Bácsmegyei Napló, 1926. november (27. évfolyam, 302-329. szám)
1926-11-05 / 304. szám
4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1926 november f>. A húsvéti sonka Rablási kísérlet nagypéntek estéjén A szuboticai törvényszéken csütörtökön tárgyalta Starcsevics Máté törvényszéki tanácselnök büntető tanácsa Mihaec Péter mali pintérmester bűnügyét, akit ablás kísérletének bűntettével és lopás, valamint életveszélyes fenyegetés vétségével vádolt az ügyészség. A vád szerint Mihalec ez év április hó 2-án, nagypéntek estéjén revolverrel a kezében betört Bobanovics Matija moli tanyájára és ott pénzt követelt. A rablás azonban nem sikerült, mert elzavarták. Mihalec ugyanazon éjjel ellopott Nuspel József tanyaházának padlásáról két sonkát. A csütörtöki főtárgyaláson a közvádat Vasziljevics Ljuba dr. államügyész képviselte, a védelmet Singer Béla dr. ügyvéd látta el. A vádlott, aki április hó 4-ike óta vizsgálati fogságban van, a terhére rótt bűncselekmények közül egyikben sem érzi magát bűnösnek. A kérdéses napon otthon tartózkodott lakásán, ahol a felesége betegen feküdt. Éjjel tizenegy óra tájban csendőrök jöttek hozzá és elvitték a községházára. Vallatni kezdték, hogy ő tört-e be Bobanovics szállására, amit ő tagadott, mire összeverték, akkor beismert mindent, csakhogy ne bántsák. Sohasem volt Bobanovics szállásán, nem is ismerte, revolvere sohasem volt. Nuspel Józsefnél se lopott semmiféle sonkát. Ő maga vágott két disznót, ezeknek a sonkáit találták meg nála a padláson és ezekre mondotta Nuspel, hogy az övéi. Hivatkozik több tanúra, akik látták, hogy a csendőrök ütötték, verték. A vádlott után Bobanovics Matiját hallgatta ki a bíróság tanúként. Elmondja, hogy nagypénteken este a faluból jött ki a szállására, vele voltak Fehér Erzsi és ennek két fia, József és András. Amikor a tanya udvarára értek, Fehér Erzsi észrevette, hogy egy idegen férfi húzódik meg a szalmakazal mellett. Odament hozzá, mire az idegen revolvert vett elő, azt felé fordította s icényszeritette, hogy előre menjen. ' ■ i: —Én előre mentem — mondja a tanú— az ismeretlen utánam és kétszer elsütötte a revolverét, de nem rám lőtt, aztán azt mondta, hogy menjek és gyújtsak lámpát. Ahogy mentem, az istálló előtt haladtam el, ott állt egy kétágú vasvilla, azt felkaptam, hogy belevágjam, de a hasamnak tartotta a revolvert és én elejtettem a vasvillát. Aztán tovább hajtott maga előtt és pénzt kért, miközben többször elsütötte revolverét. Majd elmondja, hogy mikor ketten már a házhoz értek, kinyitotta a konyha ajtaját, beugrott és hirtelen bezárta maga mögött az ajtót. Aztán a szoba ablakán át kiugrott és elmenekült. Fehérné és két fia már előbb elmenekültek. Az elnök azon kérdésére, hogy a vádlottak padján ülő emberben felismeri-e azt, aki akkor a tanyáján volt, kijelenti, hogy annak az embernek az arca be volt kormozva, nem ismer rá. »A szája olyan formájú — mondja a tanú, hosszan szemlélve a vádlottat — de nem mernék rá megesküdni, hogy ő volt« Fehér József, tizenkét éves értelmes kisfiú volt a következő tanú. Az elnöknek arra a kérdésére, hogy jár-e még iskolába, azt mondja, hogy ki kellett maradni az iskolából, mert dolgoznia kell. Most csak annyi köze van az iskólához, hogy I ő söprögeti az iskolépületet. Nem látta a rablót, beszaladt az istállóba és a jászol alá bujt De a hangjáról felismerte, hogy