Bácsmegyei Napló, 1926. október (27. évfolyam, 271-301. szám)

1926-10-20 / 290. szám

4. oldaí.

BÁCSMEGYEI NAPLÓ

1926 október 2Ö.

Több igazgatót!

Todorov Milán nyilatkozata a tanoncoktatás kényszerszünetének okairól

Két napi tanítás után ismét szünet kezdődött a szuboticai iparostanonciskolában és a szünet beálltának okairól — mint közöltük — az ipartestület távirati jelentést küldött a kereskedelemügyi minisztériumnak. A jelentés szerint a helyi iskolaszék, illetve a VII. köri, úgynevezett Kakasiskola igazgatósága okozta a tanítás megszakítását azzal, hogy nem engedi meg az elemiiskola helyiségeinek használatát az iparostanoncoktatás céljaira.

Az üggyel kapcsolatban Todorov Milán, a Kakasiskola igazgatója nyilatkozatot küldött be hozzánk, a melyben a tanitás szüneteléséért az ódiumot Ispdnovics Mátyásra, a tanonciskola igazgatójára hárítja vissza. A nyilatkozatot, amelynek erélyesebb kitételeit a szükséghez képest letompitottuk, az alábbiakban közöljük:

Bácsmegyei Napló 289. számában »Két napi tanítás« cl'm alatt közölt cikkre vonatkozólag kérem a tisztelt szerkesztőséget a következő sorok leközlésére:

A tanonciskolái tanitás megkezdését nem gátoltam meg sem én, sem pedig az Iskolaszék, hanem maga a tanonciskola igazgatója, Ispdnovics Mátyás, akinek az akaratoskod ása akadályozta meg az ihasiskolai oktatás megkezdését.

Amint ismeretes, a tanonciskolában mindig az esti órákban folyt a tanitás, ami a mestereknek és kereskedőknek alkalmasabb is volt, mert a munkaadók nem Igen voltak hajlandók az inasaikat még arra a három órára sem elengedni, nem pedlig mint most, majdnem az egész délutánra, ahogyan azt Ispánovics tervezi, csupán csak azért, hogy ebbe az iskolába szoríthassa be az általa kreált tanonciskola sok tagozatát és biztosítsa magának a 76 tagozat után járó mintegy 4000 dinár havi jövedelmet.

Az iskolaszék tudatában van kötelességének, hogy ,a tauoncoktatásról gondoskodnia kell. Ennek a kötelezettségének — amint idáig — úgy ebben az évben is eleget tett azáltal, hogy a tanonciskolának rendelkezésére bocsátotta az összes iskolaépületeket, természetesen az elemi iskolai oktatás befejezése utáni időre. Ezt a tanonciskola igazgatója nagyon jól tudja, de a rendelkezésére bocsátott iskolaépületeket nem akarta elfogadni, csak a »Kakas« iskolát, azzal az indokolással, hogy ő a 200 méternél távolabb eső iskolákban az oktatást nem bírja ellenőrizni. így tehát az iskolai tanítás meg nem tartásának nemi oka sem személyem, akit Ispánovies okol, sem az iskolaszék, amely minden lehetőt megtesz, hogy az Iparos ég kereskedő tanoncok kellő oktatásban részesüljenek. Sőt mi több, a városi tanács határozatilag fordult a kereskedelemügyi minisztériumhoz, hogy az alaposabb ellenőrzés céljából rendelje el, hogy a minisztérium több tanonciskolái igazgatóságot létesítsen. Az, hogy Ispánovlcs Mátyás nem lehet az iparosiskola egyedüli igazgatója, az iparunkra és kereskedelmünkre épenséggel nem katasztrofális.

Személyem ellen azért agyarkodik Ispánovies ur, mert minden machinációját és szabálytalanságát a lapokban leközöltem, sőt a jogtalanul szedett privát honoráriumért az államügyészségnél néhány kollégámmal fel is jelentettük.

