Bácsmegyei Napló, 1926. november (27. évfolyam, 302-329. szám)

1926-11-16 / 315. szám

4. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ T92ő. november 16. Véres mulatság Felmentő ítélet egy kilenc év előtti bűnügyben A szuboticai törvényszéken hétfőn tár­gyalta Csulics Zvezdán törvényszéki ta­nácselnök büntető tanácsa Szindrics Márkó szuboticai gazdálkodó bűnügyét, aki halált okozó súlyos testi sértéssel volt vádolva. A bünügy előzményei kilenc évre nyúlnak vissza. 1917. év december 31-én Szilveszter-mulatság volt Szivar Péter házában a Majsai-uton. A vendégek kö­zött volt Szindrics Márkó, aki akkor katona volt és a mulatságon katonai egyenruhában, oldalfegyverrel jelent meg. Ott volt még Petrik Illés is, akit a mulatság végén bajonett-szurás ért, amelynek következtében néhány órai szenvedés után a katonai kórházban meghalt. Az esetből kifolyólag 1918 ja­nuár 2-án eljárás indult meg Szindrics Márkó ellen, akit azzal vádoltak, hogy ő szúrta le Petrik Illést. A katonai rész­ről vezetett vizsgálat azonban nem nyert befejezést és a bünügy iratai Ma­gyarországra kerültek. Néhány hónap­pal ezelőtt a magyar külügyminiszté­rium az ügyre vonatkozó egész akta­csomót diplomáciai utón áttette a had­ügyminisztériumhoz, ahonnan átkerültek további intézkedés végett az igazság­ügyi minisztériumhoz. Az akták áttanul­mányozása után a szuboticai kerületi törvényszék megindította újból a kilenc év előtt elkövetett bűnügyben az eljárást Szindrics Márkó ellen. A hétfői főtárgyaláson a közvádat Va­­sziljevics Ljuba dr. államügyész képvi­selte, a védelmet Kovács Károly dr. lát­ta el. A vádlott kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek. A Szivar-házban tartott szilveszteri mulatságon résztvett, de amikor az udvaron verekedés kelet­kezett, ő észrevétlenül eltűnt a ház­ból. Azi elnök a vádlott elé tárta azt a vallomását, amelyet még annak idején a katonai hadbíróság előtt tett és amely­ben beismerte, hogy ő szúrta le Petriket, aki őt késsel megtámadta. A vádlott, erre megjegyezte, hogy a hadbíró; aW kihallgatta, nem tudott horvátul, Ő pedig .nem tudott magyarul és Így csakis té< vés tolmácsolás folytán kerülhetett bele a német nyelven felvett jegyzőkönyvbe az ő beismerő vallomása. Nagyszámú tanút hallgatott ki ezután a bíróság. Első tanú volt az elhalt Pet­rik Illés özvegye, aki nem tudott semmi lényegeset mondani. Nagy-Torma Bá­lint tanú csak annyit tudott, hogy Pet­rik a maga lábán bement az udvarról a szobába, nem vérzett, de látta, hogy meg van szúrva. Vilnicz Kálmán tanú látta, hogy a vádlott bajonettje, amelyet a kezében tartott, véres volt. A tanút a bíróság megeskette. A tanuk kihallgatása után Jeremies Risztó dr. és Bartha Antal dr. törvény­­széki orvosok terjesztették elő orvosi szakvéleményüket az elhalt sérüléseiről. A bizonyítási eljárás ezzel véget ért és a perbeszédek után a bíróság meghozta az ítéletet, mely szerint a vádlottat fel­menti. Az indokolásban kimondotta a bí­róság, hogy az elhangzott tanúvallomá­sok szerint nem látja kizártnak, hogy a vádlott szúrta le Petriket, de ugyancsak a tanúvallomások alapján megállapítha­tó, hogy ezt jogos önvédelemből tette, mert az elhalt őt előzőleg megtámadta. Az államügyész felebbezést jelentett be a felmentő ítélet ellen. Letartóztattak egy beogradi bankigazgatót Sikertelen öngyilkossági kísérlet után a fogházba Beogradból jelentik: Utjetinski- Ostrezsinjsky Vazul, a beogradi An­gol Kereskedelmi Bank aligazgatója