Bácsmegyei Napló, 1926. november (27. évfolyam, 302-329. szám)
1926-11-16 / 315. szám
4. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ T92ő. november 16. Véres mulatság Felmentő ítélet egy kilenc év előtti bűnügyben A szuboticai törvényszéken hétfőn tárgyalta Csulics Zvezdán törvényszéki tanácselnök büntető tanácsa Szindrics Márkó szuboticai gazdálkodó bűnügyét, aki halált okozó súlyos testi sértéssel volt vádolva. A bünügy előzményei kilenc évre nyúlnak vissza. 1917. év december 31-én Szilveszter-mulatság volt Szivar Péter házában a Majsai-uton. A vendégek között volt Szindrics Márkó, aki akkor katona volt és a mulatságon katonai egyenruhában, oldalfegyverrel jelent meg. Ott volt még Petrik Illés is, akit a mulatság végén bajonett-szurás ért, amelynek következtében néhány órai szenvedés után a katonai kórházban meghalt. Az esetből kifolyólag 1918 január 2-án eljárás indult meg Szindrics Márkó ellen, akit azzal vádoltak, hogy ő szúrta le Petrik Illést. A katonai részről vezetett vizsgálat azonban nem nyert befejezést és a bünügy iratai Magyarországra kerültek. Néhány hónappal ezelőtt a magyar külügyminisztérium az ügyre vonatkozó egész aktacsomót diplomáciai utón áttette a hadügyminisztériumhoz, ahonnan átkerültek további intézkedés végett az igazságügyi minisztériumhoz. Az akták áttanulmányozása után a szuboticai kerületi törvényszék megindította újból a kilenc év előtt elkövetett bűnügyben az eljárást Szindrics Márkó ellen. A hétfői főtárgyaláson a közvádat Vasziljevics Ljuba dr. államügyész képviselte, a védelmet Kovács Károly dr. látta el. A vádlott kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek. A Szivar-házban tartott szilveszteri mulatságon résztvett, de amikor az udvaron verekedés keletkezett, ő észrevétlenül eltűnt a házból. Azi elnök a vádlott elé tárta azt a vallomását, amelyet még annak idején a katonai hadbíróság előtt tett és amelyben beismerte, hogy ő szúrta le Petriket, aki őt késsel megtámadta. A vádlott, erre megjegyezte, hogy a hadbíró; aW kihallgatta, nem tudott horvátul, Ő pedig .nem tudott magyarul és Így csakis té< vés tolmácsolás folytán kerülhetett bele a német nyelven felvett jegyzőkönyvbe az ő beismerő vallomása. Nagyszámú tanút hallgatott ki ezután a bíróság. Első tanú volt az elhalt Petrik Illés özvegye, aki nem tudott semmi lényegeset mondani. Nagy-Torma Bálint tanú csak annyit tudott, hogy Petrik a maga lábán bement az udvarról a szobába, nem vérzett, de látta, hogy meg van szúrva. Vilnicz Kálmán tanú látta, hogy a vádlott bajonettje, amelyet a kezében tartott, véres volt. A tanút a bíróság megeskette. A tanuk kihallgatása után Jeremies Risztó dr. és Bartha Antal dr. törvényszéki orvosok terjesztették elő orvosi szakvéleményüket az elhalt sérüléseiről. A bizonyítási eljárás ezzel véget ért és a perbeszédek után a bíróság meghozta az ítéletet, mely szerint a vádlottat felmenti. Az indokolásban kimondotta a bíróság, hogy az elhangzott tanúvallomások szerint nem látja kizártnak, hogy a vádlott szúrta le Petriket, de ugyancsak a tanúvallomások alapján megállapítható, hogy ezt jogos önvédelemből tette, mert az elhalt őt előzőleg megtámadta. Az államügyész felebbezést jelentett be a felmentő ítélet ellen. Letartóztattak egy beogradi bankigazgatót Sikertelen öngyilkossági kísérlet után a fogházba Beogradból jelentik: Utjetinski- Ostrezsinjsky Vazul, a beogradi Angol Kereskedelmi Bank