Bácsmegyei Napló, 1926. november (27. évfolyam, 302-329. szám)

1926-11-07 / 306. szám

1926. november 7 5. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ aaagjJMaBMIIIJMMBMMMBEI VÉGH LAJOS dr. I smmessaemromHÄBBHöamsi'? Élt hatvannégy évet... Ha a küzdelem és a munka esztendei duplán számítaná­nak, mint a katonaságnál a háború, ak­kor szegény megboldogult Végh Lajos Az öngyilkosság részleteiről szomba­ton újabb adatok kerültek nyilvánosság­ra. Vinczehidy Ernő ár., Torontálmegye volt főjegyzője Budapestről jött le Becs­kerekre, hogy beteg barátját meglátogas­sa. Pénteken délután ment el Véghék­­hez, de az előszobában várt, amíg valaki kijön a szobából, mert nem akarta a be­teget esetleg alkalmatlan időben zavarni. Alig telt el néhány perc, elhangzott a re­volverlövés és mire Vinczehidy bero­hant, dr. Végh Lajos szétroncsolt fejjel feküdt. Valószínű, hogy Végh tudatosan készí­tette elő az öngyilkosságot, mert még soha sem fordult elő, hogy orvosért kül­dött volna valakit. Azt hiszik, hogy pén- I teken délután már azzal a szándékkal küldte el unokahugát, Végh Margitot, hogy igy magára maradva elkövethesse a végzetes tettet. Végh Lajos dr.-t vasárnap délelőtt 11 órakor temetik. A részvét olyan általá­­nős az egész városban és a vármegyé­ben. hogy a temetés előreláthatólag az utóbbi idők legimpozánsabb gyászszer- I tartása lesz Becskereken. Mussolini önmaga ellen «terveztetett merényleteket A Nizzáiban letartóztatott Garibaldi ezredes az olasz kormány kémje és agent provoka'örje volt — Másfél év óta jelentést tett az olasz kormánynak minden fasisztaellenes mozgalomról — A cataloniai összeesküvést is Garibaldi szervezte A francia területen folytatott aknamunkával! Franciaország ellen akart Mus­­solini bizonyítékokat produkálni — A fasiszta nagytanács határozatai Súlyos vádak a francia minisztertanácson Mussolini ellen bátyánk életéveinek számát most százon fölüli számjeggyel kellene megjelölni a becskefeki temető, legfrissebb sirhantja fölött. Hatvannégy évből legalább ötvenet dolgozott, küzdött, harcolt a Sorssal, a melynek keresztje néha olyan súlyosan nehezedett vállára. De Végh Lajos állta a harcot, megkarcolta becsülettel az éle­tet és amikor más már hajlott derékkal, csüggedő fejjel, összetört szívvel régen megadta volna magát, ő -egyenesen tar­totta hatalmas fejét, szélnek feszítette lobogó ezüstös haját. Fiatal volt a fiata­lok között és dolgozott, küzdött, mindig hittel, mindig vidáman. Ha kulturális mozgalom, ha politikai harc, ha gazdasági munka volt abban a két vármegyében, amelyet szőkébb pát­riájának mondhatott, mindig ott volt a legelső arcvonalban. Lángolva lelkesített és mérsékletre intett bölcs szavakkal, érveket gyártott vaslogikával, irt és be­szélt és hatvannégy év alatt nem fáradt el solia. A megváltozott viszonyok kö- | zött testvéri összetartásban dolgozott 1 egykori elkeseredett politikai ellenfelei­vel. ö volt és még néhányan, akiknek egyénisége, tudományos és politikai föl­készültsége, fáradhatatlan munkabírása és soha meg nem szűnő lelkesedése a jugoszláviai magyarság Mekkájává avat­ta Becskereket. Ha kezdeményező paran­csot, buzdító igét, irányitó szót vártunk Becskerekröl. akkor kevesedmagával elsősorban Végh Lajosra gondoltunk, mert érzésben, gondolkodásban, szociá­lis és társadalmi elhelyezkedésben ők álltak legközelebb a magyarság széles rétegeihez. Valamikor