Bácsmegyei Napló, 1926. november (27. évfolyam, 302-329. szám)

1926-11-21 / 320. szám

28 OLDAL » ÁRA 4 DINAR Poštarine a gotovom plaćeujt XXV!7. évfolyam Szubotica, 1926 VASÁRNAP november 21. 320. szám fciegjelenik minden reggel, ünnep után él hétfőn délben Telefon: Kiadóhivatal 8—58 Szerkesztőség 5—10, 8—51 Előfizetési ár negyedévre 165 din. Szerkesztőség: Zmaj Jovin trg 3. szám (Minerva-palo ta) Kiadóhivatal: Subotica, Zmaj Jovin trg 3. (Minerva palota) Tagore A nyugati kultúra észretéritésére indult keleti bölcseség fehér lobogó­jaként leng végig Európán a hindu apostol hosszú, ősz, prófétás szakál­la. A kontinens csaknem minden metropolisában hallatta elhitető zen­gésű szavát Tagore, a bengál költő és ámbár a közönség nagy része csak tolmács segítségével érti meg előadását, olyan tömegesen tódultak SÜsejfliallgatására, mintha kivételes műélvezet Ígérete tenné a személyét magnetikussá. Mi az oka ennek a Tagore-láznak? •Mivel magyarázható, hogy az euró­paiak. akiknek bonyolult és raffinált szenzációkra beidegzett érdeklődé­sétől idegen a naiv és egyszerű hangszerelésü hindu költészet, ilyen bucsujárásszerü kíváncsiságot tanú­sítanak a messziről jött poéta isme­retlen nyelven fejtegetett ismert eszméi iránt? A sanda gyanú, amely minden emberi megmozdulás mögött ravasz számítást és a gazdasági ér­dekek harcfelállitását szimatolja, ki­sütötte, hogy Tagore az angol im­perialista törekvések utazó ügynöke. Igen leleményes fantázia kell azon­ban ahhoz, hogy összefüggést lehes­sen látni a keleti szemlélődő pasz­­szivitást hirdető egzotikus prédiká­tor tanai és a brit világhatalmi cél­kitűzések között. De ha a képzclö­­tehetségfl^k ezU a*próbáját ki is allot­­tuk, még mindig nem akadtunk rá a titok nyitjára hogy mi készti az európaiakat arra a szokatlanul nagyméretű és szinte vallásosan áhi­­tatos figyelemre, amellyel az ázsiai szellem representativ man-jének hó­dolnak. Talán nem tévedünk, ha azt állít­juk, hogy annak a tömegpszichózis­nak egyik jelenségével állunk szem­ben, amely a háború ■Kitörésével ha­­rapózott el. A szörnyű kataklizma után a civilizáció tanításain nevelő­dött gondolkozást válság örvénye kapta el. Kiábrándultunk abból a kul­túrából, amely elszakadva gyökeré­től. a krisztusi szeretet gondolatától, a tudás, műveltség és technikai fel­­készültség minden eszközét a bol­dogtalanság, a nyomor és vérontás forrásait fölfakasztó varázsvesszővé babonázta. Uj utakat keresünk, mert a régieket betemette a borzalmas földindulás, uj vezéreszmét hajszo­lunk, mert a régi ingoványba vesztő lidércfénynek bizonyult. Merre men­jünk, hogy földult belső békessé­günket visszanyerjük? Hol az a csil­lag, amely ösvényt hasítana a körü­löttünk feketéllő sötétségbe és elve­zetne, mint valamikor a napkeleti három királyokat, a jobb jövő böl­csőjéhez? Az ész ezeregyéjszakái kincsei, az akarat mithikus felszár­nyalásai. az erő hőskölteménybe illő csodatettei csak a szenvedések tengerét duzzasztják. Megnyugvásra szomjazunk, elégedettségre, a lélek összhangjára, a szív szélcsöndjére. A kultúra nem öncél, csak megnyil­vánulási formája annak a vágyunk­nak, hogy életünket minél jobbá, egyenletesebbé és tökéletesebbé fej­lesszük. Kezdjük elveszíteni hitünket a kultúrában, mert fájdalmunkat csak differenciáltabbá, gondunkat csak öntudatosabbá, kétségbeesésün­ket csak tragikusabbá teszi anélkül, hogy a szenvedélyek barbárizmusát fékezné és az életnek önmagához való jogát tiszteletben tartaná. Az eur.