az idegen Mihalec Péter. Csak akkor bujt ki a jászol alól, amikor a csendőrök jöttek, ö mondta először Mihalec nevét a csendőrök előtt. Arra a kérdésre, hogy biztosan felismerte-e az illetőben Mihalecet, azt mondja, csak a hangjáról és a járásáról vélte felismerni. Ezután még több tanút hallgattak ki és a perbeszédek után a bíróság kihirdette az Ítéletet, mely szerint a vádlottat felmenti, mert a bizonyítási eljárás során nem merült fel bizonyíték bűnössége mellett. Egyben elrendelte a bíróság a vád- I lőtt azonnali szabadon bocsájtását. nem szívesen hozná be a városba terményeit, hanem Topolára, Bajmokra vinné s szükségleteit sem itt szerezné be, ami az itteni kereskedőknek és iparosoknak súlyos veszteségük volna. Szubotica zárt várossá tétele a vámbevételek révén talán csökkentené a városi adókat, de az életet megdrágítaná és a kereseti lehetőségeket csökkentené, tehát másik oldalon súlyosan érintené épen a városi adózókat, akiket védeni akarnak ezzel a javaslattal. Az 1924-es zárszámadás Novisad közgyűlése előtt A tisztviselősztrájk veszélye nem múlt még el Ausztriában A tisztviselők nem fogadják el Seipel kancellár kozvetitő javaslatát Becsből jelentik: A kormáfiy szerdán a késő éjszakai órákig tárgyalt az állami tisztviselők megbizottaival. Seipel kancellár legújabb közvetítő javaslatai nem nyerték meg a köztisztviselők tetszését és az állami alkalmazottak a késő éjszakai órákban közölték a kancellárra!, hogy közvetítő javaslatait nem fogadhatják el. Az állami tisztviselők érdekképviseletének kiküldöttei egyidejűleg felkérték a kancellárt, hogy vizsgálja át újból az állami tisztviselők követeléseit és Szubotica város tanácsa a költségvetési tervezet tárgyalása során egy régi tervet újított fel, amely szerint Szubotica várost vám szempontjából elzárnák a környéktől. A terv szerint a környékbeli tanyákból: Verusics, Somsics, Sebesics, Zsednik, Alekszandrovó. Tavankut, Ljutovó, Ludas, Tompa, Csikeria, Hajdujárás, Kelebia, Györgyén-pusztából külön vámközségeket létesítenének. Ez annyit jelent, hogy a környékbeli lakosság nem hozhatja be a városba termését vámmentesen, még akkor sem, ha azt saját használatára akarja fordítani. Minden tanyai polgár a városba szátliiegkésöbb péntek délig adjon végleges választ. Az állami tisztviselők és közalkalmazottak Seipel előtt hangsúlyozták, hogy követelésüknek nincsen ultimátum jellege és hajlandók a további közvetítő tárgyalásokra. Politikai körökben biztosra veszik, hogy az utolsó pillanatban eredményre fognak vezetni az egyezkedő tárgyalások és igy az osztrák tisztviselősztrájk elkerülhető lesz. tozna fizetni. A várbsi tanás reméli, hogy ilyen utón nagyobb összegű jövedelemhez jut. Részletes terv erre vonatkozólag még nincs. Magyarországon Szeged és Győr ilyen zárt város, de másutt nem lehetett ezt az eszmét keresztül vinni, mert a tanyai nép erélyesen tiltakozott a kétszeres megadóztatás ellen. Súlyosan érintené a terv megvalósítása a város belterületének lakosságát is, mert az uj vámok természetszerűen megdrágítanák az életet s azzal a következménnyel járna, hogy a tanyai lakosság Minden bőnap m sodik csütörtökén városi közgyűlés lesz . ov szádon Noviszadról jelentik: A noviszadi kiszélesített városi tanács tagjai'már régóta sérelmezik, hogy a városi közgyűléseken tulhosszu a napirend, úgyhogy letárgyalása néha két, sőt bárom