Bácsmegyei Napló, 1926. október (27. évfolyam, 271-301. szám)

1926-10-03 / 273. szám

1926. október 3. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 19. oldal Ambras Balázs: Két vers Ósz Sárga levél hull le az útra, A nap szakaszát gyorsan futja, Fut, nem időz: Az ember szeme könnybe lábad, Veti már, veti a nagy ágyat A szelíd ősz. A szőlőt szedik garmadával, Megcsípte már hiis harmatával A szürke köd; A lélek sírva jajveszékel, Hát te magadnak mit tettél el, Nincs örömöd. Hull a levél, hull le a fárul, A kofa friss gesztenyét árul, Az utca zeng; Egy néma bucsuzás az élet, Pár régi arc eszedbe téved, A többi — csend. Nem látni már úszni a hattyút, Fölötted halkan húz a vadlud Hűvös a lég; Mért ád az ősz ily fájó gondot? S mi lesz, ha majd egyszer azt mon- Elég! jdod: Vers A boldogságot nem árulják Bécsben, A boldogságot nem árulják Pesten, Nincs semmi jó a roppant törtetésben, Több öröm van egy csöndes őszi estben; Ne törődj véle mi az amért más fut, Akárhogy is fut meg, fog egyszer állni: A boldogságot nem találod másutt, Ha magadban nem tudtad megtalálni. A világ legnagyobb egészségügyi kiállítása Német természettudósok és orvosok gyUIése A bécsi D-Zug négyszáz osztrák orvost és természettudóst szállított szeptember 19-ikén Düsseldorfba, hogy résztvegyenek a német természettudó­sok és orvosok gyűlésén. Egy vonat tele orvosokkal, minden második utas professzor vagy docent. Köztük látom az osztrtkok sebésznagyságát Eisels­­bcrget, aki a gyűlés második elnöke. A vonat Düsseldorfig huszonegy óra hosszat vágtatott anélkül, hogy egy percet késett volna. Düsseldorf a Rajna parti városok között úgyszólván a leg­fiatalabb. Mig Köln, Bonn, Coblez, Rajna városok nevezetessége, érdekes­sége az ódon városrész, ahol római idők emlékei is megtalálhatók, addig Düsseldorf a haladó, a szédületesen emelkedő Rajna menti ipar szülötte. Düsseldorf épugy lehetne amerikai város. Tisztaság, rend a végletekig, nyílegyenes uccák és már épülőben, sőt készen is 16—18 emeletes házak. A környéke a gyárak tengere. Leirni kép­telenség azt a hatást, amit egy -egy világhírű gyár látása kelt. Leverkusen­­ben a Bayer-féle gyógyszergyár (itt gyártják a világ legelterjedtebb gyógy­szerét: az aspirint) egyenesen lélekzet etállitó méretű. Az örökké hét lakat alatt tartott gyárak úgy itt, mint Es­­senben a Krupp-müveknél megnyílnak vendégszeretően az orvosok és termé­szettudósok egyesülete előtt. A gyár igazgatósága hivott meg bennünket. A gyárakról Írni szakértő­nek is gigászi feladat volna. Düssel­dorf kiállítása felöleli az egész hygie­­net a hozzátartozó iparágakkal együtt. Ilyet a világ még nem produkált. A kiállítás neve rövidítve: Gesolei. Azt jelenti: Gesundheit—Soziale Fürsorge— Leibesübungen. Tehát nemcsak az em­ber testi és lelki egészségét szolgálja, hanem az összes szociális lehetősége­ket tárja Aemünk elé. Amit német pe­dantéria, szorgalom, német ipar pro­dukálni tud, az mind itt van. A kiállí­tást végigjárni vasúton fél óra hosszat tart. Nem pavillonok, hanem paloták végtelen sora, felhalmozva benne, ami orvost, természettudóst és laikust érde­­kel.Rekordok az élet terén: hogyan kell lakást berendezni, ruházkodni, csatornázni, vízzel várost-falut ellátni, főzni, mosni, világítani stb., leirhatat- Lan sok látni -és tanulni való, A kiáliitással kapcsolatban rendezték Düsseldorfban a német természettudó­sok és orvosok 89-ik gyűlését. Nevet­ségessé válók, ha itt