Bácsmegyei Napló, 1926. november (27. évfolyam, 302-329. szám)

1926-11-03 / 302. szám

4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ CIRKUSZ A hüpermozi vagy Uj műfaj született! vagy A fufurizmus diadala Akropolis, 3549 október 78-án. Hullámhossz 2748! Halló, halló, Földlakók! Már hónapokkal ezelőtt suttogták egyik földrészből a másikba a holdbéli nyaralók közt keletkezett művészeti for­radalom hírét, aminek részleteit senki se tudta, csak annyit, hogy az Akropo­­lisban letelepült Modern "Tükör ■ elkerí­tett helyen lázas építkezésbe kezdett és hogy ez az építkezés összefüggésben áll a Holdkolónia fantasztikus terveivel. Munkatársunknak ma délelőtt végre sikerült bejutni az akropolisi titokzatos építkezés területére, ahol beszélgetést folytatott a készülő szenzációs vállalko­zás vezetőjével, Mari-Nettivel, a hír­hedt futurista szerzővel és hivatalos be­leegyezést nyert, hogy a nagyközön­séggel annyit közöljön, amennyit a meglepetésnek Ígérkező .esemény veszé­lyeztetése nélkül közölhet. Tudvalevő, hogy a Holdkolónia futu­rista szerzői évek óta megszakították az Eleven Tükör (Világfilm) szerzőegye­sületével az összeköttetést, azzal a megokolással; hogy véleményük sze­rint az Élő Tükör (Mozidráma) másfél­ezeréves élete hanyatlóban van, csak a konzervativizmus tartja még fent — hogy az uj kor uj drámai művészeket követel, >a »Jövő« zenéjét, aminek elő­készítését azok hivatottak ápolni, akik a születendő- uj drámai műfajok lénye­gét előre megsejtették és megszületését kívánják. J hangzik, Mari-Netti esküvel erősíti, hogy úgy lesz — nem gépből vetített figurák, hanem valóságos eleven emberek fog­nak játszani! Jól méltóztassék megér­teni: — nem valami uj találmányról van szó, amilyen a füstnélküli lőpor, vagy a drótnélküli repülőgép volt valamikor — nem arról van szó', hogy valakinek sikerült vetítőgép nélkül állítania szín­padra a színészek tükörképét és hang­ját — arról van szó, hogy maguk a színészek, úgy, ahogy vannak, ott a színpadon játsszák el, a közönség előtt, a darabot, egészen úgy, ahogy a felve­vőgépbe szokták bejátszani — eljátszák s a közönségnek módjában lesz meg­győződni, hogy nem tükörképet, hanem eleven hús- és vérvalóságot lát és hall. S mig ez történik, a rendező, elől a szín­pad szélén egy lukban fog ülni és hal­kan dirigálja a cselekményt. Úgy hívják az uj műfaj uj szókincsével: súgó. Első darabnak egy dramatizált filmet, a klasszikus emlékű Hamletet fogják adni, Shakespearetől. Mari-Netti, a szín­ház igazgatója, a . múzeumból kikere­sett ősfilmből magából dolgozta át szín­padra ezt az érdekes művészettörténeti emléket. A különleges kísérleti produkció iránt kuriózumokat kedvelő körökben nagy az érdeklődés. Nyomorékra egy szrbobráni földbirtokos A vérengző fiút letartóztatták Noviszadról jelentik: Hétfőn a no­­viszadi ügyészség fogliázába szállí­tották Pivnicski Ráda szrbobráni földbirtokost, akit a csendőrség azért tartóztatott le, mert édesany­ját vadállatias kegyetlenséggel fél­holtra verte. Pivnicski régóta ellenséges vi­szonyban élt édesanyjával, aki el­halt férje után nagy vagyon haszon­­élvezetét örökölte. Pivnicski Ráda azt kívánta anyjától, hogy a haszon­­élvezetet engedje át neki. Az anya erről tudni sem akart és ragaszko­dott elhunyt férje utolsó akaratához. Emiatt anya és fiú között napiren­den voltak a veszekedések. Vasárnap este Pivnicski Ráda be­rontott anyjához és azt követelte, hogy másnap menjen vele az ügy­védhez és írassa a vagyont a nevé­re. Amikor