gazdag volt, tu­dós, irodalmár és esztéta és élete útja sokkal kevésbé lett volna nehéz, ha szel­lemének magas előkelőségében csak ön­magának él, de Végh Lajos dr. két kéz­zel szórta tudása gyümölcseit, szellemé- ; pék kincseit, erejét és energiáját és h> séggel juttatott belőle mindenkinek, aki kérte, aki rászorult, sokszor érdemén fe­lül is, olvasatlanul. Az ő élete a közé volt, de sok-sok fájdalmas szenvedését magának tartotta meg. Ha gondja volt, fájdalma, vagy nagyon súlyosan rásza­kadt valami családi tragédia, panasz nél­kül tűrt és szenvedett és azonnal készen állott okosan, bátran, nyugodtan és lel- j kesén, ha közös ügyben, mások bajában j kellett segíteni. Százak fognak sírni koporsójánál, mert tízezrekért dolgozott és dolgozna bizonnyal ma is törhetetlenül, de szer­vezetét, amely munkát, gondot és szám­talan sorscsapást szilárdan állott, alatto­mosan gonosz betegség támadta meg és akinek lelkét nem tudta megtörni sem­miféle csapás, nieghasonlott a testi fáj­dalomban. A betegség szörnyű kínja elől egy gyenge pillanatban megretirált. Sza­bályosan, jól kiszámítva, alapos pontos­sággal végezte ezt is. Egyetlen golyó és dr. Végh Lajos nem volt többé. Elment j önként, a maga jószántából akTcor, ami­kor úgy gondolta, hogy elég volt a harc­ból és talán túl sok a szenvedésből. A maga küzdelmét leszámolta az élettel, nem bírta tovább, becsülettel fizetett. El- j múlása nekünk: barátainak, ismerőseinek és minden magyarnak Jugoszláviában pótolhatatlan veszteség. (k. m.) Végh Lajos dr. holttestét szombat reg­gel ravatalozták fel a Vörösmarty-ucca 15. számú gyászházban. Barátainak, tisz­telőinek végtelen sora kereste fel szom­baton a ravatalt, a táviratok és levelek tömege érkezett a gyászoló családhoz és alig van ember Becskereken, aki nem ej­tett volna könnyet dr. Végh Lajos rava­talánál. Szombaton délután megjelent a rava­talnál a becskereki ügyvédszövetség kül­döttsége dr. Jaksics Zsarkónak, a szö­vetség elnökének vezetésével. A küldött­ség tagjai voltak Várady Imre dr., Pav­­lovics Gyoka dr., Stern Lázár dr. és Petrovics Dragutin dr. A küldöttség az egész ügyvédi kar nevében kifejezte részvétét a gyászoló családnak és be­jelentették, hogy a temetésen testületileg geszt vesznafc a Jjecskerekt ínöCkédel^ Párisból jelentik: A cataloniai Össze­esküvésből példátlan Don Quijote-ügy bontakozik ki. Szenzációsan érdekes a Nizzában letartóztatott Garibaldi ezre­des szerepe ebben az ügyben. Riziotto Garibaldi, a nagy Garibaldi unokája négy évvel ezelőtt súlyos összeütközés­be került Mussolinivel és ekkor Párisba menekült, ahol maga köré» gyűjtötte az olasz republikánusokat és most kiderült, hogy Garibaldi, aki az antifasiszták és az olasz emigránsok vezére volt, egy­ben titkos ügynöke volt Mussolini­­nek és éveken át besúgója volt az olasz politikai rendőrségnek. Garibaldi jó pénzért jelentést tett az olasz politikai rendőrségnek minden anti­fasiszta mozgalomról és minden egyes újabb politikai menekültről, aki Olaszor­szágból francia területre érkezett. Garibaldi üzelmeinek leleplezése érde­kes körülmények közt történt. A római politikai rendőrség főnöke hamis útlevél­lel Nizzába érkezett, ahol azonban a francia rendőrség gyanúja ráterelődött, letartóztatták és a határra toloncolták. Nizzában a római politikai rendőrség fő­nöke többizben összejött Garibaldival, aki összesen négyszázezer