Bácsmegyei Napló, 1926. október (27. évfolyam, 271-301. szám)

1926-10-16 / 286. szám

1926 október 16. 3. oldal RÁCSMEGYEI NAPLÓ KISEBBSÉGI ÉLET Bucsan román belügyi államtitkár magához kérette a bukaresti sajtó kép­viselőit, akik előtt nyilatkozott a ma­gyar párt gyergyószentmi'klósi nagy­gyűlésen a kormány ellen elhangzott támadásokról. »Hallottam — mondotta — hogy a magyar párt gyergyószent­­miklósi kongresszusán több felszólaló kritizálta a kormányt és azzal vádolta, hogy nem teljesítette amit Ígért és igy a magyarság csalódott reményeiben. A kormány nem hagyja befolyásolíatni ma­gát sem a kritikától, sem a támadások­tól; folytatja az ő általa inaugurált po­litikát azon az utón, amelyet ő nyitott meg. A kormány kisebbségi politikájá­nak az a karaktere, hogy az etnikai ki­sebbségek saját érdekükben szokják meg ■végre a dolgok megváltozott rendjét és a változott viszonyok minden konzek­venciáját vonják le. Ez az ut csak most nyílott meg előttük; akadályok termé­szetesen úgy itt, mint más oldalon van­nak, de akik első pillanatban elvesztik bizalmukat, azok arról tésznek tanúsá­got, hogy hijjával vannak minden poli­tikai érzéknek. A kormány csak azon emberek között keres munkatársakat, akik nem követik hátsó gondolatokkal és hisznek az általa megállapított célok­ban.« A ruszinszkói magyarság politikai mozgalma részekre szakadt. Az erede­tileg magyar nemzeti párt keretében el­helyezkedett különböző világnézetű frak­ciók az utóbbi időben egymásután disz­­szidáltak. A legnagyobb tömegben a be­regi kisgazdák hagyták el a pártot, mely­nek élén Korláth Endre képviselő áll. A beregi kisgazdák vezére, Horányi György a disszidálásról igy. nyilatko­zott: »A ruszinszkói magyar politika kérdésében az én felfogásom egészen nyílt. A magyar nemzeti párt válságai­nak alapoka az a sajnálatos tény, hogy a ruszinszkói kerület hivatalos vezető­sége csak taktikából vállalta a magyar nemzeti párt firmáját, de tényleg még mindig az őslakos program, a keresz­­tényszocialista szövetség és a negációs politika alapján áll. Bár kényszerűség­ből néha tesznek olyan nyilatkozatokat, hogy ők az aktivizmus liivei, a valóság­ban minden aktivizmustól irtóznak, a li­beralizmust pedig nem is vállalják, ne­hogy a keresztényszocialistákkal ellen­tétbe kerüljenek. Ez a politika halálra ítélte önmagát, mert a magyar falu ha­tározottan aktivista felfogású, — a ke­resztényszocialista szövetség pedig el­­taszitja a párttól a különben magyar ér­zelmű zsidóságat. De ma már mégis alig kétséges, hogy a magyar nemzeti párt változatlanul fentartja az aktivista irány­zatot. A legközelebb álló lehetőség ma az, hogy a magyar nemzeti pánt a né­met aktivista pártokkal szoros szövet­ségre lépve alkotó eleme lesz egy olyan parlamenti blokknak, amely a kormány­zásért a felelősséget elvállalni haj­landó.