Bácsmegyei Napló, 1926. november (27. évfolyam, 302-329. szám)
1926-11-11 / 310. szám
4. oldal. BÁCSMEGYEX NAPLÓ 1920 november 11. T Több a vagyonadó mint a vagyon Horgos község népe ki akar vándorolni a súlyos adók miatt Horgosról jelentik: Horgoson most fejezték be az 1925—1927. évi jövedelemadó kivetését. Az adókivető bizottság oly horribilis összegben állapította meg a horgósiak jövedelmi adóját, amelyet senki sem képes kifizetni, összesen körülbelül tizenkét-tizenhárom millió dinár adót vetettek ki Horgos községre, amely részben az ipar és kereskedelem visszafejlődése, részben a rossz termés miatt amúgy is a legsúlyosabb helyzetben van. A szigorú, adóki vetések ellen már eddig is ezer félebbezést nyújtottak 'be, azonkívül az adófizetők sérelmeiket feltárták dr. Radonics Jován’ és Markusev Milán országgyűlési képviselőknek, akik megígérték, hogy a szigorú adókivetések miatt eljárnak a pénzügyminisztériumban. Markusev Milán képviselő vasárnap kiutazik Horgosra, hogy az ottani súlyos gazdasági viszonyokról személyesen i,s meggyőződést szerezzen, Radonics .lován dr. képviselő pedig a közeli napokban monstre-küldöttséget vezet a pénzügyminiszter elé. A horgosi adókivetőbizottság szigorúságára jellemző, hogy amig Szuboticán ötszáz, Noviszadon pedig kétszázötven dinárban állapították meg a föld jövedelmét holdanként, Horgoson, ahol rossz, sziksós föld van, egy hold jövedelmét nyolcszáz dinárban állapították meg és ezután vetették ki az adót. Ez az adó épp négyszerese az 1921. évre kivetett adóknak, holott 'az akkori években sokkal kedvezőbbek voltak a gazdasági viszonyok. A szőlő jövedelmét holdanként háromezer dinárban állapították meg, holott a szőlőbirtokok a legutóbbi jégverés óta alig hoznak valami jövedelmet. Azonkívül Horgos vidékén oly roszszul termő föld van, hogy amikor optánsokat telepítettek le a községben, az agrárreformminiszterium kivételesen, a törvényben meghatározott öt hold helyett, tiz-tiz holdat utalt* ki 'egy-egy optáns-családnak, arra .való,,, hivatkozással, hogy Horgas.^ fiácslia tejtgyengébhen termő vidéke.' Sérelmezik a szigorú adókivetéseket a kereskedők és iparosok is. A község ugyanis a határ végleges megállapítása után elvesztette környékét, fogyasztó közönsége nagymértékben megcsappant. Széksós, Régi Királyhalom, Alsó-tanya lakossága, mintegy tizenkétezer ember, azelőtt Horgoson szerezte be szükségleteit, a határmegállápit'ás után azonban a község teljesen magára maradt. Emiatt a horgosi kereskedők és iparosok a legsúlyosabb gazdasági válsággal küzdenek, jövedelmük arra is alig elégséges, hogy existenciájukat fentarthassák, nem hogy a horribilis adót ki tudják fizetni. Többek között egy kereskedőre tizennégyezer dinár jövedelmi adót vetettek ki és amikor üzletét felbecsültette, hogy eladhassa, kiderült, hogy az egész üzlet nem ér tizenkétezer dinárt. Súlyosbítja a helyzetet az a körülmény is, hogy a horgosiak telekkönyvei még mindig Szegeden vannak és emiatt senkisem kap a földjeire bank-kölcsönt. Úgyhogy azok, akik bank-kölcsönből szándékoznának adóikat kifizetni, nem kaphatnak kölcsönt, mert nem lehet betábláztatni. Az esetben, ha az adókivetéseket nem fogják enyhíteni, a horgosiaknak nem marad más hátra, mint eladni mindent