Bácsmegyei Napló, 1926. október (27. évfolyam, 271-301. szám)
1926-10-10 / 280. szám
m oldal. 10^5. október W), Mcsmegyei napló TERE-FERE-----HE------Mi történik Oroszországban? Az orosz szovjet társadalmi, gazdasági Setéről a legefienfétesehb hírek keringenek, egyesek szerint a kommunizmus csak névleg érvényesül s már rég áttértek a burkolt tákeuralomra. mások szerint még mindig l-enim elvei uralkodnak. A Revue Hebdomuire-ben cikket olvasunk, mdvl>en a cikkíró részletesen beszámol élményeiről Moszkvában lassan megindult a keresdelrni élet is. — Néhány szőnyeget vásárlók — Írja — amelyek egyébként nem sokat élnek s nagyon drágák. Úgy látom, ez a bolseviki civilizáció roppant messze van attól a kommunizmustól, amelyről a francia elvtársak álmodoznak. Találkozom olyta.ii emberekkel, akiknek van pénzük s akik ezzel a pénzzel mindent megvásárolhatnak (különben igen drágán) amire kedvük van és íalálkozotu olyanokkal, akiknek nincs pénztik, koldulva nyújtják telem kezüket, szomorít látvány, mely hovatovább ismeretlenné válik Franciaországban s a többi »kapitalista« országokban. Egy színházi este: — Ma este egy színdarabot adnak, mely nagy sikert ért el s a régi cári udvar botrányairól szól. Miklós cár szerepel a színen, az udvarbölgyek. a cár nő. Ha az ember c szerencsétlen asszony szomorú sorsára gondol, akit leányaival, a nagyhercegiiökkel együtt meggyilkoltak, viszoiygó érzés fogja el, látván az őt alakitó, kivágott ruhában lévő színésznőt, aki Rasputin karjaiban eszeveszetten bokázik. Lenint is látta a cikkíró, a ravatalon. Ezt igy írja meg: — Lenin bebalzsamozott teste Vörös posztóval borított ravatalon fekszik, lábain fekete takaró. Keze, nagyon sápadt keze a takarón hever. Koponyája kopasz, arccsoritjai kiugrók, bajusza torzonborz, a diktátor ismeretes figurája ; ez, melyet unalomig ismerünk festmé-1 nyékről, arcképekről, szobrokról Mosz- ; kva mnden falán és boltjában. Ajkai j viaszkosan felietek, akár az arca .í•. Küzdelem a vörhei^ ellen. Egy tudományos folyóirat összegezi azokat a kísérletezéseket és eredményeket, melyeket a ina orvostudomány a legrettenetesebb gyermekbctegseg. a vörbeny elleni küzdelemben éléit. E tanulmány főbb Vonalaiban ez: — A vörhenyt régóta ismerik, de kórokozóját nem. Kezelése mindeddig a tünetek enyhítésére szorítkozott. Utóbb azonban nevezetes mozzanat történt, két amerikai tudós George és Gladys ■ Dick, a Dick-házaspár kísérletezése folytán. Ők a betegség kórokozóját keresték. Több szaktekintély már régebben kifejezte azt a véleményét, hogy a vörhenyt valószinüleg a sztreptokekkuszok. a nyaklúncszerii, gyöngyalaku baktériumok okozzák, melyek a szervezetben gennyedést hoznak létre. Mások ezt a feltevést visszautasították, azt vallották, hogy a betegségben termelt sztreptokokkuszok nyilván az általa j előidézett komplikációkból származnak, így állt a helyzet, mikor a Dick-házas-! pár dolgozni kezdett. Nekik sikerült beigazolniok kísérleti utón, hogy magok a sztreptokokkuszok is vörheny-megbetegedést okozhatnak. Egy vörhenyes torok váladékát beoltották vállalkozó szellemű emberekbe, akk tényleg meg ] is betegedtek vörhenyben. A baktériumok toxint termelnek s ennek beoltása szintén előidézte a vörhenyt. Azt is tapasztalták, hogy ha ezt a toxint egész-; séges ember izmaiba oltották, akkor megjelent a vörhenyes kiütés. Viszont, ha a toxint hígított állapotban oltották be, akkor a kiütés sak egy kis területen mutatkozott, mely pár nap múlva elmúlt. Ez a Dick-féle reakció. Rájöttek arra, hogy ez a reakció nem mindenkinél mutatkozik, csak azoknál, kik hajlamosak a megbetegedésre. Másrészt azt is tapasztalták, hogy az oltás gyenge pozitív eredménnyel jár akkor, ha egy I olyan