Bácsmegyei Napló, 1926. november (27. évfolyam, 302-329. szám)
1926-11-14 / 313. szám
1926. november 14. SÁCSMBGYEX napló T9, oldal. Becskereki krónika Becskerek békés vidéki város, amelynek nyugalmas csöndjét csak ritkán zavarja meg egy-egy izgalmas szenzáció. Az egész nyáron nem történt semmi nevezetes esemény Becskereken, amig csak be nem következett a Temmer-féle kegyetlen rablógyilkosság, amelynek még ma sincsenek meg a tettesei. Azóta is csend van egészen a legutóbbi időkig, amikor különösképpen tömegesen zúdulnak Becskerekre a szenzációk. Cuberka hivatalban Az első izgalom akkor érte a békés becskerekieket, amikor a nyolcszázezer dináros vasúti kasszarablás hire elterjedt közöttük. Az eltűnt hatalmas öszszeg éppenugy izgatta az emberek fantáziáját, mint annakidején Kecskeméty Qyőző bravúros sikkasztása. Aztán, hogy a nyomozás nem vezetett eredményre, az érdeklődés lassan alábbhagyott, hiszen minden csoda három napig tart, és ma már nem is tudja senki, hogyan áll ennek a nagyarányú lopásnak az ügye. Az utolsó esemény, ami ebben a dologban történt, tegnapelőtt folyt le minden feltűnés nélkül: Cuberka Alekszander vasúti pénztáros, akinek a kasszáját kirabolták és aki hetekig ült érte vizsgálati fogságban, visszakapta állását a vasútnál. Két nap óta újból szolgálatot tesz a begaparti állomáson, ámbár jelenleg nem kezel pénztárt és ráérő idejében elmélkedik azon a titkon, miképpen nyithatták ki azt a kasszát, amelynek egyetlen kulcsa a párnája alá volt elrejtve. Készül a katolikus béke A másik nagy esemény, ami tartósan nyugtalanítja a becskereki közvéleményt: a katholikus hívők és egyházi főhatóságaik között kitört háborúság. Ez a harc, amelyre eddig alig volt példa a katholikus hitéletben, még ma is módfölött izgatja a kedélyeket; mindenki azt kérdezi, mi lesz ennek a vége. És a legkülönbözőbb jóslásokat lehet hallani: Kovács prelátus elfogja hagyni Becskereket; Várady fel fogja adni a harcot, hiába, a klérus ellen nem lehet harcolni; Rodics érsek elkedvetlenedik és lemond apostoli adminisztrátori tisztségéről, a melyben Kovács prelátus lesz az utódja; Kovács majd megcsinálja a békét, úgy, ahogy megcsinálta a háborút; ha nem engednek a papok valamennyien, áttérünk a református vagy evangélikus egyházba ... Olyan sokféle kombináció hallatszik a kibontakozásról, miközben — úgy hallatszik — a kulisszák mögött a legnagyobb titokban folyik az akció, amely hivatva van a kibékülést előkészíteni. Hogy miben áll ez az akció, azt senki se tudja, hivatalosan le is tagadják, de hiába, ez már benne van a levegőben, a hívők érzik a béke közeledését... Hatvan torta A legnagyobb szenzáció mégis dr. Gots Endre letartóztatása volt, amely még ma is állandó beszédtárgya Becskereken és úgy látszik az is marad mindaddig, amig az ügy végleges befejezést nem nyer. Talán a legérdekesebb az egész kínos ügyben az, hogy a letartóztatás nagy mértékben megnövelte dr. Gots Endre tekintélyét és népszerűségét. Barátai és tisztelői virágesővel halmozták el szobáját, mikor a fogházból kikerült és mondják, hogy betegei hatvan tortát vittek neki ajándékul rajongásuk dokumentálására. Bizonyára nagy örömet fog okozni Gots tisztelői körében az az értesülés, hogy a beogradi orvosi kamara a napokban foglalkozott Gots Endre dr. ügyével és kimondta, hogy semmi okot sem talál arra, hogy betiltsa Gots orvosi gyakorlatát. Most már csak a bírói Ítélet van hátra, amely végleges döntést hozzon ebben a kérdésben és ez az ítélet is úgy tudjuk, még ez év folyamán bekövetkezik ... Az Ördög publikuma Egy rhükedvelőelöadás minden eddigi szokástól eltérőleg valóságos szenzációja lett