« Az erdélyi magyar sajtó élesen meg­támadta Csiszár Gyula római kaíholi­­kus érseket, akit azzal vádolt meg, hogy — magyarfaló. Az érsek a támadások­ra nyilatkozatot tett közzé, melyben visszautasítja a vádakat. »Az erdélyi magyar lapok — mondja a nyilatkozat — engem ellenségként állítottak be a hivek előtt anélkül, hogy a támadások előtt engem is megkérdeztek volna. Min­denek előtt ki kell jelentenem, hogy nem vagyok ellensége senkinek, de lojális vagyok és ezt fennen hangoztatom. Ahogy Magyarország, mig Erdély hoz­zátartozott, megkívánta, hogy a püspö­kök és papok lojális lelkipásztorok le­gyenek, épp úgy én is azt óhajtom, hogy a változott viszonyok következtében a katholikus püspökök és papok lojálisak legyenek az országgal szemben. A ka­tholikus egyház nem volt sohasem egy nemzeté, hanem nemzetközi jellegénél fogva az összes népeké és nemzeteké. Természetes, hogy minden kisebbség­nek vannak jogai, melyek szentek és amelyeket respektálni kell. A kisebbsé­geknek jogukban van akár templomok­ban, akár iskolákban saját nyelvükön hirdetni Isten igéjét és elsajátítani nyel­vi és népi kultúrájukat. A bukaresti ma­gyar iskolák kisajátításában nekem sem­mi részem nem volt. Az iskolákat a kor­mány konfiskálta el azon a elmen, hogy azokat Budapestről anyagilag támo­gatják. Kétségtelen, de beigazolást nyert, hogy az intézetek a Szent László Tár­sulatitól anyagi támogatásban részesül­tek; ezért kobozta el a kincstár, mint volt háborús ellenség tulajdonát képező ingatlant.« * A szlovák néppárt pozsonyi lapja, a Slovák legutóbbi számában a következő­ket iraj: »A pozsonyi nyugdíjintézetnél három tisztviselői állás üresedett meg. Rendes körülmények között az ilyen üresedéseket 'kellőképpen kihirdetett pá­lyázat utján szokták betölteni, ámde nem igy tesznek a cseh hivatalvezető urak, akik közül legtöbbnek hiányzik a megfelelő képzettsége és csak a szeren­csés konjunktúra vetette őket Szloven­­szkóra. A nyugdijintézeti főnök áttelefo­nozott egy másik hivatali főnök barát­jához és azt mondta neki: »Hallottam, hogy Prágába megy. Szükségem volna három hivatalnokra, ha talál három jó futballistát, úgy hozza le őket.« Azthisz­­sziik, hogy ez a beszélgetés teljesen jól jellemez egyes cseh hivatalvezető ura­kat, akiknek az elmondottak szerint nem hivatalnokokra, de futballistákra van szükségük.« Továbbra is támogatja a Poincaré-kormányt a francia radikális párt Valószínűleg Renault lesz a párt u" elnöke Parisból jelentik; A radikális párt bordeauxi kongresszusa csütörtök esti ülésén egyhangúlag jóváhagyta Bertou előadói jelentését, amely megállapítja, hogy a radikális párt a követendő belpolitikát és a párt­fegyelmet illetőleg teljesen egysé­ges. A jelentés leszögezi, hogy a radikális párt hajlandó a Poin­­caré-kormány támogatására, fel­téve, hogy a kormány a párt bizonyos követeléseinek teljesí­tésére garanciát ad. Az ülés után a párt vezetői bizal­mas eszmecserét folytattak a párt­elnöki tisztség betöltéséről. Mivel ííerriot semmiesetre sem vál­lalja újra az elnöki tisztségre való jelöltséget és Malvyban sincs hajlandóság arra, hogy elfogadja az elnöki állást, az elnökségre a legtöbb esélye van Rene Renaultnak, a Herriot-kormány volt igazságügyminiszterének. Magyar pilóta nem vezetheti a Budapest—konstantinápolyi repülőgépet Panesevón visszatartották a posta-repülőgépet Budapestről jelentik: A Franco-rumain nemzetközi légi forgalmitársaság buda­pesti igazgatósága értesítést kapott, hogy a társaság postarepülőgépét visz­­szatartották a pancsevói repülőtéren, mert a gépet magyar pilóta vezette. A Franco-rymain társaság bonyolítja le a repülőforgalmat