vömhenyes betegnek adják, ki a betegség első napjaiban van. Ami az eredményeket illeti, a védőoltást kapott gyermekek még- akkor sem betegedtek meg vörhenyben. ha vörhenyesekkel érintkeztek. Természetesen a megfigyelések és kisérletzések még mndg folynak a szérum hatékonysága tekntetében. de a tudományos világ jó reményekkel tekint eléje, azt hiszi, hogy a vörhenyt nemsokára annyira megszelditi, mint a gyermekvilág másik rettenetes ellenségét, a torokgyíkot. Kedélyes, lengyel betyárvilág. Arról már hallottunk, hogy egy hirhedt haramia fejére vérdijat tűztek, de hogy a zsivánv. akit el kell fogni maga tűz vérdijat a jfuiajdon fejére, az még nem fordult elő a bűnözési krónikákban. Lengyelországban hemzsegnek az utonállók -a betyárok, nagy területeket rettegésben tartanak. Afféle regényes, sokszor nagylelkű, rokonszenves rablók ezek. akikkel sokszor maga a nép is egyíijt érez, noha fél tőlük. A kezűkre jár elősegíti szökésüket. A lengyel csendőrség, mely különben sem rendelkezik kellő eszközökkel, hogy kézre kerítse őket és az önkéntelen bűntársakkal megküzdeni gyenge, njabba it vérdijat tűzött fejükre, kisebbet, nagyobbat, aszerint, milyen haramiák- i ról van szó. Miután ez a hirdetmény megjelent az újságokban, az egyik haramia, bizonyos Palvink, akit a lengyelek »kiskirálynak« neveznek és aki a hegyekben garázdálkodik, kevesellte a fejére kitűzött vérdijat, fölhánytorgott az önérzete, tittakozoít az ellen, hogy az ö kézrekeritéséért mindössze ötven milliót tűznek ki magyar pénzben. Ez a rátarti haramia nyomban levelet is irt egy varsói újságnak sajátkezüieg. A levél igy szói: — Tudom, hogy milyen nagy nehézségekkel küzd Lengyelország állampénztára, de azt hiszem, hogy az én bőröm mégis csak többet ér. Ennélfogva bátorkodom azt indítványozni, hogy az aki engem lefülel, legalább fe az ötszörösét kapja. Tessék elhinni, megéri a pénzt... * Zeneszerzők levelei. Julien Tiersot a Temps ben néhány tizenkilencedik századbeli zeneszerző ismeretlen levelét teszi közzé. Az első Chopintől származik, aki kedveséhez, George Sand-hoz levelet küld továbbítás céljából, melyben Chopin megköszöni a címzettnek, hogy nénjét oly szívesen kalauzolta Parisban. Hálásan köszönöm — irja — hogy olyan rendkívül kedvesen kalauzolta Lujzát Párisban. Már tegnapelőtt akartunk írni, de az itteni első napjaink olva. I nők voltak, mint a párisiak, azt ->e tudtuk, hol a fejünk, ha ugyan helye-sjn fe- i jezem ki magamat franciául Remélem azonban megérti, mogy mennyire szeretjük öm. Chopin. A tevéi alá George Sand kísérő sorokat ir: —- Drágám, addig fe csókollak, mig hoszzabban irhatok. Most nyakig vagyok a regényemben. Nemsokára majd befejezem és akkor elmondom, hogy mennyire szeretlek. George Sund. Liszt Ferenc Rómából ir egy ma már elfeledett zeneszerzőnek: — Ami a római zenét illeti, a Sixtusi kápolna zenéje egész lelkemet megragadja Itt minden nagy, magasztos, örökkévaló a maga fenséges egészében és ragyogásában. Minden vasárnap úgy hallgatom itt az éneket, mint ahogy a breviáriumot kell imádkozni. Nem tartozom azok közé, akik azt vallják, hogy a templomi zene rnár idejét múlta és kimerült. A harmadik levél Victor Hugótól szár mazik, aki ugyan nem zeneszerző, de eddig úgy volt ismeretes, mint a zene ellensége. Egy énekesnőhöz ir, aki a fényképét kéri. Nincs rámába való fényképem Paris egyetlen kereskedőjénél sem, de miután ön olyan kedves és bájos s azt kívánja, hogy fejemet lábaim elé tegyem, parancsoljon vele. Sajnos, nincs más fotográfiám s ezt küldöm, mely csupa bánat és szigor. Ha látja, gondolja aztj hogy a távollevő nem önre néz. Mikor tisztel meg bennünket? Maga, aki elbűvöli a fülemüléket, itt majd meghallja, hogy