az elnök: De nem a sógorához ment, hanem Kovácsókhoz. A vádlott: Igen. Az elnök: Miért? A vádlott: Meg akartam látogatni Tamást. Az elnök: Kit talált a szobában? A vádlott: Angyal Imrét és Veronát. Az elnök: Kopogtatott az ajtón, mi­előtt bement? A vádlott: Igén, tréfából kopogtam. Az asszony azt mondta: Szabad. Az elnök: Mit látott a szobában? A vádlott: Az asztalon petroleum lám­pa égett és az asztalnál ült Angyal Im­­(HjgSgPBQsrek egy, pádon, az asszony állt és az asztalon férjének egy kabát­ját tisztította. Beszélgettünk az asszony­­nyal és tudakoltam, hogy hol van Ta­más. Azt mondta az asszony, hogy Ma­­li-ldjosra ment, kérdeztem miért, azt mondta, pénz miatt. Az elnök: Beszéltek azután pénzről? A vádlott: Nem, csak az asszony mondta, hogy pénz miatt, ment az ura Maliidjosra. Azután még Imrével be­széltem, felálltam és levettem a falról az ott egy szegen lévő kétcsövű vadász­puskát és a tölténytáskát. Az asszony kérdésére, hogy miért veszem le a pus­kát, azt feleltem, hogy gazdám küldött el érte. Azután felálltam és kimentem a puskával, az asszony és a fin kikisértek a ház sarkáig. Az elnök: Miért mondta, hogy a gaz­dája küldte a puskáért? A vádlott: Hazudtam az asszonynak. Az elnök: Miért hazudott? A vádlott: Nem tudom. A sarkon el­búcsúztam az asszonytól és a fiútól és azt mondtam: jó éjszakát. Aztán egye­dül tovább mentem az ut felé Körül­belül busz-huszonöt lépést haladtam, a mikor megfordultam. Az elnök: Miért? A vádlott: Nagyon mérgelődtem, hogy ők olyan’jól élnek és én olyan szegény és szerencsétlen vagyok. Senkim sincs. Majd elmondja a vádlott, hogy mikor megfordult és elindult a tanya’áz felé, kivett a tölténytáskábó! cgv töltényt és beletette a puska jobb. csövébe menet közben. Az elnök: Miért tette? A vádlott: Nem tudom. Nagyon meg­dühödtem. nem tudtam, mit csinálok. Kém tudtam a természetemet: uralkodni. Az elnök: A fegyvert hol tartotta, ami­kor visszajött? A vádlott: Amikor a t-nyabaz’-«.* jöt­tem, a fegyvert a kezemben tartottam, kinyitottam a konyhaajtót és a konyhá­ban még egy töltényt beletettem a puska másik csövébe. Az elnök: Ezt miért tette? A vádlott: Nem tudom. Emikor a konyhába értem, az asszony belülről ki­nyitotta a szoba ajtaját de csak az asz­­szony karját láttam. Az elnök: Mit csinált akkor maga? A vádlott: Mindjárt lőttem. Az élőnk: Milyen irányba? A vádlott: Be a szobába: »Nem tudtam aludni« A vádlott vallomásának ennél a részé­nél az elnök intézkedésére, kézébe adja a í.eremszolga Freitag Gottfrlednek a kétcsövű puskát, amellyel a gyilkossá­got elkövette és amely bűnjelként a bí­róság asztalán feküdt. Az elnök felszólí­tására a vádlott megmutatja hogy a puskát miként tartotta kezében a lövés pillanatában. A vádlott ezután folytatja vallomását. Elmondja, bogy a lámpa a lövés után azonnal kialudt. Az asszony kiugrott a szobából és ő mellette ki akart surran­ni a konyhából, ö utána ment puskával a kezében, megfogta az asszonyt aki kiszakította magát kezéből és tovább fu­tott. Újból megfogta a folyosón, »mikor azt mondta neki az asszony, hogy men­jen be és nézze meg, mit csinál Imre. Nem ment. Tovább birkózott az asszony­nyal, aki felugrott és a ház körül sza­ladt. A ház végében lévő szalmánál öt lépés távolságról rálött. Az elnök: Eltalálta? A vádlott: Nem tudom. Az asszony elbukott, de hamar felugrott és továbh szaladt, én utána dobtam a puskát és kivettem a