Bácsmegyei Napló, 1926. november (27. évfolyam, 302-329. szám)
1926-11-21 / 320. szám
1926. november 21. BÁCSMEGYEI NAPLÓ _______________________________17. o13aA Apró kalamitások a román királyné amerikai utján t Newyork, november. A román királyné amerikai utazása programszerűen folyik, dacára az apró zavaroknak és pletykáknak, mik ezt a kirándulást annak kezdetétől fogva üldözik. A királyné (akinél furfangosabb politikus, szebb, eszesebb, snájdigabb nő még bajosan ült királyi trónon) első stációja Páris volt. Ott járt napokig, látható volt a Ritz-szállodában, az uccán, autóban és gyalog, a belváros finom üzleteiben, színházban, legtöbbször gyermekeinek, köztük a volt trónörökösnek társaságában. A newyorki fogadtatás fényesen sikerült. A királyné megkapta mindazokat a látványos külsőségeket, mik minden nagynevű newyorki látogatónak kijárnak. Végigvonultatták a Broadwayn, a felhőkárcolók ablakaiból papír hóvihart zúdítottak az uccára, a városház lépcsőin a polgármester fogadta. Ezt már láttuk mozin, a képen az volt szokatlan, hogy a newyorki • hivatalos urak cilindert, zsaketot és gamasnit hordtak, ami ugyszólvá példátlan Amerikában, ahol az elnök is nagyobbrészt uccai zakkóban végzi a hivatalos funkciókat. A városházától egyenesen az állomásra vitték a királynét, az ott várakozó különvonat Washingtonba szállította a meghívottakat. Az itteni és a későbbi események is incidens nélkül zajlottak le. A baj ott kezdődött, mikor a királyné az Egyesült-Államok körüli túrára indult. Közben Canadában is volt, de ott .is minden rendben ment. A lapok először arról írtak, hogy a királynénak ez az útja nem egyéb üzleti útnál és hogy őfelsége eljátszik egy kis szerepet egy készülő mozi darabban. Ezt hamarosan megcáfolták, sőt a tervezett californiai kirándulás is elmaradt, legalább egyelőre. A vasúttársaságok az egész túrán a különvonatok összköltségéért utasonkint egy dollárt számítottak. Ez az egy dolláros számla, amerikai specialitás, ami az ingyenjeggyel ér fel. Erre a californiai vasúttársaság nem volt hajlandó. Emiatt sem volt nagyobb zavar. Az eseményekbe azonban belépett 'egy kotnyeles ur, egy bizonyos I. B. Ayres, a Ford gyár megbízottja, aki a vállalat részéről vett részt a kirándulásban. Mr. Ayres még Vancouverban a Csendes Óceán parti canadai kikötővárosban tette azt a kijelentést, hogy Ford finanszírozza a királyné útját és ez az autókirálynak egy fél millió dollárjába kerül. Azonkívül 168 Lincoln automobilt bocsátott a vállalat a királyné és suitje rendelkezésére. Ez a 168 autó közel két millió dollár értéket képvisel. Egyébként a Lincoln autógyár is Ford tulajdona. Ez a Mr. Ayres, automobilon szaladt az udvari vonat után városról városra. A távolság egy alkalommal túlságos nagy volt a két város között, repülőgépet nem tudott kapni és felkéreckedett a különvonatra. Megkapta az engedélyt azzal, hogy maradjon a háttérben és az egész hton ne mutatkozzék. Az instrukciót be js tartotta, de a kiszállásnál szó nélkül beült a királyné kocsijába. Ez által kiszorította onnan a kormányzót, aki először pofonokat Ígért .Ford megbízottjának, aztán hazament. Mr. Ayrest ez nem zavarta, a helyén maradt, sőt a circlenél összes ismerőseit bemutatta a királynénak. Erre Mr. Ayrest kidobták és megcáfolták mindazt, amit mesélt. Közben másik két ur is összeveszett. Egyikük Washburn őrnagy, aki a királynét hivatalos minőségben kiséri, a másik S. Hills, aki a nyugati államok részéről fogadta a vendéget. Portlandban történt az incidens. Az állomáson Washburn őrnagy beült az autóba a királyné