Bácsmegyei Napló, 1926. november (27. évfolyam, 302-329. szám)
1926-11-21 / 320. szám
192G. november 21 19. oldal. BÁCSMEGTEt NAPLÓ ALAKOK----- K ff ----Repülő (Az ember a földgolyó egyetlen te•emtménye, akinek a repülés kenyérke’eső foglalkozása is. Például a madárnak csak veleszületett hivatása a repücs. hadd köszöntsem hát az embert, immár nem azzal a részeg, regényes lelkesedéssel, mint annakidején Blerio-t, kitek rozoga masinája először rebbent föl szemem előtt, hanem józanul és boldogan a biztos gépészt, aki majd menet'end szerint indul és érkezik Bécsbe. Itt u rákosi repülőtéren adtunk egymásnak találkozót. Ö még nincsen itt. Pár perc múlva berobog az autója, utrakészen ül benne, bőrkabátban. A pilóta szerény, kedves ember, félénk, mint egy gimnazista, szénfekete bajuszkával és minden lehető kitüntetésekkel, harminchat éves, haját fölfelé fésüli. Egy óránk van. Addig cigarettázunk, beszélgetünk.) — Mondja, családos? — Négy gyermekem van, a legidősebb kilenc éves fiú. — Az is repült már? — Többször. — Mi lesz belőle? — Természetesen pilóta akar lenni, de bár ne lenne. — Miért? — Minek. Legyen más. — Az ön édesapja micsoda? — Vasutas, Sziklaszoroson. — Szóval magasan, a hegyek felett. Gondolt arra, hogy valamikor repülni fog? — Erre bizony nem gondoltam. Hanem sokat játszottam az édesanyám varrógépjével, kézzel hajtottam, tetszett a zakatolása. (A gépet kivontatja a hangárból) — Aztán mi lett? — Géplakatos. — Mikor ült először gépen? — 1911-ben. Azóta folyton a levegőben lógok. Aki egyszer jót kortyintott belőle,-nem itt. hanem ott fönn, a mi magaslati kiimánkon, az mindig visszavágyakozik. Szeretem a levegőt. — Hogy szereti? — (Egy jó hasonlaton gondolkodik s mint huszadik századbeli ember meg is leli.) Mint a kokainista a kokaint. (A múlt században ezt igy mondták: mint a galamb a tisztabuzát.) — Ideges? — Csak itt lenn. Ott (az égre mutat) soha. — Most hány méterre fog fölkapaszkodni? — Az mindig a légrétegektől függ. "Tekintve, hogy szép az idő, 1500 méterre. — Milyen madarakkal szokott találkozni? — 200 méter magasságban van a vércse, meg a gólya, a fecske 800 méter magasságban röpül, a sas 2000—3000 méter magasságban. — Legalább köszöntik egymást? — Mint a kollégák. De azok a madarak, amelyek nem benzinnel szállnak, nagyon félénkek. A köszáli sas is vadul menekül a motor kattogásától. Gyávább az a nyúlnál. — Hol volt a háborúban. — Hydroplánnal keringtem Ancona felett. Akkoriban mindenki mihozzánk I tódult, a szegény komisz bakák a repülőiskolába igyekeztek a sok tetü, bolha elől. Mi voltunk az urak, vezérkari tisztekkel paroláztunk. 1500 embert képeztek ki a repülőiskolánkban. Ezeknek 90 százalékát az ellenség lőtte le, 9 százaléka pedig, mint friss fiú, akit csak gyorsan tanítottak ki, az első légi párviadalkor elvesztette fejét, agyonvágta magát. Haj. de gyakran temettek nálunk. En is minden repülés előtt összecsomagoltam a vackaimat, átadtam a tisztiszolgámnak. hogy majd küldje haza. Maradtunk 150-eii. — Mi a legnagyobb távolság, amit megtett? — Amsterdam—Budapest. — És a magasság? — Csak 8000 méterig jutottam. Többre nem volt szükség. Nem nagy dolog. A szív valamivel gyorsabban ver. Egyébként a magassági rekord ma 12.800 méter, a távolsági 5000 kilométer, Páristól Omszkig egyfolytában. Ezek a gépek afféle légi tankok. 