Bácsmegyei Napló, 1926. november (27. évfolyam, 302-329. szám)

1926-11-07 / 306. szám

1^2b november 7. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 3. oldal KISEBBSÉGI ÉLET Az erdélyi magyar párt gyergyó­szentmiiklósi nagygyűlését követő inté­zőbizottsági ülés, mint ismeretes, In­­czédy-.loksmann Ödönre bizta a fontos ügyvezetői tisztséget, akit a nagygyűlés előzőleg az egyik alelnöki állásra meg­választott. Az uj ügyvezető alelnök most vette át a párt adminisztrativ ügyeinek vezetését és ez alkalommal az erdélyi magyar sajtó képviselőinek nyilatkozott programjáról. »Az ügyvezető-alelnöki tisztet •— mondotta többek közt — első sorban a párt adminisztrativ szervének tartom, amelynek, mint ilyennek, élő kapcsolatban 'kell állania a pártközpont és a vidéki tagozatok között minden irányban. Első teendőm a pártközpont ügykezelésének tüzetes megvizsgálása és ha szükségét látom, ugy annak célra­vezető megváltoztatása. Igen fontos fel­adatomnak tartom, hogy alapos tájé­kozást szerezzek magamnak az összes tagozatokról. Hol működnek ezek és hol vannak csak formailag meg? Nem elég egy tagozatnak megalakulni és csupán választások alkalmával működni! A ta­gozatoknak a közönséggel politikai, gaz­dasági. társadalmi, ipari, közművelődési, kereskedelmi és általában minden irány­­, ban szoros összeköttetést kell feníarta­­niok. A legnagyobb gondomat a párt anyagi ügyeinek rendezése fogja ké­pezni. Nekünk nem könyöradományok­­ból kell élni, hanem minden magyarnak végre meg kell értenie, hogy a maga nemzeti áldozatát meg kell hoznia. A magyarság fejszám szerinti összeírása tovább már nem késhet. Ez olyan ége­tően fontos kérdés, amely nélkül a ma­gyar párt életképességét el sem tudom képzelni. Ezen kell alapulnia a fentebb említett nemzeti áldozatnak is.« utján a volt tisztviselőket törvény sze­rint megillető nyugdijat, a dolgozni aka­rókat kereseti lehetőségekhez juttassa. Nagyszabású akció indult meg arra, hogy az erdélyi magyar intézmények és vállalatok munka- és erőszükségletük kielégítésére elsősorban a kipróbált meg­bízhatóságú, széles alapokon képzett volt magyar közalkalmazottakat fogják mun­kába állítani. A magyar intézmények erre való készségüket a múltban is meg­mutatták, de most intézményesen indul meg az uj akció, amely biztató ered­ményekkel kecsegtet. A párt felszólítá­sára a volt magyar tisztviselők elhelye­zésére való készségét elsőnek a Miner­va biztositó társaság kolozsvári igaz­gatósága jelentette be, mely közölte, hogy hajlandó három magyar tisztvise­lőnek állást adni. A csehszlovákiai németek egyik ve­zére, Zierhut agrárpárti képviselő, a parlament alelnöke, Plánban nagy beszé­det mondott, melyben megállapította, •D- rn hogy abban a pillanatban, amikor Né- 1 metország mint legyőzött állam felaján­lotta Franciaországnak a rajnai szer­zi ződést, aláírta a locarnói paktumot és belépett a Népszövetségbe, a csehszlo­vákiai németségnek is meg kellett vál­toztatni politikai mentalitását, »A cseh­szlovákiai németség — mondotta — szi­lárdan ragaszkodik hazájához és akár­milyen idők következzenek el, kitart mellette, tehát nem lehetett az örökös ■f duzzogás politikáját űzni és kivárni, a mig alamizsnát vetnek a német népnek. Az ellenzékiség nem politikai cél — a cél mindig az, hogy a hatalmat meg­szerezzék, hogy kormányra jussanak. A