néhány héttel ezelőtt egyik zemuni szállodában öngyilkosságot kísérelt meg, mellbetlőtte magát. Akkoriban az öngyilkossági kísérletet azzal igyekeztek magyarázni, hogy az igazgató súlyos beteg és betegsége elől akart a halálba menekülni. Annál nagyobb meglepetést keltett, hogy a bank feljelentésére a beogradi rend­őrség az igazgatót hétfőn délután letartóztatta. Az Angol Kereskedel­mi Bank néhány hónappal ezelőtt egy zagrebi nagy pénzintézet beo­gradi fiókjába olvadt be és ez alka­lommal részletes vizsgálatot tartot­tak a bank pénztárában és könyve lésében. Már az első vizsgálat során sok gyanús körülményt találtak s rájöttek, hogy a könyvekben torié sek és vakarások vannak. Utjetinski Ostrezsinjsky öngyilkossági kísér­lete megerősítette a bank vezetősé­gének azt a gyanúját, hogy az igaz­gató bűnös manipulációkat követett el. Az öngyilkos-jelölt felgyógyult s azóta állandóan rendőri felügyelet alatt állott. Szombaton a bank pon tosan megállapította a hiányokat és feljelentést adott be az igazgató el len, akit hétfőn délután letartóztat­tak és beszállítottak az Uprava Gra­­da fogházába. A nyomozást folytat­ják. Mégis megvalósul a jugoszláv-magyar színházi közeledés Aláírták a megállapodást, amely szerint a beogradi opera január első hetében vendégszerepel Budapesten Beogradból jelentik: Hosszas tár­gyalások után végre létrejött a meg­állapodás a beogradi Operaház bu­dapesti vendégszereplését illetőleg. Ismeretes, hogy annak idején a már részletesen kidolgozott terv azon TÍülrott rtieg, hogy a kultuszminiszté­rium nem volt hajlandó ányágifag támogatni az Operaház budapesti vendégjátékát. Az anyagi nehézsé­geket most úgy sikerült 4 elhárítani, hogy a budapesti Városi Szinház hajlandó vállalni a vendégszereplés összes költségeinek fedezését. Hétfőn délután már alá is Írták a megállapodást, amely szerint a beo­gradi Operaház a budapesti Városi Színházban január első hetében két estén vendégszerepei. A megállapo­dást a beogradi opera igazgatója ne­vében Predics Milán, az opera inten­dánsa, a budapesti Városi Szinház nevében dr. Márffy Károly impresz­­sgárió írták alá. A megállapodás ér­telmében a beogradi opera száztíz­­tagú teljes társulata megy Buda­pestre, ahol a Boris Godunov cimü őperát fogják előacfh? kétféle szerep­­osztásban. Az előadáshoz a beogradi Opera saját díszleteit viszi magával és Brezovsek karmester fogja a bu­dapesti előadásokat dirigálni. A Vá­rosi Szinház hatvantagu statisztériát bocsát a beogradi Opera társulatá­nak rendelkezésére. A Városi Szinház szerette volna a vendégjátékokat még november vé­gén megtartani, azonban az Opera főszereplője, Jurenev- jelenleg Spa­nyolországban van turnén és igy a vendégszereplésre csak január első napjaiban kerülhet a sor. A beogradi Opera tagjai részére mindkét országban ingyen vasúti jegyeket bocsátanak rendelkezésre. A budapesti vendégszereplés első estéjén a budapesti jugoszláv követ­ség rendez estélyt, második este pe­dig gróf Klebeisberg Kuno kultusz­­miniszter ad estélyt a beogradi Ope­ra művészeinek tiszteletére. Budapestről a beogradi Operaház együttese Prágába megy, ahol ugyancsak a Boris Godunovot adják elő. Közelharc a magyar képviseled jelölések körül Gróf Bánffy Miklós íeltllfrí? tanácskozása Bethlenn 1 Budapestről jelentik: ügy a minisz­terelnökségen, mint a belügyminisztéri­umban hétfőn egész nap folytak a ta­nácskozások a választási előkészületek­kel kapcsolatban. Egymásután jelentkez­tek az egyes