Bácsmegyei Napló, 1926. október (27. évfolyam, 271-301. szám)

1926-10-16 / 286. szám

4. oldal BÁCSMEGYEI NAPLÓ 1026. október 16. Ajda (Kisfiam elfogulatlan, zene esztétikai és damaturgiai méltatásoktól nem befo­lyásolt benyomása Verdi remekművéről, különös tekintettel a szövegkönyvre.) Először is úgy kezdődik, hogy ci­gányok kezdenek játszani lent a füg­göny előtt mindenfélét, vékonyát is, de több vastagot. Akkor, mikor szétmegy a függöny, mégse hagyják abba, hanem még vastagabban játszanak, mint a vendéglőben. Igaz is, mert a színpadon is van néhol olyan vendéglő féle, mint a Marokkó-lkávéház. Elől van a királyi trónus, de még senki se ül rajta, mikor jön Adamecz ur, cifra rövid szoknyá­ban és olyan bubifrizurában, meg kard­dal, vagyis ő hadvezér. És mert lent is zenélnek, attól ő is énekelni kezd, na­gyon szomorúan, mert csak németül tud, de azért folyton mondja, hogy ajda, aj­­da, hogy hagyják már abba. lehessen beszélni. Akkor jön egy sokhaju fekete szakácsnő a mosogatástól és ő is nagyon szomorúan énekel, amibe az van, hogy ő is nagyon szereti az Adamecz urat, aki a királyéknél albérletben szobaur, de nem mehet hozzá feleségül, mert foly­ton énekelni kell. Ettől az Adamecz ur ijedtében egész vééé—ko—nyan ééé—ne­­keel, mintha beteg volna és úgy csücs­­cseriti a száját, mint a csuka, de még mindig nem beszélnek egymással. Ak­kor, mikor szépen trombitálnak ketten és jön a király és vele egy olyan ciga­­írettanevü cigány asszony, aki a király­nak a leánya és ezek leülnek a trónus­ra. mire az Adamecz ur gyorsan abba­hagyja és a szőnyeget kezdi piszkálni, de közben az Ajda, a szakácsnő, gyor­san bemegy kisszükségre a Marokkó­­kávéházba, de még onnan is hallani, hogy énekel, hogy mindenki gyorsan énekeljen, hogy ne hallják és erre min­denki a színpadon egyszerre hangosan és vastagon énekelni kezd és összemegy a függöny. A másik részben az a cigarettanevü királylány, az Amnerisz, nagyon lustál­kodik egy rongyos díványon és sorban állnak cukrászlányok és bohócok a Be­­ketowból és apró néger gyerekek. Ak­kor, mikor dzsecz kezdődik és táncmu­latság és a királylány behivatja a sza­kácsnőt és versenyt énekelnek az Ada­mecz úrról, hogy ki tud gyorsabban és vékonyabban énekelni és az Ajda sza­­kácsné nyer, mert ö a legvékonyabban énekel és ettől nagyon mérges lesz a királykisasszony és nem akar fizetni és az Ajda könyörög, hogy fizessen, dej a királylány csak fenyegeti, hogy majd szól az Adamecz urnák és akkor az majd nem veszi el feleségül, de mikor a legérdekesebb lenne, megint össze­megy a függöny. A harmadik részben jön haza a há­borúból az Adamecz ur mezítláb, ahol főigazgató volt és mindenkit legyőzött és nagyon szépen énekel a királynak, hogy most már ne kelljen neki szok­nyában járni, mert jól fogja viselni ma­gát. És sok cigányokat kisérnek be a rendőrségre, akiket az Adamecz ur bát­ran megfogott és fölpofozott, de a fő­­cigánynak, egy olyan, mint a Gara bá­csi, még mindig kedve van énekelni, hencegésből, tudniillik ő az Aida papá­ja és az Ajda meg akarja mondani, de a papája rászól, hogy kuss. Akkor az Amnerisz és az Adamecz ur táncolnak és a -szakácsnő megbotlik a szőnyegbe és hasravágódik, mégse nevet senki. Ezután szünet van, hogy az Ajdát felemelhessék - a földről és aztán jön a legérdekesebb