Bácsmegyei Napló, 1926. november (27. évfolyam, 302-329. szám)
1926-11-21 / 320. szám
4. oldal. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1926 november 21. CIRKUSZ Mint vélgaban a bégahur Hol s merre jár ő, merre vetette a sors, a költőtársat, drága pajtásomat. Jóskát, mióta az a nézeteltérés volt köztünk s ő annyira érzékeny szivére vette a dolgot, hogy eltűnt láthatáromról... Mert költők voltunk mi ketten, ó igen, s még minők! Huszonkétévesek. ezerkilencszáztízben, a Newyork-kávéház erkélyén —• tudjátok-e, mi volt az? Ezek a mai költők, mit tudnak ezek — a szavakat, amikből verset imák, készen kapták, mint elkényeztetett gyermek az építőköveket — mit tudják ezek. mi volt az, akkor, minden kultúra újjászületése, több, kezdete és forrása, a káosz! a Semmi, amiből nekünk kellett megteremteni az egész világot, nekem meg Jóskának! Nekünk nem volt szótárunk, nem volt könyvtárunk, mint ezeknek a konzervatív, begyöpösödött futuristáknak, meg maistáknak itten — mi a Nyelvet, a költészet anyagát s a Beszédet, a gondolkodás anyagát magunk teremtettük — de nem ám úgy, mint Zamenhof, aki az esperanto uj szavait mégis csak régi fogalmak jelölésére gyártotta össze! Nekünk bizony kész fogalmaink se voltak, miután a régieket mind elvetettük — mi előbb a szót alkottuk meg s rábíztuk, hogy teljék meg tartalommal — bizony, fogalmunk se volt róla és megszületett a halandzsa, a világ legtisztább nyelve, mely csak szavaikat ismer s a beszélő vagy hallgató tetszésére bízza, mit gondoljon s mit értsen a szó mögött! Mit tudják ezek a mai halandzsálók. mi volt az, akkor és ottan, mikor a halandzsa megszületett, ott, a mi asztalunknál —- a nyelv őskora, költészete, kultúrája, minden! Mert bejött Jóska a kávéházi asztalhoz, hanyagul és előkelőén s kissé borúsan, nem köszönt (köszönni! minő értelmetlen ócskaság!) s a mellettem ülő beavatatlan idegen legnagyobb megrökönyödésére azt kérdezte: — Miért nem voltál ott a jegelésen? És én minden további nélkül tudtam, hogy ez azt jelenti, hogy mi most mind a ketten hullák vagyunk, besorozva a Szvetenay-utcai hullakamrák celláiba és csak az őrmester háta mögött szökünk ki néha. Tehát nyugodtan feleltem: — A csavarokat át kellett stimmelni. Mire ő okosat bólintott. — Persze, a negyedik felvonás végén. Mondtam a marhának, tegyen rá stemplit. Átvetted, kérlek, a esővizet? — Nem, össze volt folyva. Ki kellett kefélni. — Sürgönyözz a belügyminiszternek. — Ha még nem késő. — Még nem, most szerelik föl a szájkosarat az akácfákra, éppen arra jöttem. Különben hogy vagy? —. Attól a kis kétoldali íülhaliástól eltekintve, elég jól. — Hadd el, én is rossz bőrben vagyok. — M,i az? , — Még nem mondtam? Vérkeringésem van, két napja. Ezekután a kibic, aki eleinte olyasfélét remélt, hogy ha nagyon odafigyel, végre mégis rá fog jönni, miről beszélgetünk mi ketten tulajdonképpen — rendesen felállt, kicsit támolyogva, bocsánatot kért és a fejét tapogatva — hogy ott van-e még a nyakán — sietve eltűnt. Zavartalanul átadhattuk magunkat az alkotás örömének. — Ma kuruc verset fogunk írni. — Tiszta haladzsa, vagy lehet benne szó is? — Tiszta halandzsa, vagy lehet benne És már diktálta: Dobozza! Huj, koszmabég, huj kereki! Vatykos csuhászok vereki! Dengelegi!... Különösen jól sikerült vers volt, tele kurucos tűzzel, régies zamattal. Sajnos, nem emlékszem már az egészre, csak 3t refrén cseng még a fülembe: »Ne mánd, ne mánd a ver eszi!* Mennyi szép verset irtunk, raindenfé|&. mofiocb4D, műfajban! Báliadét, sze[ renádot, népdalt, klasszikus époszt, időmértékes sorokban! Hol én irtani és ő diktált, hol megfordítva. Tökéletesen megértettük egymást, soha nem volt nézeteltérés ... Csak annál az átkozott szonettnél, ami miatt szakított velem! Ennek a szonettnek is csak az elejére emlékszem, meg a végére. Finom, töréken5r vers volt kissé a francia dekadensek modorában. A címe: »Fajdala...« És utána a kezdösorok, borongós/ bölcseikedő hangulata: »A pö, ha engemély, kimar — De mindegegy, ha vildagár...