Bácsmegyei Napló, 1926. november (27. évfolyam, 302-329. szám)
1926-11-07 / 306. szám
4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1926 november 7 Bácskai Naplö — ©íá — A moravicai jegyző Ebben a rovatban és ezen cím alatt a múlt vasárnap egy tréfás kis karcolat jelent meg a sztaramoravieai jegyzőváltozással kapcsolatban az uj sztaramoravicai jegyzőről. Milojevics Zsifkó moravicai jegyző úgy látszik nem érti a tréfát, mert erre a kis közleményre egész komoly helyreigazítást küldött, amelyben elmondja, hogy mielőtt a szuboticai városháza épületében vendéglőt nyitott, már több évig, mint tisztviselő működött. Alaptalannak nevezi azt az állítást, mintha ő az útlevelekért ezer és a marhapasszusokért száz dinárokat számított volna. Ki is fizetné ezt meg? — kérdi a moravicai jegyző s mi azt feleljük, hogy ezt nem is állitottuk róla De ideje volna már, s tévedések elkerülése végett kijelentjük, hogy ezt nem a moravicai jegyző esetével kapcsolatban mondjuk, hogy. a belügyminisztérium országos érvényű rendelettel mondja ki hogy mindenki kaphat u törvényes illetékek és (lkak lefizetése mellett útlevelet. Aki szökni akar, akinek vaj van a fej-én, az úgy is vagy útlevéllel, vagy útlevél nélkül, de átmegy a határon. Az utlevélkényszer csak a tisztességes embereket nyomorítja. De ha fent is kell tartani az utlevélkényszert, bátran ki lehet mondani, hogy útlevélhez, amely egyik tényezője a helyváltoztatás és a mozgás szabadságának, ami emberi jog, — mindenkinek, minden különlegesebb formalitás nélkül jussa van. Ugyi-s annyi pénzbe kerül az útlevél, hogy csak az kéri, akinek szüksége van rá. Még senki se'szökött meg azért, mert útlevele volt és még senkit sem akadályozott meg a szökésben, hogy nem volt útlevele. Az utlevélkiállitással járó temérdek formalitás, s az, hogy az útlevél kiadását véleményezni kell, csak felesleges munkát okoz a tisztviselőknek s alkalmat ad különböző visszaélésekre és meggyanusitásokra. Nem ötven dinár, hanem száz Még egy helyreigazítás! Megírtuk néhány nap előtt, hogy egy tisztviselő a hivatalából durván kiutasított egy tisztes szubotieai polgárt, aki nem beszélgető szándékkal s nem .,ó kedvéből jelent ott meg, hanem azért, mert idézést kapott. A »Mars ki/« miatt, amivel a tisztviselő a polgárt kitessékelte, vizsgálat indult, s a tisztviselőt — igy irtuk mi — miután a vizsgálat során az akták kilónyira gyűltek, elitélték ötven dinár pénzbüntetésre. Most ezt is helyreigazítják. A vizsgálat alatt nem fogyott el ötven árkus papír, csak kettő, s a büntetés sem ötven dinár volt, hanem száz. Az igazat megvallva, jobban szerettünk volna olyan helyreigazítást közölni, amely az eset megtörténtét cáfolja, nern pedig ezeket az apró részleteket. Amikor a »Mars ki!« cimii apró rovást papírra vetettük, úgy kezdtük a cikket: tisztelet a kivételeknek. Azonban meggondoltuk a dolgot, mert úgy láttuk, hogy ez a frázis, tulajdonképen sértő a tisztviselőkre. A tisztviselőknek kétségtelenül nagyobb fele lehetőleg udvarias a felekkel s a legritkább esetben ragadtatja el őket az idegesség. És ha ez néha mégis megtörténik velük — ami azonban ritka eset — legtöbbször más okra vezethető visz,sza. A tisztviselőnek azonban soha sem volna szabad idegességet a hozzáforduló ügyes-bajos felekkel éreztetnie. A tisztviselő is csak ember, akinek idegei vannak s akinek szenvedélyei, hajlamai vannak. De amint a tisztviselőknek nem szabad személyi hajlandóságai szempontjából dönteni azokban az ügyekben, amelyeknek elbírálása rábizatott, úgy ki kell kapcsolnia hivatalos működésé bői az idegességet Is. Aki ezt 6 csekélységet sem tudja megcselekedni, az nem jó tisztviselő. Elvégre az a polgár, aki arra kényszerül, hogy kenyérkeresö munkáját félbeszakítva, a hivatalos ajtókon kopogtasson be,_ soha nem tehet arról, hogy a tisztviselőnek sok a munkája, kevés a jövedelme, rossz a felebbvalója. A polgár, akármilyen a nemzetisége, felekezete, vagyoni állapota, bizonyos borzadályos félelemmel megy be a hivatalszobába. Az a korrekt tisztviselő, akinek olyan a bánásmódja, hogy az első pillanatban megérezteti, hogy erre a félelemre nincs ok, mert a hivatalszoba