kerületek küldöttségei, a kik előadták kívánságaikat. A legérde­kesebb volt az a küldöttség, amelyet a tatatóvárosi választókerület küldött és amely kérte a kormánypárt vezetőit, hogy Bogy a Jánost, a kerület eddigi képviselőjét semmiesetre se jelöljék új­ból. Bogy a tudvalevőleg fajvédő vellei­­tással lépett fel, a nemzetgyűlésen fő­kép külpolitikai kérdésekkel foglalkozott naiv, dilettáns módon és később belépett a kormánypártba. Egy nagyobb tokaji küldöttség is megjelent Budapesten és felkérte Lázár Miklóst, a »Reggel« cimü hétfői lap szerkesztőjét, hogy vállaljon a kerületben jelöltséget. Lázár Miklós el is vállalta a jelöltséget és már leuta­zott Tokajba, ahol balpárti programmal lép fel és bizonyosra vehető megválasz­tása. Nagyon érdekes, hogy Bethlen mi­niszterelnök miért lép fel Debrecenben Amikor néhány nappal ezelőtt a debre­ceni főispán referált Bethlennek, nyíltan megmondta a miniszterelnöknek, hogy Debrecenben felesleges három kor­mánypárti jelölttel próbálkozni, mert az első kerületben, amelynek Györki hnre dr. a képviselője, feltétlenül a szocialis­ták szereznek újból többséget, a máso­dik kerületben pedig Hegymegi Kiss Pál ellenzéki képviselő pozíciója megdönthe­tetlen és csak a harmadik kerületben lehet a siker reményével felvenni a küz­delmet Nagy Vince Kossuth-párti kép­viselő ellen, azonban itt is szükséges, hogy a kormány országos tekintélyű po­litikust jelöljön és ezért szeretné a deb­receni egységes pártszervezet, ha Beth­len lépne fel. így történt, hogy Bethlen Az amerikai (Novella) Jegyzőkönyvekben — vázlatosan Oda­vetve — találom ezt a kis történetet, mely szóról-szóra igy esett meg. I. Járt itt egy amerikai. Ohio államból vetődött közénk, valami kisebb városból, melynek már a nevét is elfelejtettem. Európai körútját megszakítva egy üz­leti ügyét jött ide lebonyolítani, de a tárgyalások elhuzódtak, ő pedig hónapo­kig itt rekedt. Úgy tetszett, hogy az ön­kéntelen száműzetést egy vadidegen vá­rosban nem is találta kellemetlennek. Dolga nem akadt sok. Naponta tárgyalt egy-két üzletemberrel, telefonoztatott a szálloda portásával ide-oda. különben csak várt az eredményre. Közben meg­ismerte Budapestet, kirándult a hegyek­be, üldögélt kávéházainkban s este a kerti vendéglőkben cigányzenét hallga­tott. Engem ilyen kertivendéglőben mutat­tak be neki. Magas, vállas, ötvenéves ember volt, hanyagul öltözködő, bohém­nek tetsző, egy örök-gyerek, zuzmarás hajjal, kék szemmel. Már egy udvar vette körül azokból az alkalmi ismerő­seikből, akiket maga köré csőditett, hogy ne unatkozzék. Ezek sem tudtak róla sokat. Agglegénynek mondták, öz­vegynek. Anyagi viszonyait homály föd­te. Néha kifizette az egész társaság va­csoráját. néha azonban a saját vacsorá­ját sem fizette ki. Mindenesetre rejtélyes ember volt. II. Leggyakrabban L.-ékhez járt, akik először találkoztak vele. ők igyekeztek a maguk számára lefoglalni s vigyáztak arra, hogy mások túlságosan ne férkőz­zenek a közelébe. Az amerikai olykor játékokat hozott az öt éves kislányuknak, az asszonynak zserbót, virágot. Unalmas délutánjait a körükben töltötte el, mert L. elég jól be­szélt angolul, fiatal korában évekig élt Londonban. L.