német kormánypártok nem határozták el magukat előfeltételek nélkül erre a lépésre, de nem kérnek tanítást az úgy­nevezett nacionalista pártoktól. Szavak­kal és frázisokkal nem lehet megvédeni a hazai földet. A nemzet és a nemzet közötti megegyezés elképzelhetetlen, mert hisz a nemzet képviselőket és sze­nátorokat bizott meg saját védelmével, akik felelősek azért, amit a nemzet ér­dekében tesznek. Biképzelhetetlen az, hogy ezek a képviselők és szenátorok olyan óriási problémát, amelynek meg­oldása évszázadokon keresztül sikerte­len volt, most két vagy három hónap alatt megoldjanak. Nincs annak semmi értelme, hogy a kisebbségi követelése­ket paragrafusokba gyűjtve és megszá­mozva egytől ezerig felsorolják és a másik pillanatban a követelések kilenc­venkilenc százalékát az asztal alá dob­ják.« A kantom vörös csapatok njabb előnyomulása Elfoglalták Kin-Kiangot, amivel megnyílt az nt dél felé Londonból jelentik: Sanghaiból ér­kező jelentések szerint a kantoni vörös csapatok meg­lepetésszerűen megtámadták a Kin-Kiang előtt álló sanghaii csapatokat és puccsszerűen el­foglalták a várost. Kin-Kiang Hankau után a Jangcse­­kiang legnagyobb kikötője és ott volt Sun-Csuan-Fang sanghaii főikor­mányzó főhadiszállása is. A város elfoglalásával a kantoni vörös csapatok döntő csapást mér­tek a sanghaii csapatokra. Az északi front teljesen össze­omlott és Hankau és Kin-Kiang birtokában a kantoni vörös csa­patoknak nyitva áll az ütjük dél felé. Sun-Csuan-Fangnak és vezérkará­nak tartózkodási helye ismeretlen.,A sanghaii főkormányzó állítólag Han­­kauba menekült, ahonnan uj offenzi­­vát készít elő a kantornak ellen. A kin-kiangi európaiak a külföldi negyedekben keresnek menedéket, amelyeket japán, amerikai, angol és francia katonaság véd. Ágyucsovek előtt választ a görög nép A rojalisták puccstól tartanak Görögországban Athénből jelentik: Vasárnap lesz­nek az általános választások egész Görögországban. A választáson a népnek el kell döntenie, hogy ragasz­kodik-e a köztársaság további fenn­tartásához, vagy a monarchia hely­reállítását kivánja-e. Az Athént körülvevő dombokon ágyukat és gépfegyvereket he­lyeztek el, amelyeknek csöve a főváros felé van fordítva. Kondilisz miniszterelnök ugyan ma­­nifesztumot ; bocsátott ki, amelyben azzal igyekszik megnyugtatni a la­kosságot. hogy az ágyuk csak akkor fognak veszedelmet jelenteni, ha a fővárosban a választások ideje alatt zavargások törnének ki. A főváros képe is elárulja a lakosság nagy iz­galmát, amelyet csak még szítanak a különböző pártok lapjai. A választásokon harminchat várt vesz részt, a tulajdonképpeni harc azonban a rojalista és a republikánus párt között fog lefolyni. A republiká­nusok harminc-negyven főnyi több­ségre számítanak, de a rojalisták is bíznak a győzelemben és a választá­sok előtt egy nappal még megköze­litő képet sem lehet alkotni ä válasz­tások várható eredményéről. Athénben riasztó hírek terjedtek el, hogy a rojalisták abban az esetben, ha a választások vereséget szen­vednek egyes kerületekben, a melyekben a lakosság többsége királyhü, erőszakkal akarják a hatalmat kezükbe ragadni és puccsszerűen restaurálni akar­ják a monarchiát. A kormány minden óvintézkedést megtett az esetleges puccskísérlet meghiúsítására. Kondilisz tábornok pénteken szem­lét tartott az athéni csapatok felett