Bácsmegyei Napló, 1926. október (27. évfolyam, 271-301. szám)

1926-10-28 / 298. szám

4. oldal.

1926 október 28.

Egy csecsemőnek

akinek nem akad papája,

két any đ ado't a végzet

Mármarosszigetről jelentik: Vígjátékot lehetne írni arról a történetről, amelyről már napok óta beszélnek Mármarossziget környékén. Arról van szó, hogy egy újszülött gyermeknek — ellentétben az eddig számtalanszor előfordult esettel — két anyja van, de nincs apja. Azaz van apja, de nem akar hallani se róla, mert nem tudja, ki az anyja. ,

A bonyodalmas história a mármarosszigeti gettóban kezdődött. Werzberger Sloinó borsai kepeskedő még 1915-ben megházasodott és ifjú nejével leutazott Petrova községbe családot és exisztenciát alapítani. Hosszú évek teltek el, de csak exisztenciát tudott szerezni, viszont gyermeke, amelyre oly türelmetlenül várt, nem született. Amikor pedig megtudta) hogy az anya hibájából sohasem lesz gyermeke, módfelett elkeseredett, otthagyta mindenét s viszszaköltözött szülőfalujába, Borsára és az asszony ellen válópert indított. Werzbergernét rendkívül bántotta, hogy férje hiitlenül elhagyta. Nem is birta ki sokáig, ágynak esett és súlyos betegen feküdt hetekig. Az asszony rokonai családi konferenciát tartottak, amelyen megállapították, hogy Werzbergernét csak úgy lehet megmenteni az életnek, ha férjét visszacsalják. A tanácskozásokba bevonták a bölcs rabbit is, de nem tudni, hogy a bölcs rabbi mit tanácsolt mit nem, elég az hozzá, egy napon táviratot kapott Werzberger Slomó. A távirat sokatmondó volt:

»Mazel tof. feleséged áldott állapotban van, gyere vissza, minden meg van bocsájtva.«

Werzberger nem hitt a táviratból egy .,zót sem, nem is ment haza. Eltelt egy hónap, eltelt két hónap, három hónap, négy, öt, hat, hét. nyolc, k'lenc, tiz hónap, azaz tiz nem is telt el és kapott a Werzberger még egy' táviratot:

»A kis fiad világra gyöfct, gyere öleld a kebledre«.

Ezt már el kellett hinni és Werzberger el is hitte. Az első vonattal utazott Petrovóra, hogy gyereké: keblére ölelje. Útközben még kiszállt Szigeten és visszavonta a rabbinátusnál a válópert.

Most történt az, ami a- vígjátékokban a bonyodalmat jelenti. Valaki besúgta a boldog apának, hogy a gyerek nem is az övé, rutul becsapták. Werzberger

Egy kritikus albumából

Irta: Baedeker

Azok az irodalmi müvek, amelyek az irótársaknak őszintén tetszenek, valószínűleg maradandó értékek lesznek. A nagyközönség csak bizonyos (s néha igen hosszú) idő múlva lesz olyan értelmes olvasó és megértő kritikus mint amily'enek az irók már ma — igy hát ez utóbbiak kedvező ítélete szinte biztos garancia, hogy e müvek a jövőben is tetszeni fognak. Akkor már talán nem az akkori íróknak és kritikusoknak, de az azidőbeli publikumnak. Ellenben a könyvek, amelyeket a korabeli irók nem tüntetnek ki jó osztályzattal — bármennyire lelkesedjen is értük egy sereg olvasó — csak kurta életre számíthatnak, mert a jövendő olvasók későbbi tábora már kritikusi mértékkel fogja bírálni őket.

Mikor Lamartine-nak szemére vetették a kollégái, hogy a históriai munkái felületesek és regényszerüek,' azt felelte büszkén:

— Eh, bánom is én! Az én közönségem: az ifjúság és a nők, s ezek szeretik a könyveimet.