ópai ember pesszimizmusá­nak konvulziói között a Napkeletről érkezett hindu vatesz úgy hat. mint a bibiliai világrész misszionáriusa, akinek az a küldetése, hogy megál­lítsa a tévelygőket a nyugati kultúra lejtőjén. Európa lelki élete megdöb­bentően sivár, — mondja Tagore — uralkodó vonása a rideg anyagias­ság és ennek az az oka, hogy az európai ember elhanyagolja Keledet, pedig az egész nyugati kultúra nem egyéb, mint a keleti igazságok to­vábbépítése. Az ázsiai ember benső­­leg él, ellenőrzi magát, mig az euró­pai ráveti magát a rejtélyek felderí­tésére, a tudomány rabja lesz és in­nen erednek rettenetes katasztrófái. Tagorénak ez a paralellája nem nyújt nekünk Ariadnefonalat küzdel­meink labirintusában. A köldökbá­muló passzivitásban és a természet ölébe visszamenekülő fatalizmusban aligha találhatjuk meg azt a paná­­ceát, amely a kultúra szervi bajait meggyógyítja. Függetlenül azonban attól, amit mondott, a hindu költő talpig érő kaftánjában, mellét verde­ső szakállával és szuggesztiv ihle­­tettségével bizonyos elemezhetetlen várakozást ébresztett, amint bengál színekkel egy különös, titokzatos álomvilágot festett a realitásokba belefáradt Európa elé. Magyar-Baranya 25 vagon gabonát küldött Jugoszláv-Baranya árvízkárosultjainak Az adakozóknak az a kívánságuk, hogy a gabonát nemzetiségi különbség nélkül osszák szét Belimanasztirról jelentik: A jugo­szláv hatóságok pénteken vették át Belimanasztir határállomáson azt a huszonöt vagon gabonát, amelyet Baranya magyar részén gyűj­töttek a jugoszláv Baranya ár­vízkárosultjainak segélyezésére. Az átvételnél jelen volt Banjac ba­ranyai radikális képviselő is. A magyar bizottság az átadás al­kalmával nyomatékosan hangsú­lyozta, hogy az adakozók határozott kíván­sága, hogy a gabonát a jugo­szláv Baranya árvízkárosultjai között nemzetiségi külömbség nélkül osszák fel. Banjac képviselő az átadó bizottság elnökének a jugoszláv Baranya ár­vízkárosultjai nevében meleg köszö­netét fejezte ki az adományért. Ufateto akciót indítottak a vajdasági radikális képviselők A klubüiés elé akarják vinni a Vajdaság speciális követeléseit Elnapolták a tör vény közé bizottság üléseit Beogradból jelentik: A parlament elnapolása után szombaton bekövet­kezett a törvényhozó bizottság ülé­seinek elnapolása is, úgy hogy most már hamm napin teljesen Vesztegel­ni fog a parlamenti élet. Ennek oka elsősorban az, hogy a kormánynak még mindig nincs elég előkészített törvényhozási anyaga. A törvény­hozó bizottság üléseinek elnapolása meglepetést keltett, miután a kor­mány részéről azt hangoztatták, hogy különös súlyt helyeznek a bi­zottság megszakítás nélküli mű­ködésére. A szombati nap folyamán egyéb­ként semmi nevezetesebb politikai esemény nem történt. A politikusok nagyrésze elutazott a fővárosból, mert vasárnap csaknem, valamennyi párt népgyüléseket tart az ország különböző részeiben. A küszöbön álló tartományi választások is arra késztetik a képviselőket, hogy a vá­lasztások előkészítése és a jelölések megejtése végett kerületeikben tar­tózkodjanak. A tartományi választások