az anya újból megtagad­ta a követelést, fia torkon ragadta, a földre teperte és lábbal gázolt raj­ta, majd egy dorongot kerített és azzal verte agyba-főbe. A szerencsétlen öreg asszonynak sikerült valahogy az udvarra kime­nekülnie, de fia utolóérte, újra be­vonszolta a szobába és tovább ver­te. Amikor már azt hitte, hogy any­ja halott, elmenekült. Kessler Zden­­ka dr. orvosnő részesítette az első segélyben az áléit öreg asszonyt, akiről az orvosi látlelet megállapí­totta, hogy állapota életveszélyes és ha sikerül is megmenteni, sérülései olyan súlyos természetűek, hogy nyomorék marad. Pisnicskit a szom­szédok feljelentésére letartóztatták. Rácz György az ügyészségi fogházban A mer nylei oltai és lélektani előzményei — A csődválaszt­mány szerint nem Dimitrijevics tőmeggondnok eljárása okozta Rácz vagyoni..romlását..— Rácz előre készült a merényletre Mari-Netti, a legszélsőségesebb és leg­vakmerőbb közöttük, negyvenkettőben megjelent tanulmányában kifejtette, hogy a Mozidráma, úgy, ahogy ismerjük, ki­élte mindgn lehetőségét, tulfejlődött ön­magán, újabb tartalmak nem'tud ínár. felszívni .az életből s ennek következté­ben halálra van ítélve. Fejlődésének első stádiuma, ami körülbelül á TmszoWötÖdik században fejeződött be, technikai ki­­alakulásá volt, tulajdonképpen a film őskora, történelemelőtti ideje. Mikor a tökéletesén domború, tökéletesen szines és tökéletesen beszélő mozifigurák fel­találása után bekövetkezett a döntő ese­mény: ezeknek a figuráknak szabad tér­be való vetítése, másszóval inkarnációja és sokszorosítása magának a színész­nek, aki a gép elé áll — technikai to-' vábbfejlődésről nem lehetett szó, meg­kezdődött a, mai Élő Tükör tulajdon­képpeni története, a tiszta mozidráma Megkezdődött és élt ezer évet. Ez az ezer év azonban (legalább Mari-Netti szerint) azzal a tanulsággal záródott le, hogy a filmdráma, mint esztétikum, kez­dettől fogva szerves összefüggésben ál­lott a film technikumával — utóbbinak kiteljesedése után nem tudott önállóan továbbfejlődni, sorvadásba esett és élet­­képességét elvesztette. A futurista szerzők felismerve azt a tünetet, mely végveszéllyel fenyegeti a költészet tartalmát s az egész drámairo­daimat, uj keretet kezdtek keresni már e század elején képzeletük alkotásai, az úgynevezett, drámai témák számára. Uj keretet, uj műfajt, melyben elmondhat­ják uj mondanivalóikat a serdülő uj nem­zedék, a jövő, a Holnap gyermekének. És most, úgy mondják, megtalálták! Az a művészi produkció, amire Mari- Netti társulata titokban készül, megfe­szített munkával és lázas lelkesedéssel, olyan frenetikus meglepetés lesz a kö­zönség számára, (ha ugyan akad majd közönség, amelyik ezt beveszi) amire igazán nem alkalmazható Akiba mon­dása, hogy nincs uj a nap alatt. A futurizmus szótárában járatlan pol­gári közönséggel szinte bajos megértet­ni, miről van szó. Legyen bevezetésnek elég, hogy a titokzatos építkezés helyén egy .szinház­­szerü valami épül javában .— nézőtere van a közönség számára és zenekara, éppen úgy, mint egy rendes színháznak. De a színpadon — bármilyen különösen Az az izgalom, amelyet a pénteki me­rénylet keltett, még mindig nem csilla­podott le. Dr. Dimitrievics Drágó ügy­véd, akire ifjú Rácz György pénteken hátulról rálött, már teljesen egészséges és folytatja ügyvédi tevékenységét. A merénylő az ügyészség fogházában van, az ünnepek miatt a vizsgálóbíró még nem hallgatta ki. A közönség természetesen pro et con­tra foglalkozik az orvtámadással. Kü­lönösen Topolán, ahol Rácz György la­kott, alig van más beszédtéma, mint a pénteki merénylet.