és a vándorbotot a kezükbe venni. Kiürített egy egész tartományt a sanghaii főkormányzó A kantornak elfoglalták Hankau várost Londonból jelentik: A Sanghaiból ideérkező jelentése kszerint a kantoni csapatok az utóbbi napokban több ezer négyzetkilométer területet foglaltak el nagy veszteségek árán. Sun-Csuan-Fang sanghaii főkormányzó elhatározta, hogy kiüríti Raing-Si-iartományt, hogy ezáltal biztosítsa a visszavonuló sanghaii csapatokat a bekerítés veszedelmétől. A kantoniak tegnap hajnalban elfoglalták Hankau várost és Nanking felé nyomulnak előre. A Daily Expressz szerint, katonai körök véleménye szerint, ha a sanghaii főkormányzó nem kap sürgős segítséget, az összes Jankcekiangtól délre eső tartományokat elvisziti. Nyolcszáz milliárdot kapott Bősei az osztrák postatakaréktól Két milliárd osztrák korona a postatakarék vesztesége Becsből jelentik: Az osztrák postatakarékpénztár botránya ügyében a nemzetgyűlés bizottsága tovább folytatja a vizsgálatot. A bizottság eddigi megállapítása szerint a postatakarék közel két billió osztrák koronát folyósított olyan bankoknak, melyek ezt az összeget sohasem tudják visszafizetni. A legnagyobb összeget — 780 milliárdot — Bősei Zsigmond, a hírhedt bécsi bankár kapta, akinek neve több ízben került pénzügyi botrányok középpontjába. A Bosel-féle kölcsön története igen érdekes. A tőzsdei konjunktúra bevégzésével, 1924 nyarán, amikor a részvények hirtelen esni kezdtek, a pénzügyminisztérium 300 milliárdot bocsátott a nagybankok úgynevezett intervenciós bizottságának rendelkezésére, hogy megakadályozza a részvények teljes elértéktelenedését. Az intervenciós bizottság egy ideig minden piacra dobott értékpapirost felvett, csakhamar kitűnt azonban, hogy a kínálat sokkal nagyobb, mint várható volt. A nagybankok utána jártak a dolognak és megállapították, hogy a legen dás hirii Bősei is teljesen letört és ő dobja piacra részvényeit. A nagybankok összeköttetésbe léptek Bosellel és kijárták, hogy az Osztrák Nemzeti Bank 780 milliárdot folyósítson kölcsönként Bőseinek. A bankár elfogadta a felajánlott kölcsönt azzal a feltétellel, hogy ő diktálja a feltételeket. Bősei fedezetként zálogba adta részvényeit, amelyek ma már akkori értékük felét sem érik, fentartotta azonban a maga számára a szavazati jogot, hogjy toVábbra is megfriarádhasson az Unió-bank elnöki székében. Nem sokkal később az Osztrák Nemzeti Bank elnöke, Reisch dr. félni kezdett, hogy a jegybank külföldi főrészvényesei felelősségre fogják vonni a Boselféle kölcsön folyósítása miatt és elintézte, hogy a postatakarékpénztár az egész tranzakciót átvállalta magára. Mindeddig Bősei egyetlen fillér kamatot sem fizetett, ennek ellenére később újabb 100 milliárdot kapott. A nyáron megbukott Centralbank der Deutschen Sparkassen adóssága a postatakarékpénztárral szemben 625 milliárd. A Tfeugabank, a Verkehrskreditbank és más szanálásra szorult kisbankok mintegy 300 milliárdot kaptak a postatakarékpénztártól. A már megszűnt Industrie- und Handelsbank, valamint a Gewerbe- und Handelsbank számára a postatakarékpénztár 150 milliárdot folyósított. A parlamenti ellenzék a kormánytól a postatakarékpénztár teljes átszervezését követeli a jövőben való hasonló visszaélések elkerülése