3000 kiló benzint cepelnek magukkal. A gyorsaság rekordja 476 kilométer óránként. — Ki ma a legnagyobb légi hatalom? — A francia, 5000 egységgel, utána mindjárt a cseh jön 2000 egységgel, csak aztán következik az angol meg az olasz. A légi kereskedelmet az egész világon 600 gép bonyolítja le, ebből ránk 25 esik. A többi 108 repülőgépünk szárnyát — a békészerződés értelmében — összetörték, gyujtómágneseinket elvitték. — A szerencsétlenségekkel hogy állunk? — Legtöbb van a frankciáknál, mert azoknak sok a gépük s bűvészkednek. Sehol a világon nem bosszulja meg úgy magát a hanyagság, mint itt. Az angol a legtapasztaltabb, a német a legalaposabb. — Hol legbiztonságosabb repülni? — Isten úgyse nem dicsekszem, de 1 minálunk. Mi vagyunk a legszegényeb- j bek, tehát legjobban vigyázunk. — Babonás? — Rendkívül. Először is nem engedem magam lefényképeztetni indulás előtt, a harctéren volt egy kóc-majmom, anélkül sohasem szálltam föl. Aztán mindenféle bolond varázsigéim is voltak. Egyidőben. mielőtt a gépembe léptem volqa, természetesen ballábbal, folyton ezt kellett mondanom: popokatepet! — És segített? — Amint láthatja. — Ma már nem mondja? — Fölösleges. Ma a repülés olyan biztos, hogy szinte unalmas. Nem varázslók vagyunk, mint tiz évvel ezelőtt, hanem szürke hivatalnokok. A biztonság 100 százalékos. Több annál 101 százalékos. Négy év óta járom ezt az utat. Ezalatt mindössze az történt, hogy egy utas belevágta fejét az egyik szárnyba, meg hogy kipottyant egy köteg bécsi újság, melyet rosszul rögzítettek meg. Edisonnak van igaza. Ö tőle 1908-ban megkérdezte valaki, hogy ráülne-e repülőgépre? Az öreg Tamás tamáskodott. Azt válaszolta, hogy még nem ülne repülőgépre, mert a repülés 80 százalékát , a pilóta végzi s csak 20 százalékát a gép. Majd ha a gép végzi a repülés 90 százalékát s a pilóta csak 10 százalékát, akkor majd ráül. Hát ez az idő elkövetkezett. Bizonyára hallott arról az esetről, hogy egyszer a pilóta kiesett a gépből a gép pedig tovább repült. Nem tudták, mi lett a géppel. Négy nap múlva megtalálták egy búzatáblán, kifogástalan siklórepüléssel szállt le a kalászok rugalmas felületére, miután elfogyott a benzinje. Egyetlen sérülés sem mutatkozott rajta. — A gép már okosabb, mint az ember. A benzin gondolkozik helyettünk. De azért önök között is akadnak, akik félnek? — Hogyne. Vannak olyanok, akik egy bizonyos idő után földiszonyt kap- í nak, a leszállás előtt idegeskednek, ki- j pottyannak a gépből. Ezek már tűire- j pülték magukat. Ismertem egy ilyen pi- j lótát. .látszva csinálta meg a légbuk-1 fencet. dugóhúzót, ezerszer is fölszállt, j de egyszerre fölmondta az idegrendsze- j re a szolgálatot, még a motor berregést j sem bírta hallani, azonnal rosszul lett j tőle. — Csak fiatalok repülnek? — Láttam már olyan pilótát is, aki 56 éves korában tanult s kiváló repülő lett belőle. —. Mi a repülés legnagyobb öröme? — Az, hogy három dimenzióban mozgunk: ez valami komondhatatlan hatalmi érzetet, a mindenhatóság mámorát gyújtja iöl bennem, egy csodálatos, megokolt nagyzási hóbort fog cl, ilyenkor. De furcsa meglepetések is várnak ránk. A centrifugális erő olykor megtréfál bennünket. Egyszer a fordulónál, amint hirtelen bedőltem, föl akartam emelni a lábamnál heverő pár kilós fényképező-gépemet. Meg se bírtam mozdítani. A sebes repülésnél pedig, a 450 kilométeres rekordnál pedig azt tapasztalták, hogy a pilóta a fordulónál szörnyet halt. Nem tudták, hogy mi ennek az oka. Aztán a mérnökök kezükben az iroimal kiszámították, hogyha a gép ilyen sebességgel hálád és hogyha a pilóta 30 foknyi szögben fordul be, be, akkor az ember másfél kiló agyveleje a centrifugális erő folytán 20 kilogram