rész, a Nílus folyóval, de nem látni se vízilovat, se krokodilust, csak mindig az Ajdát. akivel a papája veszekszik és folyton fel akarja pofozni, de jön az Adamecz ur és erre a papája elbújik egy bokor mögé. Most az Ada­mecz ur azt mondja, hogy ő csak ki­szökött, de az a buta Ajda szakácsnő még most is hangosan énekel és az Ada­mecz hiába mondja, ne énekelj olyan hangosan, mert idejönnek, mire az Ajda felesel, hogy inkább te énekelsz hango­san és addig szidják egymást, míg jön a királylány és kiabál, hogy áruló, áruló, elárulta magát. Az Ajda elszalad, a.Rada mecz pedig szégyenli magát. Aztán jön a legutolsó, amiben az van, hogy a királylány sir és két teremszol­ga a természetrajzi múzeumból hozza az Adamecz urat, aki olyan zötyögősen jön szoknyában és azt mondja: »ik kan nicht, ik kan nicht« hogy már nem tud énekelni, fáj a torka, de már lehet is hallani, de muszáj neki. Akkor jönnek sorba ószeresek, olyan handlék és kia­bálnak »áruló, áruló, mi van eladó« és köztük van az Alajos bácsi is, a bank­ból. És hallani, ahogy mondják: »védd magad«, de az Adamecz már nem tud énekelni és akkor beteszik a pincébe, ahol nem kap enni és már nagyon éhes Adáról jelentik: Halálos szerencsét­lenség történt csütörtökön délután a község főuccáján. Petrovics Koszta autója, amelyet Fe­hér István soffőr vezetett, nagy sebes­séggel haladt az uccán. Török Imre földbirtokos kocsija szembe jött az auó­­val, amelytől a lovak megbokrosodtak és elragadták a kocsit. Török kétség­­beesett erőfeszítést tett, hogy a vágtató lovakat megfékezze. Félóráig száguldot­tak a lovak keresztül-kasül az uccákon. Egy fordulónál a földbirtokos elvesztet­te az egyensúlyt, kizuhant a kocsiból és a kerekek közé esett. A lovak a fáradt-és sir és akkor egyszerre csak lejön a pincébe az Ajda szakácsnő, hogy ő ho­zott neki enni, de akkor már olyan sö­tét van, hogy nem találják meg a száju­kat és fönt az első emeleten röhögnek rajtuk és akkor olyan buták, hogy nem látják, hogy elől ki lehet jönni a pincéből és felmenni az emeletre és ha jön a házmester, azt pofon kell vágni és akkor mikor mindketten Iefeküsznek aludni és nincs tovább. Ságtól megálltak és Törököt kimentették a kerekek közül. Az előhívott orvos meg­állapította, hogy a kerekek Török mind­két lábát több helyen összetörték, ezen­kívül fején és karjain súlyosan megsé­rült. Törököt a lakására szállították, ahol pénteken reggel nagy kínok között ki­szenvedett. A rendőrség megindította a nyomo­zást annak megállapítására, hogy a ha­lálos katasztrófáért kit terhel a felelős­ség. A közszeretetben álló földbirtokos tragikus halála általános részvétet kel­tett. megye főispáni hivatalához s a rendelet minden indokolás 'nélkül váratlanul fel­mentette állásából valamennyi ármente­­sitő társulat kormánybiztosát és mind­járt ki is nevezte utódaikat. A közfunkcionáriusok váratlan elcsa­pása és kinevezése már nem meglepetés, azonban ahogy a földmüvélésügyi mi­nisztérium ezt a kérdést elintézte, az még a múltak tapasztalatai után is kí­nos megdöbbenést kelt Régi szokásjo­gon alapul, hogy a mindenkori szombori polgármester végzi a kormánybiztosi teendőket a szomborvidéki ármentesitő társulatnál. Ehhez a szokáshoz híven dr. Tomics György szombori polgár­­mester volt a bezdánszigeti, mairgita­­szigeti