Bácsmegyei Napló, 1926. november (27. évfolyam, 302-329. szám)
1926-11-21 / 320. szám
is 98 mel bámul az elérhetetlen csodákra. Hegyről nézni a várost...! Olyan ez, mint mikor a madár kirepül kalitkájából, felszáll egy fára és harsogva üdvözli az életet, napfényt, szabadságot, virágokat. Azután elfárad, megéhezik, csapkodni kezd szárnyaival, nyugtalan lesz, tétován repked ide-oda és végül visszaröpül önkényt a Fe’.ér'ek a hegg ormára . . • ______________________Lohanprín Idsa’tsionn és a város olyan volt, mint egy szikrázó ékszerekkel elirakott bűnös aszonyi test. Meghódítani a várost, ura, királya lenni, kihúzott derékkal, fölényesen járni ezer káprázata között, lemondott részeg álma minden emberpáriának, aki megmondott részeg álma minden emberpárának, aki meg,apadva, pénztelenül, mindennap elölről kezdődő re, énytelen kenyérharccal vívja az életet és égő szemmint ezek a bölcsek, akik közül Eryximachos ezt mondja: Ha valóban az ölelés volna a legnagyobb gyönyörűség, melyet Eros az embereknek nyújthat, úgy azok lennének a legboldogabb emberek, akiket Hephaistos, az alvilág kovácsa örökre összeabroncsolna. De ugy-e, ehhez senkinek sem lenne kedve és hamarosan menekülni szeretne? Éppen ezért Eros szépsége abban rejlik, hogy költővé teszi az embert, a szépet még szebbé, a magasztost még fenségesebbé! Mulatságos, hogy Plátont mennyire meghamisították a köztudatban. Plátói szerelem alatt az érzékiségmentes szerelmet értik, a tisztára lelkibarátságot, holott Pláton soha olyasmit nem mondott. Ellenkezőleg a szerelemről irt könyvében ilyeneket mond: Indiában és általában sok helyütt, ahol barbár uralom parancsol, gyalázatnak vallják a szerető kívánságát kielégíteni. E barbárok éppen úgy elitélik a szerelmet, mint a bölcseletet és a testgyakorlást. A zsarnokok üldözik a szerelmet, mert tudják, hogy ez a leghatásosabb erjesztője minden nagy eszmének és társulásnak! — De hát akkor honnan ered a félreértés? — Mert Pláton a következő szavakat adja a Symposionban Pausaniás szájába: Kétféle Eros van. Az egyik Uranos anyátlan lánya, ez az égi szerelem, a másik, amely Zeus és Dione ölelkezéséből született, ez a közönséges földi szerelem. Az égi szerelem nemes vonzalomra indít, mert akit ez az Eros ihlet, olyan párt keres, aki a természettől fogva erősebb, értelmesebb mint ö, akitől tanulhat, aki őt felemeli. A közönséges Eros viszont válogatás nélkül csak a kéjt keresi! Nyilvánvaló tehát, hogy Pláton mindössze annyit mond, hogy szerelmünkbe az érzékiségen •kívül vigyünk bélé eszmei tartalmat,-szépséget is. De egy szóval sem hirdeti, hogy maradjunk meg a lelkieknél. Sőt nyíltan ostorozza a képmutatást, mert szerinte a nyilvános viszony mindig szebb a titkosnál. Mici nagyon meg volt hatva: — No tessék, sohasem tudtam, hogy ilyen tudósa vagyok a szerelemnek. Kérem, ezentúl jegyezze a szavaimat... 