Becskereknek. A szenzációt egyrészt a játékosok pompás alakítása hozta meg; amelyhez hasonlót még nem produkáltak Becskereken. A másik szenzációt a közönség nyújtotta az által, hogy háromszor zsúfolásig megtöltötte a nézőteret az »Ördög« becskereki előadásain, holott edtüg az volt a meggyőződés, hogy operetten kívül más műfajhoz nem lehet Becskereken közönséget kapni. A darab és az előadás annyira vonzotta a közönséget, hogy még olyanok is eljöttek, akik egy szót sem értettek az előadásból. Ott volt például Csobanics Vitomir, egyik tekintélyes becskereki polgár, aki azonban egy szót sem tud magyarul és ott volt Mayer Aurél, a nagyszerű bankigazgató, aki azonban annyira nagyot hall, hogy az TERE — ■ Szabad-e az orvosnak ölni? A régi kérdés, hogy az orvosnak szabad-e megváltani szenvedésétől gyógyíthatatlan betegségben szenvedő paciensét, ismét homloktérbe kerül abból az alkalomból, hogy a francia esküdtek fölmentettek egy orvost, aki egy rákbeteg aggastyánt erős morfium-oltásokkal segített át az életből a halálba. Ez a kérdés még nincs elintézve, Vájjon milyen felelősség terheli az orvost, vagy a beteg rokonait, hozzátartozóit, az ápolókat? Szabad-e a beteg nevében cselekedniük, a . tudta és beleegyezése nélkül? Nyilván nem. Sokan Napoleon kinyilatkoztatását idézik, aki három tisztjét, mikor megkapta a pestist, egyszerűen megöletett. Chronique Medicate a vitának egész kis tanulmányt szentel, ebben aztán pontosan elmondja, hogy mit felelt Napoleon erre vonatkozólag, mikor Szent Ilona szigetén száműzetésben volt: —Az, amit ön állít — szólt a nagy Napoleon — az igazságnak csak egy része: ez a három ember megkapta a dögvészt, mindössze huszonnégy óráig élhetett volna. Nekem indulnom kellett, tanácskoztam Desgenette-te\, hogyan szállítsam el őket, az azt felelte, hogy ez a három beteg elterjesztené a ragályt a hadseregben s azonkívül is csak céltalanul szenvedne. Erre , azt tanácsoltam, adjon nekik nagy adag ópiumot, legalább fájdalom nélkül halnak meg, nem kerülnek török fogságba. Az orvos. — milyen becsületes ejnber volt — azt válaszolta, hogy az ő mestersége gyógyítani és nem ölni. így hát ezeket az embereket a sorsukra hagytuk. Lehet, hogy az orvosnak igaza volt, de azt amit számukra kértem, hasonló esetben magam számára is kértem volna. Aztán sokat gondolkoztam erről az erkölcsi kérdésről, meghallgattam másók véleményét is, azon a véleményen vagyok, hogy mindig helyes az, ha megvárjuk a végzetünket. így gondolkoztam akkor is, mikor egyik barátom Duroc arra kért, hogy öljem meg, mert rettenetes hassebbel feküdt a harctéren .., *• Furcsa kis hírek. Nemrégiben temették el Prágában Patockát a garázstulajdonost, az automobilegyesület elnökét. Patockát az uccán gyilkolta meg két ember, aztán elrabolta gépkocsiját, el akarta adni egy vidéki nagyiparosnak. Az automobilegyesület különös pompával temette el. Sok száz autó követte a ravatallá alakított autóbuszt, melyen koporsója nyugodott. Prága soífőrjei a gyász jeléül öt percig megálltak a városban, hogy igy hódoljanak emlékezetének. * Lippe utolsó uralkodó hercege, Leopold herceg jelentkezett Detmond városházában, arra kérte a polgármestert, hogy hivatalból rendeljen ki melléje ügyvédet, mert nincs annyi pénze, hogy az állam ellen megindítandó pőrében az ügyvédjét megfizethesse. Lippe volt hercege elvesztette birtokát, mind az államra szállott. Most ezt akarja visszapörölni. Legendás vagyona, minden készpénze elveszett az inflációban, mindössze egy kastélya maradt, melyet tataroztatni sem tud. Detmond polgármestere intézkedett, hogy herceg megkaphassa az ingyenes ügyvédet. * Hogv zsákmányolták ki