és szomborvidéki ármentesitő társulat kormánybiztosa. Tomics helyett kinevezték erre a tisztségre Bosnydk Mijót, aki mind a mai napig derék por­tása a beümonasztiri cukorgyárnak és nem valószínű, hogy ebben a minőségé­ben valami nagy gyakorlati ismeretek­re tehetett szert az ármentesités terén. Felmentették Marinkovtcs György vár­megyei főjegyzőt is, akit az árvíz alatt végzett önfeláldozó működésért őfelsé­gétől kezdve minden illetékes tényező dicsérő elismeréssel illetett. Marinko­­vics főjegyző helyett Palics József szom­bori lakatosmestert nevezték ki kor­mánybiztosnak. Az újonnan kinevezett kormánybizto­sok kivétel nélkül buzgó hívei a Radics­­pártnak. A közvéleményben épen az kelt nagy megütközést, hogy a Radics-párti ■ ’ćo-K Halálra gázolták a saját lovai Egy adai földbirtokos halálos szerencsétlensége Húsz millió dinárral redukálták a szuboticai adókivetéseket A városi adóhivatalban minden adózó megtudhatja, hogy mennyi a végleges adója A szuboticai pénzügyigazgatóságnál működő adófelszólamlási bizottság, amely az 1918—-1921. évekre kivetett adók el­len beadott felebbezéseket tárgyalta, pénteken befejezte működését. Az adó­felszólamlási bizottság e^y évvel ez­előtt alakült' meg és azóta mintegy háromezer felebbezésben hozott ha­tározatot. Az adófelszólamlási bizottság határoza­tát ötszáz esetben megfelebbezték a pénzügyminisztérium adóügyi vezérigaz­gatóságához és a felebbezések ötven­­százalékában már végleges döntést hoz­tak. Eszerint csak körülbelül kétszázöt­ven adófizető polgár felebbezése van még függőben. Értesülésünk szerint az adófelszólamlási bizottság a felebbezé­sek folytán az 1918—1921. évekre kive­tett vagyoni övedelmi és hadinyereség adók összegét hozzávetőlegesen tizenöt-húszmillió dinárral csökken­tette, ami az 1918—1921. évre kivetett adók összegének nyolc-tiz százalékát teszi ki. Ez bizonyítja legjobban, hogy milyen nagy szükség volt az adófelszólamlási bizottság létesítésére, amit annak idején a szuboticai kereskedők és gyárosok egyesületének kezdeményezésére szer­veitek meg. Az 1920 - 21. évben működő adókivető bizottságok, amelyek az 1918, T919, 1920 és 1921. évekre rótták ki- az adókat, mint az adófelszólamlási bizott­ságok munkájából kitüniK, igen köny­­nyen fogták fel hivatásukat. Azonkívül az adóreferensek nem voltak idevaló emberek, nem ismerték az itteni viszo­nyokat, hanem nagyon sok esetben a tévesen kiállított adóvallomási ivek és rossz értesülések alapján róttak ki óriá­si összegeket a polgárságra. Az adófelszólamlási bizottság kimuta­tást készített az összes szuboticai adó­fizetőkről, amit megküldték a városi adóhivatalnak. A kimutatásból kitűnik, hogy az adófizetőknek mennyi adót kell fizetniük. Ezért ajánlatos, ha mindenki személyesen győződik meg a városi adóhivatalban az 1918—1921. évekre ki­vetett adók véglegesen megállapított összegéről. Váratlanul felmentették az ármentesitő társulatok kormánybiztosait A szombori po’gármester helyett egy portást, a vármegyei főjegyző helyett egy lakatost Szomborból jelentik: Bácsmegye és Baranya dunamenti községeiben évek óta működnek az ármentesitő társula­tok, amelyeknek az a feladatuk, hogy az érdekeltek költségén megalkotott védő­­müvek segítségével a községek határait lehetőleg megvédjék az árvíz ellen. Az