Aljas Hazugság annak a hírnek a terjesztése, hogy én nem engedem a tanonciskola! oktatás megkezdését, mert igenis megengedem és pedig az iskolaszék határozata alapján az elemi oktatás utáni időben, vagyis fél öt órától kezdve, ahogyan Idáig is volt. Mivel pedig ennek az iskolának már most is van egy tagozata, amely délután működik, természetes, hogy a kisgyerekeket nem engedhetem egyidőben az inasokkal,

.ismeretes. A tankötelesek jegyzékéből) kitűnik, hogy az első osztályba még anynyi növendéknek kell beiratkoznia, hogy egy újabb osztály megnyitása válik szükségessé. Az újonnan megnyitandó osztály szintén délután lenne foglalkoztatandó. Mivé) pedig az ismétlöiskola is kötelező és ebben az épületben kell elhelyezni, természetesen nem engedhettem meg, hogy a tanonciskola tél két órakor elfoglalja azokat a termeiket, amelyek elsősorban az elemi iskolai oktatás céljaira szolgálnak. Ezt iaz iskolaszék is magáévá tette és ő van hivatva elsősorban az elemi oktatásról gondoskodni.

A beiratkozásokat maga Ispánovies és az ő titkárja végezték. Ez az a nő, aki magát »Horvátinak vallja és ezen a címen a 35. t. cikk alapján lett kinevezve állandó tanítónőnek. A beiratkozás lassúságának tehát az az oka, hogy Ispánovios nem vette igénybe a többi tanitók-nök segítségét. És mégis úgy akarja maigát feltüntetni, mint az iparosság, a tanítóság, és a tanoncok jóakarója és jóltevője, engem viszont az iparosság, a tanítóság és a tanoncok ellensége gyanánt akar bemutatni. No, a bíróságnál majd elválik.

Ispánovies különféle trükkök segítségével el akarja magáról hárítani a figyelmet és az ódiumot rám akarja kenni. Pedig úgyis ki fog tudódni minden. Az is a sok minden mellett, hogy a felettes hatóságainak mennyire objektív jelentéseket szokott küldeni.

Egyedül ez a tény és ez a való.

Soraim szives közléséért fogadja mélyen tisztelt Főszerkesztő Ur legőszintébb köszönetemnek kifejezését.

Tisztelettel Todorov Milán a VII. köri elemi1 iskola Igazgatója.

A szuboticai adófőnok eltávolitását követeli a pénzügyminisztérium

Jakov :evics Obrádot teszik felelőssé egy szubo’icai szláv hpban megjelent cikkért — Az adófőnok csak a pénzügyminisztériumi átirat alapján szerzett tudomást az inkriminált

cikkről

Kínos affér támadt abból a. nyilatkozatháborúból, amely Bogojevics Iván pénzügyminiszteri inspektornak a pénzügyigazgatóságon és a városi adóhivatalnál eszközölt hivatalvizsgálatával kapcsolatban a szuboticai sajtóban lefolyt

Bogojevics Iván pénzügyminiszteri inspektor, mint ismeretes, azzal a megbízással jött annak ideién Szuboticára, hogy az 1918—1925. évekre kivetett adókat a legnagyobb szigorral és minden törvényes eszköz igénybevételével 1927. év március hó végéig hajtsa be.

Bogojevlcs Iván szigorú rendeletéivel kapcsolatban több hivatalos személy nyilatkozott a szuboticai lapoknak a drákói adóbehajtás súlyos következményéiről. Többek között nyilatkozatot adott a Bácsmegyei Naplónak Jakov- Ijevics Obrád, a szuboticai városi adóhivatal főnöke is, aki többek között a szuboticai pénzügyigazgatóságot hibáztatta, amiőrt mintegy százmillió dinár adóhátralék gyiikmíett fel az utóbbi

A fekete korona

Berényi Janót

években. Arra a kérdésünkre, hogy mikép keletkezhetett ilyen óriási adóhátralék, Jakovljevfes Obrád annak idején azt mondotta, hogy a pénzügyigazgatóság az 1918—1922. évre szóló adókat 1924-ben, tehát hat év után vetette ki és a végleges adókivetéseket csak a múlt évben küldte meg az adóhivatalnak behajtás végett.

Bogojevics Iván pénzügyminiszteri inspektor viszont a városi adóhivatalt bírálta és egy hivatalos jelentésében, amit a pénzügyminiszternek terjesztett fel, kifejtette, hogy a hátralékokért a városi adóhivatal felelős.