lírát kapott tőle. . Garibaldi letartóztatása után beis. merte, hogy másfél év óta össze­köttetésben állt az olasz politikai rendőrséggel és többizben tanács­kozott Mussolini rendőrfőnökével. Letartóztatásakor egy pokoli tervet hiú­sított meg a francia rendőrség. Garibaldi ugyanis Nizzába hívta a fivérének pá­risi üzletében alkalmazott Scaevolit, aki­nek értésére adta, hogy négy titkos levelet kellene elvinni Rómába az ottani antifasiszta moz­galom vezéreihez. Scaevoli vállalkozott a veszedelmes fel­adatra és egy hét múlva már Mussolini titkos rendőrségének főnöke személye­sen hozta el Nizzába Scaevoli útlevelét. Ugyanekkor azonban a veszedelmes vállalkozásba beug­ratott ember fényképét az olasz po­litikai rendőrség sokszorosittatta és megküldte a határrendörségnek, hogy Scaevolit abban a pillanatban le­tartóztassák, amint olasz területre teszi a lábát. A párisi lapok szerint azokban a titkos levelekben, ame­lyeket Garibaldi Scaevolival Rómá­ba akart küldeni, le van Írva a francia területen tartózkodó antifa­siszták újabb összeesküvéseinek a terve és Mussolini ezekkel a leve­lekkel bizonyíthatta volna, hogy a Franciaország területén tartózkodó olasz emigránsok a fasizmus meg­döntésére szervezkednek. A Petit Párisién vezércikkben foglal­kozik a leleplezéssel. Nem akarjuk Mus­solinit megvádolni — Írja a lap — hogy tudomással birt ezekről az üzelmekről és talán ő lepődött meg a legjobban, hogy a» olasz politikai rendőrség Fjran­ciaország területén ilyen eszközök­kel dolgozott, antifasiszta összees­küvéseket kohol, itt pénzért tobor­zott olasz emigránsokat és merény­leteket szervezett, hogy aztán meg­vádolhassa Franciaországot és a francia kormányra háríthasson min­den felelősséget. A legnagyobb felháborodás hangján ir az ügyről az Oeuvre is, amely többek közt azt írja, hogy Garibaldi üzelmei és a római politikai rendőrség franciaor­szági aknamunkája borzalmasságában minden képzeletet felülmúl. A Temps »Kellemetlen eset« címen éles kritika tárgyává teszi az olasz ha­tóságok eljárását és többek közt a kö­vetkezőket írja: — Ha idegen kormányoknak bizonyí­tékuk, vagy a legcsekélyebb gyanújuk van arra, hogy egyes politikai mene­kültek államukra nézve kellemetlen mű­ködést fejtenek ki és hogy ezeket a politi­kai menekülteket ellenőrizni kellene, úgy ezt hivatalos utón kellett volna a fran­cia kormánynak tudomására adni. A nemzetközi szabályoknak az a súlyos megsértése, amit idegen rendőrség ve­zetőjének francia területen állítólagos, vagy koholt merényletek ügyében in­dított nyomozása jelent, kellemetlen kö­­vetkezményekrg vezethet. Franciaor­szág ugyan ne legyen idegen államfők ellen szervezett merényletek központja, de viszont azt sem tűrhetjük, hogy ide­gen tisztviselők államunk területén nyo­mozásokat vezessenek. A botrányos üggyel egyébként pénte­ken foglalkozott a francia miniszter­­tanács is és Sarraut belügyminiszter a minisz­tertanácson a legsúlyosabb vádakat emelte Mussolini ellen. A rendőrség adatai alapján a miniszter­­tanács elé tárta a belügyminiszter, hogy a cataloniai összeesküvés is Gari­baldi müve volt Mussolini szolgála­tában. hogy az összeesküvésnek az ódiumát is Franciaországra háríthas­sák. Mussolini terve az volt, hogy Franciaország és Spanyolország közt elmérgesitse a viszonyt és Pri­mo de Riverával megértesse, hogy csak Olaszországra számíthat. Rómából jelentik: A