Bácsmegyei Napló, 1926. november (27. évfolyam, 302-329. szám)
1926-11-11 / 310. szám
XXVII. évfolyam Szubotica, 1926 CSÜTÖRTÖK november 11. 310. szám Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfon délben UlefoK. Kiadóhivatal 8-58 Szerkesztőség 5-10, 8-SJ Előfizetési ár negyedévre 165 dia. ^~~nTTT-TinraTTlMnTril IIMIIIMI Ilii Bill I II ——II II ■■is......■■■■■■■........ Szerkesztőség: Zmsj Jovin trg 3. szám (Kinerva-palota) Kiadóhivatal: Subotica, Zmaj jovin trg 3. (Minerva palota) Tanulságok A Vajdaság magyar népe, miután vezérei nem adnak tápot politikai érdeklődésének, ráér szemlélődni azokon a tanulságokon, amelyeket a többi utódállam magyar kisebbségének küzdelme nyújt. Erdélyben a magyarságnak egyetlen politikai szervezete van és abban a legkülönbözőbb osztályokat és felekezeteket tartják össze az egy anyanyelv által meghatározott kisebbségi sors közös érdekei. Ezt az impozáns egységet nem rég figyelemreméltó belső ellenzéki mozgalom fenyegette, de a kettészakadás veszélyét a vezetőség éppen a kritika jogának elismerésével és az elégedetlenek intencióinak bölcs értékelésével hárította el. Szlovenszkóban az erdélyinél kisebbszamu magyarság az uj államalakulás első pillanatától kezdve világnézlet és szociális rétegeződés szerint oszlott meg. Négy pártba szétforgácsolva vesz részt Csehszlovákia magyar kisebbsége a politikai életben. Van ott magyar nemzeti párt, magyar keresztényszocialista, magyar szociáldemokrata és magyar kommunista párt. Mindenik pártnak természetszerűen másmás a programja, de elképzelhetetlen, hogy az anyanyelv azonosságából folyó problémák megoldása tekintetében ne volnának egy véleményen. Ha semmi más, a kisebbségi jogokat^ nyirbáló nacionalizmus a biztositéka annak, hogy a szlovenszkói magyarság kebelén belül alakult pártokat a gondolkozásuk szélsőséges eltérései ellenére is bizonyos szolidaritás kapcsolja össze. Romániában tehát a föltétien nemzetiségi pártegység a magyarság irányitó gondolata, mig Csehszlová-! kiában a magyarság nem tartja j szükségesnek, hogy mentalitásbeli j tagolódását a kisebbségi célkitiizé- j sek mögé rejtse. A figyelő harmadik j hiába veti fel a kérdést, hogy a két j álláspont közül melyik a helyesebb. \ Minden ország közéletének más a j természetrajza és úgy a romániai, j mint a csehszlovákiai magyarság azt az utat követi, amelyet hazája államszerkezeti, politikai, társadalmi és gazdasági sajátosságai jelölnek ki számára. A pillanatnyilag elért eredmény vagy szenvedett kudarc sem lehet mérvadó a kisebbsé- j gi harc módszereinek megítélésé- j nél. Vannak vívmányok, amelyek a nagy feladatok betöltésére feszülő | energiákat lankasztják és vannak I vereségek, amelyektől megacélo- j zódik a fáradt akarat. Az erdélyi ! magyarokat a hiánytalan pártegy- ] ség nem juttatta hozzá a paktumban i kilátásba helyezett könnyítésekhez, i a négy pártra tördelt szlovenszkói j magyarság pedig helyet kap a kor-1 mányban. Az azonban még kétséges, j hogy amit az erdélyi magyarok hiába vártak az Avarescu-kormánnyal kötött megegyezéstől, érett gyümölcsként fog a szlovenszkói magyarság ölébe hullni a közélelmezési minisztérium fájáról. Csak egy bizonyos: a csehszlovák államegységet minden soviniszta óvóintézkedésnél és jogfosztó rendszabálynál nyomatékosabban demonstrálja az a körülmény, hogy a németek után a magyarok is belépnek a prágai kormányba. Masaryk állította fel a Prager Tagblattnak adott interjújában a tételt, hogy a nemzetiségeknek részt kell venniök a kormányzásban, mert csak igy tudják fokozatosan áthidalni azokat az ellentéteket, amelyekből