Bácsmegyei Napló, 1926. október (27. évfolyam, 271-301. szám)
1926-10-17 / 287. szám
1926. október 17. BÁCSMEGYEI NAPLÓ 21. oldal. város. Az egyetlen főváros, amely nemzeti akar és tud maradni. Nem lehet világvárosnak nevezni, mert teljesen hijján van annak a kozmopolita jellegnek, amelyet a többi európai főváros oly görcsösen akar megszerezni és fejleszteni. Idegen turista is alig van benne. A Londonba érkező idegen többnyire üzletet jön lebonyolítani, főleg a Cityben fordul meg, az ő részére tehát nem kell uccai életet teremteni, szórakozó helyeket létesíteni, nagy reklámmal színházat játszani, kirakatot feltűnővé rendezni. Az angol miaga pedig irtózik a lármás kifelé való szerepléstől, nyilvánosságtól. Otthonülő, temperamentum nélküli puritán. És keresztül tudja vinni azt, hegy a fővárosa olyan maradjon, amilyennek ő akarjia: egyszerű, rendes, szürke, unalmas, de angol városnak. Az idegen vagy elfogadja úgy, ahogy van, vagy otthon marad, de az idegen forgalom emelésére nem történik itt semmi, Kávéház sincs egész Londonban annyi, mint például Pesten egy-egy uccában. De a kávéház itt teljesen felesleges is, teát a tea-romban iszik az angol, whisky szódát a barban állva, újságot a klubban vagy az étkezés előtt olvas és üzleti ügyeit, csodálatosképen az irodájában intézi el. Itt elképzelhettetlen lenne, hogy három vödör leander és négy kerek vasasztal segítségével kávéházi »terraszt« varázsoljon a járdára egy merész vállalkozó, mert itt az uccát kizárólag a forgalom lebonyolítására használják. Természetes, hogy ez a szürke kimértség a »világvárosi« jelleg rovására megy. Nem is érdekes itt az ucoai kép, nem taríca, nincs benne semmi, ami a figyelmet magára vonná, lekötné. Nincsenek uccai árusok( kivéve a rikkancsokat) uccai zenészek, sőt, boldog Anglia! még ucoai koldusok sem. Valahogy még a forgalom is csendesebb, mini máshol: túlságos jól van megszervezve ahhoz, hogy impozáns legyen, hiányzik a »rumli«. . Az ucca közepén ott áll a gyerekképü rendőr és kedélyesen integet hol erre, hol arra. Szóba is. lehet r rendőrrel állni, mindég egyforma barát ságos, mosolyogva felel, a harmincadi! kérdésre csak úgy, mint az elsőre. A közlekedés javarésze autóbuszon vagy a földalattin bonyolódik le. A földalattinál egyszerűbb a tájékozódás, csal öt-hat vonal közt lehet választani, igez hogy átszkállásnál három-négy emelet nyíre vannak a vonatok egymástól. Df lift viszi az embert oda, vagy a, ravasz önműködően gördülő lépcsők. Mos veszem. azonban észre, hogy ed dig főleg azt részleteztem, mi nincs Londonban. Nem baj: legalább nem érhet az a vád, hogy a »Lome to England« propaganda szolgálatában állok. Pedig ami van Londonban, az sem kevés s az sem érdektelen. Strasser Leona „BÁBETTETNEMENGEDTÉK Bl A SZALONBA“ A MAGYAR FESTŐK ÉHEZNEK ÉS NYOMOROGNAK PÁRIS BAN — HOGY FEST A „BOHÉMÉLET1 A VALÓSÁGBAN ? Meg kell már végre Írni egyszer ezt is: hogy milyen verejtékes és nyomorúságos a magyar festő élete Párisban. Magyar karriérekről sokat hallottam és olvastam. Hogy a tehetséges fiataV embemek csak ptiköltség problémához egész,. A karrier az itt az uccah héver, épp hogy le kell hajolni érte. A piktor, akinek ujjaiban az élet ezer színe vibrál, panyókára csapja á cifra szűrét, füle mellé az ecsetjét és mire á Szajna partjára ér, már licitálnak is a képeire. . Igen, licitálnak. A még megmaradt holmija felett a kifizetetlen házbér fejében. Párisban mindig több van ötezer festővel, mint amennyit, egyáltalán