Bácsmegyei Napló, 1926. november (27. évfolyam, 302-329. szám)

1926-11-07 / 306. szám

28 OLDAL • Ara 4 DINAR Pofttarina u gotovom plaćena! XXV évfolyam Szuhotica, 1926 VASÁRNAP november 7. 306. szám Blefielerak minden reggel, ünnep után és hétfőn délben it-icíoí Liadéliivatal 8—58 Szerkesztőség 5—10, 8—52 Előfizetési ár negyedévre 165 din. Szerkesztőség: Zmaj Jovin trg 3. szám (Minerva-palota) Kiadóhivatal: Subotica, Zmaj Jovin trg 3. (Minerva palota) Egyesüljetek! A kisantant ügyvédei összejöttek Becsben, hogy tanácskozást kezdje­nek azokban a kérdésekben, melyek­re az uj nemzetközi helyzet a jogá­szoktól várja a választ. Egyformán államalkotók a katonák és jogászok. A katonák vitézsége megszerzi a hazát, de a jogászi képesség segit megtartani. A tényleges hatalmat ők szövegezik meg alkotmánnyá, az erőt a szabályok és elméletek transzformátorain keresztül ők vál­toztatják át hatalommá s az érdeket az állam büntető hatalmának segít­ségével ők »nemesitik meg« erkölcs­ösé. Ne nézzük le a jogász munká­ját: ők öntenek hamisított bort a vi­lágtörténelem kupájába s amig ré­szeg jelszó és mámoros cselekedet befolyással lehet a történések irá­nyára. nézzük félelemmel a jogtudo­mány iccéseit. A jogászok azokat a problémákat tárgyalták, melyeket az uj államala­kulások rendezetlen, ki nem alakult nemzetközi viszonyai vetettek fel s tesznek aktuálissá minden nap. A kölcsönös jogsegély elve, az uj ha­­tárok-menti ingatlanok telekköny­veinek rendezése, a különböző fize­tési eszközök következtében beállott jogbizonytalanság — ezek a kérdé­sek uralták a jogászok uj bécsi kon­gresszusának tárgysorozatát. »Kis­antant jogászai egyesüljetek/« — adták ki a vozénj'szót a marxi kom­munista s az amerikai bankárok, a német és francia nehézipar karteljé­nek kapitalista kiáltványa nyomán. Ámde — ahogy az ügyvédek ösz­­szejöttek, jöjjenek össze a mérnökök is és állapodjanak meg az uj határok által széttört műszaki problémák megoldási módjában. A belvizszabá­­lyozásnak, a folyók hajózhatóvá té­telének, a csatornák és zsilipek kér­déskomplexumának, az árvíz elleni védekezésnek ügye s ki tudná kapás­ból felsorolni a technikusok teendőit? — komoly munkát, életbevágó fel­adatot jelentene az utódállamok mér­nökei számára. Ezeket a kérdéseket meg sem lehet oldani közös konfe­renciák s a közös konferenciákon megállapított közös munkatervek nélkül. »Kisantant mérnökei egye­süljetek!« Ki nem látja be annak szükséges­ségét, hogy a kisantant államvasutai­­nak megbízottait is időnként össze kell hívni tanácskozásra, hiszen már most is tartanak időnként ilyen ta­nácskozásokat. A menetrendnek, az átmenő forgalom feltételeinek és ta­­rifális egyöntetűségének megállapí­tása, az egységes utazási idő, az egységes jegykezelés, a határállo­mások közös szolgálatának kérdése mind ilyen közös tanácskozások munkakörébe tartozik. Ezen a téren a legnagyobb a haladás: gondoljuk csak meg, öt év előtt még nem volt nemzetközi vonal például Budapest és Szaloniki között s a Kelebián fel­adott és Szuboticára címzett levél Bécsen keresztül jutott el rendelte­tési helyére. Ma már a levél, posta, táviratforgalom nemzetközi. Kinek van ebből kára s kinek nincs ebből haszna? »Kisantant vasutasai, kis­antant postásai egyesüljetek!« És az orvosok? Ha egyik ország­ba behurcolják — quod Deus avertat — a pestist, védekezhetik-e a másik állam a fenyegető vész ellen egye­dül és elszigetelten? Vannak nem­zetközi szabályok, melyek megtilt­ják a száj- és körömfájással fertő­zött állatok szállítását. Az emberi egészség védelme nem kíván hasonló erélyt és hasonló megegyezést? Le­het nemzetközi megegyezés nélkül szolgálni a népegészségügy nemzeti érdekeit? »Kisantant orvosai egye­süljetek!