Bácsmegyei Napló, 1926. november (27. évfolyam, 302-329. szám)
1926-11-14 / 313. szám
t8. oldal 1926. november 14. i^íarasta kezében levő kenyéradag kié legyen. így történt naponta a kenyér kiosztása-Az ebéd egy levesből állott és néhány darabka főtt lóhusból. Ezt a szakácsok osztották ki a pince előtt az udvaron. A ki az adagját megkapta, az visszament ismét a pincébe. A vacsora egy evőkanál főtt búza volt. Persze zsír és minden egyéb nélkül. Ez volt az egészi napi étkezés. Négy magyar katona volt a szakács. Ök is fegyencek voltak. Szökés miatt voltak bezárva s már hónapok óta ültek. Ott feküdtek ők is az emeleten, az én szomszédságomban. így aztán délben is, este is, amennyire a többiektől lehetett, én#is, meg két társam is, protekciós adagokat kaptunk. Egy kevéssel több levest és egy-két S2ebb husdarabkát. Vacsora után minden nap »poverka« volt, »ellenőrzés«. Ekkor a pincéből mindenkinek az udvarra kellett mennie. Itt gyülekeztettek benünket és összeszámláítak. Ezután minded tizes csoportból egy-egy ember visszament a pincébe s azt nagyjából kitakarították. Igazán csak nagyjából, mert az egész tisztogatásra legfeljebb csak tiz perc állott a rendelkezésre. Pedig épen elég szemét volt a pincében. Ételmaradékok, sár, papírdarabok, cigaretta végek stb. Olyan piszok, hogy azt leitni nem lehet. Heteknént kétszer, szerdán és , szombaton, »jieredácsi« Volt. Ez mindig ünnepnapot jelentett a pincében. Ilyenkor a hozzátartozók vagy ismerősök megjelentek a cseka épülete előtt s kosarakban kenyeret, tejet, bust, kalácsot és egyéb ételnemüt hoztak be a foglyoknak. A csomagokat az örpai'ancsnok vette át, a »karaulnúcsalnik.« ö megvizsgálta, hogy nincs-e benne elrejtve irás vagy más, meg nem engedett tárgy s a csomagot az őrség htján leküldte a pincébe, annak, akinek cimežve volt. Minden csomaghoz egy papirszeletke is volt mellékelve. Ezen nyugtázta a címzett a csomag átvételét. Hogy ez a nyugta ismét visszakerüljön annak a kezébe, aki a csomagot leadta, arról is az őrparancsnok gondoskodott. A »peredácsi« mindig rendben ment. A csókán is, meg a börtönben is. Talán Semmi olyan rendben nem ment Oroszországban, mint épen ez. Ebből valósággal becsületbeli kérdést csináltak az oroszok. Hosszú oroszországi fogságom alatt nem emlékszem, hogy egyszer is hallottam volna, hogy valakinek a »peredácsi«-ját ellopták volna. A mikor társaink megtudták, hogy a csekán ülünk, azonnal gondoskodtak róla, hogy legalább kenyerünk légyen. Mást nem tudtak küldeni. Szegényeknek maguknak sem volt mit enni. Rólam egy fiatal tényleges hadnagy gondoskodott. Lovász Bódog. Velem együtt dolgozott a nemezgyárban s velem is lakott, együtt, egy szobában. Ez a derék fin a maga egy font kenyéradagjának a felét naponta a félre rak iá, hogy azt nekem beküldhesse. Mint tényleges magyar tiszt nem jöhetett oda a csekához, mert lefogták volna. Oda küldte tehát a kenyérrel az én jó, öreg, volt tisztiszolgámat, a derék, becsületes Knmtner Istvánt, akit a nemezgyárba is magammal hoztam s aki az utolsó betcig, még a Vörösök alatt is kitartott mellettem. Ez a Kummer Isván, amilyen derék és becsületes, époly naiv is volt. Fogta a kenyeret, amit Lovász barátom átadott neki és eljött ä cseka elé. A véletlen sors azt akarta, hogy épen egy magyar elvtárs álljon'akkor a cseka kapujában őrt. Ezt szólította meg Kummer István. Természetesen oroszul, miután az illetőn orosz egyenruha volt s igy nem tudta, hogy kivel áll szemben. Az