aligazgatója néhány héttel ezelőtt egyik zemuni szállodában öngyilkosságot kísérelt meg, mellbetlőtte magát. Akkoriban az öngyilkossági kísérletet azzal igyekeztek magyarázni, hogy az igazgató súlyos beteg és betegsége elől akart a halálba menekülni. Annál nagyobb meglepetést keltett, hogy a bank feljelentésére a beogradi rendőrség az igazgatót hétfőn délután letartóztatta. Az Angol Kereskedelmi Bank néhány hónappal ezelőtt egy zagrebi nagy pénzintézet beogradi fiókjába olvadt be és ez alkalommal részletes vizsgálatot tartottak a bank pénztárában és könyve lésében. Már az első vizsgálat során sok gyanús körülményt találtak s rájöttek, hogy a könyvekben torié sek és vakarások vannak. Utjetinski Ostrezsinjsky öngyilkossági kísérlete megerősítette a bank vezetőségének azt a gyanúját, hogy az igazgató bűnös manipulációkat követett el. Az öngyilkos-jelölt felgyógyult s azóta állandóan rendőri felügyelet alatt állott. Szombaton a bank pon tosan megállapította a hiányokat és feljelentést adott be az igazgató el len, akit hétfőn délután letartóztattak és beszállítottak az Uprava Grada fogházába. A nyomozást folytatják. Mégis megvalósul a jugoszláv-magyar színházi közeledés Aláírták a megállapodást, amely szerint a beogradi opera január első hetében vendégszerepel Budapesten Beogradból jelentik: Hosszas tárgyalások után végre létrejött a megállapodás a beogradi Operaház budapesti vendégszereplését illetőleg. Ismeretes, hogy annak idején a már részletesen kidolgozott terv azon TÍülrott rtieg, hogy a kultuszminisztérium nem volt hajlandó ányágifag támogatni az Operaház budapesti vendégjátékát. Az anyagi nehézségeket most úgy sikerült 4 elhárítani, hogy a budapesti Városi Szinház hajlandó vállalni a vendégszereplés összes költségeinek fedezését. Hétfőn délután már alá is Írták a megállapodást, amely szerint a beogradi Operaház a budapesti Városi Színházban január első hetében két estén vendégszerepei. A megállapodást a beogradi opera igazgatója nevében Predics Milán, az opera intendánsa, a budapesti Városi Szinház nevében dr. Márffy Károly impreszsgárió írták alá. A megállapodás értelmében a beogradi opera száztíztagú teljes társulata megy Budapestre, ahol a Boris Godunov cimü őperát fogják előacfh? kétféle szereposztásban. Az előadáshoz a beogradi Opera saját díszleteit viszi magával és Brezovsek karmester fogja a budapesti előadásokat dirigálni. A Városi Szinház hatvantagu statisztériát bocsát a beogradi Opera társulatának rendelkezésére. A Városi Szinház szerette volna a vendégjátékokat még november végén megtartani, azonban az Opera főszereplője, Jurenev- jelenleg Spanyolországban van turnén és igy a vendégszereplésre csak január első napjaiban kerülhet a sor. A beogradi Opera tagjai részére mindkét országban ingyen vasúti jegyeket bocsátanak rendelkezésre. A budapesti vendégszereplés első estéjén a budapesti jugoszláv követség rendez estélyt, második este pedig gróf Klebeisberg Kuno kultuszminiszter ad estélyt a beogradi Opera művészeinek tiszteletére. Budapestről a beogradi Operaház együttese Prágába megy, ahol ugyancsak a Boris Godunovot adják elő. Közelharc a magyar képviseled jelölések körül Gróf Bánffy Miklós íeltllfrí? tanácskozása Bethlenn 1 Budapestről jelentik: ügy a miniszterelnökségen, mint a belügyminisztériumban hétfőn egész nap folytak a tanácskozások a választási előkészületekkel kapcsolatban. Egymásután jelentkeztek