« Hát a kereskedők, a nemzetközi érintkezés pionírjai, ők kimaradhat­nak-e ebből a sorból? Egyetlenegy foglalkozási ágat nem bénit meg annyira az elkülönülés, a lezárt hatá­rok politikája, mint a kereskedőét. A nagykereskedelem számára a nem­zetközi mozgás szabadsága az éltető levegő. Enélkül elsenyved, elsorvad; kreizlerossá válik az angrosszista s uccai árussá a kiskereskedő. Keres­kedők nélkül nincs nemzetközi for­galom, de nemzetközi forgalom nél­kül nincs kereskedelem. A kereskedő menti meg annak értékét, amit ná­lunk a szükséglet fedezésének mér­tékén túl termelnek s a kereskede­lem teszi megszerezhetővé azt, ami itt nem terem, de amiről lemondani nem lehet. »Kisantant kereskedői egyesüljetek!« És ha egyesülnek a kisantant jogá­szai, kereskedői, orvosai, mérnökei, vasutasai, postásai, ha egyesül min­den foglalkozási ág, ha egyesülnek a tőkések és a munkások, akkor mégis csak egyesülni fog a kisantant népe is. S a kisantant egyesült népe végre meg fogja találni az utat a nagyobb egység felé s nem fog el­zárkózni a kialakuló középeurópai antanttal való egyesülés elől. A fej­lődés útja ez, az egyesülés hullám­­gyürüi mindig távolibb partokat ér­nek el, mig nem lészen egy akol és egy pásztor. A világ jogászai megalkothatnák már a világbéke perrendtartását. A királyi pár visszaérkezett a fővárosba Uzunovics Nikola miniszterelnök és Makszimovics belügyminiszter fogadta Őfelségéiket a pályaudvaron — A Pasics-csoport a radikális klub ülésén akarja megbuktatni a kormányt — Pasics seregszemlét tart hivei fölött A parlament megszavazta az utólagos hiteleket Beogradból jelentik: Alekszandar király és Mariora királyné Őfelsé­géik szombat délután három órakor Beogradba érkeztek. A királyi párt a pályaudvaron Uzunovics Nikola'mi­niszterelnök és Makszimovics Bózsó belügyminiszter fogadták, akikkel Őfelsége a királyi váróteremben rö­vid beszélgetést folytatott. A fogad­tatás után Uzunovics és Makszimo­vics a miniszterelnökségre hajtattak, ahol félórás konferenciát tartottak. A király visszatérését politikailag is jelentős eseménynek fogják fel, tekintettel azokra a fontos feladatok­ra, amelyek a kormányra a közeljö­vőben várnak. Politikai körökben a király visszatéréséről már na­pok óta sokat beszélnek azokkal a verziókkal kapcsolatban, ame­lyek a kormány helyzetének megrendüléséről elterjedtek. E verziók szerint a legnagyobb ve­szély az Uzunovics-kormányt a Pa­sics-csoport részéről fenyegeti, de a csoport akciója még máig sem öltött konkrét formát. Maga Pasics még mindig nem hagyta el lakását, ahol azonban naponta igen sok előkelő radikálispárti politikus fordul meg. Pasics a látszat szerint csak tanul­mányozza a helyzetet, bár hozzá kö­zelálló körök tudni vélik, hogy a pártvezér seregszemlét tart hivei között és állítólag folya­matban van egy Pasics melletti hűségnyilatkozat aláírása. Hir szerint már több mint nyolcvan radikdlispárti képviselő irta alá ezt a nyilatkozatot, amelyben lekötik magukat Pasics mellé. Ha ez a hir megfelel a valóságnak, akkor a Pa­sics-csoport a párt legnagyobb frak­ciója és ez érthetővé teszi, hogy Uzunovics miniszterelnök kerüli a klubbal való találkozást és a kormány javaslatait nem ter­jeszti a klubülés elé. A Pasics-csoportnak Uzunovics el­leni harca egyelőre csak a klubülés összehívásának kikényszerítésére szorítkozik, miután remélik, hogy az ilyen klubülés után a kormány nem maradhatna meg a helyén és Pasics kapna megbízást kormány­alakításra. Tekintettel azonban arra, hogy Pasicsot a parlament jelenté­keny része nem látná szívesen a kor­mány élén, a Pasics-csoport azt hireszteli, bog Pasics csak