kést a nadrágzsebemböl és szúrtam. Az elnök: Hol? — Nem tudom. — Hányszor? — Nem tudom. Többször szúrtam, az aszony védekezett és megfogta a jobb kezemet, aztán abbahagytam. — Miért? — Nem tudtam tovább szúrni. — Miért? — Nagyon a szivemre vettem, amit csináltam. —• Nem gondolta, hogy az asszony meghalt? — Nem gondoltam. — Azután mit tett? — Hazamentem. — A puskával mi történt? — Otthagytam. En hazamentem, ott­hon az istállóban lájttam, hogy a nadrá­gom véres. A kúthoz mentem és ki­mostam. A gyilkos a gyilkosság színhelyére megy Az elnök: Mennyi idő telt el attól az időtől, amikor otthonról elment, addig az időig, mig visszajött? — Negyedhétkor mentem el és há­­romnegyednyoloksr jöttem vissza. — A keze is véres volt? — Igen, azt is megmostam. — Mit csinált azután? — Lefeküdtem az ágyba. — Aludt? — Nem — Miért? — Minden a fejembe ment — Azután elmondja a vádlott, hogy egy óra múl­va jött érte a gazdája, mert a Kovácsék tanyáján történt valami. — Maga mit mondott? — Azt mondtam, bogy nem tudom, mi történt. — Aztán befogott, elmentek a köz­ségházára. az orvosért és két kocsin Kovácsék tanyájára mentek. A tanyán látták, hogy a kis Angyal Imre holtan fekszik véresen a földön. A vádlott ma­ga is volt a szobában. A gazdája, az or­vos és a csendőr átmentek Jansen Fülöp tanyájára, ahová a súlyosan sebesült asszony menekült A vádlott nem mentei. A szünet után az elnök még néhány kérdést Intéz a vádlotthoz és figyelmez­teti, hogy a vizsgálóbíró előtt tett és a mai váltomás között eltérések mutat­koznak. A vádlott a vállát mozgatja és egyre ismételgeti: — Nem tudom, nem tudom. Az elnök ezután több kérdést intéz hozzá arra vonatkozólag, hogy fa'­­sérelt-c meg erőszakot az asszonnyal szemben. A vádlott ezt tagadja és csak azt isme­ri el. hogy az ászonyt megfogta és meg- Szurkálta. Kovács Verona elmondja a véres est történetét A beidézett tanuk közül a bíróság elő­ször Kovács Tamásné, Tóth Veronát hallgatta ki. Huszonhét éves, öt éve van férjnél, egy négy éves kislánya van. A meggyilkolt Angyal Imre az. ő tanyáju­kon volt kanászgyerek. v -Az elnök: Mi volt a-fizetése?­Tanu: Két méter búza, ezer dinár fi­zetés és ellátás. Az elnök: Akkor este otthon volt az ura? i. Tanú: Nem. nem volt otthon. Az elnök: Hol volt? • -— Maliidjosra ment. ahová a kis Imre fizetéséből négyszáz dinárt.elvitt; Volt maguknál pénz akkor a ház­ban? —. Nem szokott nálunk több pénz len­ni soha húsz-negyven'’dinárnál.-r Milyen napon történt az eset? — Szombati napon, október 23-án este. Amikor ülünk a szobában ketten Imrével, hallottuk a konyhaajtót nyitni. A kisfiú azt mondja erre: _ No, gyün a Tamás bácsi. A tárni: A konyhaajtó kinyitása után kopogtak az ajtón. Az elnök: Mondta maga azt, hogy szabad? . . — Nem mondhattam, mert mindjárt nyílt az ajtó. Gottfried jött be, azt mondta jóestét. Kérdeztem, minek jött? Azt mondta, a puskáért, mert másnap reggel bét órakor be kell azt vinni a község­házára. — Kérdezte, hogy a gazda küldte? — Nem. De én azt gondoltam, hogy 5 küldte. A Gotfrid levette a puskát a szögről, szétnyitotta. nézegette és meg­töltötte egy töltényre, összerezzentem és mondám, vegye ki. a puska az nem já­ték. Kivette a töltényt és kiment. ;■ ’ .„-Vív . :<}• .