elvtárs magyarul válaszolt s megkérdezte őt mégegyszer, hogy kit keres. — A Grób kapitány urat — felelte naivan, most már magyarul Kummer István. — Kicsodát? — kiáltott rá az elvtárs. —- A Grób kapitány urat — felelte még egyszer a jó öreg Kummer. — A kapitány urat!? Majd adok én magának kapitány urat Kicsoda maga? — fin a Grób kapitány ur tisztiszolgájn vagyok s kenyeret hoztam neki. ßÄCSMEGYET NAPLÓ Adja át neki elvtárs a kenyeret és mondja meg neki, hogy a Lovász hadnagy ur küldi. — »Micsoda?! Maga a »kapitányi ur« »tisztiszolgája«. Hát nem tudja maga, hogy ma már nincs se kapitány ur, se hadnagy ur, se tisztiszolga? Nem tudja, hogy ma csak'elvtárs létezik. Na majd adok én magának! — ordított a méregtől kékülve-zöldülve az elvtárs. Vissza vigye azt a kenyeret, de rögtön, mert mindjárt bedugom magát is oda a »hadnagy urával« együtt a »kapitány ura« mellé. Majd adok én maguknak. Magának is, meg a hadnagy urának is. Hol lakik a hadnagy ura? Kummer megmondta, hogy hol lakik s hogy a nemezgyárban dolgozik — alig néhány száz lépésre a csekától. Ezután távozott. Ment vissza a nemezgyárba, hogy vissza vigye Lovásznak a kenyeret és megjelentse neki, hogy mi történt. Nem sokkal ezután a magyar kommunista is megérkezett az üzembe és ott Lovász elvtársat kereste. Neki ugrott, leszidta és felelősségre vonta, hogy honnan vette azt a kenyeret, amit nekem beküldött. Csakhogy Lovász sem volt épen az az ember, aki megijedt a saját árnyékától. Kikérte magának azt a hangot és kikérte magának, hogy valaki beleavatkozzék abba, hagy ő mit csinál azzal a kenyérrel,- amit a saját szájától von meg. Erre a vörösgárdísta elvtárs még jobban ordizott. Szidta az összes magyar tiszteket, akik a nemezgyárban dolgoztak, hogy mindanyian ellenforradalmárok, miután egy ellenforradalmárt támogatnak és kijelentette, hogy ha ez még egyszer előfordul, az egész üzemet lefogja tartóztatni. Ezzel sarkon fordult, nagy dühösen becsapta maga után az ajtó és távozott. kérdések is megoldásra kerülnének. Hatvan-hetvenezer munkanélküli éveken át .tartó munkához juthatna. Kulturális szempontból többek között a mai műegyetemi hallgatóságnak módjában lenne a legmodernebb amerikai vasútépítést, hidépitést, alagutépitést tanulmányozni. Ha villamoseröre rendeznék be a vasutat, a Drina, Neretva, Boszna és a többi folyó eddig kiaknázatlan víztömegei oly hatalmas villamostelepeket tarthatnának üzembe, amelyek nemcsak a vasutat, de szinte az egész országot elláthatnák villamosárammal és a legkisebb falu asztalosgyalupadját villamoserő hajtaná. Gyártelepek létesülnének. A spliti Casteli öbölben nagyszabású kikötő létesülne, elevátorokkal. A vasút csak kezdete volna annak a renaissancekorszaknak, amely itt bekövetkezne. 36 kilométer alagutvonal van tervbevéve, ezek között van egy kilenc, egy hét és fél kilométeres alagút is. Szóval Jules Verne fantáziájára való perspektívák nyílnak meg. Százmillió dolláros délamerikai ajánlat az Ádria-vasut kiépítésére Petrinovics Fran, chilei jugoszláv nabob pénzcsoportja akar vállalkozni — Báró Rajac3ich József nyilatkozata a vasútépítési tervről — A november 16-iki vasútépítési ankéten szóba kerül az Adria-vasut kérdése is A közlekedésügyi miniszter november 16-ára ankétet hivott egybe, hogy azon kikérje a gazdasági körök véleményét, hogy az ország gazdasági érdekei szempontjából milyen sorrendben tartják kívánatosnak a létesítendő üj vasúti vonalak kiépítését. Természetesen