i magasztalnék, dicsérnék. A számok és tények beszél­nek. Tízezer természettudós és orvos jelent meg, maga a birodalmi közokta­tásügyi miniszter is itt van. Itt vannak az egyetemek rektorai, a tartományok főnökei. A közoktatásügyi miniszter nyitja meg az ülést a Rheinhalleban, a melyhez hasonló terem nem akad még három a világon. Tízezren voltunk bent. Düsseldorf százhúsz tagot számláló zenekara, élén Generalmusikdirektor. Weissmannal a Mesterdalnokok nyitá­nyával vezeti be az ülést. A miniszter beszédének egyik ki­emelkedő része volt, hogy óva inti a fiatalságot az orvosi pályától, mert az orvos-tulszaporodás Németország köz­­oktatásügyének egyik legnagyobb prob­lémája. Fen^eget_ a numerus clausus, de nem vallási alapon... A tudományos ülések már a megnyi­tás napján elkezdődtek. Az orvosi és természettudományi szakok külön-kiilön üléseznek. Düsseldorf összes hangver­seny termei és színházai nappal a gyülésezöké. Itt látom az orvosi világ­­hirességeket. Menge, Jaschke a nőor­­vosok közül; szegény Opitz professzor nem jöhetett el, egy nappal előbb halt meg autószerencsétlenség következ­tében. Este koncertek és színházi előadások a vendégek tiszteletére. Az első este a düsseldorfi zenekar közreműködésével Emil Sauer zongoraművész játszott, a zenekar a düsseldorfi énekkarral (amely ötszáz tagot számlál) Beethoven 9-ik szimfóniáját adta elő. Ez a koncert minden leírást megszégyenítene. Egy hétig tart az orvosok és természettudó­sok gyűlése, utána a Rajnán tesznek hajókirándulást, melynek végeztével szétoszlik a tízezer tagból álló gyű­lés. Dr. Szász Imre Emlékezzünk régiekről Miletics Szvetozár mentelmi ügyének tárgyalása a magyar képviselóházban X. (Befejező közlemény.) Az eddig közölt részek tar­talma: Miletics Szvetozárt 1876 julius 4-ikén letartóztatják no­­viszadi lakásán. Az összeülő képviselőház tárgyalja a men­telmi jog felfüggesztésének kér­dését. Tisza Kálmán a kormány­nak felmentvényt kér. Simonyi Ernő és Polit Mihály felszólalá­sa után kiadják az ügyet a mentelmi bizottságnak, mely ki­adatást javasol. Simonffay Já nos támadja, Tisza Kálmán védf a javaslatot. Polit Mihály és • Simonyi Ernő nagyszabású be­szédeket mondanak Miletics vé­delmében. Ezután következik a szászok szónoka: Trauschcnfels Emil: Legyen szabad a netáni rokon, vagy ellenszenvek által legkevésbé sem érintett véleményem rö­vid előadása által megkísérelni, vájjon az e kérdésben nyilvánvaló éles ellenté­teket nem sikerül-e némileg enyhíte­nem. Az állítólagos bűnnek el, vagy el nem követése kérdésében én sem fogok bo­csátkozni, azonban mégis meg kell je­gyeznem, hogy'a vexáció kérdésében szükségesnek tartom a tényállásról he­lyes képet alkotnom. A miniszterelnök ur maga szükséges­nek tartotta megjegyezni, hogy amikor a mentelmi jog ielfiiggesztésébe bele­egyezett, akkor tudomása volt más, né­zete szferint nyomatékosabb vádakról, mint aminök Joannovics vallomásában rejlettek. Így a miniszterelnök ur elha­tározása preventív, rendőri intézkedés volt. Megvallom, létezhetett — talán csak képzeletben — azon helyzet, ahol a consules videant esete feníorgott és elismervén, hogy rendkívüli esetek rendkívüli szabályokat igényelnek, én megvallom, a múltat tovább nem kuta­tom. Én tehát a miniszterelnök urnák az indemnitást, bár azzal a hozzáadással, miszerint óhajtandónak tartom, hogy a kormánynak éppen az ily esetekben megbízható közegekről kellene gondos­kodni, ’ ezzel a hozzáadással