Bácsmegyei Napló, 1926. október (27. évfolyam, 271-301. szám)
1926-10-19 / 289. szám
1926. október 19. BÄCSMEGYEI NAPLŐ 5, oldal. CIRKUSZ Min nevet a publikum ? Ezen a kérdésen sokat törtem a fejem. Negativ választ könnyű rá adni, hogy tudniillik min nem nevet a publikum? A konkurrens humoristák krokijain. Arra azonban, hogy min nevet a közönség, vagyis, hogy melyek azok a humoros elemek, amelyeknek már egyszerű megemlítésére is görcsös röhögésben tör ki a nyájas olvasó, már nehezebb volt rájönnöm. Rájönni fog, mert rájönni kell, — mondja azonban a költő. Mégpedig teljes joggal, tekintve, hogy csakugyan rá is jöttem. Megállapításomat, amelyre fáradságos munkával és évekig tartó kísérletezés után jutottam, most, ime, nyilvánosságra hozom; egyetlen mondatba foglalva igy hangzik: — A közönség akkor nevet, ha kárörvendhet valamin. Lehet, hogy ez nem a legjobb bizonyítvány a közönségről, de nem tehetek róla, igy van. A közönség nem nevet azon, hogy egy aszfaltbetyár az uccán odaszegődik dr. Dijbirkozó Manó feleségéhez, aki erre odaadja neki a napernyőjét, hogy vigye. Ellenben mindjárt viharosan derülni kezd, ha Manóné bevásárolni indul és vesz egy kalapot, meg három méter kretont és másfél kiló zsirszódát, továbbá két vég damasztot, azonkívül egy Meidinger-kályhát, valamint kilenc pár cipőt és ezt mind odaadja a betyárnak, hogy hozza utána a két fajpincsivel és a zongorával együtt. A derültség csak fokozódik, ha a számlákat minden üzletben az újdonsült udvarló kénytelen kifizetni azon az alapon, hogy őnagysága — saját állítása szerint — nachtkaszniján felejtette az aprópénzét. Amennyiben aztán otthon a férj az aszfaltbetyárt, amért molesztálni merte hitvesét, úgy megpofozza a gangon, hogy kificamodik a tüdeje és leejti ijedtében a zongorát a harmadik emeletről, az iménti derültség harsány nevetéssé fokozódik. Egyrészt, mert Aszfaltovics mégjobban póruljár, másrészt, mert őnagysága is kárt szenved á hangszer befuccsolása révén, harmadszor pedig, mert a zongora agyonüti az udvaron poroló házmesternét, ami a nyájas olvasó kedélyének önmagában véve is olyan, mintha hájjal kenegetnék, nem is beszélve arról, hogy a bíróság okvetlenül el fogja Ítélni dr. Dijbirkozót másfél évre súlyos testi sértésért és gondatlanságból okozott emberölésért, hahaha! Ez egy iskolapéldája a jó humoresziknek, mert valamennyi szereplőjének rovására mulatni lehet. Ilyen kiváló eset nem akad minden bokorban, azonban, tisztelt kollégáim, nem szabad csüggedhetek, ti is alkothattok azért még hasonló örökbecsűt. A magam részéről szívből kívánom ezt nektek, sőt, hogy hozzásegíthesselek benneteket a sikerhez, összefoglalom alább számotokra azokat az eseteket, amelyek —- minthogy alkalmat adnak az olvasónak arra, hogy kárörüljön — a legbiztosabban kiváltják a hangos kacajt: 1. A póruljárt doktorbácsi. Dr. Ótvar Jenőnek annyi páciense van, hogy kénytelen autót venni magának. (Ez, látszólag, nem humoros, mert első blikkre nem lehet kárörvendezni azon, hogy valakinek jól megy. Ha azonban meggondoljuk, hogy ótvar doktornak az autója miatt jövőre évi negyven millió dinár jövedelem után vetik ki az adóját, mindjárt megérthetjük, hogy mért vidul a nyájas olvasó, amiért ez a marha Ótvar igy bedült.) 2. A póruljárt nyugdíjas. Kukac Albert ny. számvizsgálónak hosszú utánjárás után megígérik a minisztériumban, hogy jövő elsején folyósítják neki hat év éta visszatartott pótlékait. (Ezt nem kell bővebben magyarázni.) 3. A póruljárt vendég. Egyik szuboticai kávéházban a vendég rákiabál a pincérre, hogy már tavaly óta itt ülök. mi lesz, Gyula, a feketémmel, mire a Gyula visszakiáltja, igenis kérem, már hozom, (Ez nem azért kárörvendetes, mert a pincér mégsem fogja hozni a feketét, liánéin, mert hozni fogja. így tudniillik ki is kell fizetni, ami a mai gazdasági viszonyok és a szubotieai kávéházi árak mellett egyértelmű a csőd megnyitásával.) 4.A póruljárt utazó. Steinmetz Zoárd szubotieai kereskedelmi utazó nagyszerű állást kap Prágában, amelyet három éven belül el kell foglalnia, ellenkező esetben nem várnak rá tovább, hanem mással töltik be. (Ez — őszintén megvallom — nem túlságosan humoros. Megtörténhetik ugyanis, hogy három éven belül megalakulnak az Európai Államok és akkor Zoárd mégis elutazhat Prágába adóbizonylat és útlevél nélkül. Az olvasóknak az a része azonban, amelyik nem bízik a páneurópai gondolat közeli győzelmében, fesztelenül vigyoroghat, hogy az állást mással fogják betölteni.) 