Bácsmegyei Napló, 1926. november (27. évfolyam, 302-329. szám)
1926-11-25 / 324. szám
12 oiPflL » Asa iy, oiwar Poštarina n gotovom p’aćeaa? XXVII évfolyam Szubotiea, 1926 CSÜTÖRTÖK november 25. 324. szám Megjelenik minden reggel, ünnep után és hétfőn délben Telefon: Kiadóhivatal S-53 Szerkesztőség 5-10, 8-52 Llőfizetésl ár negyedévre 165 dia. Szerkesztőségi Zmaj Jovin trg 3. szám (Minerva-paíot a) Kiadóhivatal: Snbotica, Zmaj Jovin trg 3. (Minerva pa lota) Tempora nmtantur A szegény diák hetenként egyszer ebédet kapott egy családnál. A házbeliek azonban ráuntak az ingyenkosztosra és elhatározták, hogy túladnak rajta. Azt a haditervet eszeltek ki, hogy az asztalnál férj és feleség veszekedést fognak rendezni a húsétel minősége miatt. A férj azt fogja mondani, hogy a hús ehetetlen, ,a feleség pedig amellett fog kardoskodni, hogy a hús kitűnő. Végül fel 'fogják hivni a diákot, hogy legyen ő a döntőbíró. Ha a férjnek ad igazat, a feleség dobja ki, ha ellenben az asszony mellé áll, a férj jelenti majd ki, hogy kivül tágasabb. Ámde a diák átlátott a szitán és a kritikus pillanatban igy csúszott ki a dilemmából.: — Nem szólhatok bele, nem értek én ehhez a dologhoz. , A jugoszláviai magyarság körülbelül erre az álláspontra helyezkedik azzal a parázs vitával szemben, amely most folyt le a radikálisok és a Pribicsevics-párt között a crpajai népgyülés megzavarásával kapcsolatban. Nem elegyedik bele a polémiába, csak bizonyos filozófus szemlélődéssel állapítja meg, hogy a politikában milyen relativ értékűek és múló természetűek a vélemények és ítéletek. Tempora mutantur et nos mutamur in illis — változnak az idők. és velük együtt mi is megváltozunk. Talán sehol nem igazolódik ez a példabeszéd olyan frappánsul, mint a napi politikában, amely az emberek nézeteit circei bübájoskodással máról-holnapra átalakítja. Pribicsevicsék a radikálisokat teszik felelőssé a Vajdaság minden bajáért viszont a radikálisok a bolsevizálásig menő tekintélyrombolást vetnek Pribicsevicsék szemére. Nemrég ez a két párt szorosan összeforrva alkotta a nacionalista blokk kormányát és terítette rá Radicsékra az Obznana vizes lepedőjét, amelyet most Radics fenyegetően lobogtat — Pribicsevics felé. Az egykori »államellenes« pártból a kormány biztos támasza lett, az egykori támaszból a kormány ellen szegezett ostromágyu. Beleszólhatunk-e ebbe a fordulatosán kanyargó pörbe mi, a jog szegény kosztosdiákjai, akik, akármelyik félnek adunk is igazat, vajmi könnyen póruljárhatunk? Nem tagadhatjuk, hogy igen jól esett nekünk az az erélyes szóbeli védelem, amiben Boskovics Dusán dr., ez a temperamentumos Pribicsevics-párti képviselő a kisebbségi jogokat részesítette. Aki azt mondja, hogy az ország magyar iskoláinak homlokzatán magyar felírásnak is helye van, aki szerb létére azon a címen is követel magyar iskolákat, hogy a régi Magyarországon is voltak szerb iskolák, aki fenntartás nélkül a nemzetiségek polgári jogegyenlősége mellett száll sikra,_ az pártállására való tekintet nélkül 'természetszerűen rokonszenvet kelt az érdekelt kisebbségek körében. Boskovics Dusánnak Pribicsevics a vezére, ez az erőskezü, keménygerincü államférfin, a nemzeti intranzigencia legmarkánsabb egyénisége, akinek nevéhez fűződik až annyit vitatott iskolapolitika. De ha Pribicsevics olyan gyökeresen átrendezte gondolkozását a radikálisokról, miért ne revideálhatta