Mussolinit? Francia könyv jelent meg Mussoiiniről, a szerzője Louis Roya, aki azokat a lélektani, társadalmi okokat kutatja, melyek megmagyarázzák a fasizmus lételőadásból csak a fess lábakat és Engel Maca izgató vetkőzését tudja élvezni. Valaki megkérdezte Csobanicstól, aki a második felvonás véfén lelkesen tapsolt: — Hogyan, Ön érti ezt a magyar előadást? Mire Csobanics mosolyogva fejelte. — No, nem egészen. De nem baj, mert amit nem értek, azt megkérdem Mayer Auréltól. Ő megmagyarázza... (h. j.) FERE rejöttét. A könyv egyik érdekes fejezetében a szerző Mussolini szocialisu múltjával foglalkozik. — Nem lehet azt állítani — szól a szerző — hogy az a tanító, aki ott hagyta az állását Gualtieriben s aztán Svájcba menekült, hogy ottan nyomorogva a szabadságért küzdjön és társadalmi tanulmányokat folytasson, hazug volt s nem volt hazug a háború előtti antiparlamentáris, antidinasztikus, antiimperialista újságíró sem. Ez az ember őszinte volt. Még az Avanti szerkesztőségében is kizsákmányolták őt, noha ő csinálta belőle az olasz proletáriátus legnagyobb újságját. Mussolini tudta, hogy visszaélnek szegénységével, családapai helyzetével (már nős volt s gyermeke is volt): Mindössze ötszáz lírát kapott, jóllehet mások, sokkal értéktelenebbek nála, hétszáz lira fizetést húztak. Valera igy ir Mussolini gazdáiról: — Az Avanti volt Olaszországban a legrosszabb hely. Gyalázatosán fizetett. Tulajdonosai zsugoriak voltak, kapzsiak, megvásárolhatók, kiéheztették azokat, akik karmaik közé kerültek. Azzal a mentséggel, hogy a szocializmus szegény és küzd a burzsoáziával, szégyenletes éhbéreket adtak munkatársaiknak. Azok az alakok, akik ezt a lapot szerkesztették, ingyen kéziratokat és fordításokat követeltek. Mussolininak gyakran nem volt mit ennie akkor, mikor a szerkesztők 20, sőt -25.000 Ura fizetést húztak. Azt is meg tudjuk, hogy Mussolini mint ujságró gyakran rongyos volt. Frakkja sem volt, hogy megjelenhetett volna — amint a hivatása követelte — az estélyeken, az ünnepi fogadtatásokon. * Ali történik most a Marsban? Ismét Marsról beszélnek. A meudoni csillagvizsgáló hatalmas lencséivel a Marson színváltozásokat észlelnek. Egy nagy szürke földsáv tűnt föl, körülbelül 200— 700 kilométer hosszú, ez a földsáv folyton sötétebb színűvé vált s most vio'.ászöldes színben mutatkozik. Egy másik barna földsáv viszont világospiros szint mutat, egészen bederengi a sarki gömbsüveget és eltünteti azt a zöldesen ragyogó fényt, melyet előbb észleltek. Az egyenlítői tengerek partjain ilyen színváltozások eléggé gyakoriak. Minthogy ezek a színek összefüggésben vannak az évszakok váltakozásával, azt következtetik, hogy az ottani tenyészet, a különböző nekünk ismeretlen erdők és gabonemüek virágzása okozhatja ezt a színváltozást. Felötlik egy másik kérdés is: Vájjon a Mars ritka levegője alkalmas-e arra, hogy ott ne csak növények, hanem hozzánk hasonló emberek is éljenek. A csatornák, melyeket hajdan emberalkotta müveknek tekintettek, a legújabb műszerek észleletei szerint csak földtani alakulatok, völgyek és hegyek melyeket hatalmas tenyészet borit. Hogy tehát a Marson van-e valami emberi kuhura, azt még nem vagyunk képesek megállapítani, de bizonyos, hogy ez a bolygó nem az a halott és meddő világ, melyet Newton föltételezett, hanem Flammarion és Schiaparelli élő világa s a jövendő ebben a tekintetben még sok meglepetéssel fog szolgálni, ha nem is nekünk, az unokáinknak mindenesetre. Mahorren véres ünnepe Taheránban. Mahorren: a gyász és az ünnep hónapja, a muzulmán holdév első hónapja, egész Perzsiában Imani Hasannak és Husseinnek van szentelve, akit Perzsia még