5. A póruljárt bérlő. Nagy János bérbeveszi egy telepestől azt a földet, amit az az agrárreform utján kapott. (Ez elég érthető, tessék a következő közmondásokat figyelembe venni: Ki mint vet, nem mindig i arat. — Nagy szerencséje kis.) 6. A póruljárt választó. A kisebbségi választó leszavaz arra a jelöltre, aki legmeggyőzőbben hirdeti, hogy mindig küzdeni fog a kisebbségi magyar állampolgárok egyenlőségének elismertetéséért. (Ez igazán nem szorul sok magyarázatra.) 7. A póruljárt olvasó. A nyájas olvasó elolvassa ezt a humoreszket, abban a reményben, hogy valami csattanó lesz a végén, amin majd jóiztit kacaghat. (Ez egy kicsit komplikált. Tudniillik nincs a humoreszk végén csattanó, miáltal az összes olvasók póruljártak. A nyájas olvasó ezen jóizüt kárörvend és igy fentebb kifejtett elméletem értelmében köteles viharosan kacagni.) dió Az államfői jogkör szabályozását követeli a magyar ellenzék Összeült a magyar nemzetgyűlés — Bethlen miniszterelnök beterjesztette a felsőházi törvényjavaslatot Budapestről jeletitik: Négy hónapi szünet után hétfőn délben ült össze a magyar nemzetgyűlés. A megnyitó ülésen a képviselők legnagyobb része megjelent és az egységes párt melegen ünnepelte Szcitovszky Bélát és Hermann Miksát, az uj minisztereket. Az elnöki bejelentések után Zsitvay Tibor alelnök javasolta, hogy a nemzetgyűlés^ legközelebbi ülését délelőtt tartsa és ezen az ülésen töltse be a megüresedett elnöki széket. Bethlen István gróf miniszterelnök szólt hozzá az elnöki javaslathoz és bejelentette, hogy a kormány a szerdai ülésre a felsőházi törvényjavaslat napirendre tűzését kéri. Ezután megindokolta Bethlen, hogy a kormány miért nem ad uj programmot. Elmondotta, hogy a frankügyben hozott kúriai Ítélet után a kormány illendőnek és alkotmányos kötelességének tartotta, hogy felvesse a bizalmi kérdést, hogy ezzel alkalmat adjon az államfőnek, hogy amennyiben személyi változást lát szükségesnek a, kormány vezetésében, azt keresztülvihesse. Á kormányzó azonban nem fogadta el a lemondást, hanem bizalmáról biztosította a kormányt. A kormány tehát nem uj kinevezés alapján jön a nemzetgyűlés elé és ez az oka annak, hogy nem ad programot. A kormány ugyanazoknak a politikai alapelveknek alapján áll, amelyeknek értelmében annak idején programot adott. Bejelentette ezután Bethlen, hogy a kormány a legközelebbi időben a nemzetgyűlésen is ismertetni fogja a gazdasági és szociális problémák megoldásának tervezetét, ezt megelőzően azonban feltétlenül szükségesnek tartja a felsőházi törvényjavaslat letárgyalását. Rassay Károly, az egyesült baloldali ellenzék vezére szólalt fel ezután és kifejtette, hogy az ellenzéknek felesleges bővebben indokolni, hogy bizalmatlan a kormány iránt, éppen azért, mert a régi kormánnyal áll szemben. Az ellenzék bem lát logikát a Bethlen-kormány lemondásában, mert a kormányt senki sem vádolta azzal, hogy aktiv részt vett a frankhamisításban. A bíróságnak nem a kormány, hanem a vádlottak felett kellett ítélkezni, tehát a bizalmi kérdés felvetésével nem kellett volna a jogerős Ítéletet várni. Ezt a lemondást csak formaságnak lehet minősíteni. Hangsúlyozta ezután Rassay, hogy négyhavi vakáció után és nyolc hónappal a nemzetgyűlés megszabott mandátumának lejárta előtt fel kell vetni azt a kérdést, hogy mi van azokkal a problémákkal, amelyeket meg kellett volna a nemzetgyűlésnek oldania. Sok belpolitikai kérdés vár még elintézésre és semmiesetre sem a legfontosabb a felsőházi törvény letárgyalása. Ez a törvény meg akarja adni a felsőházi tagok kinevezésének jogát az államfőnek anélkül, hogy az államfői jogkört és ennek időbeli megkötését rendezné. Ha már szociális és gazdasági kérdésekben a nemzetgyűlés nem tud megfelelő eredményeket felmutatni, legalább ne menjen úgy szét a nemzetgyűlés, hogy a legfontosabb alkotmányjogi kérdéseket sem intézi el. Az ellenzék, nevében követeli, intézkedjék a kormány, hogy a törvényhatóságok ujjáalakittassanak. ezután le kell tárgyalni az államfői jogkör kérdését és csak ha ezeket