Íróasztala mellett jóindulatú barátja ül. Nyilvántartást vezettek a Sztapári-uti rablógyilkosok a környékbeli gazdag emberekről A Fernbach-szállás fürdőháza mellett tartották éjszakai összejöveteleiket — A rablóbanda vezére Brankov Zsárkó volt — Jelasics csárdást zseblámpa fényénél lőtték agyon — A rablógyilkosság után mégegyszer összejöttek és szétosztották a zsákmányt Kiderítették a tragikus éjszaka minden részletét Szomborból jelentik: A Pihenő-csárda gyilkosai küziil ma már valamennyi az igazságszolgáltatás kezén van. A rablóbandának öt tagja van: Brankov Zsárkó, Slukics Zsárkó, Parcsetics Pera, Parcsetics Stipan és Alecin Szima, akik Brankov, a vezér kivételével, mind töredelmesen beismertek már mindent. Brankov a rendőrségen vallomást tett, a vizsgálóbiró előtt azonban konokul megmaradt amellett, hogy semmit sem tud a rablógyilkosságról. A rablóvezér taktikázásának ma már nincs értelme: a társai súlyos vallomást tettek ellene és az ügyészség előtt tisztán áll a tragikus éjszaka minden részlete. A hatóságokat egy sztapári asszony, Brankov szeretője vezette az első biztos nyomra. Az asszony közölte a szombori rendőrséggel, hogy a Pihenőcsárdái rublógyilkosságot Brankov követte el, aki Zagrebbctn tartózkodik és onnan Olaszországba akar átszökni. A szombori rendőrség Zagrebban el is lógta Brankovot, aki kezdetben hamis útra akarta vezetni a rendőrséget azzal, hogy társaiul olyan embereket nevezett meg, akiknek semmi részük sem volt a rablógyilkosságban. A rablóvezér hazudozásain azonban hamar átlátott a nyomozó hatóság, beismerő vallomásra még sem tudta bírni, mert Brankov ellen semmi pozitív bizonyíték nem volt az asszony vallomásán kP viil. A vizsgálóbiró előtt Brankov letagadta, hogy része volt a rablógyilkosságban s a rendőrségen tett vallomását — kijelentése szerint — kényszer hatása alatt tette meg. Már-már úgy látszott, hogy a nyomozás holtpontra jut, amikor Kupuszarevics Misó főügyész, a szombori ügyészség vezetője vette kezébe a nyomozás irányítását. A főügyésznek a rablógyilkosság rejtélyének kibogozásában segítségére volt az a tanúvallomás, amelyet a gyilkosság elkövetése után harmadnap az egyik rablógyilkos, Parcsetics Péra tett az ügyészségen. Parcsetics, aki azt hitte, hogy ha tanúvallomásával félre tudja vezetni a hatóságokat, akkor Brankov is és társai is megszabadulhatnak, azt a' mesét mon dotta el az ügyészségen, hogy a gyilkosság napján azon a tanyán, ahol ö dolgozott, hat bekormozott arcú felfegyverzett rabló jelent meg, akik pénzt és élelmet követeltek tőle. A titokzatos rablók tanyai látogatása ügyében kihallgatták Parcsetics öccsét. Parcsetics Sztipant is, aki — mint később kiderült — szintén tagja volt a rablóbandának. Bátyjával ellentétben Sztipan nem hat, hanem csak négy bekormozott arcú rablóról beszélt. Kupu szarevics ügyésznek gyanús volt a Parcsetics testvérek tanúvallomása, figyeltette Parcsetics Pérót és öcscsét és a megfigyelés alapján pár nap után a csendörség Parcsetics Pérót letartóztatta. Az ügyészség a rablógyilkost erős rendőri fedezet rrtellett kiszállíttatta a Pihenő-csárdához, abban a hiszemben, hogy a helyszínen beismerő vallomást tesz. Parcsetics azonban a Pihenő-csárdában is konokul tagadott és amikor kocsin visszafelé szállították Szomborba. leugrott a kocsiról, és elmenekült. Hosszabb hajsza után a csendőrök csak másnap találtak rá egy pocsolyában és beszállították Szomborba, ahol végre megtört és bevallotta, hogy a gyilkosságot Brankov Zsárkó vezetésével ő, öcscse, Necin Szima és egy Szlukics Zsárkó nevű tanyai béreslegény követték el. Vallomása alapján a csendőrség rögtön letartóztatta öccsét, Parcsetics Sztipát is, aki első volt a rablók közül, aki részletesen elmondotta, hogy a Pihenő-csárdái rablógyilkosság hogyan folyt le és a rablóbanda mikor alakult meg. Parcsetics Sztipán elmondotta, hogy egy évvel ezelőtt került ki bátyjával özvegy Bugyiné tanyájára, ott ismerkedett öszsze Brankov Zsárkóval, Necin Szimával és Szlukics Zsárkóval. Brankov tette azt az ajánlatot nekik, hogy alakítsanak rablóbandát és mindvégig ö volt a rablóbanda szellemi vezetője is. Az alvezéri tisztet Szlukics