mellé és igy az Oregon állambeli kormányzó kénytelen volt egy másik kocsival megelégedni, holott Mr. Hills neki szánta azt a helyet. De történtek egyebek is. A királyné siutjének tagja volt az egész utazás alatt Miss Loie Fuller, ö valamikor világhírű táncosnő volt, aki az ismert serpentfn táncot kreálta húsz néhány év előtt a varieté színpadon és beutazta vele a világot. A serpentin tánc abból áll, hogy az előadó magára vesz egy óriási selyem lepedőt olyanformán, mint a pillangó szárnyai, ezt két bottal moz,1 gatja, egy keveset mozog hozzá, mialatt mindenféle színes figurákat vetítenek rá egy laterna magikából. Miss Fullert a királyné protezsálta, sőt megvédte Caroll ezredes ellen, aki viszont az egész kirándulás vezetője. Az ezredesnek valahogy nem tetszett Loie. összevesztek s Caroll ezredes el akarta távolítani a volt táncosnőt. A királyné védelmébe vette Miss Fullert és emlékeztette a kíséretét arra, hogy a nő Románia szegényeinek sok pénzt gyűjtött. Az ezredes még egy személyt elintézett, a táncosnő titkárnőjét, aki amerikai Az eddigi közlemények tar talma: Az ellenforradalmat leverik, a hatalmat a szovjet veszi át. 1920 aug. 19-ikén a szerzőt letartóztatják. Letartóztatása után kihallgatásra viszik, megígérik neki, hogy szabadonbocsájtják, ez azonban nem következik be. Visszaszállítják a »halálpincébe« ahol két nap alatt száznyolc ártatlan embert végeztek ki. Milyen élet volt a halálpincébén? Egy becsületes tisztiszolgát, a ki kenyeret akart vinni a fogolynak, elzavarnak, mert még mindig kapitány urnák mondja a felebbvalóját. Ezen incidens után egy ideig nem küldött be nekem a cseka pincéjébe Lovász semmit. Csak amikor a csekából a tyurmába (börtönbe) kerültem, akkor járt oda ismét, a tyurma kapujába, hetenként kétszer,: á jó'öreg Kummer István'; hogy beadja nékem azt a kenyeret-, amit Lovász barátom küldött be á számomra. Azt a kenyeret, amit Lovász magától vont meg, az ő napi egy font adagjából. Lovász Bódognak és Kummer Istvánnak köszönhetem, hogy a börtönben éhen nem haltam. .., Naponta este tiz órakor már teljes csend uralkodott a pincében. Ekkor ha nem -is aludt mindenki, de legalább hallgatott. Csak itt-ott zavarták meg a csendet a kétségbeesettek kínos sóhajai és a tetvekiöl és poloskáktól agyongyötört emberek fájdalmas nyögései. Mindjárt az első éjjel váratlan meglepetés ért bennünket. Talán félegy lehetett éjfél után. Az őrparancsnok egy 19—20 évesnek látszó fiatal, intelligens leányt tuszkolt be közénk a pincébe. Előtte hosszú fekete kötény volt, a kötény közepén égy nagy vöröskereszt. \ százkét férfi között ő volt az egyetlen nö, a százharmádik lakója ennek a szomorú helynek. A nagy zajra mindenki felébredt és aki csak oda fért á leány felé tolakodott. Mindenki kérdezett tőle valamit. Amint ez már ilyenkor szokás volt. De ö senkinek sem felelt. Megállt az egyik sarokban, a fejét dacosan hátra szegezte, a zsebéből mahorkát húzott elő, abból cigarettát sodort, rágyújtott és idegesen füstölni kezdett. Egyik cigarette után a másikat szívta el. Egykét intelligensebb orosz összébb szorult és helyet csinált a számára. De c nem fogadta el. így állt reggelig. Reggel felé azonban már nem bírta tovább. Felkapaszkodott az egyik pricsre. — ahol épen heáyet csináltak nem — s nem sokára mély álomba merült. Három napig volt velünk, a százkét férfi között, ez a szerencsétlen leány. Csak a negyedik napon vitték el a cseka női osztályába. Ugyanazon épületnek egy másik pincéjébe. Hogy miért kellett erre három nap, s- miért nem vitték el oda • mindjárt az első éjjel, ki