kuruttyolnak a varangyok... A felvonó és a művelődéstörténet. A! művelődéstörténet följegyezte, hogy az első lift 1700ban működött. Velayer találta föl, Franciaországban. Egy székből állott, mely két oszlop között csigasoron húzódott föl. De minthogy egy napon a kötél, mely fölwnta, elszakadt, és egy hercegnő halálát lelte, a felvonót nyugalomba helyezték. Mária Lujza, levelei között szintén akadt egy adat, mely szerint Napoleon egyik mérnöke szerkesztett egy felvonót. De most egy olasz mérnök az Industria meccanica című folyóiratban rámutat arra, hogy az ókori Rómában is ismerték már a felvonót. A császári Róma több palotájában kőtömbökből szerkesztett utjáratokat fedeztek föl, melyek nyilvánvalóan az’ ókori felvonó pályául szolgáltak. Sőt következtetésében még tovább megy és' a rómaiaktól is elvitatja ezt a dicsősé-' get. Szerinte a felvonó ősapja Archimedes, a testek fajsúlyúnak, az emelökarnak, a tükrök gyújtópontjának felfedezője, aki Krisztus előtt 236-ban az elmélete alapján már szerkesztett egy felvonót. Egyelőre érjük be ennyivel. Amíg ki nem derül, hogy már a fáraók is felvonón Jártak palotájukba. Idegesítő és gyógyító illatszerek. Feró Francia vegyész az illatszerekről értekezik. Nézete szerint az illatszerekkel való visszaélés, mely 1700-ban kezdődött, okozza a modern ember legkínosabb nyavalyáját, az idegességet Legtöbb illatszer egyúttal izgatószer is, melynek izgató hatása elmúlván viszszahatás áll elő szervezetünkben. Szá-j mos kísérlet igazolja be azt, hogy a» illatszerek által akozott izgalmat bá-, gyadtság, kimerültség követi, annál na-, gyobb, minél erősebb és hosszabb vö t ez az Izgalom. Hasonlít ez a bor okozta kábulathoz^ Sok virág részegít, a liliom öl is. De a vegyész az illatszerekről elisme-; ri, hogy sok tekintetben hasznosak, pusztítják a baktériumokat. A bakteoro fogasok megfigyelték, hogy a hagymát bacillusa tizenegy perc alatt elpusztul a faihéj illatában, harmincöt perc alatt a kakukfü és negyven perc alatt a vanília ötven perc alatt a muskátfi szagától. A leghatékonyabb fertőtlenítő: a lavendula és az eukaliptusz. GHANDHOTEL „BELLEVUE« SPLIT 1926. ŐSZI SZEZÓN AZ ADRIÁN 45 MODERN BERENDEZETT SZOBA ELSŐRENDŰ KISZOLGÁLÁS ÉS ELLÁTÁS El.ÖNYÖS ÁRAK NEMZETKÖZI TALÁLKOZÖHELY SZENTELEKY KORNÉL HISZED-E DRÁGA, hogy eljön a dél, a zenit, a csúcs hogy eljön egyszer a magasztos csend, amikor angyalokkal és istenekkel társaloghatok ? Hiszed-e, hogy meglátogat valaha a beteljesülés, mint Séba királyné-asszonya ? En csak viszem a poros, pulya napokat a vállamon, mint rabszolga a köveket a piramishoz. Feljutok-e valaha a gúla csúcsára, ahonnan a tengert látni, amely végtelen ? Van-e közöm messzeséghez, végtelenhez, viharhoz és vizözönhöz ? O, mondd, igen ? Kis napok kövével játszom még mindig, pedig az évek szállnak már felettem, mint síró, őszi madarak. Szállnak, szállnak . . . Jön az este. Éi én kis napok kövével játszom még mindig s arról beszélek, mit fogok csinálni, majd ha nagy teszek. Pedig én oly jól tudom, mint az a sápadt kisfiú, kinek szeméből halál integet, hogy nem leszek nagy. Még is kérdezlek: hiszed-e hogy eljön a dél, a zenit, a csúcs, a messzeség s a végtelen ? I O mondjad: bízol bennem ? hiszen gyáva, törpe napjaim üresen, fakón, fanyarul hallanaK a semmibe: szabad-e bíznom hát a holnapokban ? Szabad-e hinnem, hogy nem nyikbrog majd többe bennem a mindennap kapott, keserű kskapuja, hogy felnyílik még a békés beteljesülés hűvös portája és az orgona búgó, bizsergös árja, mig millió gyertyafény káprázata hull ki belőle ? Hiszed-e mindezt és hiszed-e azt, hogy mi ketten találkozunk még valaha ? Kérdezlek téged kereslek téged: te vágyott messzeség, mert a hitemet keresem.