folytatólagos ülést is igénybe vett Klicin Miat bizottsági tag egyik elmúlt közgyűlésen javaslatot tett, hogy változtassák meg a városi szabályrendeletet és ezentúl minden hónap második csütörtökén rendes városi közgyűlést tartsanak. A belügyminiszter a városi közgyűlés határozatát jóváhagyta és igy jövő csütörtökön, november 11-ikén megtartják az első csütörtöki közgyűlést. A közgyűlés napirendjén több fontos tárgy szerepel, igy többek között a már teljesen elkéiszült gázgyár szabályrendelete, amely különösképpen fontos, mert a gyárat még november hónapban üzembe helyezték. Tárgyalni fogja a közgyűlés, hogy a város az uccák tisz*titását továbbra is saját kezelésben végeztesse-e, vagy adják bérbe magánvállalkozónak. Fontos tárgya lesz a napirendnek a városi takarékpénztár szabályrendelete, amely már elkészült és kiosztották a bizottsági tagok között tanulmányozás végett. Tárgyalni fogja a közgyűlés a város 1924. évi zárszámadását és határozni fog az uj Mária^ut kövezése ügyében és ezzel kapcsolatban a Kronház lebontásának időpontja tárgyában. Napirendre van tűzve az átszakadt árterületi töltések javítására kiirt pályázat eredményének jóváhagyása és a közgyűlés dönteni fog a fatelepeknek a strand közelébe való kihelyezéséről is. Ezeken kívül természetesen még több tárgy is lesz a napirenden és á végleges tárgysorozat csak a közeli napokban készül el. Szubotica zárt város A pótadók csökkentése érdekében városi vámot akarnak szedni a tanyákról a városba hozott árucikkek után tott áruja után városi »kapuvámot« tar-Házassá?* Irta : Ego Tizenöt év óta éltek együtt szépen, békességben. Sokat dolgozó, jól kereső ügyvéd volt az ember, csinos, élénkeszü nő az asszony, aki szerette az urát, negyedik gimnazista fiát, egész életét. Szívesen, ügyesen osztotta be háztartását, kicsit jótékonykodott, télikabátját három évig viselte; igaz, hogy a harmadik évben már rosszkedvű volt miatta. De ha mégis kezetcsókoltak neki, az uccán pedig jól megnézték a férfiak: a kabátját sem bánta. Kedves, rendes, probléma nélküli nő volt, amilyen még ma is akad elég. A háborús éveket is megúszták nagyobb bajok nélkül, az ember kicsit ideges volt utánuk, de aztán sokat keresett; majdnem még egy gyerekük született, szépen, és ahogy mondani szokás: boldogan éltek. Megszokták egymást és volt fantáziájuk. De beütött ez a mostani munkanélküliség. Az ember ezt még nem ismerté és csaknem buskomor lett tőle. Még csak át sem ment a különbejáratu irodájába. Ott ült a lakásban, nézte az asszonyt és sóhajtozott. Vagy a háztartási dolgokkal törődött, ö, aki sohasem vett észre ilyesmit, most botránkozva állapította meg, hogy a szekrények teteje »évek óta« nincs letörülve. Rosszalta az ételt; veszendőire mennek a »drága pénzért« vásárolt anyagok — lia megmaradt egy kis főzelék. A frissen mosott ruhán »klórszagot« érzett; most majd mind elszakad, újat venni pedig nem lehet. Kritizált vagy sóhajtozott. Az aszszony már majd megbolondult. Biztatta: olvasson jogi munkákat; hiszen azelőtt mindig panaszkodott, hogy nem jut fontos dolgok elolvasásához. Az ember fejét rázta: ha nincs konkrét esete, nem érdekli a jogtudomány, ki Írásnak sincs értelme, ha a téma nem az aznap szükségletéből, a jelen helyzet kritikájából fakad. Sétálni hívta a felesége. Azelőtt szeretett vele mutatkozni, ismerősökkel találkozni: ha ráért. Most