Zsárkó töltötte be, aki már többizben büntetve volt. A Fernbach-féle tanyán épülő iürdőház mellett éjszakánkint többször összejöttek és ezeken a megbeszéléseken Brankov Zsárkó, aki nyilvántartást vezetett arról, hogy a környéken kik azok a gazdag emberek, akiket kirabolhatnának, különféle terveket közölt velük. Tizennégy nappal a Pihenő-csárdában elkövetett rablógyilkosság előtt újból éjszakai megbeszélést tartottak és Bran kov ekkor állt elő azzal, hogy legjobb volna a Pihenő-csárda tulajdonosát, Jelasicsot kirabolni, mert sok pénze van. A megbeszélés után két héttel, augusztus 14-ikén este kilenc órakor találkoztak a fürdőház mellett. Brankov öt álszakállt és két forgópisztolyt hozott magával. Szlukics, az alvezér pedig egy vadászfegyverrel jött, amelyet Brankov vett magához. A forgópisztolyokat Brankov átadta Szlukicsnak, illetőleg Parcsetics Pérónak. Az álszakállt valamennyien felragasztották: megvárták a tizenkét órát, azután a kukoricásban a Pihenő-csárda közelébe mentek. A csárda előtt újból megbeszélést tartottak és elhatározták, hogy ketten őrt állnak, hárman pedig fegyveresen behatolnak a csárdába akkor, amikor a közeli országúton élőlényt már nem látnak. Parcsetics Péró a kukoricásban helyezkedett el. Necin Szima pedig a sztapári országút egyik öreg eperfája mögött bujt meg. Hárman: Parcsetics Sztipán, Brankov és Szlukics, mikor a kocsmába minden elcsendesedett, lassan az ajtóhoz lopóztak és bezörgettek. Jelasics csárdatulajdonos fia, a nyolcéves Brankó nyitott ajtót, aki amikor meglátta őket, hirtelen berántotta az ajtót és elkiáltotta magát: — Segítség, apuskám, itt vannak a rablók! Jelasics villámgyorsan az ajtónál termett és vállával benyomni igyekezett, hogy a rablók behatolását megakadályozza. A rablók azonban túlerővel benyomták az ajtót, rátámadtak Jelasicsra és bevonszolták a hálószobába. Szlukics hátra szorította a kezét, közvetlen a falhoz állította és miközben Brankov villamos zseblámpával rávilágított a szerencsétlen csárdatulajdonosra, Parcsetics Sztipán elövette revolverét és közelről szivenlötte. A kis nyolcéves gyerek ezalatt elbújt az ágy dunnái alatt és ott várta be, mig a rablók eltávoztak. A rablók felnyitották a szekrényeket és összeszedték a lakásban talált háromezer dinárt, azután leültek az asztal köré és pálinkáztak. Pálinkázás közben jutott eszébe Brankovnak, hogy a kis fiú még él és kiadta a parancsot Szlukicsnak: — Végezz a gyerekkel isi Szlukics már indult az ágy felé, aradkor hat paraszitlegény, akik éjszaka a csárda előtt elhaladva látták, hogy Jelasicsnál lámpa ég, be akartak menni a vendéglőbe. A zajra a rablók megriadtak; Brankov kezébe kapta a revolvert, kiszaladt az ajtóhoz, hirtelen kinyi, tóttá és az ajtóban álló Brantobran. szki Tósót lelőtte, aki sérüléseibe másnap belehalt A legények ahányan voltak, annyifelé szafádtak szét, a rablók pedig kiugrottak a* ajtón és a sötétben a kukoricásban elmenekültek. A rabiógyilkosság után két nappal a Fernbach-fürdö mellett éjszaka újból találkoztak és ekkor Brankov szétosztotta közöttük azt a háromezer dinárt, amit a csárdában öszszeszedtek. Az ügyészség pénteken kiszállította a rablókat a Pihenő-csárdához, ahol bemutatták, hogyan folyt le Jelasics csórdatulajdonos meggyilkolása. Kedvezően folynak a jugoszláv-franda tárgyalások Még csak néhány vitás kérdésben kell megegyezni Beogradból jelentik: Párisban már hetek óta folynak a jugoszláv-magyar kereskedelmi tárgyalások. A jugoszláv delegáció vezetője, Todorovics, a kereskedelemügyi minisztérium osztályfőnöke, szombaton hoszszabb jelentést küldött a külügyminisztériumnak a tárgyalások menetéről. A jelentésben Todorovics közölte, hogy a tárgyalások kedvezően haladnak előre; már csak négy-öt függő kérdés van hátra, melyekben azonban maguknak a kormányoknak kell a döntést meghozni A francia-jugoszláv kereskedelmi szerződés nem a legtöbb kedvezmény alapján készül, miután Franciaország ilyet elvi alapon álló konvenciót egyetlen ál lammal sem köt. A delegációknak sikerült ehelyett olyan alapot találni, melj úgy a jugoszláv, mint a francia kereske delmi érdekek csorbithatatlan érvényesülését lehetővé teszi.