és a szemle után beszédet intézett a tisztekhez, amelyben megfogadta, hogy akárhogyan is ütnek ki a választások, a ha­talmat átadja a győztes pártnak és ha a monarchisták győznek, ak­kor egyszerű polgár akar maradni, azt azonban nem tudná megmondani, hogy a hadsereg egykedvűen nézi-e a monarchisták felülkerekedését és azt, hogy a hatalom a köztársaság ellenségeinek kezébe kerüljön. Ismét fenyeget a Duna Komoly árvizveszedelem a. folyó jugoszláv szakaszán Pucelj földmive’ésügyi min szter megtekintette a védelmi munkálatokat ságok sürgősen hosszúlejáratú állam­­kölcsönt kapnak. Arra a kérdésre, hogy el lehet-e hárí­tani a közeli árvizveszedelmet, Krotin Zlatoje a következőket mondotta: — Az Apatin—szontai ármentesitő tár­saság területein öt és fél méter magas körgátakat épitenek. Abban az esetben, ha Passauból a viz további emelkedését jelentik és ha a Dráva áradása tovább tart, oly magas vízállása lesz a Duna jugoszláv szakaszának, amely könnyen áttörheti ezt a kör-gátat, Ugyanez a helyzet Bogojevónál is, ahol a gátak szintén nem olyan erősek még, hogy a hatalmas víztömeget feltart­sák. Ha a gátszakadás bármelyik helyen bekövetkezik, ugy Bácska és Baranya azon része, ame­lyet a legutóbbi áradás elpusztított, ismét viz alá kerül. Még komolyabb lesz a helyzet tavasz­­szal, ha addig a védőgátakat a lehetősé­gig meg nem erősitik. Tavasszal az ára­dás hosszabb ideig tart és az árvízve­szély nem múlik el oly hamar, mint pél­dául téli időszakban, amikor nincs olyan nagy esőzés, sem hóolvadás. — Ha tavaszig nem készülnek el a gá­tak — fejezte be nyilatkozatát Krotin Zlatoje — borzalmas katasztrófa követ­kezhet be. Szomborból jelentik: A Duna áradásá­ról az utóbbi napokban oly hírek terjed­tek el, amelyek komoly agogdalomra ad­nak okot. Ha a helyzet, még nem is kri­tikus, tartani lehet attól, hogy a Duna jugoszláv szakaszán ismét kilép a medréből, amely esetben az áradás katasztrofális következményekkel járna. A helyzet ko­molyságára vall az a körülmény is, hogy Puceli földmivelésügyi miniszter pénte­ken Apatinba és Bogofevóra utazott a védőmunkálatok megtekintésére, szomba­ton pedig egy bizottság szállt ki, amely­nek tagjai Beszarics Steván, a vízügyi osztály főnöke, Miroszavllevics minisz­tériumi osztályfőnök, valamint a közle­kedésügyi minisztérium több osztályve­zetője és a -szombori folyammérnökség vezetői. A bizottság végigjárta az egész árterületet és ellenőrizte, hogy mennyire haladtak már a védelmi munkálatok. A Báesmegyei Napló munkatársa fel­kereste Krotin Zlatojét, a szombori fo­lyammérnökség vezetőjét, aki a helyzet­ről a következőképpen nyilatkozott: vili küjarcolhatta parlamenti képviseletei — A Duna vízállása napról-napra A romániai magyarság egyetemét képviselő egyetlen politikai párt, a ma­gyar párt, most tesz kísérletet arra, hogy az elbocsájtott tisztviselők jogai­nak kikövetelése mellett a nyugdijtala­­nok részére a nemzettársadalom élő erejével uj életutakat keressen és nyis­son meg. Nemrégen állított fel egy el­helyező irodát, amelynek egyetlen cél­ja, hogy a nyomorba döntött magyar tisztviselőket egzisztenciához, betevő fa­lathoz segítse. A kolozsvári pártirodá­ban az uj intézmény még csak szerve­zés alatt áll, de máris reménység mu­tatkozik arra, hogy addig is, amig a emelkedik és rövidesen eléri azt a ma­gasságot, amely már veszedelmes lehet, tekintettel arra, hogy a védelmi munká­latok még nem fejeződtek be. November elsejéről 2-ikára 276 cm.