- Megállapítható, hogy ma már a topolyaiak is tisztábban látnak és az a közhangulat, amely, ha nem is menteni, de magyarázni igyekezett a merényletet, uj irányt vett. Azok előtt a topolarak előtt, akik ifjú Rácz György­nél elvesztették pénzüket, derengeni kezd, hogy Rácz Györgyöt nem a csőd kergette vagyoni romlásba és őket nem emiatt érte veszteség, hanem maga Rácz volt az oka annak, hogy tönkrement és a tönkremenésnek volt a logikus fo­lyománya a csőd. A Rácz-csődügy csődválasztmányi tagjainak objektiv előadásából megál­lapítható, hogy Rácz keresni akart a csődön úgy azonban, hogy a hitelezők minél kevesebbet kapjanak. Rácz azt a kívánságát hangoztatta, hogy a hitelező­ket követeléseik húsz százaléka erejéig elégítsék ki, ellenben ő, ha más neve alatt is, megtarthassa a házát és mal­mát. Ezt a kívánságot azonban nem le­hetett teljesíteni s ezt azok is megma­gyarázták Rácznak, akikben neki feltét­len bizalma volt. Az is tény, hogy dr. Dimitrievics Drágó felajánlotta Rácz­nak, hogy csödtömeggondnoki kerese­tének negyedrészét ajándékképen neki adja, hogy uj életet kezdhessen. Rá­­ezot szinte zavarba hozta ez az ajánlat és azt kívánta, hogy Dimitrievics irás: ban kötelezze magát, hogy ezt az aján­dékot tényleg meg is adja. Rácznak az­ért nem volt ínyére ez az ajánlat, mert ezáltal szétfoszlott volna az a varázs. hogy ő másoknak az áldozata és Topo­lán oda lett volna a népszerűsége* ami úgy látszik Rácz szemében nagyon fon­tos volt. Lehet, hogy RácZ maga is azt hitte, hogy ő dúsgazdag ember, a topolaiakat azonban mindenesetre szédítette ez a gazdagság s ennek köszönhette Rácz, hogy minden olyan tisztség, amely a községben a népszerűséggel együttjár, őneki jutott. A topolaiak nagyobb bizalommal vit­ték Ráczihoz pénzüket, mint akármelyik bankba. Rácz pedig vasárnap délutánon­­kint tüzoltó-főparancsnoki egyenruhá­jában, fehér keztyüvel hajtatott végig a falun, ahol mindenki megbámulta és a szegény emberek boldogok voltak, hogy ilyen jó helyre bízták a pénzüket. Az áldozatok között van szegény var­rónő, aki egy egész élet munkájának az eredményét, negyvenezer dinárt adott oda Rácznak. Rácz kölcsönt vett föl a saját kocsisától, mosónőjétől, szakács­nőjétől, holott akkor már tudnia kellett, hogy ő nem az a dúsgazdag ember, aki­nek hiszi magát s passzívái meghalad­ják az aktívákat. Rengeteg sok mező­­gazdasági munkás és részeszsellér ká­rosodott Rácznál, akik a részesmunká­ért kapott télirevaló búzájukat vitték és adták a Rácz-malomba azzal, hogy ár­­választási joguk lesz, vagyis akkor kap­nak érte vagy búzát, vagy pénzt, ami­kor az árat megfelelőnek tartják. Ezek valamennyien elvesztették pénzüket és Rácz csak úgy tudott az ellene felgyü­lemlő jogos gyűlölettől szabadulni, ha uton-utfólén azt hirdette, hogy őt az ügyvédek, különösen pedig a csődtömeg­gondnok tette tönkre. Az is megállapít­ható, hogy Rácz számára menekvés volt a csőd, mert büntető feljelentéseket zú­dítottak ellene. Hogy vagyoni romlást okozott-e a csőd és hogy Rácz valóban éhezett-e, azt nem lehet megállapítani. Tény az, hogy felesége vagyonát a csődválaszt­­mány kiadta a csődből, valamint kiad­192Ö november 3. ták Rácz ingóságait is. Az is tény, hogy Dimitrievics Drágó ügyvéd mindent megtett, hogy valami elfogadható egyez­ség jöjjön létbe. Rácz abban a hiszemben. kérte meg a csődöt maga . ellen, hogy a csődeljárás folyamán kiegyezik a hitelezőivel, adós­ságai