40 kai bántóbb és sértőbb volt, mint az én őszinte, friss és jókedvű baráti mozdulatom, amellyel magát megcsókoltam. De persze, sértve érzi magát hiúságában, mert iró létére sem tudja elképzelni, hogy valami másképpen is lehessen, mintahogyan évezredek óta, szürkén, unalmasan és gépiesen kialakult. Látja, ez lapositja el és teszi elviselhetetlen unalommá az életet Mert bármilyen forradalmárnak, eredeti embernek, egyéniségnek is hirdeti magát valaki, amikor cselekednie kell, végeredményben mégis csak a jó, régi, kitaposott formákat szedi elő. Tihamér majdnem haragosan kiáltott fel: — Mondja meg, árulja el végre, hogy kicsoda? Mici pajkosan kacagott. Most egészen olyan volt, mint a Szent Iván-éji álom Puck tündére. Ingerkedő, kedves, kissé titokzatos. — No, lám, mennyire kihozta a sodrából, hogy nem minden úgy történik, amint azt előre elképzelte és hogy a masamód kisasszony nem a szokásos 1 butaságokat felelgeti. De látja, én is csalódtam. Ln azt hittem, hogy egy Íróban több eredetiség és megértés van mint magában! Tihamér megtörölte homlokát, zavartan mosolygott: — Igaza van, bocsásson meg, kissé ostobán viselkedtem, de látja, egészen kihozott a sodromból ennek a találkozásnak az újszerűsége. Kérem, tekintse ezt teljes győzelme jelének. Végre is joggal izgatott az a bányász, aki azt hiszi, hogy rezet talált és kiderül, hogy aranyra bukkant. Mici megbékülten nyújtotta kezét: No látja, ez kedves volt! Egymásba karolva mentek fel a néptelen, kanyargó szerpentin utón, csak a padokon és a fák alatt sötétlett egy-egy szerelmespár silhoutteje. — Nézze, mondta Tihamér, milyen érdekes, ime a szerpentin, vagyis a kígyó utján megyünk és mindenütt Adámok és Évák csókolódznak az ősi kisértő gyűrűi között. Felértek a hegy ormára és lenéztek a városra. Az akácok szinte őrjöngve ontották az édes, bóditó illatot Forró Pál Lohengrin kisasszony mint a férfiak, mert jobban kiélvezik földi létüket, talán csakugyan elérhetik a tökéletes boldogságot, ha mint maga, kikapcsolják életükből a gazdagság utáni sóvárgást. Mici odakinálta az édes borral telt lapos, kerek poharat Tihamérnak: — Elfogadom a barátságot! És aki kettőnk közül elsőnek vág savanyu arcot vagy elégedetlenkedik, zálogot fizet! — És mi lesz a zálog? — Vissza kell adnia ötöt azokból a csókokból, melyeket előzőleg kapott! Tihamér édes megbódulással kacagott: — Benne vagyok! Most már csak azt kívánom, bár már volna veszíteni való zálogalapom! -Fizettek és amint végigmentek a korcsma kertjén, a vendégek utánuk bámultak és a férfiak csettintettek: — Ez már teszi! Remek kis nöcske! És az egyik részeg, amint elhaladtak asztala mellett, rájuk emelte korsóját hangos »Prosit!« kiáltással, amin azután mindenki hangosan nevetett. A vén virágárus asszony az utolsó pillanatban még utánuk futott és eléjük állt: — Szép orgonát, gyöngyvirágot tessék! És mikor Tihamér, aki nagyon banálisnak tartotta, hogy virágot vegyen, elutasító mozdulatot tett, az aszony egy szeles mozdulattal gyöngyvirágcsokrot nyomott Mici kezébe: — Akkor ajándékba adom ennek a szép kisasz* szonynak! — mondotta. Tihamér elpirult, pénzt adott az ötletes, minden hájjal megkent asszonynak és félig nevetve, félig bosszúsan mondta: — No, ez lefőzötf engem! Mentek a Tabánban a régi házak között és az ablakokban annyi muskátli volt és kanárimadár, a verklik olyan édes keringöket játszottak, a hold olyan hangulatosan kerek és sápadt volt, a leányok olyan kedvesen bújtak össze szeretőikkel, hogy Tihamér, aki nem szeretett csordaállat lenni és akinek flnont 33