-ről 360 cm.-re emelkedett, november 3-ikán a víz magassága Apatinnál már elérte a 4.42 métert és ha a viz állása ilyen arányban emel­kedik továbbra is, november 8-ikára el fogja érni az öt és fél méter magasságot. Súlyosabbá teszi a helyzetet a Dráva folytonos áradása, amely, ha a Dunán érezteti hatását, hat méter magas víz­állásra lehet számítani. A munkálatok állandóan folynak a védgátak megerő­sítésére, de tartani lehet attól, hogy a várható hideg téli időjárás nagy mérték­ben gátolja a munka előbbrehaladását. A legnagyobb baj azonban az, hogy nincs elég pénz. A gátak teljes rendbehozására és kiépítésére nyotcvannyolc millió di­nárra volna szükség. Ilyen tekintélyes összeget gyűjtési akció révén nem lehet előteremteni. Az egyet­len megoldás^ ha az ármentesitő társa­Ä patkányok Szociáldemokrata válasz Bethlennek A magyar nemzetgyűlés szombat: ülése Budapestről jelentik: A nemzetgyűlés szombaton teljes részvétlenség melleit folytatta a felsőházi javaslat vitáját. A vita első szónoka,Propper Sándor, rész­letesen beszélt gróf Bánffy Miklósnak Romániába történt távozásáról és meg­ütközve állapította meg, hogy Bánffy, aki mint volt külügyminiszter, magyar államtitkok birtokában van. letette a ro­mán állampolgári esküt. Visszautasítot­ta ezután Bethlen miniszterelnöknek a szociáldemokraták elleni támadását, majd foglalkozott a főnemesség sze­replésével és azt a kérdést vetette fel, hogy hol volt a főnemesi osztály a há­borús megpróbáltatások idején és hova rejtőzött az összeomlás napjaiban. Hangsúlyozta ezután, hogy a jogfoly­tonosság értelmében Magyarország köz­társaság, mert 1918-ban kikiáltották a köztársaságot. Vician István: A maguk köztársaságát patkányok csinálták! Propper Sándor: Bátor leszek felol­vasni ezeknek a patkányoknak a listá­ját. Felsorolta ezután, hogy kik tettek esküt a nemzeti tanácsnak 1918. októ­berének végén, még a köztársaság meg­alakulása előtt. A felsoroltak közt sze­repel csaknem valamennyi magyar tár­sadalmi és gazdasági egyesület, a régi képvíselőház tisztikara, a keresztény­­szociálista párt, Habsburg József főher­ceg, Proihászka Ottokár székesfehérvári püspök, aki külön szózatot is intézett hí­veihez, akiket a köztársasághoz való csatlakozásra szólított fel, gróf Zichy Gyula kalocsai érsek, Raffay Sándor református Püspök és más előkelőségek. Ezek a patkányok —• folytatta éles hangon Propper — siettek letenni az es­küt a köztársaságnak és a névsorban hiába keressük a munkásságot, mert az ezekben a napokban csak az ország rendjének és a magántulajdonnak vé­delmére fordította minden figyelmét. Át­térve a felsőházi javaslat bírálatára, kijelentette, hogy a szociáldemokrata párt nem kér a kinevezés utján szerzett felsőházi tagságból, majd határozati jár vaslatot nyújtott be, amelyben indít­ványozta, utasítsa a nemzetgyűlés a kormányt, hogy vonja vissza a felsőhá­zi javaslatot és terjessze a Ház elé az egykamarás rendszerről szóló javasla­tot. A javaslatot nem fogadja el. Kószó István felszólalásában támadta az ellenzéket, mely szerinte, nem har­col tisztességes eszközökkel. Beszéde után néhány interpellációt terjesztettek elő, majd az ülés véget ért.

Next

/
Thumbnails
Contents