a kisebbségi sérelmek származnak. Ennek az elvnek végrehajtása, mint a csehszlovákiai magyarság politikai életének korszakalkotó fordulójából kitűnik, nem ütközik nehézségbe ott, ahol az erősebbik félben megvan rá a hajlandóság. A csehszlovák államfő intelme Jugoszláviára vagy Romániára vonatkoztatva nem a kisebbségeknek szól, amelyek állandóan hangoztatják az államéletben való aktiv részvétel jogát, hanem a faji többségnek, amely az államegységet félti a nemzetiségi szabadságjogok korlátainak lebontásától. Melyik példát tartsa szem előtt a jugoszláviai magyarság az adott helyzetben: az erdélyit-e, amely a nemzetiségi pártegységet ajánlja, vagy a szlovenszkóit, amely szerint a magyar kisebbség több pártra darabolva is beérkezhet a miniszteri bársonyszékbe? Sajnos, még meszsze vagyunk attól, hogy választhatnánk a két taktika közül. Előbb szert kell tennünk arra az agilitásra, szervezkedési elevenségre és politikai lökőerőre, amely nélkül sem a csorbítatlan pártegység, sem a differenciálódás nem emel ki egy nemzeti kisebbséget az elhanyagolható belpolitikai tényezők sorából. Egyelőre csak ezt az oktatást kaphatjuk, akár Románia, akár Csehszlovákia magyarságához fordulunk leckéért. Pasics nem kívánja a kormány távozását A volt miniszterelnök megelégszik azzal, ha az üresedésben levő tárcákat hozzá közelálló politikusokkal töltik be — Demetrovics Juraj törvényjavaslata az ármentesitő társulatokról — Nem tűzték még napirendre a szlovén néppárt interpellációját az olaszországi szlávok szenvedéseiről — A nemzeti kisebbség megköveteli a szláv kisebbségek védelmét — mondotta Sftsnik Még nem hívták össze a radikális klub ülését Beogradból jelentik: A szerdai nap sem hozta meg a politikai életnek azt a meglepetését, amit már napok óta oly türelmetlenül várnak, bizonyos körökben. Elsősorban Pasics Nikola audienciája az, amelytől a politikai helyzetben fordulatot várnak, azonban Pasics szerdán sem jelent meg a királynál és nem történt meg a radikális klub összehívása sem, bár a dalmáciai agrártörvény nyitott kérdése miatt a klubülés összehívása már nem lesz sokáig elhalasztható. Pasics magatartása még mindig meglehetősen rejtélyes és ezért a bizonytalanság napról-napra fokozódik. Egyes, szerdán elterjedt verziók szerint Pasics megelégedne annyival, ha a kormányban üresedésben levő helyeket hozzá közelálló politikusokkal töltsék be és nem kivánja a kormány távozását. Más verziók szerint Pasics még ehhez sem ragaszkodik, liánom csak egyes személyeknek a kormányból való kiválását követeli. Ho'^y mi igaz ezekből a verziókból, árra csak a közeljövő eseményei fognak válaszolni. Mindenesetre érdekes jelenség, hogy a radikális képviselők tekintélyes része távoltartja magát a parlament üléseitől, sőt sok radikális képviselő Beogradból is eltávozott. A kormány tagjai közül szerdán délután Perics Ninkó pénzügymiintezter jelent meg kihallgatáson a királynál és őfelségének aláirás céljából előterjesztette azt az ukázt, a melyben a király felhatalmazza a I kormányt az uj költségvetés beterjesztésére. őfelsége erre megadta a felhatalmazást a kormánynak. A késő esti órákban még Makszimovics belügyminiszter volt rövid itleig a királyi udvarban. A parlament ülése Délelőtt tiz órakor nyitotta meg a parlament ülését dr. Szubotics Nikola alelnök. Vuletics Száva föderalista a múlt ülés jegyzőkönyvéhez szólt hozzá, majd Demetrovics Juraj Pribicsevics-párti terjesztette be törvényjavaslatát az ármentesitési társulatok segélyezéséről. Vita az ármentesitésröl Demetrovics Juraj hosszú beszédben indokolta meg javaslatát. Azzal vádolta a kormányt, hogy nemtörődéssel kezeli az árvizvédelem kérdését. A védőgátak teljesen rosszak. 