fasiszta nagyta­nács pénteken este Mussolini elnöklésé­vel ülést tartott. Mussolini és a fasiszta párt titkára jelentésének meghallgatása után a tanács megállapította, hogy Olasz­ország egész népe mély megindulással és rendkívüli felháborodással fogadta a Mussolini ellen október 31-én megkísé­relt merénylet hírét. A nagytanács fog­lalkozott azokkal a megtorló intézkedé­sekkel is, amelyeket egyes helyeken azonnal a merénylet után foganatosítot­tak és azt a véleményét fejezte ki, hogy bár a felháborodás és a fájdalom kitörését nem lehetett elkerülni, mégis megnyugvással fogadja azo­kat az intézkedéseket, amelyek az egyéni akciók meghiúsítását céloz-Igazán a legkörmönfontabb terv és nagy ravaszság nyilvánul meg abban, hogy az aknamunka leleplezése után Mussolini sietett Federzoni belügyminisztert elejte­ni. Ez az eset hasonlít ahhoz, ami Ma­­teotti meggyilkolása után történt, mert Mussolini most is kiválasztott egy bűn­bakot, akinek a nyakába varrja a fran­ciaországi üzelmeket, hogy ő maga mos­hassa kezeit és megmentse diktatúráját. A minisztertanácson nem alakult ki olyan hangulat, amely az Olaszország­gal folytatandó tárgyalásoknak és a függő kérdések megvitatásának kedvez­ne. A Németországgal folytatandó tár­gyalásokat Poincaré akadályozza meg, akinek pozíciója a frank árfolyamának javulása óba Brianddal szemben megerő­södött, az Olaszországgal folytatandó tárgyalásokra pedig Briand nem mutat nagy hajlandóságot, nem utolsósorban azért, mert attól tart, hogyha Francia­­ország az észszerüség szempontjából en­gedékenységet mutatna, ezt a fasiszta sajtó nem méltányolná, hanem csak Mussolini újabb dicsőítésére használná fel. Pénteken hallgatták ki egyébként a Pertignanban letartóztatott Mazzia ez­redest, a cataloniai összeesküvés vezérét, aki elmondotta, hogy a puccsot az Ame­rikába kivándorolt catalóniaiak finanszí­rozták. Amerikában már hónapok óta gyűjtöttek a felkelés céljára és ebből az összegből finanszírozták a délfranciaor­szági összeesküvőket. A Pyreneusokban az egyik faluban egyébként pénteken újabb tizenöt összeesküvőt tartóztattak le, valamint Bordeaux pályaudvarán is két letartóztatás történt. A spanyol kormány köszöne­tét mond Franciaországnak Madridból jelentik: A spanyol kor­mány szombaton adta ki az első hivata­los jelentést a cataloniai összeesküvés­ről. A jelentés megállapítja, hogy egész Spanyolországban teljes a rend és nyu­galom és a spanyol kormány köszönetét fe­jezi ki a francia kormánynak a puccs meghiúsítása érdekében ki­fejtett támogatásáért és az összeesküvők elleni erélyes rend­szabályokért. Ezeknek a cselekményeknek a megszűné­sét várja a fasiszta nagytanács azoktól az uj rendszabályoktól, amelyek a kor­mányzat oltalmát szolgálják. A tanács sajnálatát fejezte ki a kül­földi konzulátusok elleni tüntetések miatt. Tudomásul vette a nagytanács a minisz­tertanács által elfogadott újabb rendsza­bályokat, amelyek szerint a halálbünte­tést ismét bevezetik a merénylők ellen, ellenőrzik az összes kiadott útleveleket, visszavonják valamennyi fasisztaellenes lap engedélyét és feloszlatnak minden fasisztaellenes egyesületet. A tanács bí­zik abban, hogy ezek az intézkedések alkalmasak lesznek a fertőzés utolsó gócpontjának kiirtására és biztosítják a A fasiszta nagytanács tudomásul vette a miniszter­­tanács által elhatározott megtorló intézkedéseket

Next

/
Thumbnails
Contents