ármentesitő társulatok működése ellen soha nem merült fel panasz és még az idei nagy áradások után is mindenki tisztában volt azzal, hogy az ármentesi­­tő társulatok tehetnek legkevésbé arról, hogy vagyonok és értékek milliói pusz­tultak el. Az árvíz pusztításának emléke még sokkal élénkebb, semhogy ideje volna kutatni azt, hogy ki a bűnös azokban a mulasztásokban, hogy a töltések nem voltak megerősítve, hogy a Duna med­rét évek óta nem kotorták, hogy a két nevezfek hl kormánybiztosnak év előtti árvíz pusztításából nem tanul­tak. Meg lehet állapítani azt, hogy az összes ármentesitő társulatok kormány­­ellenőrzés alatt dolgoznak, hogy vala­mennyi idejekorán figyelmeztette a mi­nisztériumot a védelmi intézkedések megtételére, a minisztériumban azonban sem a figyelmeztetésnek, sem a sürge­tésnek nem volt semmi foganatja. Az is megállapítható, hogy a veszedelem órái­ban valamennyi ármentesitő társulat kormánybiztosa a legnagyobb erőmeg­­feszitéssel dolgozott és köztudomású, hogy jelentékeny érdemük van abban, hogy az a veszedelem, amely végig pusztított a Duna mentén, nem járt még nagyobb kárral. Ezekután érthetően kínos meglepetést kelt, hogy a földművelésügyi minisztéri­um pénteken rendeletet küldött Bács­földmüvelésügyi miniszter, ha már a régiekkel nem volt megelégedve, nem is igyekezett olyan kormánybiztosokat kinevezni, akiknek gyakorlati érzékük vagy szakismeretük van, hanem az ár­vizet kortesérdemek jutalmazására akar­ja felhasználni. Minthogy az ármentesitő társulatok­nak autonómiája van, valószínű, hogy az uj kormánybiztosi kinevezések ellen maguk a társulatok is tiltakozni fognak. Szabadlábra helyezték a moll kasszarablás egyik gyanúsítottját Berger Dezső' ellen nem merült föl semmi terhelő adat A szuboticai törvényszék vizsgáló­bírója pénteken délelőtt elrendelte Berger Dezsőnek, a moli kasszarab­lás egyik gyanúsítottjának szabad­­lábrahelyezését. Berger tudvalevőleg a Bálint-test­­vérek sztaribecseji gabonakereskedő cég főkönyvelője volt és a gabona­átvételi szezonban a cég megbízásá­ból Szántó Józsefnél, Bálinték moli bizományosánál dolgozott. Augusz­tus 6-án éjjel Szántó raktárába^ is­meretlen tettesek betörtek és a pénz­szekrényből a Bálint-testvérek tulaj­donát képező négyszázharmincezer dinárt ellopták. A betöréssel Szántó Józsefet és Berger Dezsőt gyanúsí­tották, mert a betörést megelőző es­te ők tartózkodtak legutoljára a he­lyiségben és a pénzszekrény egyik kulcsa Szántónál, a másik Bergernél volt. A nyomozás során mindkét gyanúsítottat letartóztatták és be­szállították őket a szuboticai ügyész­ség fogházába, annak ellenére, hogy Berger Dezső megbízhatóságát ma­guk a károsult Bálint-testvérek iga­zolták. A titokzatos betörés ügyére még nem sikerült világosságot deríteni és a vizsgálat még mindig nem fejező­dött be, azonban Berger ellen mind­eddig semmiféle kompromittáló adat nem merült fel és a szuboticai törvényszék vizsgálóbírója pénteken elrendelte a könyvelő szabadonbo­­csdjtdsdt, azzal az indokolással, hogy további íogvatartásdra nincs semmi ok. Berger péntek délelőtt el is hagyta az ügyészség fogházát. Szántó József, aki ellen nemcsak a kasszarablás ügyében, hanem más ügyekben is tovább folyik az eljárás, továbbra is letartóztatásban ma­radt.

Next

/
Thumbnails
Contents