Bácsmegyei Napló, 1926. november (27. évfolyam, 302-329. szám)
1926-11-03 / 302. szám
iy2ö. novemuer 3 5. oldal KISEBBSÉGI ÉLET Colban Erik, a Népszövetség főtitkára Bukarestben előadást tartott Románia szerepéről a népszövetségi ligáról. Az előadás bevezető részében a főtitkár rámutatott arra, hogy a kisebbségi kérdés helyes megoldása nélkül a világ békéje nem teljes és nem állandó. »A kisebbségi kérdés —* mondotta Colban — a világ legnehezebb problémája, nemzetközi kérdés, mert helyes megoldásától függ a világ békéje. A kérdés évszázados, egykönnyen nem lehet megoldani. Románia szelleme közel áll Franciaországéhoz, ahol a szabadság, egyenlőség és testvériség jelében élnek az emberek, igy Romániának is ezen jelszavak jegyében kell megoldást keresni a kisebbségi kérdésre. Egy ország kisebbségi ügye azonban az illető állam belügyét kell, hogy képezze, mert csak az állam keretein belül lehet közmegelégedésre megoldani. Sokkal jobb, ha az állam és a kisebbségek egymás között intézik el a függő kérdéseket és nem viszik a világtribün elé, mert ott kevés lehetőség van a kérdés megoldására. Ha Romániát és ennek kormányait a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméi vezérlik, úgy egész biztos, hogy kedvezően és megnyugtató formában oldja meg a kisebbségi kérdést a béke teljes jegyében«. * A magyar miniszterelnök, gróf Bethlen István kijelentéseit, melyeket a pilisvörösvári választókerület küldöttségének a kisebbségi politikáról tett, a német sajtó rendkívül örömmel üdvözli. A Tag ezeket írja: Tekintve magától a ténytől, hogy a magyar miniszterelnök német beszédet intéz az előtte megjelenő küldöttséghez, a beszéd oly világosan mutatja a magyar kormánynak lojális kisebbségi politika követésére irányuló szándékát, hogy Magyarország határain túl is figyelmet érdemel«. A Deutsche Allgemeine Zeitung a következőket irja: »Örömmel üdvözöljük a magyar miniszterelnök nyilatkozatát, amely Németországban rokonszenvre fog találni és az az óhajtásunk, hogy gróf Bethlen István érvényt tudjon szerezni akaratának.« A Tägliche Rundschau szerint gróf Bethlen István magyar miniszterelnöknek beszédét nemcsak Németországban, hanem a külföldön is meg kell hallani. A Leipziger Neuesten Nachrichten azt írja, hogy a magyar miniszterelnök nyilatkozatait Németországban nagy örömmel fogják tudomásul venni. * Massaryk köztársasági elnök Csehszlovákia megalakulásának nyolcadik évfordulója alkalmával fogadta a pártok vezetőit és a diplomáciai testület üdvözlését. A szenátus elnökségének tisztelgő látogatását az ősz államférfi hosszabb beszédben köszönte meg, melyben kitért a kisebbségi kérdésre is: »Elégtétellel tölt el — mondotta — hogy a mai német honfitársaink is kiveszik részüket a parlamenti munkából. Nem becsülöm ugyan túl ezt az első lépést, azonban a kormánypártok személyes érintkezésében és a közigazgatásban való együttmunkálkodásban a további közeledésre nézve jó előfeltételt látok. Az abszolutisztikus monarchia egymás ellen játszotta ki a népeket, azonban a republikában és a demokráciában, a mi világrendünkben ez ki van zárva. Német honfitársaink elhatározása ugyanakkor történik meg, a mikor Európa népei közelednek egymáshoz és különösen a franciák és németek nyújtanak egymásnak békejobbot. Poincaré elszászi utazása és az ő nyelvi politikája tanulságos bizonyitékai annak, hogy az államok és a népek közeledése szervesen összefüggő kül- és belpolitikai munka«. * Az erdélyi kisebbségek, mint megírtuk, emlékiratot adtak át Bucsan államtitkárnak. Az emlékiratról a bukaresti sajtóban az -a hir terjedt el, hogy a BÁCSMEGYEI NAPLÓ nemzetiségek ultimátumszerű követeléseket állítottak fel a kormánynak. Bucsan államtitkár a Rapid sajtóügynökség előtt megcáfolta a híreket és kijelentette, hogy a kormány semmiféle ultimátumot nem kapott. A németekre vonatkozólag az államtitkár elmondotta, hogy szintén alaptalan az a híresztelés, mintha a kormányhoz való jóviszonyukban változás állott volna be. Mindöszsze Hans Ottó Roth elkedvetlenedve panaszolta föl a medgyesi városi tanács ellen elrendelt vizsgálatot De ez a vizsgálat feljelentésre történt és aggodalomra