önsúlyú lesz, úgyhogy a repülő nyomban gutaütést kap. Pardon. Beugrik a gépbe, leszijazzák). Indulunk. — Mit tapasztalt az utasokról? — Azt mondják, hogy csak a Ievagöben a jó. De egy különös: minél jobban vágtatunk, annál türelmetlenebbek, hamar megszokják a gyorsaságot, elvesztik mérték-érzésüket. Lent négy hosszú óráig gurulnak az úgynevezett gyorsvonaton Bécsig. Én ha jó hátszelet kapok, egy óra egy perc alatt teszem meg az utat. de nekik ez is sok, örökké az órájukat nézegetik. —- Mi a legkellemetlenebb a kezdő utasnak? A gurulás, mert az ráz. (Mégis csak nehéz elszakadni az anyaföldtől.) —• Olykor le kellett szállnia útközben is? — Csak a köd miatt, olyan viharban is vigan repültem, mikor az Andrássy utón fákat csavart ki a szélvész. Pompás gép ez. (Megkopogtatja a faülést. én is kopogok.) Négy éves. Azóta azonban 82 féle változtatást tettünk rajta, mindig újra és újra átalakítják, aszerint, hogy mit tapasztaltunk. — Mit csinál majd ezen az utón? Enni is tud? — Csak legyen mit. — Újságot olvas? — A szél innen egy egész könyvtárat elfutna. Hanem cigarettázom. Bécsig két-három cigaretta. Rövid az ut. (Csöngetnek, ez már az indulás. Az utasok beszálltak: egy párisi hölgy a tizenkétéves kisleányával, egy bolgár kereskedő, egy pesti öregur, túl a hatvanon, egy vidéki nagyiparos, kövér, testvérek között is 95 kiló. Poromság. A gép teherbíró ereje 600 kiló. Mindenki fölfelé tekint, az eget kémleli, mint a tengerész a tengert. A kövér nagyiparos a pilótához hajol, érdeklődik jó utjuk lesz-e, az azonban csak a bajusza alól felel, hogy majd a végén megmondja. Porzik az őszi fü. csillog a napfény, gurulnak, lihegve lüktet, acsarkodik a motor, oly fülsiketítő lármával, mintha az egész földgolyót magával ragadná. Hajrá, már repülnek, legyőzték a nehézkedési erőt. Newton, szégyeld magad. Az én pilótám ott van a hegyek felett, az erdők felett, pirinyó pont az öt útadóval együtt, nyugat felé száll egyen letesen, de még nézem, integetek, szerencsés utat, önkéntelenül kiabálok, éljen, éljen). Kosztolányi Dezső Soma avagy a meztelenség kultusza Nem Samu és nem> Sámuel, igy: Soma. Egy lap fején láttam meg ezt a nevet, mikor is azt gondoltam magamban: be előkelő vagy te nekem Samu! A rikkancs azonban, aki árulta Somát, felvilágosított, hogy ez a Soma nem azonos és nincs rokonságban semmiféle Samuval és kérjem vissza a .tandíjat a görög tanáromtól. Mert soma görög szó és magyarul azt jelenti, hogy test. Ha egy kicsit logikusan gondolkoztam volna, erre magamtól is rá kellett volna jönnöm. A lap fején igaz, hogy ez a név tündököl, hogy SOMA ami tényleg valamelyik Samu képzetet ébreszthette, de egy sorral alább már Soma pontos definíciója olvasható: DAS MAGAZIN FÜR KÖRPERKULTUR UND KUNST Szóval a testkultúra és művészet magazinja. Ha netalán nem értenék a szóból, úgy a címlap leplezetlenül elárulja, hogy a jelen magazinban mezitelen testek vannak raktáron. Közelebbről megszemlélve a címlapot, egy teljesen pucér Soma, illetve egy tetőtől talpig mezitelen Sománé ötlik szemünkbe, aki ugyan nagyon igyekszik egy fa mögé rejtőzködni, de higyjék el nekem igen tiszxelt hölgyeim és uraim, ez csak egyszerű póz. Mert bár a fáktól nem láthatni az erdőt, ettől a fától, amely mögé nagysága bujt, mindent lehet látni. Mindent. a soknál is többet, az összes előnyöket és az ügy hátrányait. Mindent, ami a .test fogalmát kimeríti. A hagyományos fügefalevelet is hiába keresem, amin szintén nem szabad megütközni, hisz a természet alaptörvénye, hogy