Jakovljévics Obrád nyilatkozatának egy részét átvette egy szuboticai szláv lap és a nyilatkozattal kapcsolatban éles támadást intézett a pénzügyi hatóságok ellen, A cikk azt a látszatot keltette, mintha az egész Jakovijevies nyilatkozata volna. Az Illető lapszámot zárt borítékban elküldték dr. Letica Dusán pénzügyminisztériumi osztályfőnöknek.

az egyenes adók vezérigazgatójának. Erre vonatkozólag keddfen érkezett le a főispáni hivatalhoz a pénzügyminisztérium átirata- A pénzügyminisztérium adóosztályának vezérigazgatósága, az átirat szerint nagy felháborodással vette tudomásul a szuboticai adófőnök nyilatkozatát és a cikk többi részét, amit szintén Jakovljévics Obrádnak tulajdonit.

— Egy magasállásu hivatalos személy ilyen nyilatkozata — mondja az átirat — alkalmas arra, hogy a népet az állami hatóság elleni gyűlöletre szítsa. Azt sem lehet összeegyeztetni egy köztisztviselő lelkiismeretességével, hogy a felelősséget az egyik hivatalról a másikra hárítsa és, mint a jelen esetben a pénzügyigazgatóság tisztviselőit hibáztassa az adóhátralékok miatt. Meg kell emlékezni arról, hogy Jakovljévics Obrád jelenlegi adófőnök abban az időben maga is a pénzügyigazgatóságnál teljesített szolgálatot, mint a pénzügyigazgatóság adóosztályának funkcionáriusa. Az sem ismeretlen, hogy Jakovljevics ismert »neradisa«.

A pénzügyminiszteri átirat végül kategorikusan kijelenti, hogy ilyen körülmények között nem hajlandó tovább együttműködni a szuboticai adófönökkel és kéri a belügyminisztériumot, hogy Jakovljévics Obrádot bocsássa el.

A városházán nagy szenzációt keltett a pénzügyminisztérium átirata, annál is inkább, mert Jakovljévics adófőnököt felebbvalói és a közönség is mint kiváló szakembert ismerik. Gyorgyevics Dragoszláv polgármester kedden átadta a pénzügyminisztérium átiratát Jakovljevics adófőnöknek, hogy tegye meg észrevételeit. Jakovljévics Obrád előadta, hogy a Bácsmegyei Naplón kívül semmi más lapnak nem adott adóügyben nyilatkozatot és ami az illető szláv hetilapban megjelent, arról csak most szerzett tudomást.

Az illető szláv hetilap munkatársa is illetékes személyek előtt úgy nyilatkozott, hogy átvette a Bácsmegyei Naplóban megjelent nyilatkozatot és ahhoz a mai adórendszerről és Bogojevics miniszteri inspektor rendeletéiről alkotott saját egyéni véleményét fűzte hozzá.

Ezekután remélhetőleg nem lesz semmi következménye az adófőnök ártatlan nyilatkozatának és a köztiszteletben álló adófőnök továbbra is megmarad jelenlegi állásában, amit hosszú éveken keresztül szerzett tapasztalataival és tudásával lelkiismeretesen és közmegelé. gedésre tölt be.

irta,

Az öreg varázsló ezeket mondta Beatrixnek, amikor átadta neki a fekete koronát:

—. Hercegnő, te szereted Alfonso királyt, ezért meghagytad, hogy készítsem el neked a legcsodálatosabb ékszert, Nézd, én a fekete koronát hoztam el, Amig ez a diadém a fejeden lesz, mindenki ezerszer szebbnek lát, mint a milyen most vagy. Te holnap reggelre várod a király látogatását, mielőtt fogadnát őt, tedd a koronát a fejedre és este már Alfonso országában leszel, mert ha igy megpillant, egy óráig se tud távolmaradni tőled- De vigyázz arra, amit most mondok. A korona csodálatos és félelmetes, még aznap törd össze és darabjait dobasd a tengerbe, mert amig rajtad van: minden perc elteltével gyönyörűbb leszel, de csak a mások szemében, önmagadban pillanatról-pillanatra csúnyábbnak fogod magadat érezni, fokozatosan, ahogy mások előtt szépülsz. Azért mégegyszer figyelmeztetlek: ne viseld tovább, vesd el magadtól, mihelyt belépsz Alfonso palotájába.