• - • ■ • Freitag visszajön Az elnök: Mi történt azután? Tanú: Mi ketten visszajöttünk a szo­bába. De negyedóra múlva hallottuk, hogy nyílik ismét a konyhaajtó. A kis Imre megszólalt: — Gyün már Tamás bácsi. Fölkeltem, megfogtam az ajtó kilincsét és kinyitottam. Ebben a pillanatban lö­vés dördült el. nem is láttam ki lőtt, a lámpa elaludt. Ijedtemben se nem láttam, se nem hallottam, kiugrottam a konyhá­ba és menekülni akartam. Gottfrid — ak­kor már láttam, hogy ö van ott — meg­fogott és földre tepert. Birkózás közben felszólított, hogy adjam meg magam neki. Én védekeztem és ellöktem ma­samtól, felugrottam, kirohantam a folyo­sóra, ö utánam, elkapott, odaszoritott a falhoz és ismét erőszakoskodni kezdett. Én minden erőmmel védekeztem és azt mondtam neki: »Gottfrid kegyelmezz meg, ha nem magamért, kisgyerekemért«. Gotfrid nem szólt semmit, csak tovább nyomott a földre. Nagy erőfeszítéssel sikerült őt ellöknöm és tovább szalad­tam. A ház körül szaladtam, miközben elestem. Gotfrid a puskával utánam lőtt és a lágyékomon eltalált Én szaladtam tovább a szalmáig, ott Gotfrid utóiért, elővette a bicskáját és át akarta vágni a torkomat. Védekeztem, ahogy tudtam, de nem használt, összeszurkált. Egyszer­re csak éreztem, hogy elenged. Fel akar­tam kelni, de összeestem és elvesztettem eszméletemet. Mikor eszméletre tértem, négykézláb 'elmásztam Fülöp Mihály szállásáig, segítségért kiáltottam, Fülö­­pék bevittek a szállásra, innen a szeki­­csi kórházba kerültem, ahol hetekig ápolták. Mit mondanak a tanuk A következő tanú Lehr János volt, a vádlott gazdája. A vádlottat rendes, jó munkásnak mondja, nem ivott, nem ga­rázdálkodott. Fejvilágositást nyújt arról, hogyan értesült az esetről és hogy ment ki feikőlteni Gotfridet. Háromszor Is kellett szólítani, mig felébredt. Semmi izgalmat és nyugtalanságot nem észlelt rajta. Jeremies Risztó dr. és Baria Antal dr, törvényszéki orvosokat hallgatják ki.-. Az orvosszakértők szakvéleményének előterjesztése után a biróság folytatta a tanuk kihallgatását. Kovács Tamás el­mondja, hogy a kérdéses napon, mikor haza érkezett, milyen állapotban találta lakását. Kezdetben azt hitte, hogy a kis Angyal Imre alszik és csak később látta, hogy halott és azután tudta meg a sze­rencsétlenség többi részletét. A biróság fegyverszakértőként ki­hallgatta Milassín Andor szuboticai tüz­­o! tói ^parancsnokot és Todorovics Bo­­zsidárt arra nézve, hogy a puskatus do­bástól, vagy ütéstől tört-e el. A szakér­tők véleménye az, hogy a puskatus nem dobástól tört el. Fülöp MShály tanú elmondja, hogy milyen körülmények között találták meg a szerencsétlen asszonyt, akit há­zukba bevittek. Ezután Csulinovics Ferdó dr. állam­ügyész indítványt! terjeszt elő. hogy több fontos körülmény tisztázása cél­jából. szálljon ki a törvényszék a tett színhelyére, valamint indítványozza, hogy Szekiesen hallgassák ki Klein Ni­­kolát. Tóth Bélát, Kiss Terézt, Bosko­­vics Péter, Szijacsics Száva és Gajer Leonhardt rendőröket. Petrovirs Márkó dr. védő nem ellenzi az ügyész előterjesztését. Pavlovics István elnök kihirdeti a biróság végzését, amely szerint helyt ad az államügyész indítvá­nyának, a tárgyalást megszakítja és folytatását péntek reggel tiz órára Sze­­hicsre tűzi ki. A bíróság pénteken reggel Szekicsre megy, ahova a vádlottat is fegyveres fogházőrök kiviszik. A biróság először a bűncselekmény színhelyét tekinti meg. Megtekinti a két tanya egymástól való távolságát, aztán a szekiesi községhá­zán folytatják a csütörtökön megszakí­tott főtáigyalást.

Next

/
Thumbnails
Contents