az egyes kerületek küldöttségei, a kik előadták kívánságaikat. A legérdekesebb volt az a küldöttség, amelyet a tatatóvárosi választókerület küldött és amely kérte a kormánypárt vezetőit, hogy Bogy a Jánost, a kerület eddigi képviselőjét semmiesetre se jelöljék újból. Bogy a tudvalevőleg fajvédő velleitással lépett fel, a nemzetgyűlésen főkép külpolitikai kérdésekkel foglalkozott naiv, dilettáns módon és később belépett a kormánypártba. Egy nagyobb tokaji küldöttség is megjelent Budapesten és felkérte Lázár Miklóst, a »Reggel« cimü hétfői lap szerkesztőjét, hogy vállaljon a kerületben jelöltséget. Lázár Miklós el is vállalta a jelöltséget és már leutazott Tokajba, ahol balpárti programmal lép fel és bizonyosra vehető megválasztása. Nagyon érdekes, hogy Bethlen miniszterelnök miért lép fel Debrecenben Amikor néhány nappal ezelőtt a debreceni főispán referált Bethlennek, nyíltan megmondta a miniszterelnöknek, hogy Debrecenben felesleges három kormánypárti jelölttel próbálkozni, mert az első kerületben, amelynek Györki hnre dr. a képviselője, feltétlenül a szocialisták szereznek újból többséget, a második kerületben pedig Hegymegi Kiss Pál ellenzéki képviselő pozíciója megdönthetetlen és csak a harmadik kerületben lehet a siker reményével felvenni a küzdelmet Nagy Vince Kossuth-párti képviselő ellen, azonban itt is szükséges, hogy a kormány országos tekintélyű politikust jelöljön és ezért szeretné a debreceni egységes pártszervezet, ha Bethlen lépne fel. így történt, hogy Bethlen Az amerikai (Novella) Jegyzőkönyvekben — vázlatosan Odavetve — találom ezt a kis történetet, mely szóról-szóra igy esett meg. I. Járt itt egy amerikai. Ohio államból vetődött közénk, valami kisebb városból, melynek már a nevét is elfelejtettem. Európai körútját megszakítva egy üzleti ügyét jött ide lebonyolítani, de a tárgyalások elhuzódtak, ő pedig hónapokig itt rekedt. Úgy tetszett, hogy az önkéntelen száműzetést egy vadidegen városban nem is találta kellemetlennek. Dolga nem akadt sok. Naponta tárgyalt egy-két üzletemberrel, telefonoztatott a szálloda portásával ide-oda. különben csak várt az eredményre. Közben megismerte Budapestet, kirándult a hegyekbe, üldögélt kávéházainkban s este a kerti vendéglőkben cigányzenét hallgatott. Engem ilyen kertivendéglőben mutattak be neki. Magas, vállas, ötvenéves ember volt, hanyagul öltözködő, bohémnek tetsző, egy örök-gyerek, zuzmarás hajjal, kék szemmel. Már egy udvar vette körül azokból az alkalmi ismerőseikből, akiket maga köré csőditett, hogy ne unatkozzék. Ezek sem tudtak róla sokat. Agglegénynek mondták, özvegynek. Anyagi viszonyait homály födte. Néha kifizette az egész társaság vacsoráját. néha azonban a saját vacsoráját sem fizette ki. Mindenesetre rejtélyes ember volt. II. Leggyakrabban L.-ékhez járt, akik először találkoztak vele. ők igyekeztek a maguk számára lefoglalni s vigyáztak arra, hogy mások túlságosan ne férkőzzenek a közelébe. Az amerikai olykor játékokat hozott az öt éves kislányuknak, az asszonynak zserbót, virágot. Unalmas délutánjait a körükben töltötte el, mert L. elég jól beszélt angolul, fiatal korában évekig élt Londonban. L.