érdekében. Az átszervezésről külön pártközi bizottság folytat tárgyalásokat. Betörők, rablók garázdálkodnak Becsén Leütöttek és kiraboltak egy trafikosnét Sztaribecséről jelentik: Hirt adott a Bácsmegyei Napló arról a vakmerő betörésről, melyet két ismeretlen fiatalember kísérelt meg a sztaribecsei adóhivatal pénztárában, ahol több mülió dinár készpénz volt elhelyezve. Az adóhivatal szolgája azonban megakadályozta a betörést. A sikertelen betörési kísérlet után sem szűntek meg Sztaribecsén a betörések. Az elmúlt héten Schossberger József sztaribecsei íiakkeros lakásán jártak ismeretlen betörők, akik a jelek szerint az előszobában lévő varrógépeket akarták elvinni, de a házbeliek idejekorán észre vették őket, mire elmenekültek. Hétfőn este özvegy Kubik Jánosnét tá-t madta meg és rabolta ki egy fiatalember. Kubiknénak egy kis szatócs boltja van a Prizrenska-uccában lévő házában. Hétfőn este az asszony az üzletből az udvarban levő lakásába igyekezett, amikor egy magas, kalapnélküli fiatalember hátukul rátámadt, földre teperte, kötényét letépte és az alatta hordott pincértáskát, amelyben ezer dinár papírpénzt és valamennyi ércpénzt elrabolta. Kubikné segélykiáltására a szomszédok segítségére siettek, de a tettes már elmenekült. Értesítették a csendörséget, a mely rögtön megkezdte a nyomozást a vakmerő rabló után, de eredménytelenül. Ugyanaznap éjjel a titokzatos betörő még több Prizrenska-uccai házban kísérelt meg betörést. A sztaribecsei rendőrség széleskörű nyomozást indított, mert az a gyanít merült fel, hogy egy több tagú betörő banda garázdálkodik Sztaribecsén. Egy kritikus albumából Irta : Baedeker Az élet olyan minta gályarabság s néha olyan mint az életfogytig tartó gályarabság. Oly emberek kerülnek benne elválaszthatatlanul egymás mellé (testvérek, hivatali főnök és az alárendeltje, üzlettársak, házasfelek, kolostorlakók, stb.), akik sehogyse illenek össze. * Az élet arra késztet bennünket, hogy állandóan vigyázzunk magunkra és mindig komédiát játszunk. Ebből az elővigyázatosságból folyik, hogy a trónjátvesztett király jobban vigyáz a méltóságára mint aki szilárdan ül a trónusán — a tönkrement ur büszkébben viselkiedig komédiát játsszunk. Ebből az elővia fizetésképtelenséggel küzdő kereskedő féltékenyebben ügyel a renoméjára mint a virágzó üzlet tulajdonosa — az öregedő dandy feszesebben huzza ki magát mint a fiatal gavallér s a vénülő kacér erősebb eszközökkel dolgozik s több illatszett és festéket pazarol mint fiatal és üde versenytársa. # Mikor a vendéglőben látom, hogy az egyik vendéget (aki pedig becsületesen és pontosan fizet) immel-ámmal, pincérgőggel szolgálják ki, a másikat pedig megkülönböztetett tisztelettel kezelik — ha látom, hogy az előbbi mily nehezen jut az ebédjéhez, mert a pincérje rajta kívül még hét-nyolc vendégről gondoskodik, az utóbbitól pedig két fürge Ganyméd várja a parancsot, akkor kénytelen vagyok megállapítani, hogy ez az élet képe. Az élet szerény vendége éppen csak hogy megél, s az élet hatalmas urát versengve szolgálják. gr Ha beteljesedne minden átok, amelyet az emberek (a jó lelkek!) egymásra sóznak, már rég kihalt volna az emberiség. Én se Írhatnám e kritikus sorokat s Te se olvashatnád azokat, nyájas olvasóm. * Az