Budapest—Beograd— Konstantinápoly között és a társaság gépeit mindeddig francia, román, vagy jugoszláv pilóták vezették. A legutóbb Párisban megtartott nemzetközi repülő­konferencia úgy határozott, hogy ezen­túl magyar pilóták is vezethetik a. tár­saság gépeit és ennek a megegyezésnek értelmében csütörtökön ült először ma­gyar pilóta. Kacséra József a Franco­­rumain társaság gépének kormányához. A pilótának szabályszerűen kiállított útlevele volt és az útlevelet a budapesti SHS konzulátus láttamozta. Csütörtök este a társaság táviratot kapott, hogy ha azt akarja, hogy a gép tovább mehessen, azonnal küldjön má­sik pilótát Pancsevóra. A táviraton ki­­vül azt a magánértesülést kapta a Fran­­co-rumain társaság, hogy a hatóságok azt kifogásolták, hogy a gépet magyar pilóta vezette. A repülőtársaság azt hi­szi, hogy Pancsevón még nem ismerik a legutóbbi páriái egyezményt és igy a pilóta visszatartása félreértésből ered. A társaság mindamellett másik pilótát indított útnak, hogy a repülőgép tovább folytathassa útját. A budapesti légügyi hivatal nem ka­pott hivatalos értesítést a posta-repülő­gép feltartóztatásáról. Beogradban a postarepülőgép feltar­tóztatásáról semmit sem tudnak és nem tartják valószínűnek, hogy a gépet az­ért tartóztatták volna fel Pancsevón mert a pilóta magyar útlevéllel uta­zott. kiújultak a zavargások is. Port Tál­­bot városában több mint száz sztráj­koló bányamunkás megtámadott egy teherautót, amely harminc munkást szállított a bányából lakására. A te­herautót erős rendőri fedezet kisérte, a rendőrök azonban, hogy a véron­tást elkerüljék, meghátráltak és a harminc munkással együtt vissza­vonultak. A sztrájkoló bányászok erre a magáramaradt teherautót fel­gyújtották. Az angol szivattyumunkások a szükségmunkák abbahagyását határozták el A bányászok szakszervezete a legélesebb harcra készül Londonból jelentik: A bányász­szakszervezetek közlése szerint a szükségmunkások sztrájkja ügyében megtartott szavazás az eddigi jelen­tések szerint az egyes bányakerüle­tekben a következő eredménnyel járt; négyszázhatvanezer munkás szavazott a szükségmunka be­szüntetése mellett, mig ellene kétszáznyolcvannégyezer sza­vazat esett. A szavazást- a^ bányászszövetség végrehajtóbizottságának legutóbbi határozata alapján rendelték el, a mely kimondotta, hogy a bányász­szövetség a sztrájkhoz való csatla­kozásra hívja fel azokat a szivattyu­­munkásokat is, akik a bányákban a szükségmunkát ellátják. A szavazás még nem tekinthető véglegesnek, mert két bányakerületből, Nutting­­hamból és Leichesterből még nem érkeztek be a jelentések. A bányászszövetség végrehajtó­bizottsága péntek este ül össze és ezen az ülésen az összes szavazási eredmények birtokában a végrehaj­tóbizottág döntő jelentőségű határo zatokat fog hozni. Cook, a bányász­szövetség főtitkára az újságírók előtt úgy nyilatkozott, hogy a szi­vattyumunkások sztrájkjának pro­­klamálása — abban az esetben, ha a végrehajtóbizottság úgy határoz — szükségszerűen maga után vonja azt is, hogy a végrehajtóbizottság meg­valósítja két másik határozatát is, amelyet ugyanakkor hozott, amikor a szivattyumunkásokat is sztrájkhoz való csatlakozásra szólította fel. Az egyik határozat kimondja, hogy a bányászszövetség feiszóíitja a