kiírásá­ra vonatkozó rendelet még nem je­lent meg a hivatalos lapban. Makszi­­movics Bózsó belügyminiszter a Bdcsmegyei Napló munkatársának kijelentette, hogy az ukázt elküldöt­­te őfelségének Topolára és azt hi­szi, hogy azt hétfőn vagy kedden közzéteheti. Vita a törvényhozó bizottságban a közpimti igazgatásról A törvényhozó bizottság szomba­ton délelőtt folytatta a központi igazgatásról szóló törvényjavaslat vitáját. Az első szónok Behmen dr. muzulmán volt, aki részletesen bí­rálta a javaslatot. — Ez a törvény —- mondotta Beh­men dr. — semmit sem fog javítani az ország igazgatásán. Inkább olyan reformokra volna szükség, amelyek a közigazgatást jobbá és olcsóbbá tennék. A minisztériumok számának scökkentése nem egyéb akciónál vagy blöíinél. Az így elért megtaka­­ritás összege nem több évi egymillió dinárnál. Az alkotmány a legliberáli­­sabbak egyike egész Európában, azonban sem az alkotmányt, sem a törvényeket nem tartják be, ezért az ország állapota egyike a legrosszab­­baknak egész Európában. Támadta ezután Behmen dr. a vallásügyi minisztert, aki szerinte a muzulmán egyházi szervezet legele­mibb jogait állandóan megsérti. Az ő pártjára azt mondják, hogy fele­kezeti alapon áll, mégis pártja köve­teli a vallásügyi minisztérium azon­nali megszüntetését. Hosszasan kri­tizálta ezután a boszniai állapotokat és Srskics törvényegységesitő mi­nisztert, a boszniai radikális párt ve­zérét tette felelőssé azért, hogy Boszniában még egyetlen önkor­mányzati egység sem alakult meg. Hibáztatta, hogy a központi igazga­tásról szóló törvényjavaslat nem vonja meg a határokat az önkor­mányzati és állami hatóságok jog­köre között. Az ötödik szakasz sze­rint az önkormányzatok feletti fel­ügyeleti jog a belügyminisztériumot illeti meg. de ez a felügyeleti jog nincs körülhatárolva. Végül Behmen kijelentette, nogy tárgyi és politikai okokból a javas­lat ellen fog szavazni. Moskovljevics Milán földmives­­párti képviselő szólt azután hozzá a javaslathoz. A törvényt már régen meg kellett volna hozni. Annak a véleményének adott kifejezést, hogy a gazdasági krízisnek a legfelsőbb állami igazgatás az oka. Ha nem jó a közigazgatás, a legjobb törvények­kel sem lehet jól kormányozni. A legfontosabb volna, hogy a központi igazgatást feloszlassák és az egész állami adminisztrációt az önkor­mányzati egységek kezébe tegyék le. — Nem elég — folytatta Moskov­ljevics — hogy a minisztériumok számát csökkentik, hanem pontosan körül kellene Írni minden egyes mi­nisztérium hatáskörét és azt nem rendelet, hanem törvény utján meg­állapítani. Az összes gazdasági re­szortokat egyetlen gazdasági mi­nisztériumban kellene .egyesíteni és a közmunkaiigyi minisztériumot a köz­lekedésügyibe beolvasztani. A bel­ügyminisztériumhoz nem nyúl hozzá a javaslat, pedig ezt a minisztériu­mot redukálni kellene. (Derültség a radikálisok között.) A belügyminisz­térium, amelyhez azelőtt a hadsereg és a közigazgatás is tartozott, most nem egyéb, mint csendörminiszté­­rium. Drljevics montenegrói föderalista: Úgy van! Moskovljevics tovább támadta ez­után a belügyminisztériumot, majd kifogásolta a szociálpolitikai minisz­térium megszüntetését, továbbá azt, hogy tárca nélküli minisztereket to­vábbra is ki lehet nevezni. A politi-

Next

/
Thumbnails
Contents