« Aztán volt még néhány hasonló reflexió a pő-vel kapcsolatban. Még csak a befejező két sor hiányzott, ö irta, sebesen, az ihlet lázában, csillogó szemekkel : »... mert engemély minder bagul, Mint vélgaban a bégahur...« Diadalmas mozdulattal nyújtotta át a két verset. Figyelmesen átnéztem, vizsgáltam, bólogattam.-— Rendben van? — kérdezte lelkesen. — Azt hiszem, nagyon jól sikerült — mondtam szerényen. Csak itt, egy betűt kellene változtatni. — Hol? — Itt a végén, az utolsó sornál. Azt írtad »bagul...« és a végén »bégahur«. írjuk »bégahur« helyett »bégahul«. Nagyrameresztett szemekkel nézett rám. — Minek? — Hát a rim kedvéért. Ha »bagul«, akkor a másik legyen »bégahul« — igy szebb a rim, egyforma betűvel végződik. Nem számítottam szerény kérésem hatására. Elsápadt, aztán vérhullám öntötte el az arcát. Felugrott, a szeme villámlott. — Csak nem gondolod — kiáltott a legnagyobb felháborodás hangján — hogy egy hitvány rimjáték miatt föláldozom az egész vers értelmét?! Pfuj!... Mindig sejtettem, hogy számodra csak puszta formaság a költészet! Köszönés nélkül elrohant. Soha nem láttam többet. dijának ötven százalékát kapják, minden további személy után pedig újabb tiz százalék jár. A fizetések nagyságára vonatkozólag a belügyminiszter alaptervezete szinten meghatározott bizonyos alapösszegeket, amely azonban az egyes városoknál a lakosság száma és a városok vagyoni helyzetéhez mérten megfelelően változik. (Q. S.) Csalt, hogy megnősülhessen A pénzügyminisztérium nevében csapta be a b nógrádi kereskedőket egy szélhámos Beogradból jelentik: A beogradi rendőrség szombaton letartóztatta Korlatovics Szlavoljub városi hivatalnokot és Gyutacs Míiorád magánhivatalnokot, akik hamisított igazolványokkal a csalások egész sorozatát követték el. Korlatovics és Gyukics a csalásnak egészen eredeti módjával akartak pénzhez jutni. A pénzügyminisztérium pénztárának a pecsétjét hamisították, amelylyel a legkülönbözőbb nevekre kiállított hamis igazolványokat készítettek és végigjárták a nagyobb beogradi szövetkereskedéseket. ügy mutatkoztak be mindenütt, mint a pénzügyminisztérium főtisztviselői és felmutatták a hamisított igazolványokat. Kijelentették, hogy a pénzügyminisztérium alkalmazottai számára nagyobb szövetbevásárlást akarnak eszközölni. Mindegyik üzletben többezer dinár értékű árut vásároltak és egy-két száz dinár előleg lefizetése után elvitték a szöveteket azzal, hogy a pénzt hivatalos utón fogják a kereskedőknek kiutalni. Közel ötvenezer dinár értékii árut sikerült igy kicsalmok különböző cégektől. A csalások úgy derültek ki, hogy] az egyik kereskedő, akinek pénzre volt szüksége, elment a pénzügymfnlsztériumba és egy ismerős tisztviselőtől megkérdezte, hogy mikor kaphatja meg pénzét. Természetesen azonnal kiderült, hogy a kereskedőket agyafúrt szélhámosok rászedték. Feljelentést tettek a rendőrségen, amelynek sikerült néhány órai kutatás után elfognia a szélhámosokat, akik beismerő vallomást tettek, GyukScs azt vallotta, hogy azért kővette el a csalásokat, mert szerelmes volt egy leányba, akinek úgy mutatkozott be, mint pénzügyminisztériumi titkár és a napokban akart megesküdni. Pénze nem volt, a házasság1 és berendezkedés sokba került, tehát csalással akarta a szükséges pénzt megszerezni. A rendőrség a két csalót átadta a bíróságnak. Minden háztartásban található elhasznált bőráru : barna cipók, irattáskák, útitáskák, borszékek stb. amelyek Brauns-féle „VILBRA“ bőrfestékkel bevonva — olyanok lesznek, mint az uj. Az átfestett bőráru örömet szerez önnek Is Vilim Brauns festékgyár Celje Pribicsevics beszédének közléséért felségsértés címén elkoboztak egy radikális lapot Becskerekről jelentik: A becsketeki királyi ügyészség rendeletére szombaton délután a rendőrség elkobozta a Banatski Glasnik szombati számát. Az elkobzásnak az az oka, hogy a szerb nyelvű radikális hetilap leközölte azt a beszédet, amit Pribicsevics Szvetozár az elmult vasárnap tartott pártjának becskereki népgyülésén. Az ügyészség Pribicsevics beszédének egyik kitételében felségsértést látott feniorogni. Jeftics