ezen az ankéten szóba fog kerülni az Adria-vasut ügye is, mely a Vajdaságot annyival is inkább közvetlenül érdekli, mert a terv szerint a vasútvonalnak, amely Splitnél torkollik a tengerpartba, Pancsevónál lesz a kiinduló pontja és igy tulajdonképpen a Vajdaságot köti össze a ten gerparttal és olyan perspektívát nyit a Vajdaság számára, amelyek a legvéríneseb reményeket is túlszárnyalja. Petrinovics Frán, chilei jugoszláv nábob tudvalevőleg hazája iránti szerétéiből rendkiVül kedvező ajánlatot tett az Adria-vasut kiépítésére és kiaknázására. Petrinovics Frán ezidőszerint szükebb hazájában, Dalmáciában időzik hozzátartozói látogatására és jugoszláviai tartózkodását arra is fel akarja használni, hogy az Adria-vasut ügyében tett ajánlatának sorsa iránt érdeklődjék. Petrinovics Frán néhány nappal ezelőtt a »Politika« egyik munkatársa előtt nyilatkozott többek között az Adria-vasut ügyében tett ajánlatáról és kijelentette, hogy az amerikai pénzcsoport, amelynek ő áll az élén, báró Rajacsich József nagybirtokost, volt képviselőt bízta meg a tőkecsoport képviseletével és a tárgyalások vezetésével. A Éácsmegyei Napló munkatársa felkereste báró Rajacsich Józsefet és megkérte, hogy tájékoztassa a közvéleményt az Adria-Vasut ügyében tett afnerikai ajánlat eddig ismeretlen részletei felől, az ajánlat sorsáról és arról, hogy a november 16-iki ankéten milyen vonatkozásban kerül szóba az Adria-vasut ügye. Rajacsich József báró a következket mondotta: A chilei multimilliomosok — Az Adria-vasutra egy délameríkai pénzcsoport tett ajánlatot, amelynek élén Petrinovich Frán, az ismert chilei horvát dollár-rrtultimilliomos áll. Petrinovich huszonhét évvel ezelőtt, mint 17 éves fiatalember került ki Dél-Amerikába. Dalmáciából menekülnie kellett, mert mint exponált szerb nacionalistát a dalmáciai osztrák hatóságok üldözték. Chilében a nagystílű ember hatalmas munkával óriási vagyonra tett szert. Társult Baborizával és két évvel ezelőtt a másik délamerikai krözussal Bánáccal. A három zseniális ember ma a világ legnagyobb chilei salétromgyátainak tulajdonosa. Vállalataiknak tiz millió font sterling befizetett alaptőkéjük van. A gyártelep közeiében most nagyszabású saját kikötőt építenek. Van azonkívül 150.000 tonna ürtartalmu hajóvállalatuk. A vállalat központja Londonban székel, ahol Bánác állandóan tartózkodik. Petrinovioh ismeretes arról, hogy minden jugoszláv kultúrintézményt bőkezűen támogat. — Ami az Adri-vasut ügyét illeti, annak az eszméjével már négy éve foglalkozom. Nagy utánjárással szereztem egy amerikai pénzcsoportot, amely hajlandó volt az Adria vasutat amerikai és angol tőkéből kiépíteni, de ezek a tárgyalások holtpontra kerültek, mert nem voltam feljogosítva mindaddig a pénzcsoportot megnevezni, amíg az engedélyt meg nem kapják. Radojevics Ante volt közlekedésügyi miniszter ettől nem akart tágitani és igy megszakadtak a tárgyalások. Uj tőkéseket kellett keresnem és ekkor támadt az ötletem, hogy oly személyeket nyerek meg ennek a tervnek, akikben a hazaszeretet erősen él és akik a rideg üzleti érdekeken felül hazafias szempontokból messzebbmenőbb kedvezményeket nyújtanak, mint teszik a számitó tőkések. így jutottam arra a gondolatra, hogy a délamerikai emigráns milliomosokkal lépek összeköttetésbe. Tavaly őszkor és až idén tavasszal Parisban folytattam velük tárgyalásokat és sikerült őket megnyernem, hogy az Adria-vasut építését vállalják. Az adriai vasút bácskai kapcsolatai — A kormányhoz benyújtott terv szerint a vasútvonal Pancsevónál indulna ki és Beograd, Valjevó, Szarajevón át Splitbe vezetne. A vonal Sapotinknál elágazódna és Zvornik, Bjeiinán át Ilok— Bácska-Palánkáig vezetne. Palánka lenne a bácskai, a magyarországi és a csehszlovákiai tranzitókereskedelem gócpontja. Ott raknák át vagonokba a Dunán Magyarországból és Csehszlovákiából hajón tranzit érkezett árut és viszont a tengeren jött árut dunai hajókba. — Ennek a vasútnak az ország gazdasági érdekei szempontjából felmérhetetlen nagy jelentősége van. Az 504 kilométeres vasútvonal az ideálisan legrövidebb utón szelné át az országot és 90— 110 millió dollárba, vagyis 5 és fél milliárd dinárba kerülne, annyiba, amennyi az egész jugoszláv bankjegyforgalom. Tisztázandó még az a kérdés, vájjon gőzerőre Vagy villafnoserőre lenne ez a vasút berendezve és egy- vagy kétvágányú lesz-e? Az 504 kilométeres ut amerikai méretű 34 tonnás megterhelést kibíró alépítménnyel és gőzerővel hajtott angol mozdonyokkal Pancsevóról Splitig 8 óra alatt lenne megtehető. Villamoserőre való berendezésnél 6 óra volna elegendő. Szinte elképzelhetetlen perspektíva: Hat óra alatt Pancsevóról a tengeren lenni. Az építkezés közgazdasági előnyei — De mindezeken kívül más közgazdasági nagy jelentősége is volna ennek a vasútnak. Helyreállítaná az állam külföldi hitelét. A világ látná az amerikai tőke bizalmát, megváltozna a hangulat. Ezenfelül a 110 millió dollárból legalább 45—50 millió dollár az országban maradna munkabérek és anyagbeszerzésre és gyarapítaná ezzel a nemzeti vagyont. A vasút építésével szociális és kulturális Mit adnak és mit kérnek az amerikaiak — Petrinovich és pénzcsoportjának ajánlata a következő: A tőkecsoport felépiti a vasutat öt .év alatt és pedig saját tőkéjével, amelynek ellenében 75 évre kihasználási jogot kap a vasútra. Létesít tengeri kikötőt, elevátorokat, fütőházakat és a dunai kikötőket is megépíti, hogy a várható nagy forgalmat lebonyolíthassák. Az állam a 75 év alatt évi nyolc százalékot fizet ammortizáció és kamat fejében, de jogosítva van az állam 25 év múltán a vasutat megváltani s ez esetben levonhatja a befektetett összegből az állam által már addig törlesztett összegeket. A tőkecsoport rész-' vény társaságot alakit, amenynél 11:1 arányban kötvény és részvénytulajdonosok lesznek. Az állam a kötvénytulajdonosoknak garantálja a nyolc százalékot, ellenben a részvényeseknek nem. Az építkezés és az üzem az állam ellenőrzése alatt áll, mig a kezelés önálló és az amerikaiak kezében volna. — Ezek nagy körvonalakban azi amerikaiak ajánlata. A november 16-iki ankéten ismét szóbakerül ez a nagyfontosságu kérdés, amely nemcsak országos kérdés, de elsősorban is vajdasági érdek is. A Vajdaság hat óra alatt a tengeren lehetne. Hogy mit jelent ez, azt csak nem kell bővebben magyarázni. Érthetetlen, hogy az Adria-vasut kérdése ennek dacára még késik, ahelyett, hogy két kézzel és boldogan kapnánk utána, mint olyan terven, amely korszakalkotó Jugoszlávia történetében. Mayor József Minden háztartásban található elhasznált bőráru : barna cipők, irattáskák, útitáskák, borszékek stb. amelyek Brauns-féle „VILBRA“ bőrfestékkel bevonva — olyanok lesznek, mint az uj. Az á festett bőráru örömet szerez Önnek is Vilim Brauns festékgyár Celje Lakodalmi és keresztelői torták és sütemények jól elkészítve ízléses kivitelben ::: olcsón kapható ::! STEINER CUKRÁSZDÁBAN SUBOTICA TELEFON 206. 9077