a múltra nézve a felmentvényt megszavazom. Átmegyek a másik pontra, a budapesti törvényszék azon kérelmére, hogy Mile­tics Szvetozár képviselő ur ellen a men­telmi jog felfüggesztésével a bűnvádi eljárást tovább folytathassa. Ezen kér­dés helyes megítélésére igen természe­tesen már nemcsak Joannovics tanú val­lomása, hanem az egész tényálladék, amennyire az tudomásunkra jött, lesz irányadó. Úgy gondolom, hogy a t. kor­mány, mint a mentelmi bizottság gon­doskodott arról, hogy a legfontosabb s legsujtóbb gyanuokok előttünk ne ma­radjanak eltitkolva. Már pedig azokból, t. ház. melyeket itt hallottunk: megval­lom, a tényálladéknak még csak oly valószínűségét is, hogy arra bűnvádi el­járást lehessen megindítani, én részem­ről nem találom. Joannovics tanúvallomásában foglalt állításokról nézeteimet már bátor voltam elmondani, marad még Rankovics tanú­vallomása. Rankovics Péter először, a mint az iratokból kitűnik, erőszakosko­dások miatt már el volt ítélve. Polit mi­napi beszédében tudtunkra adta s tud­tommal senki által meg nem cáfoltatott, hogy Rankovics váltóhamisítás miatt pör alatt van. Ez a tanú oly sajátságos módon jutott tudomásához, hogy lélek­tanilag is roppant valószínűtlennek tar­tom ezen gyanús tanúnak vallomását, ö t. i. befogatván a szerb-török háború­ban való részvéte miatt julius 25-én ab­ban a helyzetben volt, hogy vallomást tegyen, alig húsz npapal később, hogy a háború kiütött, mégis ily rövid idő után, dacára annak, hogy ő szintén a háborúban akart részt venni, olyan rész­letes vallomást tett egy oly egyénről, kit ő saját szempontjából bizonyára bű­nösnek nem tarthatott. Van még egy más tanú, Timarcsevics, ki, mint az ira­tokból kitűnik, belgrádi szabólegény és vagyontalan. Erről Polit képviselő ur jelentette, hogy vallomását viszas­­vonta. Megvallom, én e két tanúnak vallo­mása alapján a tényálladéknak még csak távoli valószínűségét is megállapítani hibásnak tartom. Emlékezzünk meg arról, hogy eminen­ter politikai perről van szó. Ha valaki­nek, úgy nekünk e házban alkalmunk volt felismerni, hogy mi az a politikai per; hogy milyen kívánatos, hogy a po­litikai bűnök miatt vádoltakat ne akkor frissiben ítéljük el hanem hagyjuk az időnek engesztelő hatását közbejönni. Volt alkalmunk meggyőződni arról, hogy nem egy esetben olyanok, kik szintén politikai vád miatt súlyos bün­tetésre voltak elitélve, azért, mert ak­kor a véletlen úgy hozta magával, hogy kéznél nem voltak: később az ország közszeretetében és legfényesebb állá­sokban részesültek. Én t. ház, a magyar bírói kart a legkevésbé sem akarom vá­dolni azzal, hogy részrehajló volna, de mégis, mint emberek ki vannak téve ők is annak, hogy engedjenek a létező in­gerültségnek és gjmlölet áramlatának. Emlékezzünk meg továbbá, t. ház, hogy itt különböző szempontokból, kü­lönböző értelemmel hírneves férfiú ellen vád forog fenn, akinek netaláni elítélé­se nem arra szolgálna, hogy a létező éles ellentétek és ingerültségek ezáltal enyhittessenek. A mentelmi bizottság javaslata elutasításának nem az volna a következménye, hogy Miletics Szveto­­zárnak netaláni büntetése elengedtessék, sőt inkább csak az lenne a következése, hogy az eljárás elnapoltatnék, amiáltal várni lehetne, hogy bizonyára higgad­tabb, józanabb módon fogna annak ide­jében folyni ellene az eljárás és az Íté­let hozatala. Mindezen okoknál fogva én a pesti kir. törvényszék azon kérelmének, mely szerint dr. Miletics