Milán, a Banatski Qlasnik szerkesztője ellen felségsértés címén indult meg az eljárás, ami annál nagyobb feltűnést keltett, mert a Pribicsevics-párt népgyülésén hatósági közeg volt jelen és semmiféle intézkedést nem tett, sőt rendre sem utatotta Pribicsevicset az állítólagos felségsértés miatt. A Banatski Qlasnik az ügyészség elkobozó határozata ellen felfolyamodással élt, A felfolyamodás ügyében hétfőn határoz a becskereki törvényszék. A vajdasági városok uj tisztviselői illetményszabályzata Pancsevó város beterjesztette a belügyminiszterhez az uj szabályzatot Pancsevóról jelentik: Pancsevó város kiszélesitet tanácsa novemberi közgyűlésén uj tisztviselői illetmény és nyugdijszabályzatot fogadott el és felterjesztette jóváhagyás végett a belügyminiszterhez. Az uj szabályzat a belügyminiszter által készített tervezet alapján készült és a belügyminiszter rendeleté előírja, hogy valamennyi vajdasági városnak november hónapban el kell készítenie az uj szabályzatot. A pancsevói szabályzatot úgy készítették el, hogy azt kisebb változással az öszszes vajdasági városok átvehetik. Az uj szabályzat képesítés szerint sorozza a fizetési és rangosztályokba való besorozást, szabályozza az előléptetés feltételeit és a nyugdíjjogosultságot. Az illetményszabályzat a városi alkalmazottakat három csoportra, u. m.: kvalifikált hivatalnokokra (csinovnik), alkalmazottakra (zvanicsnik) és altisztekre, vagy szolgákra osztja. Az első csoportban két kategória van. Az első kategóriába tartoznak azok a hivatalnokok, akiknek egyetemi, vagy ennek megfelelő képzettségük van, a másodikba pedig azok, akik érettségit tették. A városi alkalmazottak második csoportjába (zvanicsnik) tartoznak azok, akiknek négy középiskolai képzettségük van. Végül városi altisztek és szolgák csak azok lehetnek, akik legalább is írástudók, vagy a katonaságnál altiszti rangot értek el. A szabályzat a városi alkalmazóink fizetését francia rendszer szerint két részre osztja: alapfizetésre (osnovna Plata) és szolgálat, Illetve kvalifikáció szerinti fizetésre, amit helyzeti fizetésnek neveznek (polozsajna plan.) Ezekhez járwl még a lakbér, a családi pótlék és a drágaság! pótlék, amelyeknek nagysága marad a régi. Azokat a tisztviselőket és alkalmazottakat, akik jeäenl eg képzettségüknél magasabb szolgálatot teljesítettek, az, uj fokozatokba való beosztásnál a magasabb osztályba kell sorozni, ha ebben a szolgálatban már 15 évet eltöltöttek. A jövőben azonban minden szolgálatra csak a megfelelő képzettségű egyének alkalmazhatók. A nyugdíj tekintetében általában az eddigi elvek maradtak irányadók. Eszerint nyugdíjjogosultsága van minden városi alkalmazottnak, aki legalább tíz évet töltött beszámítható közszolgálatban. Az állami szolgálatban eltöltött időt a reciprocitás elvénél fogva a városi szolgálatba feltétlenül beszámítják. A magánszolgálatban töltött idő csak külön közgyűlési határozattal számítható be. Teljes nyugdíjra harmincöt évi szolgálat után van az alkalmazottaknak igényük. A nyugdíjba beszámítják az alapfizetést, a helyzeti fizetést és a lakbért. A nyugdíj lehet személyi és családtagokat illető. Az alkalmazott elhalálozása után családtagjai kaphatnak nyugdijat. A személyi nyugdíj tíz évi szolgálat után az utolsó fizetés negyven százaléka, amely minden további szolgálati évben évenként 2.4 százalékkal emelkedik. Nyugdíjba mellet minden városi alkalmazott: ha nemzetgyűlési képviselőnek választják meg, ha betöltötte hatvanadik életévét, ha betegség miatt szolgálatképtelenné lett. Hivatalból nyugdíjazni kell azt, aki hatvanötödiki évét betöltötte, aki betegség miatt szolgálatképtelen, végiH akinek állását megszüntetik és 12 hónapon belül nem állítják helyre, vagy hasonló munkára nem tudják alkalmazni. Ha az ilyen alkalmazottat más hasonló szolgálatra akarják alkalmazni, de ezt nem fogdja el, akkor nyugdíjjogosultságát elveszti A nyugdíjasok ugyanannyi családi pótlékot kapnak, mint a szolgálatot teljesítő alkalmazottak. A családtagok egy személyre az .elhalt alkalmazott nyug