azért sincs ok, mert felosz>latás esetén Medgyesen a városi tanács csak szászokból állítható össze, akik ott többségben vannak. — A Rapid szerint az államtitkár kitért egyes lapoknak azon híreire, hogy a magyar párt a csúcsai paktum nyilvánosságra hozatalával »fenyegetőzik«, ha nem teljesítik kívánságaikat. A távirati iroda közlése szerint Bucsan e hírekre a következőket mondotta volna: »A csúcsai paktumot nyilvánosságra lehet hozni, mert a paktum elvesztette érvényét, hiszen a magyar párt azt felmondotta. A paktumnak ma már csak történelmi jelentősége van«. Cseitdőrkézre kerültek: a szombori rablógyilkosok Elfogták a Pihenő csárdabeli rablógyilkosság valamennyi tettesét — A gyilkosok feljelentése vezette nyomra a csendőrséget Két jómódú szombori gazda és egy sztapári földműves voltak Brankov Zsarkó bűntársai — Szervezett betörőbanda garázdálkodott Szombor környékén Szökött rablógyilkos a pocsolyában Szomborból jelentik: A Sztapári-uti rablógyilkosság ügyében hetekig tartó nyomozás után váratlan fordulat történt. A csendörség elfogta Brankov Zsárkó cipész bűntársait is, két szombori tanyai gazdálkodó és egy sztapári földmives személyében. Brankov Zsarkó bűntársainak nyomára különös módon jutott a csendörség. Amikor Brankov Zsarkót elfogták, a csendörségen beismerő vallomást tett, megnevezte bűntársait is, két oszijeki ember személyében, akikről azonban kiderült, hogy semmi közük Jelasics Sztankó csárdatulajdonos és Brantobranszki Tósó szombori legény meggyilkolásához. Időközben Brankov Zsarkót átszállították az ügyészségre, ahol, amikor a vizsgálóbíró kihallgatta, viszszavonta a csendőrségen tett beismerő vallomását. A vizsgálat emiatt teljesen megakadt és már az a hir is elterjedt, hogy bizonyítékok hiányában szabadon fogják bocsájtani Brankovot. A csendőrség azonban kettőzött erővel folytatta a nyomozást a cipész bűntársainak kézrekeritésére, de heteken keresztül minden eredmény nélkül. A nyomozás során Pankert Emil csendőrszázadosnak kezébe került egy feljelentés, amelyet még közvetlenül a Sztapári-uti gyilkosság után tett Parcsetics Cikics Péró szombori tanyavidéki gazdálkodó. A feljelentés szerint, a gyilkosság után két nappal, nyolc bekormozott arcú férfi hatolt be Parcseticsék tanyájára, ott enni kértek, majd fegyvert fogtak Parcseticsre, feleségére, valamint bátyjára, Parcseics Cikics Szteván gazdálkodóra és pénzt követeltek. Parcsetics Péró — a'feljelentés szerint — ötven dinárt adott oda a fegyveres rablóknak, akik,' amikor meggyőződtek arról, hogy a gazdálkodónál nincs több pénz, visszaadták az ötven dinárt, sőt egyikük Parcsetics négy éves kisfiának ajándékba adott öt dinárt és azzal eltávoztak. A csendőrség annakidején — mint a Bácsmegyei Napló megírta — nyomozást is indított a bekormozott arcú rablók után, de eredménytelenül. Most, amikor Pankert csendörszázadosnak ismét kezébe került a feljelentés, ebbe az irányba terelte a nyomozást, mert Parcsetics megtámadása és a Sztapári-uti gyilkosság között összefüggést látott. Az újabb nyomozás alkalmával rendkívül gyanúsnak találták 'Parcsetics feljelentését. Amikor ugyanis a gazdálkodót kihallgatták, azt állította, hogy a rablók nyolcán voltak. Külön kihallgatták Parcsetics bátyját, Sztevánt, aki azt állította, hogy a rablók hatanvoltak, viszont Parcseticsné amellett esküdözött, hogy öt rabló járt náluk. Még gyanusabbá tette ezt a három egymástól eltérő vallomást az a körülmény, hogy Parcseticsék szomszédai semmit sem tudnak a rablótámadásról. A csendőrség erre pénteken letartóztatta Parcsetics Cikics Pérót, annak feleségét és Parcsetics Cikics Sztévót, akiket beszállítottak a csendőrségre és aziránt faggatták őket, hogy nem ismerik-e Brankov Zsarkót. A letartóztatottak tagadtak, mire vasárnap délelőtt Parcsetics Pérót átszállították az ügyészségre, hogy a cipésszel szembesítsék. Araikor Brankov meglátta Parcseticset. elsápedt és ráförmedt: — Vigyázz, ha visszanyerem szabadságom, megöllek, mert te voltál az áruló. Parcsetics erre megtört és még ott, Brankov előtt beismerte, hogy a sztapári-uti gyilkosságot együtt követte el Brankov Zsárkóval. A csendőrök a vizsgálóbírónál való