-né néhány hét múltán igy szólt az urához: — Most már igazán itt az ideje. Kérj tőle pénzt. Igenis, pénzt. Legalább száz dollárt. Minden teketória nélkül. Mi az egy amerikainak? Hisz ő is láthatja, hogy nyomorgunk ebben a szűk lakásban. De siess, mert megelőznek. Az az ocsmány M. folyton körötte settenkedik. Bizonyosan már régóta várja. L. egy gyárban angol leveleket fogalmazott. szerény fizetésért. Minden oka megvolt, hogy előrukkoljon kérésével. Ha betoppant hozzájuk a vendégük, férj és feleség, legjobban szeretett volna azonnal ráorditani igy: — Pénzt. A rokonszenves yankee azonban csak nézelődött a kék szemével s ez őket zavarba hozta. L.-né lökdöste a férjét, hogy már kezdje. De az mindig nagyon távoli dolgokkal hozakodott elő. az általános nyomorúságról beszélt. *az itteni megélhetés nehézségeiről. Az amerikait érdekelte a téma. Közelebbi, pontos adatokat kért az itteni szociális viszonyokról, melyeket lejegyzett egy darab papírra. Egyszer, hogy megteázott náluk, váratlanul kivette pénztárcáját. L. és L.-né szive megdobbant. Hatalmas, antilop tárca volt ez, ilyet még nem is láttak. Némán kotorászott a sok, titokzatos bőrrekeszben. Végre meglelte, amit keresett. A villácskájának képét mutatta meg nekik, mosolyogva. Miután elintézte üzleti ügyét, megköszönte vendégszeretetüket, a kislánynak egy alvóbabát nyújtott át s derekán a traveler-cheque-jével a pályaudvarra hajtatott. L.-ék kikisérték az állomásra, abban a reményben, hogy majd az utolsó pillanatban a vonatra szállás előtt ad át egy nagyobb összeget, ha nem is nekik, talán a kislányuknak, akit ünnepi ruhába felöltöztetve szintén magukkal vittek. Ebben is csalódtak. III. A baráti viszony azután sem szakadt meg közöttük, hogy az amerikai hazaérkezett. Leveleket váltottak. L. egyre világosabb célzásokat tett a küszködésére, amit az amerikai őszintén fájlalt. ősszel L.-t »leépítették«, elbocsátották állásából egy csekély végkielégítéssel. Nem tudott mihez fogni. Az asszony most kitört: — írd meg neki, de nyíltan és kérj tőle száz dollárt. Az amerikaiak csak a számokat értik. L. meg is irta, de levelére választ sem kapott... A végkielégítést hamarosan fölélték, egymásután adogatták el bútoraikat, sötét. piszkos ínség szakadt rájuk. — írj neki mégegyszer — biztatta L:né. Lehet, hogy elveszett a leveled. Lehet, hogy elveszett a leveled. — Én már nem irok többet. Különben is mit írjak? Megint majd valami scheme-el jön, hogy alapítsak egy rádió boltot, vagy egy fogpiszkáló gyárat. Ezeknek csak a munka a bálványuk. Azt hiszik, hogy itt is úgy röpköd a munkaalkalom, mint náluk. Nem ismerik az európaiakat. Hanem egyet lehetne. írj neki te. írd neki, hogy meghaltam. — Nem. — De igen. Hogy megdöglöttem és özvegy vagy, a kislányom árva, kidobtak benneteket az uccára. Ez talán megindítja. A kislányt szerette. Ezekre a hülyékre csak ilyen ponyvaregényekkel lehet hatni, fejbe kell őket kólintani. Mindaketten furcsálták a tervet, de a férj megfogalmazta a levelet, a felesége lemásolta és elküldte. A levél rövid volt és brutális: Egy özvegy, egy anya segélykiáltása. IV. Erre sem érkezett válasz hónapokig. L. gyakran töprengett: — Bánom is már, hogy elküldtem. Undok dolog. Végre annyi itt az ismerőse. Akárkitől megtudhatja, hogy élek. Szégyelem magam. Ide-oda loholt állásokért, hiába. Egy februári napon tüdőgyulladást kapott. Huszonnégy óra alatt meghalt. V. Már rég eltemették. Az asszony már rég elfelejtette az amerikait is, mikor a posta egy csekket hozott, száz dollárról. Ezt beváltotta egy banknál. Vásárolt egyet-mást, amire föltétien szükség volt a háztartásukban. A hátramaradó összegből sirkövet állíttatott az urának. Kosztolányi Dezső