elbír ez a nagyétvágyú metropolis. Évente befut négy-öt ember. A többi pusztulásra van ítélve. Ez a kegyetlen szentenminimális érzéke' van a szép iránt, de m^g ennél is minimálisabb hozzáértéssel rendelkezik a festmény iránt. Az úgynevezett »müérfő« milliomos, vagy kis.pplgfi’C Jjs Louzsitát vásáről, nétiögy — 1 StÜtr mints!" — elnjaracR; jón a kortól' ésr n divatto^ri^mely tnoíi*. cia irgalmatlanul érvényesül. A Montparnasse padlásszobáiban éheznek — és. most, hogy beköszöntött az őszi hideg — fáznak a fiatal festők, akik még a napi betevő falatra szükséges pénzt is képtelenek megkeresni az ecsetjükkel, .azon egyszerű okból, hogy nem veszi meg senki a képeiket. Miért? Elő szőr is mert nagy a konkurrencia. A sok névtelen, nyomorgó festő szinte ne, vetségesen olcsó — ha nem lenne profan, úgy is mondhatnám, hogy — önköltségi áron kínálják a képeit. De még igy se akad vevő. Rosszak talán a festményük? Nem, sőt van köztük néhány meglepően talentumos, eredeti és zseniális munka. Mi az oka tehát? Párisban »nem elegáns« dolog névtelen, nem divatos festőtől képet kiakasztani a falra. Aztán a publikumnak — a mély könnyelmű pillanataiban képvételre adja a fejét — rendszerint nagyon ezt a két festőt kapta fel. A bágyadt, finomkodó Van Dougen százezreket keres egy portrén, mig Fouzsita, az eleurópaisodott japán, akinek specialistása, hogy csak fehér és fekete színeket használja képein, vagyont kér tussrajzaiért. Párisban sok jómódú polgári család él, akik megengedhetik maguknak azt a luxust, hogy olajnyomat helyett egy »eredetit« akasszanak a falra. De ezeknek az embereknek az ízlése szigorúan családi, szolid és józan. A festő tehát, ha eladni akar, kénytelen alkalmazkodni a vevő gusztusához és pipacsokat kell pingálnia a mezőben, bárányokat gyermekkel és az agyoncsépelt uccarészleteket, a Notre Damevel, a Szajnával és a holddal a város fölött. Semmi eredetieskedés. vagy egyéni iz, különben a kuncsaft meggondolja magát és elmegy a pénzéért a fényképészhez, a mely olcsóbb és élethiibb. A fiatal franciák is nyomorognak, pedig őket előny» ben részesítik mindenütt. A magyar kolónia elszórtan él, a Montmartreon és a Montparnasson. Tulajdonképpen nem is kolónia, mert ezek az emberek nem ösmerik az összetartást, szétszórtan, apró csoportokban portyáznak a különböző kis kávéházakban. Bohémélet? Nagyon siralmas. Én láttam itt olyan letört és kétségbeesett egzisztenciákat, akiknek még lakásuk sem volt. Csak ültek a Roiondban egy csésze kávé mellett záróráig és várták üveges szemmel mig betéved valaki magyar ösmerős, a ki kiváltotta őket és hazavitte könyörületből a lakására, hogy ne az uccán kelljen hálnia. Az uj generáció! A nap 24 óráját a kávéházban töltik stréberkednek, lármáznak, nagy haja növesztenek és úgy élnek máról-holnap ra apró kölcsönökből. Ezt a műtétet főeg zz amerikai és angol turistákon hajtják végre. A naiv amerikai eljön Páusba egy kis egzotikumot látni, beül a őotondba és álmélkodik a borzas hajú. ■iszkosgalléru, zsibogó siserehadon. Az alábbi undorító jelenetet pedig a saját két szememmel láttam. & Az ifjú titán, al’.d az amerikaiakkal ^zembb üft, kirántotta a ceruzáját és hirtelen felüvöltött: — Ejnye be csinos profilja van! Az amerikai misz elpirult, a papa kebele dagadt és a »művész« lihegve en-A »beérkezett« magyar festő, akinek már jól megy, nem áll többé szóba a régi cimborákkal. Általában itt láttam még eddig a legvéresebb kegyetlenséggel érvényesülni a »csak nekem sikerüljön, te megdögölhetsz« elvét, a hullákon át való törtetést azi anyagi és társadalmi pozícióért. Soha ennyi komisz rossz embert egy rakáson, akiknek cdig a jót, a szépet, az emberfelettit ellene — a maguk életével — példának ülni a többieknek. A törtető azonban lem néz soha hátrafelé és a hónaposzöba, száraz kenyér és a kifizetetlen dósságok a múlté lesznek. A legnagyobb esemény: a Szalon ki<ilitása. Hogy készülnek rá lázas szorulómmal a kis montmartrei »műtermek« mélyén! Egy .kedves, öregedő íestő pajtásom mesélte nekem el igy, szorul szóra: — Tudod, azok az utolsó simítások! % még itt a nő arcát korrigálni, oda a izémé sarkába valami kifejezőt, igy! A nodellemmel megbeszéljük, hogy mit is 'sinálunk majd a pénzzel? »Igen« — mondja Babette — először is egy másik műtermet veszünk ki és veszünk egy gyorsforralót is, hogy teát főzhessek nétélen este. Na és az én bundám? Kérlek, a tavalyi még egészen megjárja, legfeljebb egy kis prémet teszünk a nyakára, meg a bélést kireparáltatom«. így Babette. Mi a cimborákkal pedig felrakjuk a kis tolókocsira a nagy vásznakat, »életünk főmüveit« és nyargalunk vele a kiállítási bizottsághoz. Mert előbb levizsgáztatnak minden képet és ha a kopasz, szakállas direktor elfogadja, csak akkor juthat be a szalonba. Tavaly is igy volt. Ült az öreg a karosszékben és mi elébe raktuk a vásznakat és udvaroltunk neki tűzzel, ahogy csak tőlünk futotta. Rámkerült a sor. Nézi a vén salabakter, gusztálja, aztán igy szól: — Micsoda modern affektálás ez? Micsoda vakmerő kubizmus! Ezt nem engedem át! És nem is engedte. Az én szegény kis Babettem aktjára azt mondta, hogy kubizmus! A Dürer nem lehetett konzervatívabb, mint én. de ennek a vén bolondnak mégis modern voltam! Én modern! Ilyen szégyen. Meghatottan néztem őszülő szakállas fejét. gedelmet kért a családtól, hogy az. angyali profilt megörökíthesse az utókor számára. (Biztos a Louvreba fog kerülni!) A családfő áthivta a mestert a szomszéd asztaltól, rendelt neki egy teát rummal, a képet megváltotta ötven frankkal és egyben tisztázta az ifjú számláját is. Hogy az ipse bemondta a tegnapi és a tegnapelőtti feketéket is, az rendben van. De az, édes ekkor a legnagyobb szemtelenséggel igy szólt: — Pardon, megengedi, hogy bemutassam a barátaimat? És ezzel már oda is ültetett két lézengő és éhező levelezőlapárust, mint kollégákat. Az amerikai fizet és hogy mit gondol a magyarokról, az az ő dolga. Az ilyen »potyázó« egzisztenciák, a kik a párisi magyar festők presztízsét kompromittálják, azonban festeni se tudnak. Az igazi festő szerény, otthonülő és dolgos. Künnt, Páris határában él láthatatlanul, munkás szegénységben és csak a tárlatok hírére üti fel a fejét, amikor ő is megpróbálkozik. — És aztán? — érdeklődtem. — Semmi — szitt egy nagyot a pipájából — szépen hazavittem a képet. Babette nem kapott uj prémet a télikabátjára és nem vettünk teafőzőt sem. És mivel a vászon nagyon kellett — a szomszéd füszeresné megrendelést adott egy csendéletre! — a képet szépen lesikáltam és a Babette aktja fölé kövér rákokat festettem, heringeket, almát és a közepére egy szép sárga tököt, amelyből csurog a lé... Tamás István ♦ FOLTMENTES TÜKRÖKET# p garanciával készit # ♦ VITRUM X TÜKÖR GYÁR, NOVISAD J ♦ FUTOŠKI PUT 137 (SgrfffiSJ) ♦ j Kirakat- és autóüveg (nem hullámos) minden f ; * minőségben kapható ; I Megrendelhető minden üvegesnél, r hol ilyen | nem lenne, forduljon a gyárhox 4 { TELEFON 407 3 ♦ 9246 ♦