magánál a prófétánál is jobban tiszte. Mahorren hónapjának tizedik napján a vallásos önkívület tetőfokára hágott. Heten követtek el öngyilkosságot önkívületükben. Egy szemtanú igy meséli el a történteket: — Teherán uccáin százával állanak a fehér gyolcs-ingbe öltözött emberek, fejük le van borotválva, nagy sebek tátonganak koponyájukon, arcukon vér csorog ingeikre, melyek iszamósak a vértől. Mindnyájan önmaguknak hóhérolói és pribékjei, táncolnak s hadonásznak a nágy kardjaikkal, fejüket koncolják. Sok sebből véreznek, már alig állnak lábukon. A tömeg uszítja őket. Nők üvöltenek. Egy három éves kisfiú ül az apja karján, az ő homloka is vérzik, vékony vérszalag szivárog arcocskájáról. Öt is elhozták ide, hogy megtanulja, mit kell cselekednie ezen a nagy ünnepen. »Hassan! Hussein/« — ordítanak. Az egyik őrjöngő egy táncoló sor végén küszködik, hogy el ne áléi jón, majd végigvágódik a földön, hordágyra teszik, mint egy részeget. De még egyre ordit. Egyik kezével a vérző szeméhez kap, melyet a kardjával vert ki. Aztán mozdulatlan marad, kiadja a lelkét, egyike azoknak a hét halottnak, kit ebben az 'évben temet Teherán. Mások ahhoz a kis piszkos patakhoz futnak, amely végigcsörgedez a piacon, abban mosakodnak, a vize már rózsaszín a sok vértől. Késő estig tart az őrjöngés, egész Teherán sikong és Vérzik, folytop ez hallik: »Hassan, Hussein! Hassan! Hussein!« * Moszkvai irodalmi asztal , . . Calzini. aki ezidén Moszkvában tartózkodik, szemléletes képes fest a mai orosz Írókról. Az Írók éjfélkor ülnek össze vacsorázni ebben a forradalmi Moszkvában is, ahol júliustól szeptemberig takarékossági szempontból nem égnek az uccai gázlámpák. Nem könnyű megtalálni a Don Gherzen házát, melyet a forradalmár bölcselő nevéről, neveztek el a Tverskoj-köruton, mely sötét és nyüzsög a színházakból, analfabéta tanfolyamokról, mozikból haza tóduló tömegtől. . ' , Hétfőn az újságírók jönnek össze, pénteken az irodalmárok. Az Írók fiatalok, majdnem gyerekek, elbeszéléseket, regényeket, lírai verseket írnak. Ezek 1920-ban és 1921-ben a Leningradon alapított Művészek házában laktak, ahol hajdan — ä cári uralom idejében — a Központi bank székelt a Nevski Prospekt és a Mojka sarkán. En-, nek a padlóját akkor csupa nyugta, takarékkönyv, váltóürlap borította, a kapitalista világrend roncsai, főkönyvekkel tüzeltek, hogy melegedhessenek mellette. A forradalom első éveiben az élet* nek nem volt formája, úgy süvöltözött, mint valami orkán. Oroszország legnevesebb tehetségei Biok, Jessenin ekkor pusztult el. Akik megmaradtak, azok most itt ülnek az irodalmi asztalnál, mely már fehér térítővel van takarva és a vendégek címerekkel ékes, koronás ezüst evőszerekkel esznek, melyeket az elmenekülő arisztokraták adtak el. Néhány irófej ebből a társaságból: Lidin Moszkvában született, harminckét éves, az apja vállalatában dolgozott a cári uralom alatt, aztán keleti tudományokkal foglalkozott. A világháborúban a nyugati arcvonalon négy évet töltött, aztán négy évet Mongolország határszélén a vörös hadseregben. Alekszej Novikof Priboj ötvenéves, a Tambo kormányzóságból származó paraszt, a balti hajórajban teljesített szolgálatot páncélos hajón és a tengeralattjárókon. Végigülte a cári börtönöket, majd japáni hadi fogoly lett. Hét esztendőt töltött száműzetésben, Franciaországban, Angliában, Spanyolországban, Olaszországban, Nyugati Afrikában, legendás nyomorúságot élt át, hordárkodásból tengette életét. Andrej Sobol, a leghíresebb közöttük, harmincnyolc esztendős. Négy évi kényszermunkára ítélték, öt esztendőt töltött száműzetésben, később színházi súgó lett egy operett-társulatnál.