mentelmi jogának felfüggesztésével engedtessék meg neki a per továbbvitele, helyt adni nem kívá­nok. (Helyeslés a szélső jobbfelől.) Bujanovics Sándor; Ti ház, Nem szándékozom a t. ház kifáradt figyelmét és türelmét hosszasabban igénybe venni, nehogy azonban az a nyilatkozat mely a ház ezen oldaláról éppen most elhang­zott, azon párt nyilatkozatának tekin­tessék. amelyhez tartozni magam is szerencsés vagyok, én és elvbarátaim nevében kijelentem, hogy egyszerűen el­fogadjuk a mentelmi bizottság javasla­tát. (Helyeslés.) Tisza Kálmán miniszterelnök: (részletesen kifejti, hogy miért nem fogadhatja el Trauschcnfels Emil álláspontját s miért kény­telen vállalni a felelősséget to­vábbra is a kormány intézke­déséért s a következőkkel fe­jezi be beszédét:) Ami a gyűlöletet illeti, nem tudom a képviselő ur, hogyan gondolkodik, de én a magam részéről, nem is szólva ar­ról, hogy ha gyűlölnék is valakit, nem| éreznék-e magamban annyi erőt, hogy azért tényeimben ne a gyűlölet vezes­sen, mondom, én a magam részéről nyil­váníthatom, hogy az én lelkemben sem faj, sem^ ember iránt nem gyülölségr de ellenszenv sem létezik. Én gyűlölök csak egyet, gyűlölök minden embert, aki-ha­zám javának ellenére törekszik, legyen az magyar, szerb, legyen bármily nem­zetiségű, a mérték, mellyel mérni fogok egyforma s méltóztassanak inkább a kormány eljárását helyteleníteni, mint ezen ház kebeléből táplálékot adni an­nak, amit azok, kik nekünk nem baráta­ink, a valósággal homlokegyenest ellen­kezőleg eléggé fognak hirdetni: mintha gyűlölet vezette volna a kormányt s a törvényhozást. Kérem tehát méltóztassék a beadott határozati javaslat elutasításával a men­telmi bizottság véleményét elfogadni. És bátor vagyok még maga az egész eljá­rás illusztrálására csak azt mondani, hogy komolyan számot vetve magam­mal, ha hibáztam, ha hibáztunk — mi kormány — csak egyben hibáztunk és ez az egy az: hogy egy ilynemű ügy­nek egyes tanukra, egyes nyomokra rá­mutató nyilvános, a ház kebelében folyt tárgyalásába beleegyeztünk ahelyett, hogy megkértük volna a házat, hogy mig a vizsgálatok befejezve nem lesznek, az irományoknak ily módon való tárgyalá­sába ne bocsátkozzék. Mert ha van inge­rültség, ha van izgalom, amiről méltóz­­tatnak beszélni, az nem a fővárosban, nem a képviselőházban, hanem amennyi­ben van, hazánk azon vidékein van, ahol a most itt nyilvánosságra jött nevek hordozóit megfélemlíteni nem az első kísérlet volna, ha megtörténnék. A hi­ba, ha hiba történt, a ház iránti és a szabadság eszméje iránti tiszteletből tör­tént, amelyért nem hiszem, hogy a t. ház bennünket ez alkalommal elitéljen. A t. ház ítéletétől függ minden, mi nyugodtan fogunk előtte meghajolni, én legalább a magam részéről, ha a t. ház azt fogja ítélni, hogy nem helyesen jár­tunk el, kellő tisztelettel, de lelkem azon nyugalmával fogom ez ítéletet fogadni, hogy mindamellett is mi kö­telességünket teljesítettük; mig ellen­ben, ha ezt elmulasztottuk volna, bár nem ért volna a ház kebelében semmi megtámadás, ha azután a bajok bekö­vetkeztek volna: az a mivel mindenek előtt akarok jó egyetértésben lenni, lel­kiismeretem vádolt volna. (Élénk he­lyeslés és tetszésnyilvánítások.) Ezután a képviselőház elfo­gadta a mentelmi bizottság je­lentését s Miletics Szvetozár mentelmi jogát felfüggesztette... I Női fehérneműre §g Ül selymek színekben g Ül métere 36 dinár. == divatáruházában Subotica Fő-tér.

Next

/
Thumbnails
Contents