formailag vol­na miniszterelnök és az ügye­ket Trifkovics Márkó vezetné, mint a kormány alelnöke, maga Pasics pedig rövidesen ismét külföldre utazna. Mindezekkel a politikai kombiná­ciókkal szemben a király visszatéré­sének okául hivatalosan azt említik fel, hogy Őfelsége személyesen akar résztvenni a nemzeti hősök ünnepé­lyes temetésén. A parlament ülése Délelőtt féltizenegykor nyitotta meg Szubotics Nikola dr. alelnök a parlament szombati ülését. Napirend lelőtt Salics-Baljics muzulmán sürgős I javaslatot tett, hogy szüntessék meg azt a törvényt, amellyel 7 és pausál illetéket vetnek ki Boszniá­ban és Hercegovinában a dohányra. Pusenjak szlovén néppárti és Agato­­novics demokrata a javaslat mellett szólaltak fel, mig Vujicsics Milorád építésügyi miniszter a kormány ne­vében kijelentette, hogy a javaslatot nem fogadja el. A többség a javas­latot nem fogadja el. Áttértek ezután a napirenden levő tárgyra: a százmilliós utólagos hite­lekről szóló törvényjavaslat tárgya­lására. Jovanovics Vásza közleke­désügyi miniszter reflektált a vitá­ban elhangzott észrevételekre és hangsúlyozta, hogy az utólagos hi­telek jogosak és szükségesek, amit okmányokkal is igazolt. A vasúti ál­lomások rendkívül meg vannak ter­helve és befogadóképességük nem felel meg a megnövekedett forgalom­nak. Különösen a Beograd—Zagreb— ljubljanai vonalon igen nagy a for­galom. Ez a vonal eredetileg másod­rendűnek volt építve és nehéz viszo­nyok közt fejlesztették elsőrendűvé. 1925-ben kedvezőbbek voltak a köz­lekedési viszonyok, mert kevesebb volt a forgalmi akadály és kisebb a forgalom. Az ősszel 48 uj vonatjára­tot indítottak összesen 2000 vagon­nal. A vasúti jegyek ára valóban igen magas, de nem a legmagasabb Európában. Az első és második osz­tálynak drágábbnak kellene lennie, hogy a szegény nép olcsóbban utaz­hasson a harmadik osztályon. E hó közepére össze van hiva a gazdasági körök konferenciája egy nagyszabá­sú forgalompolitikai terv megvitatá­sa céljából. Végül kérte a miniszter, hogy a törvényjavaslatot fogadják el. Mar­­kovics Péra demokrata személyes kérdésben szólalt fel, majd megtör­tént a szavazás, amely szerint a tör­vényjavaslatot 120 szóval 22 ellené­ben elfogadták. Szubotics alelnök bejelentette ez­után, hogy a legközelebbi ülésen, a mely a hétfői pravoszláv ünnep miatt kedden lesz, a közlekedési személy­zetről szóló törvény 205. szakaszá­nak megváltoztatása kerül napirend­re. Vilder független demokrata in­dítványozta, hogy a javaslatot ve­gyék le a napirendről, mert annak érvénye november 1-től számit, ho­lott már 6-ika van. Kijelentette, hogy miután a javaslat amúgy is érvénybe lépett, a szkupstina nem változtat­hat rajta. Ezt a kijelentést a kor­mányzópártok nagy tiltakozással fo­gadták és végül a többség az indít­ványt elvetette. Az elnök az ülést tizenkét órakor berekesztette. Uzunovics miniszterelnök a királynál Őfelsége délután hattól hétig ki­hallgatáson fogadta Uzunovics mi­niszterelnököt. Az audiencia után Uzunovics kijelentette, hogy folyó ügyekről referált Őfelségének. Hét órakor a miniszterek egy része kon­ferenciát tartott a miniszterelnöksé­gen és főleg a vasárnapi gyászün­nepséget beszélték meg. A konferen­cia végeztével Makszimovics belügy­miniszter ott maradt Uzunovics mi­niszterelnöknél, akit később Radics Pavle is felkeresett Krajacs keres­kedelmi miniszter társaságában. Súlyos ellentétek a kor­mányzópártok között a dalmát agrártörvény miatt A dalmát agrártörvényt tárgyaló bizottság többségi tagjai szombaton konferenciát tartottak, amelyen éles nézeteltérés keletkezett a radikálisok Az ankétbizottság ülése Az ankétbizottság szombat délelőtt

Next

/
Thumbnails
Contents