ősszel a fügefalevelek lehullanak. A régi időben az ilyen Somára azt mondták, hogy pornográfia. Ma testkultúra a neve. A bécsi könyvesboltok kirakatában, ujságárusitó helyeken közszemlére vannak helyezve az ilyen testkulturális füzetek, amelyek Középeurópa műveltebb országaiban gomba módra szaporodtak el. A Soma tejtestvérei »DieFreude«, magyarul »Az öröm« és »Dos Lachen des Lebens«, ami viszont annyit jelent, hogy az Élet kacaja. Van még egynéhány ilyfajta képesujság a serdiiltebb ifjúság részére, azonban senki sem követelheti tőlem, hogy tanári precizitással felöleljem az egész idevágó irodalmat. Nekem egyelőre elment a kedvem az öleléstől. Én'láttam ezeket a magazinokai amelyek homlokukon egy-egy mezitelen hölgy fotográfiáját viselik. Többnyire az idősb korosztályból való nénik állanak a fotográfus gépe elé és én csak a fényképészen csodálkozom, aki a fekete kendövei masináját és nem a lefotografálandó nagyságokat borítja el. Művészet vagy szépség annyi sincs ezekben, mint amennyi ruha van rajtuk, ped.ig ruhát vagy leplet egy nagyitóüveggel sem vagyunk képesek felfedezni. A textil olyan vad ellenségeivel állunk itt szemben, hogy szinte érthetetlen, hogy miért is gyártanak a textilgyárosok szövetet. Az egyszer már biztos, hogy ennek az iránynak a hívei mentesek ruházati gondoktól. Az álláspont, amire a mezítelenség apostolai helyezkednek* röviden a következő:.. Ha görög szobrok mezítelensége nem sérti a közszemérmet, miért sértené az emberi test? Mezitelen teste mindenkinek van. A testkultúra, a test szépsége, tulemelkedik a prüdérián. a normális ember kitárja mezitelen mellét a napnak. Énfelőlem tárja ki, én nem fogom ellenezni, úgyszintén senkitől sem fogom kérdezni, hogy miért járkálsz meztelenül, ha ez neki örömet képez. Tessék az élet kacagóinak cselekedni a szivük vágya szerint. A milói Vénusz szobrán magam is gyönyörrel elpihentettem a szememet, de az ezekben a füzetekben lefotografált és lefektetett Vénuszokat, akiknek sajnos megvan mind a két karjuk, szívesen betakarnám a szűrömmel. Be én, szegények, bár nem vagyok és nem voltam soha a budapesti Zrinyi-gárda tagja; amely gárda meghal, de nem tűri, hogy festményeit a kirakatban kiállítsák. Nem szeretnék itt a magam szabad és szabadelvű. minden modern áramlatom megértő szellemével kérkedni, biztos, hogy a kor dekadenciája nem igen hoz ki a sodromból és az álszenteskedők felháborodásában sohasem osztozkodom. Mégis be kell vallanom, hogy amit a Soma és társai csinálnak, egy kicsit émelyítő. Ezek a disznók csupa csúnya nő fotográfiáját reprodukálják. A Soma (megjelenik Lipcsében, felelős szerkesztő dr. Ernst Schertet) nyolcadik számában van egy csoportkép (Phot. Bit. Donsbach) a cime: Nacktsport, ami any« nyit tesz, hogy mezitelen sport. _A képei csak sport nem látható, de annál inkábt mezitjelenség. Mezitelen nagymamák a mezitelen unokákkal. Ugyanabban 2 számban Kurt Freitag nevű fényképésí egy fotográfiával szerepel, amelynek cime: Semmittevés. Egy hölgy háttá közönségnek fekszik a fűben és valóba! nem tesz semmit. Th. W. Weisz ur ugj fotografált le egy hölgyet, amint éppel az erdőben bogarat fog (Kaeferfang) Érdekes, miért kellett ehhez a kisasz. szonynak nekivetkőzni, hogy csípje met a darázs. Aztán van egy nő, mezitelenü térdel az erdőben: Az erdő asszonya Nagyságos asszonyt már láttam valahol Oh ne féljen, én diszkrét vagyok. A diszkrécióm azonban nem terjedhe addig a határig, hogy ne jelentsem, hog; az ügyész urak is melegen érdeklődne!