tudna erre felelni? önkénytelenül is eszembe jut egy, orosznak hölgy és az utón főleg a minden lében kanál szerepét játszotta. Mr. CaroU oly vehemensen disputáit a titkárnővel és oly részletesen és sokáig magyarázta jogait és teendőit, hogy a nő az utolsó utat már ágyban teszi meg és Deuverben mentökocsi várja az állomáson és szanatóriumba szállítja. Deuverben megválik a társaságtól Miss Fuller is. így a táncosnő, a titkárnő, Mr. Ayres, Mr. Hills és ezek barátai nélkül az ezredes, hacsak valaki közben meg nem jelenik, zavar nélkül be tudja fejezni az utazást. Egyelőre más pletykáról nem tudunk. W. D. a mondása, akivel még a háború előtt ismerkedtem meg. Azt hiszem 1910-ben. Feleségemmel Svájcon keresztül Párisba utaztunk. A vasúti kupéban hárman ültünk. Feleségem, én és egy idegen, akivel a hosszú ut alatt összeismerkedtünk s akiről csakhamar megtudtuk, hogy orosz politikai menekült, aki kénytelen volt hazáját elhagyni. Az utón sok mindenről beszélgettünk, a legtöbbet persze Oroszországról. Én már nem tudom, hogy miről lehetett szó, csak arra emlékszem, hogy egyszer felléje fordultam s ezt kérdeztem tőle: »Warum?« Ö rám nézett, sóhajtott egyet, majd szomorúan igy válaszolt: »Mein Herr, wissen Sie nicht, überall hat das »Darum« ein »Warum« —- nur in Russland nicht.« Hosszú orosz fogságom s szibériai száműzetésem alatt de sokszor eszembe jutott ez a mondás! Aug. 27-éig ültem a cseka pincéjében. Aug.. 27-én ebéd után lejött a pincébe az őrparancsnok, s egy papírlapról, a melyet a kezében tartott, két nevet olvasott fel. Egy orosz gárdahadnagynak a nevét és az én nevemet. Egyúttal parancsot adott, hogy szedjük össze azonnal a sátorfánkat és készüljünk a börtönbe, — a tyurmába. Ez a dolog annyira meglepett, hogy az első pillanatban azt hittem, tailán nem jól értettem. Oda léptem tehát még egyszer az őrparancsnokhoz s megkérdeztem még egyszer, hogy mit akarnak velünk, s miért szedjük össze a holminkat. Ö megint csak azt mondta, amit az előbb. Hogy át fognak bennünket kisérni a tyurmába. Sehogyse értettem a dolgot. Mindenre gondoltam volna, csak erre az egyre nem. Erre igazán nem voltam elkészülve. Ha még átkisértek volna bennünket, két társamat és engemet, a kényszermunkatáborba, ahol a többi magyar tiszt is ült, ezt megértettem volna. Ezt mi magunk is kértük. Alig néhány nap előtt egy közös kérvényt — »zajevlenijé«A — adtunk be a cseka elnökéhez, amelyben kértük átutalásunkat a kényszermunkatáborba, ahol társaink is ülnek. A mi bűnünk is csak az, ami az övék: az, hogy magyar tisztek vagyunk. S most szétválasztanak bennünket. Két társam a pincében marad, engemet pedig a börtönbe kisérnek. Sehogy sem tetszett nekem ez a dolog. Meg voltam róla győződve, hogy hármunk közül engemet illettek a legsúlyosabb váddal. Ezért kisérnek most át a tyurmába. Nem sok jót vártam a börtöntől. A legkevésbé azt, hogy onnan hamarosan kiszabaduljak. Mielőtt folytatnám élményeimnek további leírását a börtönben, egy-két szót szeretnék még szólni a Csekáról. Mindenek előtt elszeretném mondani, hogy tulajdonképen mi is az a »Cseka«, hogy született, s honnan kapta a nevét. . A cseka nem egyéb, mint titkos politikai rendőrség, amelynek feladata volß*r*& dton$oo#idAlom, a spekuláció és a sabotages elfem küzdelem. Ugyanaz, ami a cári »Ochrana« volt, csakhogy; ennél sokkal fontosabb szereppel. 