— És ha eldobom? — kérdezte Beatrix.

— Ha eldobod, visszanyered a mostani természetes szépségedet. De aki a korona alatt látta az arcodat, az anynyira megszeret, hogy alig veszi észre a változást, épen úgy rajong érted tovább is.

*

Másnap, amikor Alfonso megérkezését jelentik, Beatrix homlokára csadeg fájdalom suhintotta meg, de mindjárt fölvidult, mert észrevette, hogy az egész személyzet lenyűgözött néma csodálkozással mered rá. Maga Alfonso háromszor is megismételte a hagyományos botlást a küszöbön és szólni se tudott, úgy meglepte Beatrix szépsége.

Még aznap délután útnak indultak Alfonso országa felé. Zajos ünnepléssel tódultak eléjük mindenütt és Beatrix sirt, attól ijedezett szüntelen, hogy a rivalgó lelkes csoportból valami rettenetes csúnya szót fognak feléje kiáltani, olyan csúnyát, szörnyet hal tőle s a vőlegénye végignéz rajta és igazat ad a gyalázkodónak, otthagyja, még csak el se temetted. És nagyon csodálkozott, hogy valahányszor sírásra ferdül az arca, az emberek mindig a mosolygá sát dicsérik suttogva *

— Szinte borzongok tőled — áradozott reggel Alfonso — ma ezerszer szebb vagy, mint tegnap. Szeretnék egyedül maradni veled, de még erősebb bennem a vágy, hogy mindenkinek meg mutassalak.

Alfonso és Beatrix beutazták az országot és mindenfelé a leggyönyörűbb lelkesedés fogadta őket. Akik ellenségei voltak azelőtt Alfonsonak, most mindenre kész barátai lettek. Egy bérenc csokor átnyujtás ürügye alatt meg akarta ölni Alfonsot, de amikor a királynét megpillantotta, tulajdon mellébe döfte a tört. Szerelmesek érte haltak meg, kétségbeesetteknek ő adott kedvet az élethez. Amikor visszatértek a fővárosba, Alfonso valami édes irtózás és rémület gyönyörűségével nézte végig.

Most már nem vezetlek senki szekálnak miattad. Itt is csak az erkélyről mutatlak meg és csak az arcodat, mert a tested már átvilágít a ruháidon is.

Beatrix pedig arra gondolt, hogy ő a leggyalázatosabb .teremtés, kiaszott, csúnya céda, mindenki ölelkezett már vele, aki csak elébe került az utón. Sirt, le akarta kapcsolni fejéről az átkozott koronát. Az udvarhölgy elébe tartotta a tükröt, odapillantott, a tükör üveglapján bongó hasadás cikázott végig, véresen mint a kipattant vastag parázs vonala. A megrepedt tükörből fogatlan rut arc bámult rá sárgán és halottan, kifolyt szemekkel.

— Az üveg se bírja el a szépségedet — mondta neki a király és Beatrix nem vette le fejéről a koronát *

Egy nap úgy érezte, hogy állán elapadt a hús, ujjai egész barnák, csuklóit alig kapcsolja össze a bőr. A tükör visszavert képe nagyon a lelkére feketedett, egyre iszonyatosabbnak látta és nem bírta lehámlasztani a képzeletéről. Alfonso minden idejét mellette töltötte, a testét csókolgatta és Beatrix nem mert szólni, hogy csontjai között elporladtak az izmok, akkor nyúlhat be a mellűregébé, amikor akar. Egyszer észrevette, hogy a selyemfüggönyök is visszave rik a képét, olyan rettenetes csúnya lett, Leszaggatta az összes tapétákat, föltörette a márványfalakat, szobáját behuzatta a legfeketébb posztóval, de a rútsága árnyékot vetett a kőre, az égre, a durva falra is. Az orvosok akkor mái lemondtak róla és ő még akkor is a korona lecsüngő láncait szorongatta a halántékán, mert hallotta kintről az fernberek őrjöngő rimánkodását, akik a2

akiknek szaJbaidszájusága mindenki előtt toka a finom mivü koronát. Véres hl- me elé — mondta neki — még meggyil- arcát akarták látni egy pillanatra.