volna felfogását a nemzetiségekről is? Ami pedig magát az iskolapolitikát illeti, az. úgy látszik, mégsem Pribicsevics személyes müve, hiszen annyi közoktatásügyi miniszter volt már jobbról is, balról is és a sérelmes iskolarendeletek sziklaszilárdan állanak. Ha a kisebbségi kérdés szempontjából seregszemlét tartunk a parlamenti pártok fölött, arra az örvendetes tapasztalatra jutunk, hogy nincs olyan párt, amely nyilatkozataiban ne tanúsítana megértést, előzékenységet és liberalizmust a nemzetiségek iránt. Ha azonban a tények terén akarjuk felmérni a haladást az első idők nyugtalan hangulata és a viszonyok lehlggadásának mai stádiuma között, akkor rájövünk arra, Beogradból jelentik: Szerdán délután érkezett meg Topoláról Őfelségének az az ukáza, amely Szíipics Károly dr. főügyészt Szubotica város főispánjává nevezi ki. Az ukáznak november huszadiki kelete van. Sztipics Károly főispáni kinevezé-Beogradból jelentik: A parlament szerdai ülésén folytatták a kedden megkezdett vitát a Pribicsevics-párt által benyújtott törvényjavaslatról. A hangulat ezúttal is meglehetősen Izgatott volt, de az ülés nem volt olyan viharos lefolyású, mint a keddi. Napirend előtt Dimics Velja bánáti radikális képviselő személyes kérdésben szólalt fel. Boskovics Dusán dr. azt állította róla, hogy a magyar hadsereg szállítója volt. Ez nem igaz. Ha' azért volt szállító, mert különböző dolgokat adott el a magyar katonáknak és a földje termését is eladta, akkor nincs olyan szerb, aki ne lett volna szállító. — Hohó! — kiáltották az ellenzék felől. Dimics végül kijelentette, hogy hajlandó lemondani mandátumáról, ha egy megindítandó vizsgálat során bebizonyulna, hogy ő hadseregszállitó volt. Boskovics Dusán dr. kért ezután szót személyes kérdésben, de az elnök a szót nem adta meg. Ezért Szubotícs alelnök és Pribicsevics Szvetozár közt heves szóváltás támadt. A zaj csillapultával rátért a Ház a vita folytatására. Fönt és lent Vujics Demeter azzal kezdte beszédét, hogy aki fönt van, lekerül, aki pedig lent van, felkerül. Ezzel a kijelentésével Pribicsevicsre célzott, aki most erőszakról panaszkodik. Vujics ezután a rendőrhatóságok ellen beszélt. Bingulac radikális: A rendőrséget még Pribac (Pribicsevics) kényeztette el. Bozsovics Grigorije (Bingulac fehogy kevés mérni valónk akad. Az arcok barátságosabban mosolyognak, a gesztusok biztatóbbak, a hangok lágyakban csengenek, de nemcsak mi mondjuk, a faji többség részéről is hangoztatják, hogy a szavakban nyilvánuló készség tettekké realizálódása még hátra van. Ebben a fokozott körültekintést igénylő helyzetben a magyarság érdeklődéssel nézi ugyan a pártok chassé croisé-iát, ami a politika parkettjén lejátszódik, de magatartását a változatos figurák pillanatnyi tetszetős hatása nem befolyásolja. Az ellenzék kritizál, a kormány se már hetek óta befejezett tény volt és az ukáz kibocsátását az a körülmény hátráltatta, hogy őfelsége nem tartózkodik Beogradban. Körülbelül két héttel ezelőtt pozitiv formában jelentették, hogy a kinevezés már megtörtént, akkor azonban váratlanul technikai akadály merült fel. amely lé közeledve): Maga a legnagyobb, a legközönségesebb provokátor! Bingulac: Én magát nem bántottam! Bozsovics: Hallgasson, maga az emberek idegeire megy. Bingulac: Maga talán csendőr? Bozsovics: Ajánlom, hogy ne izgassa az idegeimet, mert a magam tekintélyének a zsandára