1917 október 28-án ragadták magukhoz Petrogradon a bolsevikiek a hatalmat. A népbiztosok első ülései egy hatalmas, nagy iskolaépületben folytak le a »Smolny-lntézet«-ben. Ezt az épületet miután a vörösök még gyengék voltak s nem érezték magukat teljes biztonságban — megerősítették s belőle valóságos várat építettek. Ennek a várnak a parancsnoka a hires Dzserzsinki lett, aki ezreket meg, ezreket küldött a másvilágra, s akit még nem is oly régen, csak néhány héttel azelőtt gyilkoltak meg Moszkvában. Dzserzsinszki mindenfelé az egész városban őrjáratokat szervezett s egész Petrográdot spionokkal árasztotta el. Mindenkiben ellenforradialmárt látott, s minduntalan összeesküvéseket fedezett fel. Ezer meg ezer számra tatróztatta le és végeztette ki az ártatlan embereket. Az ellenforradalom hatásosabb leküzdésecéljából az ő indítványára alakítja meg még 1917 december 20-án a népbiztosok tanácsa a »rendkívüli bizottság «-ot, a »Csrezvicsajnaja Commissia«-1, amely a Smolni-intézetben székel s amelynek elnöke Dzserzsinszki lesz. A »Csrezvicsajnaja Commissia« kezdőbetűitől, a »Cs« és »K« betűktől! kapta nevét a »Cse-Ka.« 1918 márciusában a szovjetkormány Petrográdból Moszkvába költözik át. Vele együtt átköltözik Dzserzsinszki is, és a »Ljubfanká«-ban megszervezi az összes orosz csekát, a »Vszerossiskajacsrezvicsajnaja-Komissia«-t, azaz kezdőbetűi után röviden a »We-cse-ká«-t. Természetes a petrográdi Cseka tovább működött »Pe-cse-ka« név alatt. Nevezték »Gorohowaja«-nak is, azután az ucca után, amelyben feküdt. Parancsnoka Uritzki Mózes volt. Uritzki ellen később merényletet kíséreltek meg. Ezért a merényletért a szovjethatóságok nyolcszáz ártatlan túszt lövettek agyon. A petrográdi és moszkvai csekák min tájára csakhamar minden városnak meg volt a maga csekája. A krasznofarszki csekának a neve tulajdonképen »Gubcseka« volt, azaz Guberniumi cseka, miután hatásköre az egész Jenissejszki- Guberniumra kiterjedt. Amikor mi 1922 április elején kicserélés céljából Moszkvába érkeztünk, már a »We-cse-ka« helyét a »Ge-pe-u« foglalta el, azaz a »Gossodartstvenoje■ Politicseszkoje-Upravlenije« — Az állami politikai igazgatóság, amelynek elnöke Unschlicht lett, de csak névleg. Valóságban továbbra is Dzserzsinszki maradt Az intézmény nevének megváltoztatására és Dzserzsinszki leváltására a külföld miatt volt szükség. Oroszországnak szüksége volt a külföldre. Ezért kellett előbb a csekát átszervezni. Tényleg azonban csak a név változott, a lényeg az maradi. Még csak egynéhány statisztikai adatot szeretnék közölni annak megvilágítására, hogy micsoda tömegben gyilkolja le a cseka áldozatait. Adataimat Ch. Sarolea edinburgi egyetemi tanár »Impression of Soviet Russia« c. könyvéből vettem, Ch. Sarolea úgy a háború előtt, mint a háború után is hosszabb időt töltött el Oroszországban s kitünően ismeri az orosz viszonyokat. Könyvében a bolsevista statisztikai hivatal egyik kimutatását közli, amely szerint 1923 év végéig a cseka: 28 püspököt, 1219 papot, 6000 tanárt és tanitót. 9000 orvost, 51.000 katonatisztet. 260.000 legénységi állományú katonát, Vu.ouo rendőrt, 12 950 földbirtokost, 355.250 az intellektuális osztályhoz tartozó szakembert, 193.290 munkást és 815.100 parasztot., azaz összesen 1,776.837 embert végeztetett ki. Ennyit mond a hivatalos kimutatás. Ezt maga a cseka mutatja ki. S én állítom, hogy az áldozatok száma ennél jóval nagyobb. Az egyes városokban, falvakban stb. sok ezer meg ezer olyan embert tettek el láb alól, akikről a központban nem is tudnak. S igy a statisztikai hivatal sem vehetett róluk tudomást, A cseka halálpincéjétől — a kényszermunkatáborig (Szemelvények a naplómból) Irta: Grób Imre Az egyetlen női fogoly — A halálpincéből a tyurmába Mi is az a cseka ? —; A cseka áldozatai