szembesítés után visszavitték Parcseticset a csendőrségre, ahol részletes beismerő vallomást tett. Elmondta, hogy a rablógyilkosságot négyen követték el, rajta kivül Brankov, azután a bátyja, Parcsetics Cikics István és Necin Szima sztapári földmives. aki dohánycsempészéssel is foglalkozik. A rabüógyilkosságra napokig készültek, majd a kritikus napon behatoltak a csárdába, ahol Brankov lelőtte Jelasics csárdatulajdonost, valamint a csárdabeliek segítségére siető Brantobranszki Tósót, mig ő Jelasics kisfiát akarta eltenni láb alól, de közben megzavarták őket. A csendörség azonnal intézkedett, hogy Nécin Szimát letartóztassák. Csendőrök utaztak ki Sztapár községbe, ahol éppen az egyik korcsmában találtak rá Brankov negyedik bűntársára. Beszállították, Szomborba, ahol a csendőrségen szintén beismerő vallomást tett. Hétfőn détután a két Parcseticset és Nécint ki vitték a helyszínre, hogy Jetasics kisfiával szembesítsék. A hatóságok részéről Pankert Emil csendörszdzados, Martinovics György rendőrfőkapitányhelyettes és Kupuszárevics Mihály ügyész szálltak ki. A helyszínen a rablógyilkosok megerősítették beismerő vallomásukat és Parcsetics Péró kijelentette, hogy a feljelentést annakidején azért tette meg, mert ezzel a gyanút akarta magáról és társairól elhárítani. A helyszíni nyomozás befejezése után Parcsetics Péró arra kérte Pankert csendőrszázadost, engedje meg, hogy> a csendőrök közeli tanyájára kisérjék, mert el akar búcsúzni családjától. A szállásról délután öt órakor tértek viszsza egy parasztszekéren, amelyen három csendőr közé ültették az összekötözött gyilkost. A Fernbach-szállás közelében Parcsetics hirtelen lefordult a robogó kocsiról, a njpllette ülő csendőrőrmester nyomban utána ugrott, de a szökevény eltűnt a sötétben. Nyomban alarmirozták a csendőrséget, valamint a rendőrséget. Egész éjszaka fcrtyt a hajsza, amelyben a tanyaiak is részt vettek. A hajtóvadászat eredménytelenül végződött, annak ellenére, hogy felkutatták az egész környéket. Az egyik, tanyaiakból alakult járőr a Fernbach-szállás mögött észrevett egy menekülő alakot, mire üldözőbe vették, többször utána is lőttek, de a golyók nem találtak. A csendőrség már lemondott arról a reményéről, hogy a szökevényt elfogja. Kedden reggel azután újabb fordulat történt. Katies Koszta rendőr, aki szintén résztvett a hajszában, visszatérőben a Fernbach-szállás mellett haladt el. A szállás közelében egy nagyobb pocsolya van, amelyen kis hid vezet át. Katies a híd közelébe érve, észrevette, hogy a hid alatt, a vízből egy ember feje látszik ki. Odafutott, mire a fej eltűnt a vízben. Katies erre segítségért kiáltott, amit meghallott néhány csendőr, akik a közelben tartózkodtak. A csendőrök a hídhoz futottak és amikor megtudták miről van szó, a viz alá merült embert ki akarták huzni a hid alól. Ez azonban a legnagyobb erőfeszítés ellenére sem sikerült, úgy hogy kötelet kellett keríteni és annak segítségével tudják csak partra von. szólni az embert, akiről kiderült, hogy Parcsetics Péró. Parcseticset megvasalva szállították vissza Szomborba, ahol kedden folytatták a kihallgatását. Parcsetics elmondta, hogy ő és kézrekerült társai egy tizennégy tagból álló szervezett rablóbandának a tagja és a rablóbanda vezetője Brankov Zsarkó. Beismerte, hogy Szombor környékén a Sztapári-uti gyilkosságon kivül számtalan rablást követtek el és a rablóit holmit az ő tanyájára szállították. A csendőrség most folytatja a nyomozást a rablóbanda többi tagjának kézrekeritésére is. Az angol kormány nem interveniál többet a bányászsztrájk ügyében A bányatulajdonosok intézzék el mag-uk az ellentéteket Londonból jelentik: Baldwin miniszterelnök kijelentette, h' a kormány már nem gondol arra, hogy a bányászsztrájk ügyében interveniáljon, mert az intervenció csak elmérgesitené a helyzetet. A bányászoknak épen úgy maguknak kell elintézni a felmerülő Konfliktusokat, mint a többi iparágban. Hasonló nyilatkozatot tett Churchill is. Baldwin kijelentése szenzációs hatást keltett Angliában és azt hiszik, hogy a kormány azért vonul vissza a további intervenciótól, mert teljesen kilátástalannak tartja a helyzetet.