-né néhány hét múltán igy szólt az urához: — Most már igazán itt az ideje. Kérj tőle pénzt. Igenis, pénzt. Legalább száz dollárt. Minden teketória nélkül. Mi az egy amerikainak? Hisz ő is láthatja, hogy nyomorgunk ebben a szűk lakás­ban. De siess, mert megelőznek. Az az ocsmány M. folyton körötte settenkedik. Bizonyosan már régóta várja. L. egy gyárban angol leveleket fogal­mazott. szerény fizetésért. Minden oka megvolt, hogy előrukkoljon kérésével. Ha betoppant hozzájuk a vendégük, férj és feleség, legjobban szeretett volna azonnal ráorditani igy: — Pénzt. A rokonszenves yankee azonban csak nézelődött a kék szemével s ez őket za­varba hozta. L.-né lökdöste a férjét, hogy már kezdje. De az mindig nagyon távoli dolgokkal hozakodott elő. az általános nyomorú­ságról beszélt. *az itteni megélhetés ne­hézségeiről. Az amerikait érdekelte a téma. Közelebbi, pontos adatokat kért az itteni szociális viszonyokról, melye­ket lejegyzett egy darab papírra. Egyszer, hogy megteázott náluk, vá­ratlanul kivette pénztárcáját. L. és L.-né szive megdobbant. Hatalmas, antilop tárca volt ez, ilyet még nem is láttak. Némán kotorászott a sok, titokzatos bőrrekeszben. Végre meglelte, amit ke­resett. A villácskájának képét mutatta meg nekik, mosolyogva. Miután elintézte üzleti ügyét, megkö­szönte vendégszeretetüket, a kislánynak egy alvóbabát nyújtott át s derekán a traveler-cheque-jével a pályaudvarra hajtatott. L.-ék kikisérték az állomásra, abban a reményben, hogy majd az utolsó pilla­natban a vonatra szállás előtt ad át egy nagyobb összeget, ha nem is nekik, ta­lán a kislányuknak, akit ünnepi ruhába felöltöztetve szintén magukkal vittek. Ebben is csalódtak. III. A baráti viszony azután sem szakadt meg közöttük, hogy az amerikai haza­érkezett. Leveleket váltottak. L. egyre világosabb célzásokat tett a küszködé­sére, amit az amerikai őszintén fájlalt. ősszel L.-t »leépítették«, elbocsátották állásából egy csekély végkielégítéssel. Nem tudott mihez fogni. Az asszony most kitört: — írd meg neki, de nyíltan és kérj tőle száz dollárt. Az amerikaiak csak a számokat értik. L. meg is irta, de levelére választ sem kapott... A végkielégítést hamarosan fölélték, egymásután adogatták el bútoraikat, sö­tét. piszkos ínség szakadt rájuk. — írj neki mégegyszer — biztatta L:­­né. Lehet, hogy elveszett a leveled. Lehet, hogy elveszett a leveled. — Én már nem irok többet. Különben is mit írjak? Megint majd valami sche­­me-el jön, hogy alapítsak egy rádió bol­tot, vagy egy fogpiszkáló gyárat. Ezek­nek csak a munka a bálványuk. Azt hi­szik, hogy itt is úgy röpköd a munka­­alkalom, mint náluk. Nem ismerik az európaiakat. Hanem egyet lehetne. írj neki te. írd neki, hogy meghaltam. — Nem. — De igen. Hogy megdöglöttem és özvegy vagy, a kislányom árva, kidob­tak benneteket az uccára. Ez talán meg­indítja. A kislányt szerette. Ezekre a hü­lyékre csak ilyen ponyvaregényekkel lehet hatni, fejbe kell őket kólintani. Mindaketten furcsálták a tervet, de a férj megfogalmazta a levelet, a felesége lemásolta és elküldte. A levél rövid volt és brutális: Egy öz­vegy, egy anya segélykiáltása. IV. Erre sem érkezett válasz hónapokig. L. gyakran töprengett: — Bánom is már, hogy elküldtem. Un­dok dolog. Végre annyi itt az ismerőse. Akárkitől megtudhatja, hogy élek. Szé­­gyelem magam. Ide-oda loholt állásokért, hiába. Egy februári napon tüdőgyulladást kapott. Huszonnégy óra alatt meghalt. V. Már rég eltemették. Az asszony már rég elfelejtette az amerikait is, mikor a posta egy csekket hozott, száz dollárról. Ezt beváltotta egy banknál. Vásárolt egyet-mást, amire föltétien szükség volt a háztartásukban. A hátra­maradó összegből sirkövet állíttatott az urának. Kosztolányi Dezső

Next

/
Thumbnails
Contents