nyolcvan százalékától megszaba­dul s ő újra a régi, gazdag, vezető fa­lusi potentát lesz. Ebben a számításá­ban csalódott. A falpjabéliek, akik között eleinte na­gyon erős hangulat volt Rácz ellen, a csődeljárás alatt azt látták, hogy a Rácz-malom felszerelését eladják, a föl­deket haszonbérbe adják, kezdték hinm, hogy mindez ügyvédi machináció s ez teszi tönkre Ráczot. Noha a csőleltár­ban felvett ingóságok közül egyet-mást nem megfelelő áron értékesítettek, , eb­ből nem származott kár Ráczra, hanem legfeljebb csak a hitelezőkre. Az bizonyos, hogy Rácz csalódott ab­ban a feltevésében, hogy a csőd az ő számára csak átmeneti állapot lesz, amely után újból a régi vezetőember lesz. Hogy azonban ebben a hitében megcsalódott, az nem a csődtörvény, még kevésbé Dimitrievics Drágó bűne. A csődeljárásnak mindig van bizonyos büntetőjellege s ha a hitelező nem is kapja meg követelését, mint ahogy nem kapja meg az sem, aki a sikkasztót be­­csukatja, sokszor kénytelen a hitelező a csődkéréshez nyúlni. Rácz a csődeljá­rást csak annak tekintette, hogy majd megszabadul hitelezőitől s vagyonának nagyobb része megmarad. A vizsgálat Rácz merényletének léi lektani rugóit is fel fogja deríteni, azon­ban arra is kiterjed, hogy megállapít­sák, hogy előre készült-e Rácz arra, hogy rálő Dimitrievicsre, vagy pedig csak pillanatnyi felindulás következménye volt a merénylet. Dimitrievics Drágó­­nál jelentkeztek tanuk, akiknek Rác2 hetekkel a merénylet előtt elmondta hogy végezni fog Dimitrieviccsel, Arra is jelentkezett szemtanú, hogy Rácz a merénylet előtt mosolyogva beszélgetett Dimitrievics-csel és barátságos kézfőn gással búcsúzott el tőle. Hogy melyik bíróság tárgyalja. Rácz György bűnügyét,, még nem tudni. A1 .vizsgálatot eddig a szuboticai törvény­szék folytatja, mert Rácz még nem tern jesztett elő, biróküjdés, illetve más bíró­ság delegálása iránti kérelmet. Az emigránsokat ünnepelték a magyar szocialis­ták kongresszusán Budapestről jelentik: A magyarorszá­gi szociáldemokrata Párt vasárnap és hétfőn tartotta ezévi kongresszusát a régi képviselőház üléstermében. Ä kon­gresszust, amelyen kétszáztiz kiküldött vett részt, Peyer Károly nyitotta meg, első szavával üdvözölve a külföldön tartózkodó elvtársikat és kijelentette, hogy bárhogy üvöltsenek. is az ellenfor­­ra dalom hiénái, ezt az üdvözlést, mindad~ dig meg fogják ismételni, amig az emigránsok haza nem térhetnek. A kongresszus résztvevői ezután megkoszorúzták Somogyi és, Bacsó sír­ját, majd a délutáni ülésen Farkas Ist­vánnak a szociáldemokrata parlamenti frakció nevében tett előterjesztése kap­csán a kongresszus résztvevői viharo­san éljenezték Bokányi Dezsőt és Ga­rami Ernőt, mig végül a jelenlevő rend­őrtiszt figyelmeztette a kongresszus ve­zetőségét, hogyha az emigránsok üd­vözlése nem szűnik . meg, kénytelen lesz feloszlatni a kongresszust. A szociáldemokrata kongresszuson egyébként a párt-kisebbség éles táma­dásait és ennek következtében éles ki­robbanásokat vártak, ami azonban nem következett be. A pártvezetőség meg­választásánál az ellenzéki listával szem­ben a hivatalos lista győzött, úgy hogy ismét a régi vezetőség került a párt élére. A kongresszus egyik legérdekesebb eseménye, hogy a szónokok kivétel nél­kül a Vági-párttal való kibékülés szükségességét hangoztatták. A párt­vezetőség ezzel szemben arra az állás­pontra helyezkedett, hogy a párt min­den volt tagjának módjában áll vissza­térni a szociáldemokrata pártba.

Next

/
Thumbnails
Contents