egyszerű, szürke és szellemileg korlátolt ember élete okvetlenül harmóniásabb lefolyású mint egy kiváló tehetségűé vagy előkelő jelleműé, s több kilátása van a boldogságra mint az utóbbiaknak. Amannak a jövője már kész a jelenben, emezeké küzdelmeknek a jutalma vagy a büntetése lesz. * Az ember örüljön, ha valami rendkívüli történik vele, még akkor is, ha az nem örvendetes. Mert nincs unalmasabb dolog a világon mint a mindennapiság és az egyformaság. Ha mindennap szép idő volna, valószínűleg bosszankodnánk rajta és vágyva-vágynánk egy változatossággal járó (bár pusztító) zivatar után. Akiben van egy kis erő, jobban szereti a szokatlan és váratlan eseményeket, ha azok kellemetlenek is, mint az egyformaságot, amely már csak azért se lehet kellemes, mert nem szolgál semmi meglepetéssel. * A gyermeket szórakoztatja, az ifjút biztatja, a férfit megkinozza s az öreget untatja az Élet. * Ahogy érteni kezdjük az életet, az már megpróbáltatás és teher. Az egyik erre az eredményre már igen korán, a tanulóévekben, jut, a másik később, de mindenki elég korán. Ezért van olyan kevés elégedett ember a világon. * Mentül többre becsüljük az életet, annál kevesebbet ér. Mivelhogy az értéke ama gyönyörök összegéből áll, amelyeket nyújt, nem szolgálhat annyi örömmel mint amennyit vár tőle az, aki az élvezetek reményében túlbecsüli. Ez az oka, hogy az optimista távolrul se él olyan nagyon jól, mint az irigyei elgondolják s ahogy ő magával elhitetni szeretné. dfr Mentül életszeretőbb valaki, 'annál jobban kívánja, hogy múljanak a napok, mert hiszen minden holnaptól uj gyönyöröket remél, amelyeket alig1 győz bevárni. így azok dolgoznak leginkább az életük megkurtításán, akik azt mentül hosszabbra szeretnék nyújtani. ¥ Az élettel úgy vagyunk mint annak minden egyes napjával. Jobban szeretjük, ha borúsan kezdődik és napsütéssel folytatódik, mint ha derűvel indul és később lesz felhőssé. * Az életet nem szabad se túl sokra, se kelleténél kevesebbre becsülni. Túlsókra nem, hogy legyen merészségünk kiélvezni, s nagyon kevésre nem, hogy érdemesnek tartsuk elviselni a szenvedéseket, amelyeket ránk mér. Az életvitelünk néha — s a hiú embereké mindig — azt a benyomást teszi, mint ha csak azért élnénk és dolgoznánk, hogy mentül szebb legyen a temetésünk. * Aki egész pályáján csak magának él, az nem hal meg senkinek. # Olyanok ragaszkodnak görcsösen az élethez, akikre csupa szenvedés vár és olyanok dobják el azt maguktól könynyelmüen és könnyen, akiket az még sok gyönyörűséggel kínál. # A legszebb életet az éli, akit a barátai szeretnek s az ellenségei becsülnek. # Az élet a boldognak farsang, a boldogtalannak börtön vagy siralomház s a legtöbbnek (aki se nem boldog se nem boldogtalan) iskola. * Vannak, akik semmiségekért élnek. Ezeken az Élet azzal áll bosszút, hogy szintén semmibe veszi őket * Akik az életet nem értik, vagy nagyon boldogok vagy egészen boldogtalanok. Akik valamennyire értik, nem lehetnek ugyan teljesen boldogok, de igazában boldogtalanok se. Aki folyton élvez, mindig nélkülöz. * Aki csak a leikével törődik, nem sokkal jár el helyesebben mint az, aki meg csupán a testével foglalkozik. * Nemcsak tetszhalál fordul elő. Van tetszélet is. S hányán élnek ilyet? Anélkül, hogy tudnák...