De hát hol vannak már azok az ifjak és azok a nők, akik a Lamartine történetírásában a kedvüket lelték? A mostani nők és korunk fiataljai már nem azzal a -szemmel olvasnák, amellyel az őseik élvezték e regényesitett történet érdekes lapjait s a jó Lamartine-t egyáltalában nem olvassák. Ellenben a Macaulay történelmi Írásai és politikai essay-i, ameb'eket megjelenésükkör kissé értelmetlenül fogadott a közönség, de őszinte tetszéssel üdvözölt a kritika, ma is kedvelt s keresett olvas-BÁCSMEGYEI NAPLÓ

először nevetett ezen a bolond állításon, de amikor két nap múlva más is a fülébe súgta, nyomozni kezdett. Megtudta, hogy a gyerek valóban nem az övé, hanem azt a család huszonötezer leiért megvásárolta Katzführer Judától, a falu legszegényebb emberétől, aki épp a tizenegyedik gyerekétől vált meg ilyen előnyös módon. Elment Katzführerékhez, ahol azonban tagadtak. Bevallották, hogy született ugyan nekik egy gyerekük, de halva és igy azt a másikat nyugodtan elkönyvelheti a Werzberger-familia családi könyveiben. A szülésznőt még nem sikerült előkeriteni, Werzberger pedig töri a fejét, hogy mitévő legyen. Két asszonnyal szemben nehéz felvenni a harcot.

Amerikai útleveleket járt ki

a bácskai németek számára egy beogradi

szélhámos

Keresik a megszökött álorvos-álhirlapirót

Somborból jelentik: Különös szenzációja van Szombornak és a Szombor-környéki falvaknak, mely a hatóságokon kívül az igazságügyminisztériumot es a belügyminisztériumot is foglalkoztatja. Dr. Bekljanov György szombori ügyvéd többek nevében bűnvádi feljelentést tett egy állítólagos dr. Obradovics Momcsilo nevű beogradi orvos lapszerkesztő és kivándorlási ügynök ellen, aki Szombor környékén, különösen a német falvakban többektől pénzt vett fel azzal, hogy számukra Amerikába szóló útlevelet szerez, még abban az esetben is, ha az útlevél megszerzésének törvényes akadályai lennének.

A nyár folyamán történt még, hogy Szomborban megjelent egy feltűnően elegáns fiatalember, aki a hatóságoknál úgy mutatkozott be, mint dr. Obradovics Momcsilo orvos és lapszerkesztő, aki azzal a céllal jött el Beogradból, hogy a bácskai falvakat tanulmányozza. A hatóságok hitelt is adtak a fiatalember szavainak, tudomásul vették a tanulmányutat, mire a fiatalember autóval sorra látogatta a Szombor-környéki községeket, Kolutot, Béreget, Kmjaját, Gakovót és Sztanisicset. Ezekben a községekben azután, mint a Kanada Pacific kivándorlási társaság ügynöke mutatkozott be és kijelentette, hogy a belügyminisztériumban levő összeköttetései révén a hosszadalmas eljárás megkerülésével tud Amerikába szóló útlevelet és hajójegyet “izefezni. Többektől kapott is megbizást és ezeknek az útlevelet valóban rövid idő alatt megszerezte, még olyanoknak is, akik ellen bűnvádi eljárás volt folyamatban. Ezek közül Gautner István kovácsmester, Weber Mihály földmives, ,Fresz Antal földműves, Husk János földműves. Bern Antal mészárosmester ki is utaztak Kanadába, ahonnan autóval próbáltak átjutni az Egyesült-Államokba, de a határon elfogták őket és Gautner kivételével, akit már hazatoloncoftak családjával együtt, a többiek még mindig letartóztatásban vannak Amerikában. Ugyancsak útleveleket szerzett Jung Sándor gokovói gazdának, aki ellen bűnügyi eljárás van folyamatban és igy még az eljárás befejezése előtt kimehetett Kanadába.