végigrohant a belvároson, az asszony alig birt vele lépést tartani és ha egyik-másik kirakat előtt kicsit megállt, ruhát, kalapot nézni — az ember dühösen ajkába harapott és szidta a női butaságot, hiúságot, a léha divathóbortot... Azonban csak akkor vált tűrhetetlenné nyugtalansága, amikor — féltékenykedni kezdett. Saját nővére fiára. Huszonkétéves gyerekre. Az úgy volt, hogy a vidéki fiú itt járt egyetemre. Idegeneknél lakott és szeretett hozzájuk felmenni. Az asszony anyáskodó, tréfás szigorúsággal bánt vele, kisfiúnak szólította, megszidta, ha pecsétes volt a ruhája és ha ízléstelen volt a nyakkendője. Azelőtt férje szívesen látta, ha ilyen jószivvel volt a buga gyerekéhez — de most egyszerre férfit látott a kisfiúban, az asszony gondoskodásában pedig a »szerelmes nőstény kacérságát«. Éjszaka is gyötörte féltékenységével. A múltjában is keresgélt. Megfenyegette, hogy »kikutatja íróasztalát«. (Ez irodalomszagu frázis volt, mert az aszszony csak a mosócéduláit és régi számláit őrizte a kis játékiróasztalkában. Nem szeretett írni.) És a férfi csak beszélt, beszélt, egész éjszaka... Az asszony nem tudta, mit kezdjen ezzel a féltékenységgel. Kicsit örült neki, jól esett neki, mert ez eddig hiányzott a házaséletéből. De szégyenlette is: hát olyan asszony ő? Azért volt olyan hűséges tizenöt évig? Csinos nő létére azért viselt három évig, háborúban: négyig egy télikabátot átalakítás nélkül? Azért »nem reagált« a komoly udvarlásokra? Az ember csak beszélt, lármázott éjjel-nappal. Az asszony rnár majd megbolondult. Kétségbeesésében elhatározta, hogy bevesz valami kis adag Veronáit. Attól talán csak nem hal meg és remélhetőleg észbe kap tőle a bolond embere. Délelőtt megírta irodalmi emlékei hatása alatt a búcsúlevelet az urának — tudta, hogy nem komoly a dolog és mégis csak úgy potyogtak könynyei a papirosra — aztán elhatározta, hogy beveszi az altatót... De jött az unokaöccse — a csábitó, vagy az elcsábított? — jött a gyerek, hogy uj ruhája szövetét megmutassa: gyapju-e, tartős-e. Az asszony hisztériásán rángatózva rákiáltott: »menj, menj, ne merj többé mutatkozni nálunk, az én drága kisfiam otthonában — te, halálom okozója!*» A fiú rémülten rohant nagybátyjához — az irodában volt, telefonált, hajlongott a telefon előtt, sugárzott az arca. — Igenis, hogyne, megnyerjük. Megnyerjük! Alázatos szolgája! Lecsapta a kagylót, rohant át a lakásba, feleségéhez: — Fiam, el kell mennem! Nagy munka állt a házihoz. Nemez és Társa keresett, a régi Nemez, főkliensem, aki elpártolt tőlem, amig be voltam vonulva, aki kibővült, terjeszkedett a háború alatt, akit megsirattam százszor — és most visszajött! Négy perrel egyszerre! Két házzal és egész csomó megbízással! Jaj! Elmegyek az irodavezetőért és a kisasszonyért. Este jó lenne színházba menni, drága. Te meg maradj itt ebédre, gyerek. Megcsókolta feleségét és elrohant. Az asszony felsóhajtott: munka! Tudta, hogy ő ezután úgy fog munkáért imádkozni, mint paraszt az esőért. Belelátott az ura életébe, látta sorsuk tengelyét: a munkát és szégyenlette magát és szerette az emberét és megfogadta, hogy jó lesz .. Elrakta a Veronáit. A fiúnak pedig azt mondta: »no, ülj le...« A fiú leült és a szövetmintával kezében csak nézte, nézte nénikéjét, a szfinkszet — a csodálatos, hisztériás, rejtélyes nőt, nagy N-nel. És olvasmányai.idíipián. most beleszeretett,