leszek. Bingulac: Nézd a lovat, hogy ficánkol! Bozsovics: Állat! Az elnök Bingulacot Írásbeli megintésre Ítélte, Bozsovicset pedig megintette. Vilder: Megbüntették a parlament butaságszállitóját! Az épületes intermezzo után Vujics végre folytathatta beszédét. A hatósági erőszak számos esetét sorolta fel, majd a következőket mondotta : —- A nép Sumadiában öntudatos, mert mindig szabadságban élt. Ha ott a tisztviselők a nép ellen vétenek, a nép rájuk lő. Ha átmegyünk a Száván és a Dunán, egész más helyzetet találunk. A Vajdaságban az állapotok rosszabbak, mint Albániában, rosszabbak mint a háború alatt voltak. Nem vagyok vajdasági ember, hanem szerbiai és fáj nekem, ha a vajdaságiak valami rosszat mondanak a szerbiaiak ellen. A legtöbb szerbiai nem is tud azokról a gonoszságokról, amiket a Vajdaságban elkövetnek. Vujics ezután felemlítette, hogy a Vajdaságban az egyik szolgabiró huszonöt, a másik öt dinár illetéket követel a gyűlést bejelentő kérvényre, a harmadik semmi illetéket nem hatalmat gyakorol. Az ellenzék beszél, a kormány cselekszik. Az ellenzék jogokat követel a kisebbségek számára, a kormány ebben a kérdésben hivatalból fölötte óvatos. Az utóbbi évek eseményeiből kiderül, hogy a kisebbségek helyzete lényegében ugyanaz marad akkor is, ha az ellenzék kerül kormányra és a kormány ellenzékbe szorul. A nemzetiségek minden -országban megtanulták, hogy addig, mig ezt az európai problémát nemzetközi egyetértéssel meg nem oldják, a retorikai effektusoktól függetlenül a hatalom dinamikájához kell alkalmazkodniok. miatt a kinevezés perfektuálása mindeddig késett. Sztipics Károly dr. kinevezése Szuboticán úgy a politikai pártok, mint az egész társadalom körében osztatlan örömet és nagy várakozást kelt. A kinevezésről szóló okmány minden valószinüség szerint csütörtökön érkezik Szuboticára. szed, csak azt mondja, hogy a gyűlésen nem szabad a kormányt támadni. Ha a magasabb hatóságok megadták már az engedélyt, a jegyző vagy esetleg az írnok ur, nem engedélyezi a gyűlést. Sokszor maga a főszolgabiró jelenik meg a csendőrökkel és szétzavarja a gyűlést, mert felbérelt emberek közbekiáltanak. Támadta Vujics a kikindai rendőrfőkapitányt, akinek a fia alkapitány ugyan annál a rendőrségnél és hasonló családi alapon folyó közigazgatást állapított meg Módoson is, ahol a főbiró az após, a szolgabiró a vő. Beszédét a következő szavakkal fejezte be: — Ebben a Házban már igen sokat veszekedtek. Elég volt az országban a fosztogatásból. Túlsók büntetlenül maradt tolvaj van magasabb állami hivatalokban. A sürgősséget elfogadom. S'zubotics alelnök rendreutasitotta Vujicsot azért a kijelentéséért, hogy magasabb állami hivatalokat tolvajok töltenek be. * Grol Milán beszéde Grol Milán szuboticai demokrata képviselő szólalt fel ezután, aki rövid, de lendületes beszédben ismertette a Vajdaság közigazgatási állapotait. — A gyülekezési jog — mondotta Grol — alapvető jog egy parlamentáris rendszerben. Ahol ez nincs meg, ott autokrácia és diktatúra van. Különösen hasznos a gazdasági válság megvitatása előtt rámutatni a parlamentben a közigazgatás zilált állapotaira. Kinevezték a szuboticai főispánt Szerdán délután érkezett a királyi ukáz Topoláról Beogradba Vajdasági mizériák a parlament előtt Vuics Dimitrije és Grol Milán beszéde a közigazgatás bajairól — A parlament elvetette a Pribicsevics-párt sürgősségi inditványát