kikötő és szállítómunkásokat, hogy a külföldi szén kirakását és továbbítását haladéktalanul szüntessék be. A másik határozat értelmében a bányászszakszervezet valamennyi szakszervezet .vezetőségét felkéri arra, rendelje el, hogy a szövetség valamennyi tagja heti fizetésének bizonyos szá­zalékát a sztrájkoló munkások részére engedje át. A bányakerületekben egyébként Csalásért letartóztatták a becskere i cukorgyár egyik tisztviselőjét Hamis mérle en vette át a cukor­répát Becskerekről jelentik: A szerb­­itebeji csendőrség letartóztatta Funk Gusztáv becskereki cukorgyári tiszt­viselőt és beszállította a becskereki ügyészség fogházába. Funkot a becskereki cukorgyár napokkal ezelőtt kiküldte Szerb-Ite­­bejre, hogy az ottani gazdáktól a gyár részére vegye át a cukorrépát. A csütörtöki napon a jenovai urada­lom nagyobb mennyiségű répaszál­­litmányát vette át a fiatal tisztvise­lő. Az átvétel alkalmával az urada­lom jószágfelügyelője, Demkó Ist­ván észrevette, hogy Funk keveseb­bet mér és megbízta az uradalom egyik alkalmazottját. Sztojkov Szte­­vánt, figyelje meg a tisztviselő mér­legelését. Sztojkov megállapította, hogy Funk minden mérlegelés előtt egy kiló súlyú ólmot helyez el a mérlegen, miáltal minden száz kilo­gramm répánál tíz kilogrammal megkárosította az átadó gazdákat. A megfigyelés alapján a jenovai ura­dalmon kívül huszonöt szerbitebeji gazda feljelentést tett Fűnk ellen a csendőrségen, amely a becskereki tisztviselőt őrizetbe vette és beszál­lította Becskerekre. Funk Gusztáv Magyar-Itebén volt azelőtt segédjegyző, állásából azon­ban sikkasztás miatt elbocsájtották. Hitelezői elől a börtönbe Egymillió dinárra! károsította meg a fa'ut egy jermenoveii gabona­bevásárló Versecről jelentik: Rendkívül érdekes csalási ügyben tett önmaga ellen felje­lentést a vrsaci csendőrségen egy jer­­menoveii kereskedő. Az ügy annál ér­dekesebb, mert a szóbaníorgó összeg meghaladja az egymillió dinárt és a csaló csaknem az egész falut meg­károsította. Otos János jermenoveii gabonabevá­sárló a becskereki és vrsaci cégek ré­szére vásárolt évek óta gabonát. Otos már hosszú ideje korlátlan ura volt a jermenoveii piacnak, mert állandóan tíz, húsz, sőt néha ötven dinárral is többet adott a gabonáért a piajci árnál. Ilyenformán senki sem tudott vele koit­­kurrálni és a jermenoveii gazdák a ma­gas ár miatt szivesen adtak hitelbe is Otosnak. A gabonavásárló évek óta úgy manipulált, hogy a megvett gabona egy részét kifizette, az árut megbízóinak el­­-szállitotta és tőlük a teljes összeget kaszirozta be. A fenmaradó pénz egy részét régi adósságainak törlesztésére fordította, a többit pedig elköltötte. Minthogy mindig újabb és újabb té­teleket vásárolt, adósságai folyton nőt­tek és a jermenoveii gazdák bizalma az utóbbi időben megingott. Megrohan­ták Ötöst és követelték tőle, hogy adósságát fizesse ki. Amikor a bevá­sárló kijelentette, hogy nem tud fizet­ni, mert sokkal olcsóbban adta el a gabonát, mint amennyiért vásárolta, a jermenoveiak agyon akarták verni. Otos elmenekült, Jernjenovciról Vrsacra ment és a csendőrségen feljelentést tett ma­ga ellen csalás miatt. A csendőrség letartóztatta Ötöst és beszállította a belacrkvai ügyészség fogházába.

Next

/
Thumbnails
Contents