192-í-ben hatvanezer holdat öntött el a viz, 1926-ban már százhúszezer holdat. Ebben az évben egy félmillióid dinár kár érte az országot, mert a gátakat nem javították ki. Az 1920-iki árviz után az Apatin— szontai szakaszon magasabb gátakat emeltek, de az ottani ármentesitő társulat sem tehetett meg mindent, amit kellett volna, mert a íöldmivelésügyi minisztérium biztosa nem teljesítette kötelességét. A legutóbbi árvízkatasztrófa után az Apatin— szontai ármentesitő társulat elhatá-. rozta, hogy megerősíti a gátakat, de I erre tizennyolc millió dinár kellett volna, amiből mindössze tízmilliót sikerült hitel utján megszerezni és ezért nem tudta a társulat megvalósítani a programját. A Bogojevó— Vajszka—zsivai ármentesitő társulat privát kölcsönből javította ki gátjait, de az agrárreform-minisztérium nem fizette ki az ármentesitési illetékeket az agrárföldek után. Az elmaradt ármentesitési illetékek erre az évre kétmillió dinárt jelentenek a társulatnak. — A pénzügyminisztérium — mondotta Demetrovics Juraj — 2,225.000 dinár ármentesitő illetéket sikkasztott el és ennek a következménye, hogy nem lehetett kiépíteni a lokalizációs gátakat, amelyek nyolcvanezer holdat vannak hivatva megvédeni. Az Apatin—szontai ármentesitő társulat még 1924 november 16-án kért segítséget a földmivelésügyi minisztériumtól és a választ csak 1926-ban kapta meg, amikor már az árvízkatasztrófa bekövetkezett. Négy-öt millió dinárra lett volna szükség, hogy ezen a szakaszon a katasztrófát el lehessen hárítani. Végül Demetrovics Juraj a minisztertanács szeptember 28-iki határozatával foglalkozott, amely ármentesitési célokra tiz és félmillió dinárt utalt ki. Ezt az összeget szerinte a beljei uradalom szubvenciójának tekintették, pedig ott nincsenek is agrárérdekeltek. A Bogojevó—Vajszka—zsivai ármentesitő társulat csak egymilliót kapott ebből a pénzből. A civilizáció nevében követelte Demetrovics. hogy ezt a kérdést a jövőben másképp kezeljék. Sztankovics Szteván beszéde Vujics Dimitrije. földmivespárti és V esen jak szlovén néppárti felszólalása után Sztankovics Szvetozár Jovanovics-párti tartott beszédet és többek között a következőket mondotta : A vajdasági ármentesitő társulatok nem funkcionálnak úgy, mint a horvátországiak. Ennek az oka egyfelől az, hogy a Vajdaságban az ármentesitő társulatok területén levő földnek nagyrésze agrárreform alá esett, másfelől az, hogy a Vajdaságban a gátak igen rossz állapotban vannak. A pénzügyminisztérium nem bocsájtja az ármentesitő társulatok rendelkezésére a befolyt ármentesitési illetékeket és felelősség terheli ebben az agrárreform-minisztériumot is. Ebben az évben már huszonegy millió dinárt tesz ki az állam tartozása az ármentesitő társulatokkal szemben. Orol Milán: Kinek nem tartozik ez a rezsim? Sztankovics: A tiz és félmillió dinárt, amit a minisztertanács kiutalt, a vajdasági gátak rendbehozására kellett volna fordítani, de nem úgy történt. A földmivelésügyi minisztérium megfeledkezett arról a kötelességéről, hogy az ármentesitő társulatokat támogatnia kell. A tiz és félmillió dinárból a bélyei uradalom és a bukini ármentesitő társulat is kapott egy-egy félmillió dinárt, pedig ezeknek nincsenek agrárérdekeltjeik. Körülbelül 63 ármentesitő társulat működik az országban és 1000 kilométer kiterjedésű gátat tart rendben. 500.000 katasztrális hold megvédésére vannak ezek az ármentesitő társulatok hivatva. Azonban a társulatok 50 százaléka az agrárreiorm alá