A rejtélyes beogradi fiatalember, amikor sokan kivándorolhattak az ő közbenjárása folytán Amerikába, nagy bizalomra tett szert ezekben a községekben és még nemrégen is rengeteg sokan adtak neki megbizást, hogy szerezzen útlevelet. Öt-hat-tiz-tizenötezer dinárokat vett fel ezen a címen. Mint állítólagos orvos arra is vállalkozott, hogy a kivándorlókat még elutazásuk előtt megvizsgálja és igy feleslegessé teszi számukra, hogy Beogradban a kivándorlási ügynökség irodájában a kötelező orvosi vizsga alá vessék magukat. Többek közt több nőt is megvizsgált — mint kiderült, négyszemközt — mert ezeket a nőket azután fertőző betegségekkel kórházba kellett szállítani. Mintegy hetvenezer dinárt vett fel ez a fiatalember az utóbbi időben, többek közt Tierhoffer Miklós koluti gazdálkodótól. Láng Ádám gazdálkodótól, Serb János és Rób Bernát községi rendőröktől. Ez utóbbiak abban a reményben, hogy rövidesen Amerikába mehetnek, le is mondtak állásukról. Az állítólagos dr. Obradovics azonban, a nélkül, hogy ezeknek az embereknek megszerezte volna útlevelüket, nyomtalanul eltűnt és hiába érdeklődtek utána megbízói Beogradban, sem a bemondott fakásán, sem a kivándorlási ügynökség irodájában nem tudtak semmi felvilágosítást adni róla. A kivándorlási ügynök- I ség irodájában kijelentették, hogy dr.

mány. Mert a közönség értelmi színvonala emelkedett s a mai olvasó azzal a magasabb mértékkel mér, amelyet egy régebbi kor irói és kritikusai alkalmaztak.

is ezt bölcsen tenni, de nem teszi. S ez a bölcsessége. Ha tenné, nyomban vége volna a tekintélyének, amely azon alapul, hogy elhallgatja a bölcsességeit s mindig azt mondja és Írja, amit a tömeg vemtől s amit n nnbliknm okosnak rart.

Az olvasó sokszor nem érti a kritikust. Ennek egészen más dolgok tetszenek a könyvében mint amannak s olyan részleteket kifogásol benne, amelyeket ő kiválóan sikerűiteknek talál. S azt mondja:

— Minek is foglalkozik irodalmi kritikával az olyan ember, aki nem ért

hozzá?

*

Az Írónak néha könnyebb — és mindig nagyobb élvezet — megirni egy könyvet, mint az olvasónak azt elolvasni.

¥

Az irók többet írnak s az olvasók kevesebbet olvasnak mint kellene.

Gyakori panasz, hogy sok fölöslegest és tartalmatlant imák. Azt hiszem, hogy ez nem is olyan nagy szerencsétlenség

— semmivel se nagyobb, mint az, hogy mások meg sok fölöslegest és tartalmatlanságot beszélnek össze-vissza. A baj inkább az, hogy ez értéktelenségeknek

— Írásban és beszédben egyaránt — sokszor több a hatása, súlya és befolyása, mint az okos írásnak és a bölcs beszédnek. Törvényt kellene hozni, hogy tekintélyes embernek csak okosat szabad írni. De nem lehet, mert a törvényeket is tekintélyes emberek szerkesztik, akik a tekintélyük védőköpenye alatt továbbra is akarnak írni és beszélni. Ezek közül egyik-másik tudná

*

A kritikus nem lehet úgynevezett jó ember (mert hiszen az u. n. jóember nem kritikus természet), de nem szabad rossz embernek lennie. Ha szerkesztő volnék, nagyon vigyáznék arra^ hogy kinek adom át a hasábokat, amelyek a kritikának vannak fentartva. Olyan embert keresnék, aki jó ember, de akire nem mondják, hogy az, s aki jól tud olvasni és Írni. Mert az a jó kritikus, aki olvasni és Írni egyaránt tud.

*

Ritkán fog igazán jó elbeszélő müvet irni az, aki nagyon sok regényt s novellát olvasott. A sokatolvasás itt az eredetiség rovására megyen, s tény, hogy a legkitűnőbb elbeszélők — Jókai, Mikszáth, Herczeg, Móricz, Bródy, Szabó Dezső — nem épen a legtöbbet olvasó irók közüli valók. Ellenben a drámaírónak nincs hátrányára, ha mentül több szinmü fordul meg a kezén. Itt, ahol fődolog a Mache, a technika, a szerkezet s a szinszerüség, itt az eredetiségnek némi kis hiánya — ami csalhatatlanul együtt jár a könyvfalással —• csekélyebb baj, sőt egyenesen előny, ha az iró a sok példától, a sok modelltől el tud lesni fortélyokat, ügyességeket, csattanókat.