a kérdéseket rendezték, lesz mód a felsőházi törvényjavaslat letárgyalására. Gondoskodni kell a kormánynak arról is, hogy a nemzetgyűlés elé kerüljenek azok a javaslatok, amelyeknek tető alá hozása előtt ez a nemzetgyűlés nem fejezheti be működését. Csak e sürgős munka elvégzése után lehet szó a választások megejtéséről. A választások ellen az ellenzéknek nincsen semmi kifogása, de azt akarja, hogy tiszta és becsületes legyen a választás. Peyer Károly a szociáldemokrata párt nevében csatlakozott Rassay atria megállapításához, hogy a baloldalról senkisem vádolta a kormányt azzal, hogy részt vett a frankharrükitá'sbarí, hanem c&® azt állították, hogy a kormány tudott a hamisításról. Nem akar foglalkozni a bíróság előtt történtekkel és csak annak leszögezésére szorítkozik, hogy sem a belföldön, sem a külföldön nem keltett nagy megnyugvást, hogy egyes kérdések nem tisztázódhattak a bíróság előtt. Hangsúlyozta Peyer, hogy a kormány politikai felelőssége még ma is fennáll. Végül javasolta, hogy Bethlennek a kormány lemondásáról szóló mai bejelentését tűzzék napirendre. Kálmán Jenő és Farkas Tibor felszólalása után Bethlen miniszterelnök válaszolt az ellenzéki felszólalásokra és Rassaynak a választásokkal kapcsolatban tett kijelentéseire megjegyezte, hogy a nemzetgyűlésnek lesz még alkalma foglalkozni a madátumok meghosszabbításának kérdésével. Rassay kijelentései egyébként azt a benyomást keltik benne, mintha az ellenzék félne a választásoktól. Az ellenzék részéről gúnyos derültség fogadta Bethlennek ezt a kijelentését. — Próbálja meg! Választasson! Jöjjön a tiszta választás — kiáltották az ellenzéki padsorokból Bethlen felé. Bethlen végül kijelentette, hogy a felsőházi törvény az egyetlen feltétele annak, hogy a választói törvény életbeléphessen. Ha a felsőházi törvény életbelép, sor kerülhet a kerületi beosztásra is. A nemzetgyűlés ezután elfogadta az elnök napirendi javaslatát, amelynek értelmében kedden Zsitvay Tibort fogják a nemzetgyűlés elnökévé választani, szerdán pedig megkezdik a felsőházi törvényjavaslat tárgyalását. Szabad kereskedelmet sürgetnek a világ bankárai Európa és Amerika legtekintélyesebb bankárjai szerdán n > yjelentőségü manifesztumot esznek közzé Európa pénzügyi be yzetérő' Londonból jelentik: A hét folyamán messzemenő kihatású pénzügypolitikai esemény fog bekövetkezni, amely aligha marad befolyás nélkül a Franciaország Németország és Belgium közt folyó gazdasági tárgyalásokra. Valószínűleg már szerdán amerikai és európai bankárok manifesztációt bocsátanak ki, amelyben részletesen leírják Európa gazdasági helyzetét és részint pénzügytechnika:. részint politikai ja-' vasiatokat tesznek az európai gazdasági depresszió enyhítésére. A bankárok finanszírozó trösztöt fognak teremteni, amelyben a világ legnagyobb bankjai résztvesznek. Amikor az első tárgyalások megin dúltak a hitelezés nemzetközi kapitalizálásáról, a nemzetközi pénzpiacon fantasztikus hírek terjedtek el az uj tröszt rendkívüli tőkeerejéről. Illetékes helyen azonban azt mondják, hogy nincs szó milliárdos számokról, miután a tröszt tőkéje nem lesz nagyobb húszmillió aranymárkánál, hanem az uj intézmény jelentősége nem tőkéjének nagyságában van, hanem abban, hogy a csatlakozó bankok a maguk tőkeerejével esetröl-eset! re nagyobb pénzügyi tranzakciókat hajthatnak végre. Az uj alakulás bizonyos tekintetben clearinghivatal lesz az illető bankoknál jelentkező hiteligények lebonyolítására, amelyet a trösztben tömörült intézetek saját tőkéjük arányában fognak lebonyolítani. Az a manifesztum, amit Amerika és Európa legnagyobb bankjai jövő szerdán Newyorkban és Európa összes fővárosaiban egyidejűleg fognak kibocsátani, tüzetesen ismerteti Európa pénzügyi és gazdasági helyzetét és terveket foglal magában arra nézve, hogy a háború utáni pénzügyi bajokon segítsenek. A nemzetközi pénzügyek legkiválóbb szakértői hónapokig dolgoztak a tervezeten, amely megállapítja, hogy az államoknak az a politikája, amit a háború óta követnek, mindenütt több problémát vetett fel, mint amennyi megoldható és sokkal több nehézséget idézett elő, mint amennyit elhárítottak. A manifesztum hangsúlyozza, hogy feltétlenül szükséges, hogy Európa helyzetében gyökeres változások történjenek.