*

Különös irói természetek vannak. Ismerek nőtársakat, akik annyit olvasnak, hogy nem érnek rá, irni és olya-,

Obradovics nevű alkalmazottja soha nem volt a társaságnak.

Az igazságügyminisztérium szintén tudomást szerzett arról, hogy többen kaptak útlevelet, habár bűnvádi eljárás vau ellenük folyamatban és ezért kérdést intézett a belügyminisztériumhoz, hogy hogyan adott ki ilyen embereknek útlevelet. A belügyminisztériumban az igazságügyminisztérium átirata alapján megindították a vizsgálatot és egyben elrendelték, hogy a jövőben csak azok kaphatnak külföldre szóló útlevelet, akik az ügyészségtől bizonyítványt mutatnak fel, hogy nincs ellenük semmiféle eljárás folyamatban.

Bikár Mirkó szombori főszolgabíró széleskörű nyomozást indított a szélhámos álorvos kézrekeritésére.

Református

vagy alkalmatlan

Berukkoltatták egy falu valamennyi református lakosát

Kolozsvárról jelentik: A Biuriul című román lap legutóbbi száma nem mindennapi mulatságos esetről számol be. A lap elmondja, hogy Petrozsény mellett egy kis faluba, amelynek lakosai főleg református magyarokból állanak, rendelet érkezett a községházához. A rendeletben az áll, hogy az összes alkalmatlanoknak minősített 22—35 év közötti férfiakat negyvennyolc óra alatt öltöztessék katonai ruhába és rukkoltassák be őket. A rendelet az »alkalmatlan« szóra ezt a román kifejezést, használta, hogy »reformat«. A községi tanács a rendeletet úgy értelmezte, hogy a község összes 22—35 év közötti re-, formátus férfiait össze kell toborozni. Természetesen azonnal hozzáláttak a román rendelet foganatosításához és nem telt bele két óra, a falu református lakóit a református pappal az élükön a községházára vitték és katonai ruhába öltöztették.

A faluban nagy megütközést keltett, különösen a református vallásnak között a legújabb román rendelet és hamarosan elterjedt a híre, hogy a román állam úgy látszik református hadsereget szervez. A félreértésnek a községi jegyző hazaérkezése vetett véget, aki megmagyarázta a község elöljáróinak, hogy a reformat szó nem azit jelenti, hogy református, ihanem azt, hogy alkalmatlan. A falu református lakosait azután hazabocsátötták.

nokat, akik oly sokat írnak, hogy nem érnek rá olvasni. Az előbbiek minden-, esetre hasznosabb tagjai u polgári társaságnak.

*

Néha verseskönyvekben is találunk költészetet, s vannak poéták, akik kevésbé prózaiak, mint a papiroskereskedő, akinél a velinjüket vásárolják.

*

A legkisebb papirszeletre néha több fér el, mint egy nagy fóliókötetbe. Attól függ, hogy ki az, aki ir rája.

Egy nagyon jeles írónkról, aki társadalmi és politikai karriert is csinált s az irodalomban vezető szerepet játszik, hallottam egyszer ezt a furcsánhangzó rövid ítéletet:

— Szerencséje, hogy szerencséje van.

Igen, az_ a szerencséje, a nagy szerencséje, liogy tehetséges. S még nagyobb szerencséje, hogy szerencsés tehetsége van, amely előmozdította az előmenetelét és nem akadályozta a népszerűségét. Mert vannak az irodalomban és a művészetben karriertgátló tehetségek is.

*

Mikor regényekben kiválóan jó emberekről s melegen érző szivekről olvasok, úgy búsulok, hogy ilyen áldott lelkekkel az életben vajmi ritkán találkozhatok. S ha mesterileg rajzolt gonosztevőkről s abszolút hitvány jellemekről olvasok ottan, álkor meg örülök, hogy ilyenekkel is ritkán kerülök össze az életem utjain. Így hát a szépirodalmi olvasványom nemcsak bánatot okoz, de , örömet is szerez nekem.